Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-21 / 119. szám

Klubszínház, 1976 Sophoklés: Oidípus Oidipus, Théba királya gyilkos után kutat, aki bajt hozott a városra. Az izgalmas nyomozás­ban fokozatosan fény derül ar­ra, hogy a sziklaerkölcsű Oidi­pus tudtán kívül a saját anyjá­val él házasságban, s ó tulajdon apjának gyilkosa. Sophoklés ko­rában a nézők avatottak voltak a történés legapróbb dolgaiban is. A játék során az okozta a megrendülést, hogy a szereplők hogyan leplezik le önmagukat. Bár napjainkban a közönség nem olyán járatos a görög mi­tológia titkaiban, mint az egy­kori „ősbemutató” részvevői vol­tak; az elmúlt korokból mégis lehet újat üzenni a ma emberé­nek. Nagyságról és bukásról, er­kölcsi tisztaságról, életről és ha­lálról. Ezek a gondolatok örökké modernek lesznek, ezért Sophok­lés tragédiája azt is jelenti, hogy az emberi kultúrának a színház mindig fontos alkotó­része. A békéscsabai klubszínházi bemutató rendezője és a címsze­repet megszólaltató Bicskey Ká­roly sűrű légkörű előadást pro­dukált. A felolvasó-színpad ün-. népi eszköztel ensége ezúttal nem csak fizikailag került a né­zőtér közelébe. Sophoklés gon­dolatait tolmácsoló Bicskey Ká­roly szellemi generátorként nö­velte a feszültséget a meg-meg- újuló csúcspontokig, s a végső megrázkódást követő íeloldozá- sig. Dévay Camilla, a tömör gon­dolatokat feloldva „játszott”, és egy csodaszép pillanattal aján­dékozta meg a közönséget (ami­kor Iokasté szerepében rájön, hogy Oidipus a férje és a fia is egy személyben). Az előadás igen erős figurája volt Lukács Jó­zsef, a vak jós alakjában. Ismét új oldaláról mutatkozott be Cse- rényi Béla, aki a pásztort hozta színre — kitűnően. Simon Jó­zsef, Széplaky Endre, Kovács Lajos és Tatár Endre színpadi jelenléte azt bizonyította, hogy művészi alázattal a kisebb sze­repekben is lehet emlékezetest alakítani. A görög tragédiában nagy szerephez jutó Kar tagjai Kornis Piroska, Mézes Violetta, Polgár Árpád, Somló Gábor, Ve- delkovics Antal és Végh Ferenc voltak. A bemutató után Udvaros Béla rendező tartott érdekes tá­jékoztatást a görög mitológiáról, majd a szereplők is bekapcso­lódtak a beszélgetésbe. — Minden gondolatunkkal a város és a megye éleiét akarjuk szolgálni — mondta Bicskey Ká- rly. — Tudásunkat, akaratun­kat és tehetségünket felajánljuk a közönségnek, de nekünk is ereznünk kell, hogy szükség van ránk, mert az érdektelen színház rosszabb, mint a kripta. Rangos előadást, termékeny vitát hozott a Klubszinház be­mutatója. Kár, hogy a premier után ez a produkció aligha ke­rül majd szélesebb nyilvánosság elé, pedig az iskolákban, a mű­velődés házakban és a munkás­brigádok körében bizonyára népszerű volna. Élesztőnek, szellemi kovásznak készül a Klubszínház műsora. Talán rövidesen eljutunk odáig, hogy a színházbarátok köre olyan nagy lesz, hogy néhány előadásnál többet is megér az ilyen produkció. Az Oidipus be­mutatója a jó reményeket jelzi. Andódy Tibor Ének szaktantermi bemutató a békéscsabai 3. számú általános iskolában A békéscsabai 3. számú álta­lános iskolában második éve fo­lyik szaktantermi oktatás. A napokban húsz Békés me­gyei énektanár érkezett ide ta­pasztalatcsere-látogatásra az eneik-szakfelügyelő vezetésével. A színvonalas szakmai előadást szaktantermi bemutató követte, majd a vendégek megtekintet­ték a zongorával, magnetofon­nal, rádióval, lemezjátszóval, írásvetítővel, filmvetítővel és egyéb