Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-08 / 84. szám

Sfmkgzerremetí e9e4 A Nemzetközi A bizalom is jól kamatozik Szemle 1976. áprilisi száma A folyóirat áprilisi számában fob'tat.la a testvérpártok kong­resszusairól megkezdett közle­ményeit. Az SZKP XXV. kong­resszusáról szólót a Pravda egyik vezércikkével vezeti be, majd négy szovjet felszólalást (csekély rövidítéssel) közöl, me­lyekben érzékelteti a tanácsko­zás légkörét, tartalmi vonásait. Az FKP XXII. kongresszusá­nak a határozatát egészében do­kumentumként közli a lap, va­lamint a kongresszus befejez­tével a Nanterreban tartott nagygyűlésen felszólalt A. P. Kirilenko, az SZKP-delegáció vezetőjének beszédét is. „Dél-Vietnam: a Vinh Son- ügy és a forradalmi átalakulás’ címmel összeállításban ad hely­zetképet az egyesülési választá­sok előtt álló ázsiai országról. A harmadik világból rovatá­ban a fejlődő országok változó arculatáról ad rövid áttekintést, majd részletet közöl T. J. Fa- renek az amerikai Foreign Af- fairs-ben megjelent cikkéből, amely az USA-nak a harmadik világ iránti viszonyát tárja elénk. E rovat harmadik cikke visszapillant az etlópiai forra­dalmi változásokra. Egy CH%íendcje irá­nyítja Geréb István, a Békés megyei Moziüzemi Vállalat szb- titkára a szakszervezet dolgait, és kitűnő segítőtársakra talált a bizalmikban. Amikor tavaly má­jus 21-én megválasztották, elha­tározta, hogy elsősorban az em­beri-munkatársi kapcsolatok épí­tésére mozgósítja az szb-t, mert véleménye szerint az őszinte, nyílt munkahelyi légkör az első feltétele annak, hogy a szakszer­vezeti munka értelmes és hasz­nos legyen. — A bizalmiakat kerestem meg először — mondja. — Ha­bár ez nem volt könnyű, lassan azonban újra körbejártam a me­gyét, és szót értettünk. Közben megalakítottuk a munkabizott­ságokat, ezek közül a társada­lombiztosítási tanács működik a legjobban, vezetője a békéscsa­bai Szabadság mozi bizalmija, Furák Pálné. Munkálkodik már a nyugdíj-előkészítő bizottság is, a többit is szervezzük. A bizalmi hálózatról a követ­kező a véleménye: — Nélkülük nem boldogulha­tunk! Munkájuk színvonalán nagyon sok múlik. Taglétszá­munk 378, ebből 102 nyugdíjas. Jól szervezett bizalmi hálózat nélkül szinte lehetetlen volna olyan szervezeti életet teremte­ni, melyet joggal elvár tőlünk a tagság és a szakmai szakszerve­zet. Tájértekezleten, három cso­portban — Békéscsabán, Oros­házán és Mezőkovácsházán — vitattuk meg a kollektív szer­ződés végrehajtását, és jegyez­tük fel javaslataikat a változ­tatásokra. Márciusban termelési értekezleten találkoztunk, má­jusban pedig újból a kollektív szerződés módosításainak kér­dései kerülnek napirendre. Je­lentős esemény lesz még, hogy május 31-től június 4-ig húsz bizalmink vesz részt Szegeden, a MÜDOSZ által szervezett 5 napos továbbképzésen. Vélemé­nyem szerint a jól informáltság nélkülözhetetlen a bizalmi tevé­kenységében,' és ehhez — töb­bek között — az is hozzátarto­zik, hogy jogaival, kötelességei­vel tisztában legyen, ismerje a munkavédelmi előírásokat és nem utolsósorban a kollektív szerződést! — A szakszervezeti bizottság mind a 9 tagja azt szeretné, ha a bizalminak megfelelő szava len­ne az adott munkahely vezeté­sében, hogy szavára odafigyel­jenek és építsenek is