Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-29 / 126. szám
Vásármérleg Qsütörtökön bezárta kapuit * tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár. A megvásárolt kiállítási tárgyakat hazaszállítják a ve- vök, s útjukra indulnak azok a termékek is, amelyek nem kellek el — haza vagy éppen a következő kiállításra viszi őket gazdájuk. A tavaszi BNV. akárcsak az elmúlt években, az idén is fon- les esemény volt vállalataink életében. Immáron harmadszor karült sor szakosított bemutatóira, s úgy tűnik, kiállítók és rendezők mindinkább magukra találnak. A kezdeti időszak tapogatózásai után, az idén igazi szakosított vásárt láthattunk. Elsősorban a rendezés dicsérhető azért, hogy egy-egy termékcsoportban határozottabban kirajzolódtak a körvonalak, a látogatóknak nem kellett sokat keresgélniük, a szakosításnak megfelelően érthetően és áttekint- hetőan koncentrálták a látnivalókat a kiállítók. S a j« rendezés már az első napoktól megadta az alaphangot — s kétségkívül ennek köszönhető, hogy ez a tavaszi vásár sikeresebb volt elődeinél. Am ez a siker korántsem jelenti azt, hogy a vásárvárosban az elmúlt napokban szenzáció- sabbnál szenzációsabb termékek voltak láthatók. Sőt, akik erre számítottak, bizony csalódással kellett távozniuk Kőbányáról. Hiszen a rendezésen túl, a vásár sikerét éppen annak köszönhette, hogy a kiállítók őszinték voltak, azokat a termékeket hozták el a BNV-re, amelyeket gyártani tudnak. Néhol ez az őszinteség már túlzott óvatossággal Í6 párosult, egészében véve azonban a tavaszi BNV reális képet festett számos iparág jelenlegi helyzetéről. A szenzáció hiányát pedig kárpótolta az, hogy sok hazai vállalat korszerű, több piacon értékesíthető termékkel jelentkezett. Ez volt tapasztalható például a hír. adástechnikaii bemutatón, ahol a szakemberek képet kaphattak arról, hol tart a harmadik generációs termékek gyártásának előkészítésére, s ugyancsak jó, a vilógszíhvonalhoz közel álló árucikkeket láthattunk a szer- számgépiparban és a járműiparban, A külföldi kiállítók bemutatóin is érződött, hogy termékeik számára a korábbinál jobb keletet szolgál a szakosítás. A szocialista országokból jött cégek — akárcsak a hazaiak — elsősorban együttműködésünk eredményeinek bemutatására helyezték a hangsúlyt. A rendezést dicséri az is, hogy a kiállított termékek mellett elhelyezett kis KGST feüratú táblácskák egyszerűen és hatásosan tájékoztattak egy-egy kiállítási tárgy előéletéről, arról, hogy közös fejlesztés, termelési együttműködés, avagy kooperáció szülötte-e. Tanulságos volt a tőkés országokból érkezett cégek szereplése is. Standjaikon érezhető volt, hogy bemutatójukat piackutatás előzte meg. Nemcsak olyan termékeket kínállak a vásáron, amelyekről biztosan tudták, hogy vevőre találnak, hanem olyanokat is, amelyeknek eladása bizonytalan ugyan, ám mindenképpen hiányt pótol. Noha az elmúlt napok eseményeiről szóló tudósítások érthetően elsősorban az üzletkötésekről adtak számot, a vásár gyakorlati hasznát összegezve, kétségkívül egyoldalú képet kapnánk, ha csupán az aláírt szerződések értékét vennénk mércének, Nehezen mérhető ugyanis annak haszna, hogy egy-egy Vállalat tárgyalójában, a külföldiek klubjában egymásnak adták a kilincset az üzletemberek: számtalan új kapcsolat, számtalan leendő üzlet gondolata született meg, ám a többségnél még hosszú kereskedelmi munkára lesz szükség, míg a partnerek egy-egy szerződést tető alá hoznak. K. Ny. J. „6, klub 76" Hatodszor találkoztak a napokban a „6 klub 76” akcióban részt vevő békéscsabai ifjúsági klubok képviselői. Ezúttal beatzenéi vetélkedőre került sor a Manzárd Klub rendezésében. Az egyórás beatrendezvény jól sikerült, anyaga megszólaltatta a popzene nagyjait, a 00-as évektől napjainkig. Az első helyet a Gyopár Klub csapata szerezte meg. A „0, klub ”70” rendezvény- sorozata június 0-án folytatódik. Találkozó a könyvesboltban Ma, május 29-én Csák Gyula József Attila-díjas író találkozik a szarvasi könyvesboltban olvasóival. Mezőberényben Bata Imre