Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-11 / 87. szám
n Dal, 1976 Ftladelfi Mihály nincsenek rímeim keresztbe áll szemem minek is bármi is dorombol langy szokás ügy vagyok egésznek — szemem függönye fáj! — búsan összetörtnek mint a történelem nem hiszek kánonnak gyűlölöm a dogmát számról sem csal semmi zsolozsmát hazugot úgy szerettem volna élni szabályosan nincsen is szabályos nem lehet nem félni fölösen ittam is — eleget sohasem túlontúl eleget fölösen is hittem Négysorosak Muesi József 1. Enyhét, napsütést, szép szavak százát, több örömet a hétköznapoknak, szelíd szándékot, karótlan kezet: A csillagok is szebben ragyognak. 2. Vörhenyes keze a barna ősznek tegnap óriás köröket rajzolt, sziszegő szele hátamra hullott, és a világ legvégére hajszolt. 3. Szárnyat, szárnyat adjatok! Hozzá: felhajtóerőt, hogy suhanjak kedvemre nyitott ablak előtt. 4. Szürke a közel, szürke a távol, alacsony vízben gólyaláb gázol. Frontátvonulás a fák tetején, szavakat gyűjtünk, képről, te meg én. Vízi fű Tomka Mihály A békési Köröstáj-ankét költőinek Vonultam a csontig vágó szélben, Vonultam hazányi hómezőn, Burkolózva tompa fáradtságba mosolyom tavaszként vetkező. Figyeltem— szunnyadtam ... újra keltem ... Alszok még, de költ a büszke nap, Poros arccal fogok menetelni — Egy nagy madár minden pillanat. És megjövök! Kérges-szép tenyerekkel Emelem fel bukó kezetek — Vízi fű kákád az ujjaim közt, Sejtjei: fülelő tengerek. A költészet napja Hirdetni az igazat, a szépet Beszélgetés Simái S zeged, szikrázó áprilisi délelőtt. A művelődési központ portása türelmesen magyarázza, hogy a Kincskereső szerkesztőségét a folyosó végén lehet megtalálni. — Szerény kis irodában dolgozunk, csendesen élünk, de munkatársaimmal együtt fontos feladatot vállalunk, amikor az ifjúság részére irodalmi folyóiratot készítünk — mondja Simái Mihály költő, a Kincskefeső szerkesztője. — Óriási lehetőségek nyílnak a mai gyerekek előtt. A legújabb nemzedék napjainkban szinte az anyatejjel szívja magába az elgépiesedő világ technikai tudását. Ilyen körülmények között az irodalomnak, a költészetnek pótolhatatlan szerep jut: a többi művészetekkel együtt nekünk kell hirdetni az igazat, a szépet, az emberit. Beláthatatlan következményei volnának ha nem irányítanánk értő gonddal az ifjúságot a humánum tiszteletére. — Ügy gondolja, a költészetnek ma az a legfontosabb feladata, hogy a jövő nemzedék formálását vigyázza? — Az igazi költészet minőig az emberiség előrehaladását szolgálta. Ma, a tudományos-technikai forradalmak korában egy költő akkor alkot forradalmi módon, ha a tiszta szó erejével hatni tud az olvasókra. Változó világunkról teljes képet ma senki sem tud adni, bár a „rossz nyelvek” szerint tízmillió költő országa vagyunk, s egy ilyen hatalmas zenekar talán képes olyan sok szólamon játszani, hogy minden olvasó megtalálja a számára kedves dalnokot. Mihály költővel — Ebben a „zenekarban'’ Simái Mihály költészete milyen hangszert képvisel? — Túl a negyvenedik évemen gyakran készítek számadást önmagámról. Igyekszem felmérni vágyaimat és képességeimet is. Viszonylag lassan érő . típus vagyok. Eddig három kötetem jelent meg, és bár együtt van egy újabb kötetre való verserri is, mégse sietem el a kiadatást. Sokat csiszolgatom az ifjúságom emlékeit őrző versciklust. Medgyesegyházán születtem, és amikor néha hazamegyek gyerekkorom világába, a találkozásokból, mindig új vers születik. Gyulán voltam kisdiák, és valahányszor a régi utcákat járom, mindig' úgy nézem a házakat fnint akkor, amikor összemosódott bennem az ábránd és valóság. Amikor élő volt számomra a történelmi múlt, és személyes jóbarátaim lettek a régvolt hősök. Olvastam például egy Toronyi Tamás nevű bajnokról, aki a gyulai végvárban vitézkedett, s most róla szeretnék ifjúsági regényt írni. Békéscsabán voltam fiatal tanár, ezért jól érzékelni tudom a megyeszékhely dinamikus fejlődését. Megpróbálom héha verseimben is kifejezni a Körös-parti változásokat. Most Szegeden élek, ahol áz utcán ugyanazokat a köveket taposom, amelyeken József Attila is járt. Számomra az ő költészete jelenti a teljességet, azt a tiszta muzsikát, amelyhez hasonlót ma nagyon sokan közösen szeretnénk hallatni. Mint egy ilyen alkotó közösség tagja szeretnék én is verselni, a magam módján a legtöbbet tenni azért, hogy soha ne hallgasson el a dal, az igazság dicsérete. Andödy Tibor A szökevény Körös ékes folyom is elhagy a derekára pántolt híddal megy ringadozva karcsún mint egy asszony ki homlokán napot hord szemhéját festi fellegekkel éggel ékes folyom megy ringadozva karcsún s én itt fulladozók a szerelemtől üres medredben ifjúság Születésnapra Varsa Zoltán József Attila! Megidézlek! Törvénybe hívlak országos perben. Halálba-csúfolt! Te szólj helyettem! Enyhítsd meg értem mindenséged. Egymásrahányt talpfák alól, szólítlak odvas csillagok mögül. Asztalomra kenyér és bor kerül.. i Verseket mondok — verssel válaszolsz. Rejtőzhetsz — megidéz a bánat. Sorsomról riadt szerelem rebben. Szólj hozzá szebben, szelídebben, add rám ének-szaggatta ruhádat. Porolok érted — emberséged tanítva, hazámért-haragvón, fegyelemben, fogódzva egy-hit-értelemben — Törvénybe hívlak — József Attila! Lassan megértem Sass Ervin lassan megértem az élelem az elindulásokat a meg nem érkezéseket anyám szelíd intelmeit a mindig megbocsájtást az olajszagú iskolatermet apám éneklő harmóniumát ritka vendégeinket sétákat a temetőbe ahonnan egyedül jöttem vissza lassan megértem az életem hogy teljesen mindegy mikor következik az önámítás és mikor támadnak újabb útvesztők csontkoponyákkal és sima arcú tóval ahová kisvonat cipeli az álmokat lassan megértem az életem a verseket ahogy a meghatározatlanból megszületnek egyetlen sóhajtásként a percnyi boldogság mozaikkövein Reggel Vajnai László Mint időn a tér, átütött az égen a fény. Szél rázza a fákat, A reggel csattogó vitorlákkal nekifeszül a világnak. ESTE Miniatűr ághegyen, Egbe-burkolt egekben Fügekatusz virraszt. Levelein égi harmat csillogtatja gyémánt-álmainkat. Katsányi Pál Szélmalmok