arra. Számon módját talál­tak annak, hogy a szakszerve­zeti bizottság jelen legyen a vállalathoz tartozó munkahe­lyek, filmszínházak életében. Részt vesznek a munkaértekez­leteken, brigádgyűléseken. Ez történt legutóbb Békésen, ahol lemaradás mutatkozott a poli­tikailag jelentős filmek megte­kintésében. Az eszmecsere után másfél hónap alatt pótolták a lemaradást, és ebben a bizalmi, Varga Istvánná érdeklődő fi­gyelme, közvetlen segítsége is benne volt. — Éveken át kevés szava volt a bizalminak a mi mo­zinkban. Volt persze idő, ami­kor jól mentek a dolgok — ti­zenkilenc éve vagyok bizalmi —, de most, azt hiszem, a helyzet megváltozott. Az szb sem hagy magunkra, és sokoldalúan tá­mogatja a bizalmi munkáját. Sokat érnek a nem sűrűn, de jelentőség szerint megtartott bi­zalmi tanácskozások, ahol út­mutatást ad a bizottság, ahol megvitathatjuk problémáinkat, saját ügyeinket. Egy példát csak: több éven ót nem tudtuk, hány beutalót kap a vállalat és hová? Most minden negyedév­ben előre közük, beadhatjuk igényeinket. Ez demokratikus és megnyugtató módszer. Szeret­ném aláhúzni, hogy az üzem­vezetővel kialakított munkakap- , csölat is lényeges feltétele an­nak, hogy a bizalmi vállalt kö­telességeit a tagság számára megfelelően teljesítse. Egyszó­val nálunk, a békési moziban a bizalmi nélkül nem hoznak döntéseket. 130 éve h meg Vásárhelyi Pál Vásárhelyi Pál alig tölti be ötvenegyedik életévét, amikor halálos kimenetelű szívszélhűdés éri. Küzdelemben esik el, utol­só nagy munkájának, a Tisza- szabályozás tervének védel- mezése közben. Életpályája aránylag rövid, de alkotása év­századokra kiható jelentőségű. Hazánkban ő volt az első tudósi ismeretekkel rendelkező mér­nök, aki egyetlen célnak szen­telte életét: az árvizek meg­szüntetésének, a közlekedés fel­lendítésének, s ezáltal Magyar- ország gazdasági fejlesztésének. Méltó társa a kor legnagyobb gazdaságpolitikusénak. Széche­nyi Istvánnak, akinek elképze­léseit megvalósítja a gyakorlat­ban. Tevékenységével a magyar vízmérnöki munka nemzetközi elismerését is kivívja. Életútja Szepesolasziból in­dul, majd Miskolcon — és Bor­sod megyén — keresztül vezet a híres Institutum Geometrl- cum-ba, ahol megszerzi a mér­nöki oklevelet. Iskoláit kiváló eredménnyel végzi. Diplomával a. kezében, jut el a Dunántúlra, s itt erdőfelmé­réseket végez. 1819-ben nevezik ki a Körös—Berettyó szabályo­zását előkészítő felmérésekhez, és hét kemény évet tölt ezen a vidéken. Sokat tartózkodik Bé­kés megyében, részletesen meg­ismeri az itteni „vadvízorszá­got”. 1826-ban hagyja el az Al­földet. mivel átirányítják a Du­na térképezésének munkálatai­hoz. 1829-ben a Duna-niaopáció igazgató-mérnökévé léotetik elő. Ezzel irányítójává válik az al-dunai munkálatoknak, s veze­tésével olyan pontos térképek készülnek a Duna, völgyéről, melyekről még — a magvar ba­rátsággal nem „vádolható” — osztrák főigazgató: Rauchmüller von Ehrenstein is csak a leg­nagyobb elismerés hangján tud nyilatkozni. Tizenegy évet tölt legnagyobb folyónk mellett. Nevéhez fűző­dik a vontatóút. megépítése a Kazán-szörosban, a vaskapui sziklazátonyok egy részének el­távolítása, s ezáltal az Al-Dun hajózhatóvá tétéi* a korabeli hajók számára. 