Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-29 / 126. szám

Csillagvizsgáló obszervatórium otthon Világszerte rohamos érdeklő­dés nyilvánul meg a csillagos égbolt iránt, ugrásszerűen nő mindenütt az amatőr csillagá­szok száma. Bizony nagy él­mény, hogy alkalmunk nyílik bepillantani egy csillagászati távcsőbe és szemlélni-gyönyör­ködni az ég pislákoló mécsesei­ben. De még nagyobb az öröm, ha mindezt otthon, saját táv­csövünkkel tehetjük. És tovább fokozzuk örömünket, ha magunk készítjük el távcsövünket. Ma már van erre lehetőség: bőséges szakirodalom, az Uránia csillag­vizsgáló hálózat siet az amatő­rök segitségére tanáccsal, anyaggal, szükség szerint. Ha valaki elhatározza, hogy távcsövet épít magának, első dolga arról határozni, hogy mi­lyen legyen az a távcső? Sem­miképpen se kerülhet túl sok pénzbe, ez egy fontos szempont, a másik pedig az, hogy megfelel­jen annak a célnak, amit meg akarunk vele figyelni. Minden távcső két fő optikai elemből áll: az objektívbői (ez lencse vagy tükör) és okulár­ból vagy szemlencséből. A len­cséket, illetve tükröket azután megfelelő foglalatba kell elhe­lyezni. Sok munka kell hozzá, amíg eljutunk addig, hogy be­pillanthatunk saját távcsövünk­be egy kellemes felhőtlen éj­szaka. De megéri a fáradságot, hiszen rengeteg hasznos isme­rethez jutunk már a távcsőépí­tés alatt is. A csillagok megis­merése pedig út a világ megis­meréséhez. Képünkön egy saját készítésű otthoni távcsövet matatunk be. Kiállításról kiállításra rr 99 Őrizzük a lángot 99 Budapesten, a Munkásmoz­galmi Múzeumban az úttörő­szövetség 30. születésnapját ünnepelve kiállítást nyitottak, mely 1946-tól, a szövetség megalakulásától harminc éven át kíséri figyelemmel a gyer­mekmozgalom fejlődését, ala­kulását. A múzeum rörösmárvány lépcsőin egymást követik az úttörőcsapatok, hogy belépve* a második emeleti kiállítóter­mekbe, megismerkedjenek szervezetük történetével. Kö­zöttük ismerősök: az örmény- kútiak küldöttsége. A kezdetek, a gyermeksors a kapitalizmus időszakában: ezek az első képek, az első dokumentumok. Hatalmas plakát, melyen a Magyaror­szági Munkások Gyermekba­rát Egyesülete gyermeknyo­mort enyhítő akciójának ese­ményét hirdetik, ünnepély a pesti Vigadóban. Idő: 1923... Kinagyított óriás fotókon éte­lért sorban álló gyerekek, sze­mükben riadt félelem és éh­ség. Közben újabb képek, ko­rabeli 'igazolványok a Tanács- köztársaság napjaiból, ma­gyarázó felirat: „A Tanács- köztársaság 133 napja alatt 40 úttörőcsapat alakult, 8 ezer úttörővel.” Üjabb fotográfi­ák: gyermekmajális a Mar­gitszigeten, Balatonra utazó proletárgyerekek a pályaud­varon. Már az első tablóknál, vit­rineknél kétségtelen: a kiál­lítás összeállítói alapos és ki­tűnő munkát végeztek. Ren­dezési elvük mindenekelőtt az lehetett, hogy jellemző doku­mentumokkal -— fényképfel­vételekkel, korabeli iratokkal, igazolványokkal, újságkivá­gásokkal, plakátokkal, külön­böző tárgyakkal — teremtsék meg és mutassák be a moz­galom, a gyermekélet egy-egy időszakát. Zászlókkal, zászlószalagok­kal lép élőnkbe a felszabadu­lás. A tájékoztató feliratok közük a látogatóval, hogy már 1945-ben megalakultak az első csapatok, 1946-ban pe­dig megszületétt az úttörők harci jelszava: „Előre a jelr szavunk, a szabadságért har­colunk!” És 1946. június 2-a; az úttörőmozgalom születés­napja. Három év múlva pe­dig: 4800 úttörőcsapat 3t>0 ezer úttörő adja ki az újabb jelszót: „Jó tanulással hazán­kért!” Üjabb vitrin, újabb tá­jékoztatás: „A jó tanulási ver­seny a csapatok egész tevé­kenységét meghatározta... Hi­ba volt azonban, hogy a ver­seny az osztályzatok hajszo­lására vezetett. Az elért ered­mények nem voltak mindig reálisak.” Kritikus tanulság, hiszen az osztályzat, a kiemel­kedő tanulmányi eredmény soha nem lehet cél, csak esz­köz arra, hogy az úttörő, majd az ifjúkommunista a társadalom hasznos tagjává lehessen. Peregnek tovább az esemé­nyek, emlékeztet a kiállítás: 1948. július 1. A csillebérci tábor avatása; 1953: 4,5 millió facsemetét ültetnek el az út­törők szerte az országban; 1952-től 1955-ig 120 ezer má­zsa vasat és más fémhulladé­kot gyűjtenek a csapjatok; 1955, az I. országos úttörőta­lálkozó, minden csapatból egy küldött; 1958-tól 1962-ig: „Forradalmi nyomolvasó moz­galom”, úttörőink sorra felke­resik a Tanácsköztársaság ve­teránjait, gyűjtik az emléke­zéseket, összeállítják a Hősök Könyvét. Megszületnek a nyomolvasás újabb mozgal­mai: „Nem térkép e táj”, „A népei tűzön-vízen át” és „Őrizzük a lángot!”