Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-08 / 108. szám

MA: OKOSAN, EGY IRÁNYBA (3. oldal) EGY SVÁJCI SAPKÁS FÉRFI A KÜSZÖBÖN (4. oldal) MOZI, FILM ÉS KÖZÖNSÉG (6. oldal) Kongresszusköszöntő A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetségnek immár ki­lencedik kongresszusa kezdődik a mai délután. A nyolcadik kongresszus óta több mint négy év telt el. 1971 decemberében az ifjúsági szövetség küldöttei ta­nácskozásuk központi kérdése­ként tárgyaltak a még újdonság Ifjúsági Törvényről, a párt 1970- ben elfogadott ifjúságpolitikai határozata megvalósulásának el­ső tapasztalatairól. A VIII. kongresszus tükrözte azt a változást, amelynek kö­vetkeztében az ifjúsági szövet­ség a korábbinál is kedvezőbb körülmények között végezhette munkáját. Az Ifjúsági Törvény bővítette a KISZ-szervezetek jo­gait, a korábbinál nagyobb be­leszólásuk van a fiatalokat érin­tő döntésekbe. A munkahelyi demokrácia szerves részévé vál­tak az ifjúsági parlamentek. Mindezek a változások ter­mészetszerűleg hatottak az if­júsági mozgalom belső életére is. A KISZ Központi Bizottsá­ga 1974 áprilisában a két kong­resszus közötti időszak legfon­tosabb határozatát fogadta el: megváltoztatta az ifjúsági szö­vetség követelményrendszerét, a KISZ-tagság feltételeit. Az egyé­ni feladatvállalásokra épülő mozgalmi élet a korábbinál vál­tozatosabbá, tartalmasabbá vált. A tagok jogai mellett a köteles­ségek teljesítésének fontossága is megnőtt. Erősödött általa a KISZ politikai, kommunista jel­lege. A két kongresszus közötti idő­szakot persze nem lehet csak az ifjúsági mozgalom sajátosságait számba véve vizsgálni. Hiszen a mozgalmi élet változásai szoro­san kapcsolódnak a társadalom fejlődéséhez, összhangban van­nak a fejlődéssel, szolgálják a szocialista társadalom építését. Mivel a fiatalok éftlekei sem el­lentétesek az össztársadalmi ér­dekekkel, mozgalmi tevékeny­ségük sem lehet független az országépítő munka feladataitól. Ha ilyen szempontból pillan­tunk vissza a KISZ VIII. kong­resszusa óta eltelt esztendőkre, mindenekelőtt azt tapasztaljuk, hogy az ifjúság részese a gazda­sági eredményeknek, döntő többsége becsületesen helytállt a munkában, igyekezett elsajátí­tani minél többet a szakmai és az általános ismeretekből. A KISZ-tagság az átlagosnál, a munkaköri kötelességnél nem egyszer lényegesen többre vál­lalkozott. Az ifjúsági szövetség termelési mozgalmai széles kör­ben népszerűek. A szocialista brigádmozgalomnak több mint félmillió ifjú a tagja, közülük minden második KISZ-tag. Ugyancsak jelentős az im­már másfél évtizedes múltra visszatekintő védnökségi moz­galom. A negyedik ötéves terv­ben az ifjúsági szövetség 15 központi védnökséget vállalt, s jó néhány megyei, helyi véd­nökség is országos jelentőségű beruházás megvalósítását segí­tette. Az átlagosnál, a kötelezőnél többet adni: ez a szándék hív­ta életre az Alkotó Ifjúság pá­lyázatot, a legjobb munkákból rendezett országos kiállítás ép­pen a kongresszus első munka­napján zárul. De említhetjük a társadalmi munkák értékét: évente félmillió fiatal félmilli- árd forint értékben dolgozott a köz javára. Több mint 200 ezer diák vett részt építőtáborban az elmúlt ötéves tervben, százmil­lió forintos tételben számolha­tó a hasznos hulladékgyűjtés ér­téke. A kongresszusra ilyesfajta eredményeket visznek a küldöt­tek. S