Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

f A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1916. ÁPRILIS 4„ VASÁRNAP ARA: 1,20 FORINT XXXI. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM Éljen szabad hazánk! Ili világot építünk Sarlós István ünnepi köszöntője ApriU* 4-t alkalmából Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára szombaton ünnepi köszön­tőt mondott a rádióban és a televízióban. Április negyediké előestéjén az időben mind jobban távolo­dó, de a tudatunkban és érzelme­inkben elevenen élő felszaba­dulás eseményeire emlékezünk. Immár 31 év távlatából vizsgál­juk a hazánk életében döntő szerepet játszó változásokat és tekintjük a felszabadulás nap­ját történelmünk kiemelkedő mérföldkövének. A múlt ismerete fontos föl­tétele a ma megértésének és a jövő tudatos tervezésének. A múlt bennünk él: forrása szo­kásainknak és a levonható ta­nulságok révén ösztönzője tet­teinknek. A történelem jó ta­nítómester azok számára, akik ismerik az események mozgató­rugóit és akik a társadalmi fej­lődés érdekében cselekedni, dol­gozni akarnak. A magyar nép múltját évszá­zadokon át az a harc jellemez­te, amelyet a függetlenségért, a társadalmi haladásért, nemzeti jogainkért és a szabadságért folytattak elődeink. Folyamatos volt ez a küzdelem, mert min­dig éltek hazánkban a népet tisztelő és reális célokat kitűz­ni tudó hazafiak, ők a korszel­lemét megértve mindig a ha­ladó mozgalmak élére álltak. A kiemelkedő tehetségek sohasem voltak társtalanok: tanításaik követőkre találtak azokban a hazafiakban, akik az ország sor­sának megjavításáért akarta* dolgozni. A felszabadulás előtt a leg­magasabb csúcsra 1919-ben, a Tanácsköztársaság kikiáltásával, az első magyar proletárdikta­túra megteremtésével jutott a magyar nép. Az 1919-es 133 nap történelmet formáló volt: meg­mutatta, miként lehet emberi életet teremteni ebben az or­szágban, s megmutatta azt is, hogy a magyar munkás, paraszt és értelmiségi nemcsak mint ellenzéki erő állja meg a he­lyét, hanem akkor is, amikor a hatalmat gyakorolja. Ismerjük a magyar uralkodó osztályok válaszát, amit az el­ső munkáshatalomnak 1919. au­gusztus elseje után adtak: 25 évig terror és nyomor jellemez­te a magyarországi életet. Ez volt az a korszak, amikor ha­tárainkon innen és túl sokan már látni vélték a sírt „hol nemzetünk süllyed el”. Közel volt a nemzethalál veszélye, de a végső pusztulást elkerültük, mert éltek a bátrak, akik ten­ni mertek, s akik a jobb jö­vőért harcoló tömegeket harc­ba tudták vinni. Élt a remény az emberekben, hittek abban, hogy 1919 álmai, egyszer meg­valósulnak. A második világ­háború legnehezebb napjaiban is bíztunk abban, hogy a világ első proletár állama, a Szov­jetunió, amikor arra lehetőség adódik segítséget nyújt a vég­ső föíszabadulásért vívott harc­hoz. Hittünk abban, hogy azok, akik 1917-ben elfoglalták a Té­li Palotát s akik szétverték az intervenciósok ellenforradalmi seregeit, felülkerekednek az új betolakodókon is. A sztálingrá­di ét a leningrádi győzelmek bizonyossá tették, hogy legyőz­hetetlen a szovjet nép, és je­lezték azt is, hogy közel van már a győzelem napja. A szov­jet nép kiverte hazája területé­ről a fasiszta megszállókat és határain túl is folytatta a föl­szabadító háborút. Szétverte a német és magyar fasiszták fegy­veres erőit és 1945. április 4-ére befejezte hazánk fölszabadítá­sát. A fasizmust ugyanaz a fegy­vert tartó kéz zúzta szét, amely a harcok után