. A jubi­leumi kiállítás címe,, jelmon­data is egyben. Nagyon szép és érzékletes mindaz, amit napjaink úttörő- mozgalmáról bemutatnak. A tanuló, sportoló, jókedvű út­törők életét, és öröm megáll­ni az egyik tárló előtt, díszes oklevél látható abban, Csi- csely Ilona békéscsabai pajtás kapta a városi úttörők 7. osz­tályos orosz nyelv és iroda­lom szaktárgyi versenyén, 1971. február 16-án. Aláírá­sok: Sipos Béla a versenybi­zottság elnöke, Hőgye Károly városi úttörőtitkár... A kiállítás zárórészében az örménykúti úttörőkkel együtt nézzük meg a zánkai úttörő- város kis lakóinak rajzaiból, festményeiből összeállított tárlatot. . S. E. A külföld humora MOSZKVA A kis Iván villanyvasutat ka­pott szüleitől. Este már az egész család azzal játszik. Tíz óra táj­ban egyszer csak megszólal a te­lefon. A mama veszi fel a kagy­lót ... — Ki telefonált, Natasa? — kérdi később a férj. — Az alattunk t lakók. — És mit akartak ilyen ké­sőn? — Az iránt érdeklődtek, hogy mikor indítjuk az utolsó szerel­vényt .., •M PÁRIZS A híres festő műtermében lel­kendezve dicséri az egyik láto­gató a mester készülő alkotá­sát: — Csodálatos ecsetkezelés, tö­kéletes harmónia! És micsoda tüzes színek! Mester, bárcsak hazavihetném ezt a tavaszi szjn- pompát!... — A kívánsága máris telje­sült. kedves barátom. Ugyan­is beleült a festékes palettám­ba... * ♦ * NEW YORK A rendörjárőr két gyanús sze­mélyt igazoltat: — Kérem a papírjaikat! — szól az egyikhez, majd így foly­tatja : — Lakása van? — Sajnos, nincsen. — Akkor hol lakik? — Hol itt, hol ott... — Es maga? — fordul a má­sik személyhez. — Vele szemben ... PRAG A A légitársaság irodájában cseng a telefon: — Információ. Tessék kérem, mit parancsol? — Kérem, legyen szíves meg­mondani, meddig tart az út Prá­gából Budapestre? — Egy pillanat, uram... — mondja az ügyeletes, és már nyúl is a menetrendért. —- Nahát! Ez hihetetlen! — 3zól döbbenten az érdeklődő, és leteszi a telefont... *•* BUKAREST Az egyetemi inzsganap mát a vége felé jár, amikor az egyik diáklány felelete után a pro­fesszor megjegyzi: — Tudja kisasszony, mire em­lékeztet engem az ön szereplé­se? — Fogalmam sincs, kérem... — Hót akkor megmondom; egy izgalmas krimire. — Hogyan értsem ezt, pro­fesszor úr?! — Szeretném önt ismét lát­ni. »•9*eefifi®esa*eaa*3*«se9ss*saes*es5e*»ee2f«*sea**es“!9sa9ss»2“*esseese“s: „Kétszer egy ez kettő” A Füles és a Népújság közös rejtvénypályázata A fSdijak: soproni társasutazások Kedvelt hetilaounk legközelebbi, június 3-1 számát akár „Békés megyei Füles”-nek is nevezhetnénk, hiszen több képes és szöveges oldalon, valamint keresztrejtvényekben mutatja be Békés megye nevezetességeit, ismerteti szűkebb hazánk múlt­ját, jelenét, jövőjét. Találkozunk majd a Fülesben megyénk nagy szülötteivel, s ipari, mezőgazdasági, kuUurális és politi­kai eredményeivel. Külön-külön fényképes oldal jelenik meg a lapban „Békéscsabai képeskönyv”, Viharsarki múlt és jelen", valamint „Békés megyei színek’’ címmel. Szintén egész oldalas írások mutatják be Szarvast és Gyulát. „Tudja-e, hogy...?" címmel Békés megyei érdekességekről kérdez a Füles, amely ezúttal két megyei témájú rejvénypá- lyázatot is közöl. Az egyik országos pályázat — ennek tíz nyer­tesét Békés megyében látják vendégül —, míg a másik elsősor­ban a megyénkben olvasóknak szol. Ez a Füles és a Népújság közös pályázata, amelynek jeligéje:, „Kétszer egy az kettő". A rejtvénykedvelőknek a június ‘3-i Fülesben és a június 5-i Népújságban megjelenő két keresztrejtvénV hat-hat megyei vonatkozású kérdésére kell válaszolniuk. Ha ezt a tizenkét, vá­laszt — keresztrejtvény-megfejtést — elküldik a Füles szer­kesztősége címére (1361 Budape st, Postafiók 27.), no meg egy kis szerencséjük is van, öten fődíjként háromnapos autóbusz-kirán­dulásra mehetnek Sopronba és környékére. Érdemes tehát fi­gyelni a Füles legközelebbi számát és a Népújságot, amelyben ezen a helyen mához egy hétre, június 5-én tesgzük közzé a „Kétszer egy az kettő” jeligéjű pályázat egyik félét. I i I Ismeretlen faíékasmester munkái«. Eredetileg egy nagyobb mázas lekvárosfazékat díszített stilizált mezei virággal. Az i930-as években ké-1 szilit, Begyűjtési helye Szeghalom. Színezése; zöld levél, sárga marga­réta, a Mmbök és a tulipán sötéipiros. Technikai«! lapog hímzés, «zárolté*. Felhasználása: diszpárnákra. falvédökie. Miklya Jánöné gyűjté**

Next

/
Thumbnails
Contents