Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-09 / 85. szám

Adalék a tankönyvvitához M egkülönböztetett érdeklő­déssel figyelem azt a vi­tát, mely az általános és a középiskolai tankönyvek kor­szerűtlensége körül folyik, min­den számottevő sajtóorgánum­ban. Figyelem, mert tantervi reformunk legforróbb szakaszá­hoz érkeztünk, tantervekben és tankönyvekben kell megfogal­mazni mindazt, amit a párt ok­tatáspolitikai határozata —v el­vi iránymutatóként — megsza­bott A feladat nyugodtan nevez­hető grandiózusnak, hiszen tan­könyveink többsége túljutott egy évtizedes születésnapján. A vita tehát szükségszerű, fontos, az előttünk álló munka egyik fázisa. De nem lényeges meg­határozója! Mert, viszonylag könnyű feladat a kritikai állás­pontokat pontokba szedni, e megállapításokat a tankönyvek­ből vett idézetekkel alátámasz­tani. Például: az általános is­kola hetedik osztályos orosz tankönyvének 11. leckéje az alábbi mondattal zárul: „Fél tízkor a gyerekek leszedik az asztalról a terítéket, fogat mos­nak, levetkőznek, megmosakod­nak, és tíz órakor aludni men­nek.” Vegyük sorba, ami az idé­zett mondat , megállapításai „mögött” olvasható. Ha fél tíz­kor kerül csak sor „asztalbon­tásra, akkor a vacsora nem kez­dődhetett kilencnél előbb. Ez jpedig egy gyermek számára na­gyon későn van étkezési szem­pontból, de még a felnőttnek sem egészséges, mert azt tanít­juk, hogy lefekvés előtt leg­alább 2-3 órával vacsorázzunk, hogy gyomrunk éjszakára ne legyen terhelt, mert a gyomor­nak is pihenni kell, s alvásunk is nyugodtabb, nem álmodunk „zöldségeket”. Továbbá: az es­ti tisztálkodás nem a fogmosás­sal kezdődik, hanem a levetkő- zéssel, hogy a fogkrém habjá­val ne fröcsköljük össze ruhán­kat. A „rázósabb” rész azonban a végére marad: vajon hány órakor alszik el az a gyermek, aki tíz órakor megy aludni? Minden bizonnyal gyereke vá­logatja, de annyi bizonyos, hogy reggel hét óráig nem fogja ki­pihenni magát, mert — ismétel­ten ezt tanítjuk — egy serdülő­korban levő gyermeknek 10 órai alvásra szüksége van ahhoz, hogy pihenten ébredjen. Tudom én, hogy a gyakorlat­ban sokszor az is üdvös lenne, ha legalább 10-kor ágyba ke­rülne a gyermek. De sokszor jön közbe valami: egy jó film a tv-ben, vendégek — és a kü­lön gyerekszoba ma még nem tipikus, inkább egyedi. Az el­lentmondás gondolom egyértel­mű : oroszórán is azt kellene tanítani, megerősíteni, amit az élővilágórán tanul a gyermek És ami még ennél is fontosabb, arra is jó volna időt engedni a pedagógusnak, hogy az elmélet és a gyakorlat közötti különb­séget sok-sok neveléssel az el­mélethez közelítse, mert rohanó idő ide, akceleráció oda, a szer­vezetet nem lehet becsapni, a pihenésből ellopott órák, a helytelen táplálkozásból eredő károsodások előbb-utóbb „be­nyújtják számlájukat” a „szer­vezet „egészségügyi miniszteré­nek”, és változtatást parancsol­nak. m' -rgy gondolom, hogy amikor II a gyermek neurózisának okait kutatjuk, akkor a túlterhelés mellett a tervszerű napirendek hiányát is észre kel­lene, hogy vegyük. Paradoxon­nak tűnik, mégis megkockázta­tom: a tanügyi reform, s „ben­ne" a tankönyvek átírása bár­milyen jól is sikerüljön majd, csak részeredményt fog hozni akkor, ha nem szakítunk gyö­keresen az oktatócentrikus szemlélettel, s nem fordítunk kettőzött energiát nevelési feladatainak felhalmozott hegyé­nek széthordására. mely már-már fenyegetően temet maga alá minden eredményt, amit az ok­tatás rubrikájától senki el nem vitathat! Szilárd Ádám IB USZ-programo újdonságok Igyekezik mindenki kedvére tenni az IBUSZ: négy világrész 41 országába ajánl egyéni és társasutazásokat. A szocialista országokba szervezett utazások középpontjában a Szovjetunió áll, az IBUSZ ötvennél több út­vonalat állított össze. Március­tól októberig tartanak például a