korszerű szemléltető esz­közökkel felszerelt, ízlésesen be­rendezett énekszafctaniermet. emeléssel — honorálja. Az is, ha a közös tulajdont képező gépkocsit jogtalanul egyéni cél­ra használja vagy telefonon tá­volsági magánbeszélgetést foly­tat „hivatalosan”. Meg az, ha a selejt építőanyagot, bútort, gé­pet. meg egyéb mást „úron alul” vásárol meg, különösen, ha a seiejtet vadonatújra cseréli vala­melyik jóember. Se szeri, se száma a lehetőségeknek, . ame­lyek nem formálják, hanem de­formálják a beosztottak tudatát, s akkor hiábavaló minden tu­datformáló szöveg. Legfeljebb csak azért nem mosolyog rajta a hallgatóság, mert tart attól, hogy kegyvesztetté válik. Ha pedig mindezek alapján több kerüi egyesek „zsebébe”, akkor kevesebb jut az állam­kasszába, ami felülről nézve nem koncentrálás, hanem eppen az ellentéte. Az erők szétforgá- csolása, az egész közösség javát szolgáló fejlesztés, a társadalmi haladás gátja, amely erkölcsileg is rombolólag hat. Pláne, ha versengés támad a zsebre-ját- szók között, mert cinkosokká válnak, „egyenes ágon” véd- és dacszövetséget alakítanak ki. De itt-ott még mindig tart a versengés azért is, hogy ki tud magának szebb irodát, nagyobb pompát teremteni — természete­sen állami pénzen. Az ilyen tö­rekvés főként azokat jellemzi, akik másképp nem tudják ész- revétetni magukat. Mondjuk a »unkájukkal. Egy néhány an ta­lán még arra is képesek lenné­nek, hogy piramist építtessenek maguknak, mert halhatatlanná akarnak válni. Emlékezzen az utókor: „ime volt egyszer egy ember, akinek ez a csodálatos irodaberendezés hircieti ma is a dicsőségét.” Más nem maradt utána, csak valamicske adóság, mert a pénzt „Hunéra’ költötte, az üzem pedig fejlesztés hiá­nyában lemaradt a versenyben és az állam, de még az isten se tudta megmenteni a csődbejutás­tól. Szerencsére az én vezetőm egészen más. Neki az a fő gond­ja, hogy minden alkatrészem jó legyen és kifogástalanul mű­ködjék. Ügy gondoz, mintha élő­lény lennék. A vezetőfülke be­rendezése teljesen egyszerű -és kényelmes, meg ragyogóan tisz­ta. A vezetőm tehát elsősorban az én haladásomat szolgálja, amit igen nagyra értékelek. Szágul­dók is a vonatokkal, ahogy csak engedi a pálya, még a felsőve­zeték. Néha dudálok és az áram­szedőmmel szikrát vetek. Külö­nösen akkor, ha olyasmit észle­lek, ami így vagy úgy a haladá­somat gátolja. Még akkor is, ha valaki az ellenkező látszatot próbálja kelteni. Mert ne tessék azt hinni, hogy én csak úgy egy­szerűen hagyom magam kisik­latni!” Lejegyezte: Pásztor Béla Befejeződött az állattenyésztő- tanulók országos versenye Negyvenkét mezőgazdasági szakmunkástanuló számára kü­lönösen sok izgalmat hozott az elmúlt három nap Békés megyé­ben. A Gyomán megrendezett szarvasmarha- és baromfite­nyésztő szakmunkástanulók 13. országos versenyének résztvevő­iről v an szó, akik az ország va­lamennyi ilyen profilú tanintéz­ményéből gyűltek össze a „Szak­ma Kiváló Tanulója” cím elnye­réséért. Számukra ugyanis nem­csak a jó helyezés elérése volt a tét, hanem a szakmunkásbizo­nyítvány is. Az elméleti és gya­korlati feladatokból álló verse­nyen maximálisan 60 pontot le­hetett elérni, és akik ennek 70 százalékát elérték, az egy hónap múlva sorrakerülő szakmunkás- vizsgán már nem kell résztven- niük, mert bizonyítványukat már most, az országos versenyen megszerezték. A keddi, első napi írásbeli versenyről már beszámoltunk lapunkban. A vetélkedő máso­dik fele, ha