Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-15 / 140. szám

t Útkereszteződés Életveszélyesen közlekedünk. A gyalogosok az autósokat szid­ják, az autósok a gyalogosokat. Az öregek riadtan menekülnek át a zebrán, az autók sikoltva fékeznek a piros lámpáknál. Hiába a KRESZ mindenkire kötelező szabályzata, ha a saját fejünk szerint értelmezzük, és nem vagyunk hajlandók tudo­másul venni, hogy nemcsak ma­gunkra kel vigyáznunk. A riasz­tó baleseti statisztikában az a legfeltűnőbb, hogy nem riaszt bennünket. Tudomásul vesszük, mintha a világ legtermészete­sebb dolga lenne, hogy egyre több az erőszakosságunkból származó sérülés.. Az újságok­ban keresztülfutjuk a baleseti híreket, sietve továbblapozunk. Elhárítjuk magunktól a mások baját, létezünk a saját pillana­tainkban. Ahogy az újsághírekben átsik­lunk a körülmények felett, úgy az életben is. A baleseti statisz­tikák ugyanis sokféle szemszög­ből elemezhetők, de a legtöbb szakszerű fejtegetés mögött az emberi magatartásunk rugóira bukkanunk. Akkor is erről van szó, ha azt mondjuk, túl gyor­san borított el bennünket a motorizáció, még nincs elég köz­lekedési kultúránk; akkor is ha útjaink állapotát, a szerelő-javí­tó szolgáltatások színvonalát bí­ráljuk. Csakhogy nem a közle. kedési kultúránkról, hanem egy­általán — a kultúránkról van szó. Arról, hogy képesek va­gyuk-e közösségben élni? Van-e bennünk annyi áttekintőképes­ség, amennyire közel sem csu­pán egy útkereszteződésben van szükség, hanem egy. még az au­tópályánál is elsórendűbb út­vonalon : a társadalomban ... • Az erőszakos előzőket, a piros lámpánál sikoltva fékezőket, az egész héten gyalogosan közleke­dő vasárnapi autósok magamu. togató merészségét látva, tulaj­donképpen ugyanarra kell gon­dolnunk, mint az előttük kiszá­míthatatlanul cikázó, a szabá­lyokat semmibevevő gyalogosok láttán. A szabályok megtartásá­val egymást becsülnénk meg, mégis semmibe vesszük egy­mást. Miért? Miért nem gondol egyik ember a másikra? Miért nem tudja az egyik és a másik, hogy amikor a másikra gondol, magát is védi? Indokolt a több­szöri ismétlés, a többszöri kér. dés. Mert az autósok-gyalogo- sok kölcsönös figyelmetlensége nemcsak az úttest és a járda voltaképpen könnyen megkü­lönböztethető viszonylatában ér. vény es. Az életben is életveszélyesen közlekedünk. Ez is van akitora baj, mint az utcai, országúti gondatlanság. Sérültjeinek szá­ma sem kevesebb. De míg a köz. lekedési karambolok láthatók, megállapíthatók, számonkérhe- tők, hatóságilag kideríthetők, a mindennapok mellék- vagy fő­útvonalain szabálytalankodók büntetlenek maradnak. Nem vonhatók büntetőjogi, szabály­sértési eljárás alá a munkatársi és egyéb kapcsolatok — egymás között, a beosztottakkal, a fölöt- tesekkel —, hivatalokban az ügy. intéző és az ügyfél között, a boltban, az autóbuszon és bárhol, ahová csak lépünk, s ahol lép- ten-nyomon figyelmen kívül hagyjuk egymást. Nem szólva a magánélet, a családi élet útke­reszteződéseiről, amikor adott esetben, a tiltó lámpát magunk­ban kellene kigyújtanunk. Még­is, azt sem vesszük észre, ha már ott ég előttünk. Pedig az úttest és a járda ösz- szetartozik, Egyik sem létezik a másik nélkül. Akár itt, akár ott csak magunkra vagyunk tekin­tettel — magunkat veszélyez­tetjük. V. E. Szovjet segítség a jugoszláv