Kijev—Jereván—Tbiliszi—Ki- jev túrák. Májustól augusztus végéig sok élményt ígérő feke­te-tengeri hajóutazáson vehet­nek részt hazánkfiai. Bizonyá­ra nagy érdeklődést keltenek a szovjet tengeri' hajókon szer­vezett Leningrad—London vagy a Moszkva—Leningrád—Le Havre—Párizs társasutazások. Számottevően megnőtt az ér­deklődés a csehszlovákfai és NDK-beli utazások iránt. Lát­nivalókban gazdag városokat érintő körutazásokat és hegyvi­déki üdüléseket kínál az IBUSZ a magyar turistáknak. Akik vi­szont nyelvgyakorlás céljából utaznak külföldre, azoknak fi­gyelmébe ajánljuk a júliusban és augusztusban — az utazási iroda közreműködésével szerve­zett — némét nyelvtanfolyamo­kat Potsdamban. A magyar utazóközönség kö­rében változatlanul nagy az ér­deklődés a tengerparti üdülések iránt. A román és a bolgár tengerpart kedvező földrajzi és éghajlati adottságai következté­ben lehetőség nyílik az üdülé­si idény meghosszabbítására. Kihagyván a zsúfoltság miatt kényelmetlen főidényt (júliust, augusztust), az IBUSZ 150—800 forint kedvezményt kínál a má­jus végén, júniusban, illetve szeptember második felében és október elején a Fekete-tenger partjára szervezett utazásokon. Életrevaló ötletnek számít, hogy a román és a bolgár ten­gerparton üdülni szándékozó családok 10 éven aluli gyerme­küket bizonyos esetekben in­gyen üdültethetik, csupán az útiköltséget kell megfizetniük'. Ilyen esetben a kedvezmény 1600—4200 forint lehet! A külföldi utazásokat köny- nvítő legújabb intézkedések ha­tására az IBUSZ bővítette jugo­szláviai ajánlatainak sorát. Bas- ka Voda júniustól szeptemberig 13 napos, Zadar pedig júniustól októberig 7 napos váltásokkal várja a magyar IBUSZ-utaso- , kát. Csupán Budapestről kiindul­va 14l’ útvonalon 596 túrát szer­vez szerte Magyarországon az IBUSZ. Az országos program­má fejlesztett autósajánlatokat újabb két-háromnapos túrákkal bővítette. Az idei újdonságok közül említésre méltó a kilenc­féle irodalmi túra; utakat szer­vez az iroda a hazai várak meg­tekintésére, illetve a növény- és virágkedvelők részére arbo­rétumokba és természetvédelmi területekre. Ajánlatai összeállí­tásakor nagy gondot fordított az IBUSZ az árakra: programjai­nak kétharmada nem éri el a kétszáz forintot. A nyugdíjasok, a nekik szervezett utakon (396 túra!) átlagosan 10 százalék kedvezményt kapnak. Figyelmességnek is tekinthet­jük, hogy az idei Rákóczi-év- forduló alkalmával — május­tól októberig — egy-, két-, há­romnapos túrákat szervez az IBUSZ a fejedelemmel, illetve a Rákóczl-szabadságharc ese­ményeivel kapcsolatos emlékhe­lyek fölkeresésére. (KS) LE NOVEL TÁJAKON 1. Torun, a műemlékváros Az. ami valósággal hihetet­len: hogyan maradt meg a Visztula-parti Torun városa a“z évszázadok háborús viharai­ban? Közhelynek tűnik a szó, közhelynek a háborús vihar, de Torunban a történelem bizo­nyítja, hogy azokon a köveken, ahol most járunk, mi negyven­ötén, gyulát magyar táncosok és kísérők, szóval, hogy ezeken a köveken csikorogtak porosz csizmák, francia csizmák, hitle­rista csizmák, és ha egyetlen hangíolyamba sűríthetnék az öreg városháza tornyának gó­tikus ablakai a szenvedések jaj­szavát, üvöltene az ég Torun felett. Persze, ilyen különös cso­dákra soha nem vetemedik a természet, és a múlt sem, a jaj­szavak, a megaláztatások, a szo­morúságok a »szívekben élnek tovább, és erősödnek fel az em­lékezés óráiban. Bevallom, nem tudtam To- runról eddig. Ugyanúgy átsik­lottam a térképen e városnév felett, mint annyi felett mostan is; Varsó, Krakkó, Poznan el­nyomta az érdeklődést, a min­den emberben ott lappangó uta­zó örök kíváncsiságát. Aztán, amikor alig két hete, negyvenötén odaérkeztünk, hogy hozzátegyünk mi is valamit a magyar—lengyel barátsághoz, Torun valóságosan csodákkal fogadott. Magyar szemnek, ma­gyar érzelemnek kétségkívül