kenyeret és sza­badságot adott a mindkettőre éhes embereknek. A népért harcoló szovjet katona így lett a szocializmus zászlaja alatt a béke katonája, a népek együtt­működésének harcosa. Fölszabadultunk, és lehetősé­günk adódott arra, hogy vég­legesen a nép vegye kezébe a haza sorsának irányítását Ré­gi vágyaink a szocializmus föl­építéséről változatlanul tovább éltek, de most már erőnk is volt ahhoz, hogy fölépítsük és megvédjük a béke országát. Megváltoztak nemzetközi körül­ményeink is: bebizonyosodott, hogy okos politikával, józan tervekkel és együttműködési szándékkal szilárd támaszra és szövetségesre találunk a hásonló módon gondolkodó és dolgozó népekben. Üj világot építettünk és épí­tünk a magunk és az eljöven­dő nemzedékek számára. Emelt fővel léptünk újra a történe­lem színpadára, mert volt és van erőnk arra, hogy a magun­kén túl más népek sorsának jobbra fordulásával is törőd­jünk. Ma egy olyan megváltozott világban élünk, melyben a szo­cializmus és más haladó rend­szerek mellett még léteznek a régi társadalmi rendszerek is, anélkül, hogy politikai és gaz­dasági törekvéseik változtak volna. De változtak, pontosab­ban szólva korlátozódtak a le­hetőségeik céljaik megvalósítá­sára. Ennek oka, hogy létrejött a szocializmus világrendszere, hogy egy sor nemzet önmagát szabadította fel a gyarmati sor­ból, hogy szemünk, láttán erő­södnek a világ forradalmi moz­galmai. Meghatározó a szocia­lizmus erőinek a szerepe, ezért reális a lehetősége annak, hogy kiiktassuk a történelemből a háborút, s hogy minden nem­zetközi problémára tárgyalások útján találjunk megoldást. A szocializmus épitésének megkezdése, a kedvezően ala­kuló nemzetközi légkör, együtt­működésünk a Szovjetunióval és a többi szocializmust építő országgal, megalapozta a ma­gyar nép új és egyre szebb éle­tét. Az öndicséret látszata nél­kül szólhatunk azokról a vál­tozásokról, amelyek pártunk kö­vetkezetes politikájának ered­ményeként gazdasági, politikai és szellemi életünkben bekövet­keztek. Fejlődésünk során a ré­gi gondok helyébe a növekvő igénveknek megfelelően új gon­dok ’ léptek és lépnek. Ez így van jól, mert ez az ember min­dennapi törekvéseinek és alko­tókészségének a következménye. Sikereink jelentősek, de ko­rántsem lehetünk elégedettek. Jobban élünk, de még nem olyan jól, mint ahogy azt sze­retnék. Mindenkinek jut a kö- (F oly tatás a 2. oldalon) Koszorúzási ünnepségek, úttörőavatás, KISZ-fogadalom­■ r - | r ■!* a I rr , r • r tetei április 4-e eloestejen Megyénk községeiben, nagy- | községeiben, városaiban teg- nap. április 3-án délelőtt em­lékeztek meg hazánk felszaba­dulásának 31. évfordulójáról. Megkoszorúzták a szovjet hő­sök sírjait és a felszabadulási emlékművet. Békéscsabán délelőtt tíz órakor a szovjet hő­sök sírjait koszorúzták meg a párt-, a tanács, a tömegszerve­zetek, fegyveres testületek, az üzemek, intézmények képvise­lői és a szovjet delegáció. Fél 11-kor a felszabadulási emlékműnél koszorút helyeztek el: Frank Ferenc, a párt me­gyei bizottságának első titkára, Gyulavári Pál megyei titkár, dr. Fekete Antal, a párt békéscsa­bai városi bizottságának első titkára, Sasala János, városi tit* kár, dr. Szabó Sándor, a me­gyei tanács általános elnökhe­lyettese, Botyánszki Jáncsné, a megyei tanács apparátusi párt- bizottságának vb-tagja. Megko­szorúzta az emlékművet Szofo- nov Nyikolaj Mihalojevics ez­redes, Levcsenko Nikolaj And- rejevics alezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviselői. Zimbran