alumíniumgyártáshoz A titográdi Alumínium Kom­binát öt évvel ezelőtt kezdte meg a termelést, az utolsó üzemrészt pedig most adták át rendeltetésének. A tervek sze­rint — a megfelelő ütemben növekvő timföldgyártás követ­keztében — a kombinát teljesít­ménye évi 50 000 tonna alumí­nium lesz. A berendezések egy részét a Szovjetunió szállította. Hogyan születik a hal? ne hízzon még jobban. Néha szi­vart is. Jó fej, nem? Díjazom az ilyen családokat. A Berecz mondta, hogy a Várai legyen a titkár. Ez én vagyok. így lettem én a titkár. Elég sok mindent kell itt ősz- sze-vissza csinálni a titkárnak. Ezek a srácok csavarognak, hü­lyülnek, rohannak, szövegelnek. Van olyan is köztük, aki fejre- áll, a másiknak stex kell, mert bement a csőbe, vagy mert ép­pen olyan kedve van. Előfor­dult már az is, hogy valaki két-három nap is elfelejt haza­menni. Idegen utak. A többiek ilyenkor a titkárt kérdezik, hol a srác. mi van vele, mivel lehetne rajta segíteni. Szóval ez egy olyan minitársadalom. Egy zri. ennyi az egész. A dolog úgy történt, hogy elszóltam magam a srácok előtt, nem megyek nya­ralni. Az apám jó fej, valamiéi t már előre beígérte, hogy nem megyek. Az öreg szövege persze nem komoly, attól még leléphe­tek a nyáron, de ha rtiár egy­szer eljárt a szám. vállalom az ügyet,.. Ha mái' az apám úgy Tudja, mit mondtam, amikor megválasztottak? Nem sokat. Ná­lunk nem divat a sok szö­veg. Ezt a hallgatást, ezt nagyon bírom. Persze, nem akkor, ha a suliról van szó. A tanárnő, aki a mate­kot tanítja, szúr engem. Van egy lánya, a csaj nem tudom miért, de hasonlít az anyjára. Kár ér­te, de miniszoknyában valahogy mégis mutat. Rájöttem, hogy jól tud járni. Szóval, észrevette raj­tam, hogy jó nálam. Biztos el­mondta az anyjának, azért szúr engem a spiné. Ronda az élet. Elvittek sörözni, ez volt a tit­kárság ára. A Bánickinak volt egy' százasa. Állítólag trógerolá- sért kapta vagyis melózott. A batyja sofőr, hogy meg ne sér­tődjön, gépkocsivezető. Fekete­fuvarokat csinál. Haverok előtt ugyebár nincs titok. A feketefu­varért ragadt hozzá a százas. Az apám megérezte rajtam a sör- szagot. Lehelj rám. Háromszor is leheltetett, állati pipa volt, na­gyon tudta hergelni magát. Jól van már, iól van. mondta az anyám, meddig lehelteled meg \ szitaládából merített mintában már jól láthatók a kishalak, melyek 2-3 nap elteltével képesek lesznek a mozgásra és a táp­lálék felvételére F°tó: Veress Erzsi Növelik a bortermelést Az ötödik ötéves tervben I 1971—75-höz képest 14 százalék- | kai növelik a bortermelést a | mezőgazdasági üzemek és a pin­4 békésmm. NCPVJStCi 197Ö. JÚNIUS 15. cegazdaságok. Terv szerint 1980- ban 970 ezer tonna szőlőt szü­retelnek — ebből százezer ton­na az étkezési szőlő —, és hat­millió hektoliteres bortermést várnak. Az előirányzat azzal számol, hogy az egy fóré jutó borfogyasztás 1980-ban 30—40 liter között lesz, az étkezési sző­lőfogyasztás pedig megközelíti a tíz kilót. (MTI) 1. Ha váratlanul jönne, azt aján­lom, kopogjon. Nem az ajtón, annyira nem rázzuk a rongyot, ajtó nincs az irodámon. Kopog­jon csak nyugodtan a pad sar­kán, ott a pádon vagyok titkár, ott az én irodám. A néném tői ra­gadt rám ez a nagy kopogási mánia. Marhán előkelő csaj, ott­hon mindig kopog, mielőtt be­lép apámék szobájába. Húsz éve házasok. Egy -röhej. Tehát ez van, ez a klub, a parkban. Egy délután kilépek a (tapun, állati az unalom, vala­hogy levariálódom a parkba. Jönnek a többiek. Na srácok, ta­vasz lesz. A Mandelen új pul­csi, az apja kereskedelmileg uta­zik. A bóvli árut sózza a fej­letlen népek nyakába. A kifejezés tőlem, persze nem tetszik. Az apám mondta. Amit egy gyer-.