lehet, még több iz­galmat hozott. Ekkor a baromfi­tenyésztők a békéscsabai Sza­badság Tsz-ben. a szarvasmar­hatenyésztők a Mezőhegyesi Ál­lami Gazdaságban adtak számot gyakorlati tudásukról. Az előb­biek- pecsenye csirke neveléséből, utóbbiak a fejessel, takarmányo­zással, mérlegeléssel kapcsola­tos tennivalókból szerzett isme­reteiket mutatták be a szigorú vizsgabizottság előtt. / Tegnap, csütörtökön ismét a rendező gyomai mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben folytatódott a verseny, melynek témája szorosan kapcsolódott a gyakorlati feladatokhoz. Emel­lett azonban a társadalmi és po­litikai ismeretekre is szükség volt, hiszen Magyarország II. vilégháborúbeli szerepét kellett elemezni. A fentiek talán bizonyítják, hogy alapos próbatételt jelentett az országos verseny valamennyi résztvevőnek. Délután, a gyomai kultúrház- ban tartott ünnepélyes ered­ményhirdetésen már némiképp feloldódtak az izgalmak, eldőlt a verseny. A házigazda gyomai iskola tanulói — híven a hagyo­mányokhoz — ezúttal is kitettek magukért. Mindkét szakmában elnyerték az első helyezést; Ke- menczky Ilona (szakoktatója Kö­teles Imre) a szarvasmarha-te­nyésztők. Dinka Ilona (szakokta­tója Lichtenstein Katalin) a ba­romfitenyésztők versenyében lett első. — A békéscsabai Lenin Ter­melőszövetkezetben dolgozom, s úgy látszik, a 13-as rajtszám nem hozott balszerencsét. Már kis­gyerek koromban megkedveltem az állatokat, nagyon szeretek velük foglalkozni — mondta az eredményhirdetés után Ke- menczky Ilona. A másik győz­tes, Dinka Ilona a kaszaperi Le­nin Tsz baromíigondozójában sajátítja el választott szakmáját. Mindketten büszkén beszéltek iskolájukról, a gyomai szakmun­kásképzőről. ahol alapos elméle­ti ismereteket szereztek. Miközben a győztesek átvették a Békés megyei állami és társa­dalmi szervek különböző díjait, dr. Ozsváth János, a MÉM cso­portvezetője így foglalta össze a legfontosabb tapasztalatokat: — A. két sraknia legjobbjainak, évenkénti országos vetélkedőjén mindig ott van a mezőgazdaság szakembereinek figyelme, amit’ az is bizonyít, hogy számos ter­melőszövetkezet, állami gazda­ság képviselője jelen volt ezen a versenyen is. Ami örvendetes, hogy a fiatalok gyakorlati tu­dása magasabb színvonalú, mint az elmúlt évek során. (fóbián) 5 i 1976, MÁJUS 21. Képünk a békéscsabai Szabadság Tsz-bcn megrendezett gya­korlati elöntőn készült, a baromfitenyésztők versenyén. Fotó: Lónyai Gázipari gépgyár, Orosháza A KISZ-szervezet rangja — Miért lett KISZ-lag? Ficsor László, aki egy hó­napja tartozik az ifjúkommu­nisták táborába, nem sokat -ké­sik a válasszal: — Ügy láttam, érdemes be­lépni. Rangja, tekintélye van nálunk a KISZ-nek, nem for­mális a KISZ-élet, mint néhol tapasztaltam! A gép mellett, a forgácsoló­műhely zajában bajos szót ér­teni, ezért az apró irodában ülünk le. Az orosházi Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyárban vagyunk, abban a dinamikusan fejlődő ipari üzemben, melynek KISZ-szervezete eddig négyszer nyerte el a KISZ KB Dicsérő Oklevelét, tavaly és az idén pe­dig a KISZ KB Vörös Vándor­zászlóját. — Vajon mi a siker titka? — ezt már egy régi KISZ-estől. Lazányi Istvántól kérdezem, aki szintén a forgácsolóműhelybeli alapszervezet tagja. — Nincs ebben titok. Először is. szerintem sok múlik a ve­zetésen. Ha a vezetőség példát mutat, következetes és szívvel, lélekkel, megfelelő' képzettség­gel irányítja a mozgalmi