1837-ben kerül véglegesen Budapestre. Az Országos Építési Igazgatóság első hajózási mér- nökévé nevezik ki. Ebben a beosztásában az ország nagyobb folyóinak hajózhatóvá tételét tanulmányozza, valamint foly­tatja folyószabályozó terveinek készítését. Tudományos tevé­kenységének kifejtésére is a Pestre költözés után nyílik le­hetősége. Tanulmányai természetesen már korábban megjelennek, s gyakorlati és elméleti tevékeny­sége alapján választja a Tudós Társaság levelező tagjává 1835- ben, majd rendes tagjává 1838- ban. Dolgozatai egymásután je­lennek meg az Atheneumban Akadémiai székfoglalóját 1840- ben tartja meg „A Berettyó vi­zének hajózhatóvá tételéről a Bega vizének példájára” cím­mel. Gyakorlati vízügyi tevékeny­sége során felismer egy fontos törvényszerűséget, s ezt fogal­mazza meg „A sebesség fokoza­táról folyóvizeknél” című mun­kájában. Bebizonyítja — korát megelőzve —. hogy a függőle­gesen mért sebességek megosz­lása parabolát ad. Sajnálatos, hogy tanulmánya — magyar nyelvűsége miatt — nem vált nemzetközileg ismertté, s így e törvényszerűség két amerikai mérnök nevéhez fűződik. Az 1840-es években a figye­lem egyre inkább a Tisza felé fordul. Árvizeivel ismételten hallat magáról „szőke” folyónk. Szabályozása elkerülhetetlenné válik. Vásárhelyi Pál 1845-ben elkészíti az „Előleges Javaslat” címmel ismert tervezetét, majd részletesen kidolgozva benyújt­ja a „A Tisza folyó általános szabályozási tervezete” című hatalmas munkáját. Ebben rög­zíti a folyó egész hosszára vo- i natkozó szabályozási elképzelő- j sót. valamint az ármentesités j tervét. 114 átvágással ttzándéko­Vásárhelyi Pál mellszobra a DATE szarvasi főiskolai ka­rának szoborparkjában. zik megszüntetni a Tisza kanya­rulatait, ezáltal meggyorsítani az árvizek lefolyását, valamint a mederhez közel épített erős gátakkal megakadályozni az áradásokat. A zseniális terv, melynek megvalósítása biztosította volna az egész Tisz-völgy ármentesí­tését és a Tisza hajózhatóvá té­telét. az elmaradott gazdasági­társadalmi viszonyok miatt nem volt elfogadható. Még Széche­nyi sem támogatta minden ere­jével. A bírálónak felkért olasz vízi mérnök, Faleocapa ellenter­vet készít, s ezt fogadja el a Tiszavölgyi Társulat választ­mánya. (Sok későbbi árvíznek lett ez az oka.) A két terv vitá­jára 1846. áprilisában került sor. Mikor a szavazás Paleocapa sikerét hozta, Vásárhelyi felki­áltott: „Megölitek a Tiszát!” — ezzel összeesett és este 11 órákor meghalt. így ért véget a legna­gyobb magyar mérnök rövid, de annál gazdagabb élete. ! Dr. Pilishegyi József \ A csabai Szabadság mozi bi­zalmija, Furák Pálné is azt di­cséri főként, hogy a szakszerve­zeti élet kibővült, nem sajátít ki magának minden tennivalót az szb, hanem bátran építenek a munkabizottságokra és a bi­zalmi testületre. Mint mondja, 1963 óta bizalmi, és az eltelt évek rengeteg tapasztalatot hoz­tak számára. — Véleményem Ugyanaz, mint Vargá- néé — mondja —, én is azt tartom, hogy a bizalmi hálózat a szakszervezeti élet legközvetle­nebb színterén, a dolgozók kö­zött végzi nem is valami köny- nyű munkáját. Mozinkban 11 dolgozó szakszervezeti tag, és 9 nyugdíjas is van. Kis kollektí­va ugj'an, de számtalan gond­dal, tennivalóval állunk szem­ben. Két éve megszerveztük a brigádot, és beneveztünk a szo­cialista cím elnyeréséért kiírt versenybe. Volt aki azonnal megértette, mit jelent brigád­ban dolgozni, volt akivel vitáz­tunk, de végül is meggyőztük. Tavaly dicsérő oklevelet kap­tunk, az idén már megszereztük a szocialista címet. A kollektí­va összetartásának másik mód­ja, hogy évente legalább egy­szer találkozunk nyugdíjasaink­kal, és kellemes délutánt bizto­sítunk számukra. A legutóbbi összejövetelre nyolc nyugdíja­sunk jött el, és szórakozott ve­lünk együtt. Végül Geréb Istváné újra a szó: — A szocialista brigádmozga­lom fellendülőben van vállala­tunknál. Nyolc brigád alakult eddig, közülük most nyerte el a bi'onz fokozatot a központ Március 8. brigádja, a Balázs Béla műszaki brigád, a „Jelen­idő” brigád pedig ezüst fokoza­tot kapott. — Együtt a bizal­miak hal. nélkülük képtele­nek lennénk feladatainkat meg­valósítani, ezt mondhatom még egyszer és a legnagyobb nyo- matékkal. Jó érzés, hogy a bi­zalomra bizalommal és aktív munkával válaszolnak. S. E. [jegyzet | Lakás Megyei történet. A tech­nikus, aki ellenőri beosztás­ban dolgozott, már hónapok óta várt két jelentős esemény bekövetkeztére. Az egyik: második gyermekének világ­ra jötte, a másik: a lakáskiuta­lás. Talán mondanunk sem kell, hogy az előbbi esemény történt meg hamarébb. A má­sodikra — amelyre pedig már ■ az első gyermeket megelőzően is számított —, talán még ma is várnia kellene, ha ... Hacsak nem villan eszébe a zseniális ötlet és nem he­lyezteti magát a műhelybe be­osztott technikusként. Azóta — nem csekély vállalati köl­csönnel és az ezzel járó va­lamennyi kedvezménnyel — boldog lakástulajdonos. A tel­jességhez csak az hiányzik, hogy elteljen egy bizonyos idő, amikor már nem szűr szemet, ha visszahelyezik ko­rábbi beosztásába, amelyben szívesebben és hozzáér­tőbben serénykedett és serénykedne, mint jelenlegi művezető-helyettesi munka­körében. „Az vessen rá követ, aki nem így tenne” — állapította meg végül a történet mesélő- je bizonytalan kézlegyintéssel fejelve be a „sztorit”; ami­ből kiérződött: maga sem tart­ja az idézett szólást az ügy elfogadható befejezésének. A lakás, a valahol lakni, jól lakni, otthont teremteni a legtermészetesebb emberi igények — s tegyük hozzá, jogok — egyike. Csakhogy ezek az igények egyelőre gyorsabban nőnek az újon­nan elkészült és készülő laká­sok számánál. Amíg pedig ez így van, mindenképpen jól megalapozott szempontok alapján kell az elégnél keve­sebbet elosztani. Ezcrt azután a történetből nem azt a következtetést kell levonnunk, hogy lám-lám mindig akadnak ügyeskedők, hanem azt, hogy technikusun­kat tulajdonképpen alaptala­nul kényszerítették vargabe­tűre — fölöslegesen izgatva ezzel a kedélyeket. Ugyanis a technikus, ha így „átminősít­ve” úgy juthatott lakáshoz, hogy senki más érdekeit nem csorbította ezzel, akkor „ere­deti állapotában”, ellenőr­ként is megkaphatta volna ezt a lakáskiutalást és a -köl­csönt. A lakásvásárlás támo­gatását tudniillik egyetlen törvény sem tiltja a vállala­toknak. A munkáslakás-akció tisz­taságát pedig ilyen manőve­rekkel igazán kár veszélyez­tetni, annál is inkább, mert ebben az akcióban is csak az kap lakást, aki az akcióba már be nem „férőknél” jobban rá­szorul a kedvezményre. (kőváry) 5 SBäMMS&n 1976. ÁPRILIS S.

Next

/
Thumbnails
Contents