-k otthon hall, az hétszentség, vala­hol el is köpi. Ha figyel rám, biztosan megért. A Berecznek mindig jár az etetője. A többiek Fecskét szív­nak. vagy Malborot. A Mandel az apjától kapja a cigarettát, hogy Teljes intenzitással folyik a Szarvasi Haltenyésztési Kutató in­tézetben a halkeltctés. Jelenleg a ponty mesterséges szaporítását végzik. A hal hátizomzatába szúrják az injekciót, s néhány óra múlva az ikra lefejthető lesz A keltctócdcnj ckben 20—21 Tokos hőmérsékleten 3 nap alatt megjelennek a hallárvák Kerekes Imre: EGY VAKÁCIÓ TÖRTÉNETE (Kisregény) nyilatkozott, sehova nem utazol a nyáron, maradsz a lakásban, sok a betörő. Nálunk nem valami kompli­kált buli a szavazás. Szóval azon veszem észre magam, hogy már meg is választottak. Na­gyon jól tudom én. hogy mivel jár ez az egész titkárság. Ott ro­hadok egész nyáron, kiakasztom a cégtáblát a padra. KLUB. Tartom az inspekciót haverság­DŐl. Fogalmak — közelről Infláció Az infláció a pénzforgalomnak az árutermelés és az áruforga­lom növekedését meghaladó emelkedését jelenti. A „klasszi­kus” inflációt fölös mennyiségű pénz kibocsátása okozta, ami a pénz vásárlóerejének csökkené­séhez, fokozatos elértéktelenedé­séhez vezetett. Az infláció legáltalánosabb megnyilvánulási formája az árak emelkedése; erre azonban nem szűkíthető le az infláció fogal­ma, jelensége. Amikor ugyanis a lakosság fizetőképes kereslete meghaladja az árukínálatot, de az árak rögzítettek, akkor ár­emelkedés ugyan nincs, az in­fláció azonban mégis létrejöhet, csak burkolt formában: a hiány­cikkek állandósulásában, a fe­ketepiac kibontakozásában ölt kifejezési formát. Napjainkban sem azonosítható az infláció a fölös mennyiségű pénz kibocsátásával. A fölösle­ges pénzmennyiség létrejötte in­kább okozat, s' az inflációt más okok idézik elő. így például a tőkés országokat a hatvanas években jellemző kúszó infláció okaként a legtöbb polgári köz­gazdász- az erőltetett fejlesztést, az erőforrások növekedését meg­haladó termelési növekedési ütem fenntartását jelöli meg. (A kúszó infláció az árszínvonal lassú emelkedése, amely még nem ölt olyan méreteket, hogy a gazdasági életet dezorganizál- ná.) A tőkés államok, hogy a teljes foglalkoztatottságot fenntartsák, pótlólagos beruházásokkal és megrendelésekkel állandóan újabb és újabb vásárlóerőt pum­páltak a gazdaságba, amelynek eredményeképpen létrejött az említett feszített ütemű fejlesz­tés és a kúszó infláció. A hetve­nes években azonban ez a lassú infláció igen sok országban át­csapott a valódi, klasszikus ér­telemben vett inflációba, amely már olyan méretű, hogy az újra­termelés folyamatát is megza­varja, Ezt az .inflációt a szakiro­dalom — a kúszóval szemben — hiperinflációnak nevezi. A tőkés országok jelenlegi in­flációja abban is különbözik a korábbi inflációs jelenségektől, hogy átlépte a nemzetgazdaságok határait, valamennyi tőkés or­szágra, sőt a világkereskedelem­re is kiterjedt.

Next

/
Thumbnails
Contents