is­meretlen csodákkal: várost őr­ző félezer éves várfalakkal, bás­tyákkal, ahonnan Napóleon tü­zelj; az üldöző orosz csapatokra, templomokkal, ahol a szobrok, márványoszlopok és keresztelő- kutak a tizenharmadik század­ból maradtak fenn, sértetlenül, eredeti szépségükben. Tizenhar­madik század! Az 1200-as évek előttünk. Amikor felénk, Ma­gyarhonban a tatár pusztítás elől menekült IV. Béla, amikor a békési tájon már állt a vész- tő-mágori halmon a templom, melyet felfedezni csak hétszáz esztendővel később jöhetett sze­rencsés alkalom. A St. Jana fő­templomban keresztelték Ko­pernikusz Miklóst, „aki moz­gásba hozta a Földet”, ott ál­lunk most, a márványkút előtt, ahol a gyermeket tartották, 1473-ban. Firenzében Medici Lorenzo'volt a fejedelem, Ma­gyarországon Mátyás a király... Az évszázadok alatt annyi­szor letiport, államiságát is el­vesztő Lengyelország műemlé­kei, hogy megmaradtak, meg magyarázhatatlan sokszor. Ez a város is. Torun. ahol március 24-től magVar hetet rendezett a varsói Magyar Kulturális Inté­zet. átmentett történelem. Ha a Kárpát-medence a „népek or- szágútja” volt, akkor a lengyel föld is ugyanaz, ahol hódítók diktálták a jogot, és hazafiak vállalkoztak reménytelen felke­lésekre. Marian Rissmann, Torun első embere a híres, óvárosi „Csilla­gos ház” első emeletén fogadja küldöttségünket. Középkorú, tö­rékeny alkatú férfi. A „prezi- dent”, a polgármester. A város Kopernikusz szülőháza, meglátogattuk ezt is történetét idézi, egyszeri!, halk szavakkal, közben csatazajt, ha- lálhörgést, győzelmi kiáltásokat és a formálódó új élet dalait hallja az ember. A „Csillagos ház” emeletén azonban csend van, és jelen a tizenhetedik szá­zad, Egyetlen fából faragott körlépcsőjét valamikor gazdag kereskedőpolgárok koptatták. A polgármester városának tu­dós ismerője. A múltról beszél, a jelenhez szól. A küzdelmek­ről, harcokról mond valóságos történeteket, és a mostan 130 ezer lakosú nagyvárost koro­názza azzal is. Elmondja, ho­gyan lett az egykor gazdag Han- za-városból a ma Lengyelorszá­gának Európa-szerte nevezetes tudományos, szellemi és gazda­sági gócpontja, hogyan éltek e vidéken á lengyelek porosz el­nyomás alatt, hitleri megszál­lásban, ég hogyan küzdöttek a szabad Lengyelországért, ho­gyan szervezték meg toruni pi­lótákból az Angliában állomá­sozó 303-as repülő osztályt, és miért maradt 70 ezer toruni len­gyelből mindössze 15 ezer 1945- re? , Mintha megrendelésre érke­zett volna, a tavasz első, nap­sugaras napja siet elénk a pol­gármesteri fogadás után a to­runi Stare Miaston, az óváros főterén. Már túl vagyunk az el­ső bemutatkozás forró sikerén, a gyulai Körös Együttesről ír a helyi lap,' a „Nowosci”. A toru­ni magyar hét vendégei már találkoztak az „Iszkra”-klub tagjaival, és másfél órás „élő- újságot” szerkesztettek a ven­déglátók és a vendégek közös örömére. Kérdések — válaszok Magyarországról, a magyar kul­túráról, a gazdasági életről, a barátságról. A válaszadók között Hegedűs Bite Dániel, a varsói magyar nagykövetség tanácsosa, a Magyar Kultúrái is Intézet igazgatója, és Deák Ferenc, a békésiek vezetője. A klub ama­tőrművészei magyar dalokat ad­nak elő, a kamarazenekar Bar- tók-muzsikát. öreg este lesz, amikorra szál­lásunkra érkezünk. Két nap ösz- szegzése van soron, egyetlen szóban: felejthetetlen! Nem túl­zás, így van. Torun barátsággal fogadott bennünket, mi barát­sággal jöttünk, és érezzük, en­nél is több, ami ébren tart ben­nünket még éjfél körül is. A Kozmosz Hotel ablakából látni az egész várost. A robosz­tus csarnok-templomokat, a vá­rosháza tornyát, a várfalakat. A Visztula ötívű hídján villamos robog keresztül. Csillog a víz odalent, és méltósággal hömpö­lyög. Sass Ervin Következik: A Visztula üzen j gMuass^si MW. ÁPRILIS §, \

Next

/
Thumbnails
Contents