irodalomtörténész tart rendhagyó irodalomórát a községi könyvesboltban a diákoknak. A Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat az Idén tovább korszerűsíti megyénk közútjait, A 47-cs számú úton Köröela- dány és Szeghalom között (képünkön) tíz eentimétcr vastag aszfaltszőnyeggel borítják « régi útfelületet. az autóbuszok részére pedig leállóöblöket készítenek Fotó: Veress Erzsi Ami nem csak forintban mérhető A negyvennyolcadik paragrafus Társadalmi munka Dévaványán Bizonyára azért fejezik Id a társadalmi munka értékét pénzben, mert még nem találtak ki jobbat. Ezzel azt szeretnénk érzékeltetni,, hogy az önként vállalt, teljesített munka nemcsak forintban mérhető. Jelentős politikai, gazdasági hatása van. Ma mér hazánk minden települése — legyen az falu, község vagy város — arra törekszik, hogy évről évre fejlődjön, gazdagodjon. Lakóik pedig szeretnének szebb, jobb, kulturáltabb körülmények között élni. De nemcsak igénylik ezt, hanem tesznek is érte. Hogy javuljon a kommunális, az egészségügyi, a kulturális ellátás. Mert miről van itt szó? Arról, hogy a népgazdaság anyagi forrásai behatároltak. Pontosabban: a kisebb települések, de még a nagyközségek is saját erejükre támaszkodva oldhatják’ meg fejlesztési gondjaikat. Es ha segít a lakosság, egy-egy üzem kollektívája, a gondokat öröm váltja fel. Nem elvi cikket szeretnék 'írni a társadalmi munkáról. Nagyon is kézzelfogható, konkrét példán keresztül mutatjuk be egy nagyközség lakóinak üsszefogá- 'sát szűkebb hazájukért. Dévaványán öt év alatt megkétszereződött a társadalmi munka értéke. Nem vagyunk a számok hívei, mégis érdemes ideírni, hogy míg 1973-ban egy dé- raványai lakos 104 forint értékű önkéntes munkával iárutt hozzá a település fejlesztéséhez, addig ez a szám tavaly már 155 forint volt. Mit csináltak? Nehéz lenne az összesét felsorolni, csupán néhány a sok közül. Társadalmi összefogással épült fel a községi tisztasági fürdő. Később a Bem úti óvoda, a KISZ- klub felújítása, a vízmű hálózatának a bővítése, a Szederkert, a Körösladánvi és a Gyomai utcákban, a járdaépítésről, a parkosításról nem is beszélve. Kivették a részüket a munkából a vállalatok, intézmények ts: a víz- és csatornamű vállatat, a Szeghalmi Állami Gazdaság, a Lenin Tsz, a Gyomai Háziipari 3 nmmnu;..' 11)30. MÁJUS 29. Szövetkezet helyi részlege, a tanács költségvetési üzeme. Ebben az évben egymillió 700 ezer forint értékű társadalmi munka elvégzésére mozgósítanak a tanácstagok, a népfrontaktivisták. Már eddig is szép eredményeket értek el. Folytatták a Zrínyi úti járdafelújítást, az Árpád úti OTP-társasház lakói az épület körüli járdát javították meg. a diákok pedig a tereket, iskoláik környékét tették rendbe. Mik a további teendők? Mindenekelőtt a Szeghalmi út Szilárd burkolattal való ellátása. ahol a földmunkái teljes egészében társadalmi összefogással végzik el. Több utcát bekapcsolnak az ivóvízhálózatba, két játszóteret alakítanak ki, szintén a lakosság segítségével. Továbbra is számítanak a községben működő üzemek szocialista brigádjainak önkéntes munkájára. A nagyközség megváltozott arculata bizonyítja: érdemes flsz- széfogni á közös célokért. S. 8. Klubévadzáró majális Csabaszabadiban Május 27-én, csütörtökön este a békéscsabai színházbarátok klubja vendégségbe hívtó az Ifjúsági és úttörőhézban működő tízek, pedagógusok és a HL kerületiek klubjának fiataljait. Vidám évadzáró majálist rendeztek a vendéglátó Szabadság Tsz csabaszabadi kastélyparkjában, a helyi tsz és a Lenin Tsz KIs£- eselnek segítségével. Tágas sátor, malomkőből ösz- szerakotl asztalok, fatörzsből vágott székek, ízletes enni-innlva- H, jó levegő várta a vendégeket. A hirtelen lezúduló zápor és h csattogó villámok bezavarták a társaságot a kastély nagytermébe. A Jókai Színház művészei mellett a Szegedi Nemzeti Színház Liszt-díjas énekesei, Karikó Teréz és Szabady József, Vára- dy Zoltán karmester zenekisé- retével operett-, népdal-, cl- gánydel-összeáll dósukkal emlékezetesen jó hangulatúvá varázsolták az