mun­kát, az már eleve sokat számít. A másik dolog pedig: a jó mun­kahelyi légkor, a munkafegye­lem. Laci — Ficsor László — néz a mellette ülő fiatalemberre — egyébként jól mondta az előbb: Nálunk rangja van a KISZ-nek. a gyárban a K1SZ- esek a társadalmi megmozdulá­sok mozgatórugói. Minderre helybenhagyóan bó­lint- Seben Lajos, az alapszer­vezet titkára, majd a most leg­aktuálisabb ifjúsági témára te­reli a szót: — Az elmúlt időszak nálunk is a kongresszusra való felké­szülésé volt. Figyelemmel kí­sértük a városi, megyei küldött- gyűlést, a közreadott dokumen­tumokat, igazán lelkesen dolgoz­tuk végig a kongresszusi kom­munista műszakot. A kongresz- szus ideje alatt pedig a KISZ- csoportvezetők irányításával na­ponta ez volt a beszédtéma. Annál is inkább, mert Szabó Pál személyében volt egy kül­döttünk is; kíváncsian várjuk az élménybeszámolóját. A műhely után szinte furcsa a csend az igazgatói irodában, ahol Faludi Jánossal, az öt alap­szervezetet irányító gyári KISZ- bizottság' titkárával folytatjuk a beszélgetést, mégpedig a ma­gas kitüntetés, a Vörös Vándor­zászló apropóján. — Ezt a zászlót bizonyára harmadszor is szeretnék elnyer­ni, tehát legalább olyan ered­ményre törekednek az u) moz­galmi évben, mint tavaly? — Még többre. — válaszolja a titkár — mert korántsem dicse­kedhetünk azzal, hogy nálunk nincs már javítanivaló, az ak­cióprogram, a fejlődés új meg új feladatokat ró mindenkire, egyenre és közösségre is. Éppen ezért inkább az 1976—77-es ak­cióprogramban foglaltakról be­széljünk, mint a korábbi ered­ményekről. amelyek a tervek­ben egyébként is ott vannak, hiszen azokra alapoztuk, épí­tettük a korábbi elképzeléseket. — Mit tart a leglényegesebb­nek az akcióprogramban? — Mindenekelőtt a politikai munkát. Szeretnénk elérni, hogy a fiatalok értsék, mit miért tesznek, hogy tisztában legye­nek egy-egy politikai 1 rendez­vény; szolidaritási nap, megem­lékezés hátterével, eszmei jelen­tőségével. Jól szolgálják ezt a fórumok, melyeket a jövőben is rendezünk. A másik fontos te­rület a termelés. Bátran mond­hatom, hogy itt, a gépgyárban jó a munkahelyi légkör. aki ide jön dolgozni, az általában itt is marad, nem tekinti át­meneti munkahelynek a gyárai. A dolgozók fele egyébként fia­tal, 30 éven aluli. Rangja és már hagyománya van nálunk az egyéni és kollektív munkaver- seríy-mozgalomnak. anyagi es erkölcsi megbecsülés illeti meg a Kiváló Ifjú Szakmunkásokat, Kiváló Ifjú Munkásokat, Mér­nököket. Egy példa a fiatalok kezdeményezőkészségére: a KISZ-küldöttgyűlésen elmond­ták, hogy jobban ki kellene használni a forgácsolóműhely­ben a gépeket, ezért a három műszakot is vállalják — ezt a terv szerint az ősztől be is ve­zetjük. Végül még két fontos lémát hadd említsek. A KISZ- nek még többet kell segíteni az ifjúság szabad idejének okos eltöltésében’, folytatni az úttörő —KISZ testvérkapcsolat erősíté­sét. valamint a szakmunkásta­nulók munkássá nevelését. — Kétszer is hallottam mit itt, a műhelyben a KISZ rang­járól. A titkár kérdést sem várva ' mondja: — Nem véletlenül. A gyár párt-, gazdasági, szakszervezeti vezetői a szó igaz értelmében egyenlő partnernek tekintik a KISZ'-t, és ezt a rangot, ezt a tekintélyt a gyár százegynéhánv ifjúkommunistéja több évi jó munkával, megbízhatósággal vívta ki magának. Ismerik, el­ismerik a jogainkat, és mi is tudjuk a kötelességünket. Tóth Ibolya l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents