Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-13 / 88. szám

Nekem ez a társadalmi munkám

Mindössze néhányat», valóban a jók között is a legjobbak képviselték megyénket a közelmúltban megrendezett. Belügvminisz- térium önkéntes Segítői I. országos értekezleten. Köztük volt Sarkad nagyközségből Sái-osi Mátyás is.

— Magam sem akartam elhinni, hogy valóban engem ért az n megtiszteltelés. hogy részt vehetek ezen az országos értekezleten, hiszen vannak közöttünk többen is olyanok, akik már hosszabb ideje teljesítenek szolgálatot az önkéntesek testületében mint én. Mindenesetre úgy gondoltam, ha már ott lehetek, a legjobbak között szót kérek, hogy beszámoljak a tanácskozáson arról, hogyan élünk, hogyan dolgozunk mi sarkad» önkéntes- rendői'ök. Elmondtam volna, hogy a nagyközségben is egyre többen vannak olyanok. akik nemcsak elvárják a rendőröktől, hogy biztosítsák nyugalmukat,

hogy rend legyen, hanem tevékenyen részt Is vállalnak ebből a munkából. Velem együtt több mint hetven önkéntes segíti a hivatásos állományt a közrend és közbiztonság, valamint a közlekedési fegyelem fenntartásában, megszilárdításában. Sarkad lakossága mar hosszú ideje elismeri és támogatja az önkéntes rendőrök tevékenységét, örömmel és nem kis büszkeséggel mondtam volna el, hogy az 1970—74-es árvízveszély idején mi Is ott álltunk a gátakon, segítettünk a kitelepítésben, a hazaköltözésben, és a rend fenntartásában.

Mostanában alaposan meggyűlt a bajunk — ezt sem hallgattam volna el—.ugyanis az elmúlt év őszén egy bűnténysorozat kezdődött Sarkadon és azóta minden hétvégén, ünnepnapokon, sőt az éjszakai órákban is, ott vagyunk a rendőrök mellett, hogy segítsünk az eddig még ismeretlen tettes, vagy tettesek kézrekeríté- sében. Az ilyen és ehhez hasonló rendkívüli eseményekből adódó feladatoknál már eddig is bizonyítottuk és bizonyítjuk, hogy társadalmi megbízatásunkat felelősséggel és szívesen teljesítjük. Elmondtam volna, hogy mi is ugyanúgy mint — valószínűen — a többi Önkéntes rendőr is örömmel és megelégedéssel fogadtuk, hogy pártunk XI. kongresszusa is megemlékezett, és elismerően a rendőrség önkéntes segítőiről. Tudjuk és érezzük, hogy községünk egész lakossága fisveli és elismeri tevékenységünket. Ez jólesik nekünk. Sajnos az idő rövidsége miatt csak kevesen

kaptak szót, így mások mondták el helyettem is ezeket a gondolatokat.

Arról már Mile Imre rendőrszázados beszélt, hogy Sárosi Mátyás nyolc évvel ezelőtt, pontosabban 1968. április 1-én állt először szolgálatba Sarkadon. A DÁV sarkadi üzemegységében dolgozik, szerelőként. Munkahelyén éppúgy, mint az önkéntes rendőröknél megbízható, lelkiismeretes és pontosan elvégzi a reábízott feladatokat. Bár munkája olyan, hogy a környező településekre is el kell járni — ebből következik, hogy keveset van odahaza —, mégis abbahagyja a játszadozást két gyermekével és vállalja minden zokszó nélkül a szolgálatot ünnepnapon és 1 éjszaka is. Hogy mindezt miért?

— Kell, hogv legyen az embernek valami társadalmi elfoglaltsága. Arról nem is szólva, hogy az aranykoszorús „Kossuth” szocialista szerelőbrigád tagja vagyok. így kötelességemnek is érzem, hogy a közösségi munkából is kivegyem részem. Nekem ez a társadalmi munkám.

Béla Ottó

Csillárok exportra j

A Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezetben ebben az évben 50 ezer csillárt készítenek NDK exportra. Ez a mennyiség több fajtából áll, jelenleg ötezer darab Domus típusú csillárt készítenek elő szállításra Fotó: Demény

Iliért maradtak?

Törzsgárdatagok között a mezőberényi PATEX-ben

5 a-tdvtc A non IC 1

1918. ÁPRILIS 13.

Nyugdij-„korhatárhoz” közeledik a mezőberényi PATEX. Nem modern üzem. A szövö- dékben 100 decibel — a megengedettnél jóval magasabb — a zajszint, 75—76 százalékos a páratartalom, a szövők műszakonként 20—22 kilométert tesznek meg a gepek között. A szerelőknek naponta ad munkát az elavult géppark. Evek óta mégis maximális kihasználtsággal dolgoznak az öreg szövőgépek.

• * *

„Alapítója vagyok a berénvi pamutszövőnek. 1925-től, 13 éves koromtól 1907-ig, vagyis nyugdíjazásomig itt dolgoztam. Voltam szövőnő, felvető, dolgoztam a raktárban, s mint meós mentem nyugdíjba kilenc éve. Azóta is bejárok dolgozni, pedig már betöltöttem a 64. életévemet. Hogy miért? Itt dolgoztam, itt volt megélhetési lehetőségem, itt ért a felszabadulás. az államosítás, munkaviszonyom egyidős a gyárral, itt ettem meg kenyerem javát. Elevenen emlékszem 1935 nyarára, amikor megállapították a minimális munkabért és a nyolcórai munkaidőt. Korábban látástól vakulásig dolgoztunk, egy pengő napszámért.”

Így emlékszik vissza Frei Erzsébet, aki már nyugdíjas, s a gyár ódon falai között csaknem 51. dolgos évet töltött.

— Sok minden megváltozott az idők során. Igaz, régi a gyér, de mindig van valami új. A 20- as évek végén a munkahelyünkön öltöztünk, később kaptunk egy kővályút mosdási’a, s a fel- szabadulás után új öltözőt építettünk. Ma pedig már jól felszerelt szociális létesítményünk van.

Magáénak érzi a gyárat, hiszen az elért eredmények, sikerek egyik részese. A nagyközség munkásgárdája itt alakult ki e falak között. A közösség', az ismerősök, a szakma szeretete összetartó erő volt és ma is az.

* * *

„Szövőként kezdtem a gyárban, maholnap enhek 15 éve. Most malőrfűző vagyok, vagyis a géphibákat javítom, amiből bőven van, mert régiek a gépek. Hogy kerültem a szövőgyárba? Ä család hozott. Szüleim, nővérem, nagybátyáim innen méntele nyugdíjba, a lányom itt dolgozik, a fiam is

évekig volt a gyárban művezető. Ez az első, de úgy érzem az utolsó munkahelyem. Jó a kollektíva, jó a szellem, a fizetésre sem lehet panaszom. Kor- kedvezménnyel hat év múlva megyek nyugdíjba,”

Erdős József né, a Zrínyi Ilona Szocialista Brigád vezetője mondja ezt, s közben fürgén fűzi a szálakat.

— A gépek teljesítményét már nem növelhetjük, de új termékeket gyárthatunk, a minőséget pedig javíthatjuk —‘- mondja a hogyan továbbról, mert otthon minden családban szóba jön a munkahely, ez és a családias légkör is köti az embert a gyárhoz.

* * *

„Most a szövöde generálozó lakatosa vagyok. 27 évvel ezelőtt a húgom hívott ide dolgozni. Ittragadtam a feleségemmel együtt. A fiam is itt volt inas, de elment dolgozni máshová. a több pénz reményében. A szövőgépek nem vonzzák a fiatalokat, őket a korszerű, modern gépek jobban érdeklik, mint ezek az öreg masinák. Miért maradtam itt? A légkörért. Néhány munkatársammal lassacskán három évtizede dolgozom együtt, szinte ismerjük egymás gondolatát is. Jól éi'ez- zük magunkat együtt.” — Köl- ler József szavai ezek.

— Meg sein fordult a fejemben, hogy elmenjek. A sok közös emlék, sok régi barát köt a gyárhoz, itt töltöttem el fiatalságomat. Volt egy 13 tagú karbantartó brigádunk, ennek többsége már nyugdíjas. Csak néhányan mai'adtunk, s másmás műszakba kerültünk. Enynyi év után egyszerűen nem tudok megválni a gyártól.

* * *

Tradíciója van Mezőberény- ben a PATEX-nek. A múltban és a jelenben is a munkásgondolkodás meghatározója volt a gyári kollektíva. Ehhez hozzájárult és járul ma is a családias légkör, a baráti, munkatársi, elvtársi kapcsolat. Ez párosul azzal, hogy sok szövős családnak harmadik-negyedik nemzedéke is itt dolgozik. Pedig, mint már említettük, a gyár nem modern. A jelenlegi géppark teljesítménye maximális. A termelést a gépek fordulatszámának növelésével már nem lehet fokozni, ahogyan ezt Erdős Józsefné is mondta. De a minőség javításában, a gyártmányszerkezet korszerűsítésében keresik az újat, a jobbat, a gazdaságosabbat. A 98,7 százalékos első osztályú áru részarányát tovább kívánják növelni. A többlettermelést egy rekonstrukció segíti majd, amely az V. ötéves tervben megvalósul. Üj üzemrészekkel bővül, automata szövőgépekkel dolgozik majd az öreg gyár.

Rajtuk kívül megkérdezhettem volna a Gubis, a Várnagy, a Kárpáti és a Csipke házaspárt, vagy Kővári Kál- mánnét, Sziráczki Jánosnál és még jó néhány társukat, akik 20 évnél régebben dolgoznak a gyárban.

Ezek a kölcsönös megbecsülések nem formálisak, hanem igazi tartalommal telített emberi kapcsolatok. Ezért ragaszkodnak a gyárhoz.

Szekeres András

Békés megyei kisdobosok és úttörők szavalóversenye Geszten

1851-ben három hónapig Geszten élt Arany János a Tisza család nevelőjeként. Emlékének rendezték be a zsúpfedeles kis házikót, ahol verseit írta. Itt találkozott április 10-én, szombatón 40 kisdobps- és úttörőpajtás az úttörő kulturális szemle szavalóvei'senyén. A zsűri tagjai voltak: Gyui’csek Sándor és Mahr Agnes, a Jókai Színház művészei, valamint Széplaki Endréné úttörőcsapat-vezető. A kisdobosok választása és előadása színvonalas volt, ezt 5 aranyérem bizonyította. Az úttörők közül Nyári Gabriella mezőhegyesi pajtás lett aranyérmes. A geszti Arany János Úttörőcsapat a verseny feltételeinek megteremtésében ven- dégszei’ető házigazdának bizonyult.

Ember legyen a talpán

S

oha nem volt könnyű ió vezetőnek bizonyulni, de most még nehezebb, mint eddig. Megsokszorozódott a felelősség, nagyóbb a tét. A bonyolultabb gazdasági környezetben nemcsak a termelési feladatok összetettebbek, hanem az emberi viszonylatok is. A gazdálkodási döntések szinte kivétel nélkül emberekre is vonatkoznak; a vezetőknek ennek tudatában i kell mérlegelniük lépéseiket. így kell dönteniük, kockázatot vállalniuk a közös cél érdekében.

Ez a cél nem több és nem kevesebb, mint hogy helyi és országos méretekben egyaránt, minőségi változást érjünk el gazdálkodásunkban, A kényszerítő tényezőket most úgy fordíthatjuk a saját javunkra, hogy a nehézségekkel megbirkózva, megerősödve kerüljünk ki a mai helyzetből. Egyszerre kell szembenéznünk a nehezebb világpiaci körülményekkel és saját lá- zaságainkkal. Mozgósítanunk kell tárgyi- és szellemi tartalékainkat, meg kell tanulnunk erőink legcélszerűbb csoportosítását, hogy terveink betűjét valósággá változtathassuk.

Tudjuk, mit akarunk, s azt is, hogy jóval többet kell tennünk, mint eddig. De hogyan? Soha nem beszéltünk annyit gazdaságosságról, hatékonyságról. mint manapság, tisztában vagyunk vele. hogy ezek fokozása az általános módszer. Egyetértünk vele, törekszünk is rá, teljes egyetértéssel — mindaddig, amíg nem tesz szükségessé fájó, sebészi beavatkozást. Ilyenkor felszisszenünk. Mert egyszerű helyeselni, amíg a szomszéd — a másik vállalat, a másik részleg — átszervezéséről, átcsoportosításáról, esetleg megszüntetéséről van 'szó. Mennyivel fájdalmasabb, ha mi kerülünk sorra! Mennyi ellenérvet találunk, mennyi okot a halasztásra. hogy amit máshol helyeslőink, az ránk ne legyen érvényes ... Vezető legyen a talpán, aki jól dönt az érvek és ellenérvek között. Pedig nincs más :út — jól kell dönteniük, és bár nem elhamarkodottan, de nem is késve. Még akkor is, ha ez átmenetileg gondot okoz.

Egyébként is megsokszorozódott 'a vezetői gond.

Mi a saját, közvetlen környezetünk dolgait ismerjük, annak az összefüggéseiben gondolkozunk, az ott szerzett tapasztalatokból következtetünk. Nekik az összefüggések láncolatát kell látniuk, a műhelytől a gyárig, az iparágig, a népgazdaságig. Egy. szerre kell megfelelniük az ország és saját területük elvárásainak. Egyeztetniük kell a népgazdasági és a helyi érdekeket, hosszabb és rövidebb távú intézkedéseinknél egyaránt a kettő egységét kell szem előtt tartaniuk.

Mindenütt helyileg — és minden helyzetben. A vezetők képességeinek próbája és egyben bizonyítéka, hogy ez mennyire, milyen eredménnyel sikerül. Napról naora lénveges kérdésekben kell dönteniük, nem hagvat- kozhatnak a rutinra, nem „kapcsolhatnak ki” az állandó készenlétből. Támaszkodhatnak, számíthatnak a szakemberek córdájára, az üzem* demek,'ártia fórumaira, dp a vélemények ismerete, figyelembevétele mégsem veszi le vállukról a felelősséget. A döntés joea az ő kezükben van, következménvei is rájuk hárulnak a kisebb és a nagyobb közösség előtt.

T

évedünk, ha azt hisszük, csupán gazdasági értelem, ben terheli őket a íeieW»- ség súlya. Egy-egy döntésnek, iiv. tézkedésnek mindenkor politikai tartalma van.

Azt a megértést és bizalmat, 'melyet az emberek a párt politikája iránt tanúsítottak, nekik kell cselekvésre váltaniuk döntéseikben.

(V. E.)