Húsz esztendeje minden középtávú népgazdasági terv lé-, nyeges pontja a lakásépítés. A haladás mértékét érzékelteti, hogy amíg 1945 és 1956. között évenként átlagosan 30 ezer, 1956 és 1965 között 56 ezer, az 1966— 75-ös időszakban 75 ezer új otthon került tető alá. A meny- nyiségi gyarapodással együtt járt a minőségi változás: nagyobbak, komfortosabbak, felszereltebbek lettek a lakások, s egyre több épült belőlük lakó- telepszerűen, korszerű technológiákkal. A fejlődés megszüntet gondokat, de teremt is frisseket. Az 1970 októberében jóváhagyott program meghatározta a lakásépítés teendőit, de nem tért ki az ez2el összefüggő járulékos feladatokra. Az 1975 decemberében törvényerőre emelt ötödik ötéves népgazdasági terv negyvennyolcadik paragrafusában viszont ez áll: „Meg kell valósítani a telepszerűen épülő többszintes lakóépületek új lakásainak ellátáséhoz szükséges gyermek-, egészségügyi, oktatási és kereskedelmi létesítményeket.” Nagy különbség? Igen, az. Persze, a legutóbbi esztendőkben már tanúi lehettünk annak — igaz, ritkán, szabályt erősítő kivételként —, hogy a lakóteleppel együtt húzták fel az űn. közösségi létesítmények falait, mire benépesültek <t négy- vagy éppen tízemeletes lakóházak, addigra kinyitották az üzleteket is, az óvodákban fogadták a gyermekeket, s az iskolában megkezdődhetett a tanítás. A járulékos beruházások sokat emlegetett, bírált ügye valamelyest előbbre jutott a fontossági listán, mivel néhány helyen fölismerték a tanácsok, a beruházik: az életkörülmények lénye, ges eleméről van azó, s a szóban forgó létesítményeket nélkülözve gyakorlatilag ágyrujá- rókká válnak a lakótelepiek. E fölismerést kívánalomból kötelező feladattá most a negyven- nyolcadik paragrafus tette. Elősegítik és ösztökélik e feladat teljesítését azok a műszaki-gazdasági normatívák, melyek a járulékos beruházásokkal együtt veszik figyelembe a lakásépítés költségeit. Ezt célozza a kormány lakásépítési irányelveinek az a kitétele is, boev tekintet nélkül a beruházókra és a lebonyolítókra, a több emeletes épületek közművesítéséről a tanácsoknak kell gondoskodniuk, s ugyancsak a tanácsoknak kell megépíteniük a lakótelepekhez kapcsolódó létesítményeket, így az óvodákat, bölcsődéket, általános iskolákat, gyógyszertárakat, kereskedelmi és szolgáltató egységeket, valamint más közösségi épületeket. Nem stílusbeli pongyolaság a kell kétszeri használata. Való-, ban kötelező jellegű előírásról' van szó, mégpedig függetlenül attól, hogy a lakótelepet a tanács vagy mások építtetik-e. Sok bonyodalmat, rengeteg vitát kiváltó helyzetet tettek ezzel világossá, ám nehogy azt higgyük, most hetek alatt minden ilyen ügy egyenesbe kerüL Kétkednénk a rendelkezésekben, irányelvekben megszabottak végrehajtásában? Nem, csupán azt húzzuk alá, hogy még mindig erősen tartja magát a nézet, ami szerint az embereknek a lakás a fontos, először tehát az legyen meg. E nézét s a belőle következő gyakorlat diktálta azután, hogy újra meg újra csak a lakásépítésre teremtettek fedezetet, s a már évek óta kész lakótelepek járulékos létesítményeinek ügye „elfelejtődött”. Emberek tíz- és százezreinek naponta okozott bosz- szúságot ez országosan, s megyénk sem kivétel. Mert igaz, az otthon valóban fontos, ám használati értéke akkor teljes, ha nem kell a napi főznivalótf a fél városon áthurcolili, ha a gyermek a közelben járhat iskolába, ha egy hajvágást, ruha- mosatást nem drágít meg az utazás, a járkálással elvesztegetett idő. Az ötödik ötéves tervben nemcsak a 150—160 ezer állami lakás épül fel lakótelepeken, több emeletes házakban, hanem a magánépítkezések egyre nagyobb hányada is ilyen formában valósul meg. Az új otthonhoz. jutók többsége emiatt érintett az ügyben, legkevesebb nyolcszázezer ember minden, napjait befolyásolja az, ami a negyvennyolcadik paragrafus jegyében történik vagy elmarad. Természetes igény, jogos követelmény: a lakáshoz most már az is társuljon, ami a járulékos szóban benne foglaltatik, azaz — jár! Mészáros Ottó ((koi'ixerusíléíii