viszik magukkal a XI. pártkongresszus egyértelmű ér­tékelését: a KISZ betöltötte hi­vatását. Ebben a „hivatását be­töltötte” minősítésben olyan törekvések megvalósulását is felfedezhetjük, mint amilyen a pályakezdők beilleszkedésének segítése. Az ifjúság megítélésé­nek általánosan elfogadott mér­céjévé a végzett munka vált. A társadalom ma többet tud ad­ni a fiataloknak, mint tegnap, s holnap többet, mint ma. Az el­múlt öt évben épült állami la­kások mintegy 45 százalékát fi­atal házasok kapták. Valame­lyest enyhített a lakásgondokon a VII. kongresszuson elhatáro­zott 10 ezer ifjúsági szövetkezeti lakás felépülése is. A mérleg mindkét serpenyőjé­be jócskán van mit raknunk. Amit adott és amit kapott az ifjúság, nem kevés. S hogy mi­ben kell még tovább lépni, mit nem sikerült megoldani? Bizo­nyosan erről is szó lesz a ta­nácskozáson. Nem nehéz kita­lálni a témakört: az eddiginél is fegyelemezettebb, hatékonyabb munkavégzést, az ésszerű taka­rékosságot, a beruházások meg­gyorsítását feltehetőleg viszont­halljuk a felszólalásokban — konkrét adatokkal, javaslatok­kal kiegészítve. S néhány jogos igény is a kongresszus plénuma elé kívánkozik: például a szak­munkásképző intézetek gondjai, a fiatal értelmiségiek, alkotó művészek és az ifjúsági szövet­ség jobb kapcsolata, hatható­sabb együttműködése, az ingázó fiatalok szociális és művelődési problémái. A kongresszus négy napig elemzi e sokrétű témákat. Egye­bek között öt szekcióülésen az egyes ifjúsági rétegek sajátossá­gait. E rövid, a kongresszusnak jó munkát kívánó írásban, nincs mód akárcsak a legfonto­sabb kérdések felsorolására sem. Mindössze annak kifejezé­sére vállalkozhatunk, hogy ese­ményekben, feladatokban gaz­dag négy és fél esztendő után, sikeres és eredményes tanács­kozást kívánunk, a küldöttek munkája szolgálja a magyar fia­talság, az egész nép ügyét. Lázár György fogadta az algériai mezőgazdasági minisztert Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke pénteken hivatalá­ban fogadta Mohamed Tayebi Larbi algériai mezőgazdasági és földreformügyi minisztert, a for- radalmi tanács tagját. A szívé- | lyes légkörű találkozón részt vett j dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Je­len volt Ali Abdallaoui, az Al­gériai Demokratikus és Népi Köztársaság budapesti nagykö­vete. (MTI) Hazánkban a szocializmus és a béke az egész nép ügye A békehónap ünnepélyes megyei megnyitója Békéscsabán „Békét a világnak 1” — hirdet­te a felirat Békéscsabán a Fegy­veres Erők Klubja nagytermé­ben május 7-én a békehónap megyei megnyitó ünnepségén. Megyénk valamennyi települé­sének lakosságát képviselték az ünnepségen megjelent békeaktí- vák. Az idén a tizennyolcadik alkalommal rendezi meg a ma­gyar t>ékemozgalom — évenként ismétlődő nagy eseménysorozat­ként — a béke és barátság hó­napját. Az országos megnyitó a győzelem napjához kapcsolódik, megyénkben azonban ezzel a nappal megkezdődött a rendez­vénysorozat. Az ünnepi eseményen — me­lyet Nyári Sándor, a Hazafias Népfront megyei titkára nyitotl meg — részt vett Ilovszki Lajos, az MSZMP megyei bizottságá­nak munkatársa. A béke- és ba­rátsági hónap nyitányaként Kiss Lajos vezérőrnagy, az Országos Béke tanács alelnöke mondott beszédet. — Ügy gondolom: az idei béke- és barátsági hónap ismét világo­san hangsúlyozza a magyar nép békés célú erőfeszítéseit — mondotta többek között a béke­tanács alelnöke. Célunk válto­zatlanul az — hangsú­lyozta —, hogy a gyanak­vás, nyugtalanság, a háborús fe­nyegetés korszakát világszerte visszafordíthatatlanul felváltsa a béke, a biztonság és az együtt- : működés új történelmi időszaka. Megelégedéssel állapítjuk meg. hogy a világ az elmúlt esztendő tanúsága szerint is tovább ha­ladt az enyhülés útján, nőtt a szocializmus és a béke híveinek ereje. Persze tudjuk jól, hogy a béke és a biztonság nem aján­dék: küzdeni kell érte, megbé­nítva a gáncsvetőket, az enyhü­lés ellenfeleit. A békehónap során ország-vi­lág előtt ismételten kinyilvánít­juk töretlen békeakaratunkat, lankadatlan eltökéltségünket ar­ra, hogy tovább erősítsük test­véri szövetségünket a Szovjet­unióval, a szocialista közösség többi országaival. Szolidárisak vagyunk minden néppel, amely a világ bármely részén szabad­ságáért, nemzeti függetlenségé­ért, az emberi haladásért har­col, Valljuk és megvalósítjuk a I békés egymás mellett élés elvét, | nemzetközi tevékenységünkkel segítjük hazai feladataink meg­oldását. Kiss Lajos, a béketanács alel­nöke beszédét mondja Nagyszerű célunk és erőnkbe vetett hitünk újabb és újabb tet­tekre serkent mindannyiunkat az országépítő munkában. Rámutatott többek között arra is, hogy az enyhülés, a békés egymás mellett elés gyakorlati térhódításának sokatmondó jele a szocialista és a kapitalista or­szágok kapcsolatainak jelentős javulása. Az új világháború ve­szélyeinek csökkentése és a bé­ke megszilárdítása szempontjá­ból természetesen döntő jelen­tősége van annak a kedvező fordulatnak, amely a Szovjet­unió és az Egyesült Államok vi­szonyában ment végbe. Ez a fordulat hozzájárult az egész nemzetközi, ezen belül az euró­pai légkör megjavításéhoz. Szer­te a világon mind nagyobb mé­reteket ölt a forradalmi, demok­ratikus imperialistaellenes mozgalom. — Ami hazánkat illeti — mon­dotta többek között —, joggal idézhettük fel a helsinki fóru­mon is, hogy mi nem történe­lemkönyvből, hanem a történe­lem sorsfordulóiból tanultuk meg, mit jelent a háború és mit jelent a béke. Helsinki után a korábbinál biztonságosabb Európában élünk. Lehetővé vált, hogy az európai béke valóban tartós alapra, minden állam szuverén jogainak, érdekeinek, területi sérthetetlenségének általános el­ismerésére épüljön. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ábrándokat kergessünk — hang­súlyozta. A továbbiakban szólt arról a tényről, hogy a szabadság, a ha­ladás ügye legyőzhetetlen. En­nek az ügynek a szolgálatában a békéért, a nemzetközi együtt­működésért, a népek szabadsá­gáért és függetlenségéért foly­tatott további harc gazdag prog­ramját adta a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXV. kong­resszusa. A kongresszus állást- foglalt a mai világpolitikai hely­zet sorsdöntő kérdéseiben. Meg­határozta a Szovjetuniónak to­vábbi külpolitikai irányvonalát, törekvéseit és céljait. Állásfog­lalásai iránymutatóak a társa­dalmi haladásért harcolók vala­mennyi hívének. A kongresszus úgy fogalmazta meg állásfogla­lását a világpolitikai helyzetről, hogy erőteljesen hangsúlyozta a párt internacionalista szolidari­tását valamennyi erővel és moz­galommal. Kifejezésre juttatta, (Folytatás a 3. oldalon) Az ünnepi megnyitó résztvevőinek egy csoportja Fotó: Veress Ersei

Next

/
Thumbnails
Contents