Pascu, az Arad me­gyei Tanács elnöke, a Román Kommunista Párt Arad me­gyei végrehajtó bizottságának tagja, a román párt- és állami küldöttség vezetője, valamint a küldöttség tagjai. Megkoszorúz­ták az emlékművet megyénk társadalmi és tömegszervezetei­nek vezetői, a fegyveres testü­letek parancsnokai. Délelőtt fél 12-kor a Szabad­ság téri Lenin-szobomál Békés­csaba több mint ezer fiatalja tett ünnepélyes KlSZ-fogadal- mat. A fiatalok fogadalomtéte­lét dr. Becsei József, a párt bé­késcsabai városi bizottságának titkára fogadta. Orosházán hazánk történelmi sorsforduló­ját, az ország felszabadulását méltóképpen ünnepelte a város és a járás lakossága is. Szabad­ságunk születéséről, tegnap; áp­rilis 3-án délután többezres tö­meg emlékezett meg Orosházán, a szovjet és román hősök te­metőjében. A hagyományos koszorúzási ünnepségen Tarján József, az MSZMP orosházi városi végre­hajtó bizottság tagja, az üveg­gyár pártbizottságának titkára mondott beszédet. A hála sza­vaival emlékezett a felszabadí­tó testvéri szovjet—román—bol­gár—jugoszláv és más nemzeti­ségű hősökre, tisztelettel adóz­va helytállásukért. Szólt az el­múlt 31 év alatt megtett útról, amelyen eljutottunk a fejlett szocialista társadalom építéséig. Az ünnepi beszéd után a párt-, állami, társadalmi és tö­megszervezetek, fegyveres tes­tületek, tömegmozgalmak kép­viselői, az üzemek, intézmények dolgozói elhelyezték az emléke­zés virágait a szovjet és román hősi emlékműnél. Gyulán ragyogó napsütés köszöntötte a város lakosságát tegnap, ápri­lis 3-án. Amit a természet el­mulasztott, azt a kertészeti vál­lalat dolgozói „helyrehozták”, virágokkal díszítették az utcá­kat. Már szombaton igazi ünne­pi hangulat uralkodott város­szerte. Az ünnepi rendezvény- sorozat a KISZ városi küldött- gyűlésével kezdődött. A fiatalok felelősségtől áthatva tekintettek vissza az elmúlt évek alatt el­végzett munkára és határozták még az előttük levő feladato­kat. Délelőtt tíz órakor a szak­munkásképző intézet tanulói I rendeztek ünnepséget a felsza­badulási ligetben levő emlék­műnél. Közben a városba érke­zett, hogy részt vegyen az ün­nepen Alekszej Mitrijevics Pu- gacsov alezredes és felesége, akiket már régi ismerősként kö­szönthettek a pártbizottságon, ahol Kovács Lajos, az MSZMP városi bizottságának titkára fo­gadta a vendégeket. A felszabadulási emlékműnél dr. Takács Lőrinc tanácselnök tartott megemlékezést, majd a párt-, az állami, társadalmi és tömegszervezetek képviselői elhelyezték a hála és a megem­lékezés koszorúit az emlékmű­nél és a szovjet hősök sírjá­nál. Békésen szombat délelőtt zászlók dí­szítették az utcákat. Délutánra az emberek is ünneplőt öltöt­tek. A város állami, társadalmi szervezeteinek, üzemeinek és termelőszövetkezeteinek dolgo­zói a szovjet hősi emlékműnél kegyelettel emlékeztek meg ha­zánk felszabadulásának 31. év­fordulójáról. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Zelk Zoltán: Egy vörös katona sírjánál című versét szavalta el a gimnázium egyik tanulója. Majd Makoviczki Já­nos, a városi tanács elnöke mon­dott ünnepi beszédet. Megem­lékezett a szovjet katonák hő­sies helytállásáról, s arról a fe­lejthetetlen nagy áldozatról, me­lyet hazánk felszabadításáért hoztak. Az emlékmű talapzatá­nál a város állami, társadalmi szervei, üzemei és termelőszö­vetkezetei elhelyezték az örök hála koszorúit. Megható ünnep­ség volt a szovjet hősök sírjá­nál is

Next

/
Thumbnails
Contents