Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-29 / 101. szám
Hétszázötvenezer tonna zöldség a konzerviparnak Májusban is lehet Ezekben a hetekben realizálódik „papíron” az idei zöldségellátás, az, hogy lesz-e elegendő áru a piacokon és jut-e elég alapanyag a tartósító iparnak. A szövetkezeti kereskedelem ás a konzervipar termeltetési szerződéskötési erőfeszítései általában eredményesek voltak. Néhány cikkből azonban többre lenne szükség, ezért április utolsó napjaiban és májusban is kötnek pótszerződést a mezőgazdasági terme, lökkel. Annál inkább, mert az idei késői kitavaszodás is várhatóan „beleszól” a termelői kínálatba és a felhozatalba. A konzervipar 715 000 tonnás idei felvásárlási előirányzatát túlteljesítette; 730 000 tonna zöldség átvételében állapodott meg a szerződéses partnerekkel. A legfontosabb tíz zöldségféléből nyolcat a várt mennyiség felett kínáltak a gazdaságok, két termékből paprikából és paradicsomból viszont szívesen fogadnának többet is a feldolgozási szezonban, ha lenne további szerződéses ajánlat. Ezért a konzervipar ingyen vetőmagot bocsátott több gazdaság rendelkezésére, az így nyert palántákat részben az esetleges májusi fagykárok ellensúlyozására tartalékolják, részben pe- dog a termőterület kiterjesztésé. szerződést kötni re vállalkozó termelőknek ad- ják. A konzervgyárak különösen a bázisgazdaságokkal alakítottak ki szoros öt évre szóló szerződéses kapcsolatot. Idén a tavalyinál tíz százalékkal több. összesen 282 gazdasággal van középtávú megállapodásuk, ezek az üzemek a szerződött terület több mint 70 százalékán tevékenykednek. A termelőket az ipar egész sor kedvezménnyel ösztön, zi. A szövetkezeti kereskedelem számára — egy-két cikk kivételével — jól halad az 1976. évi árualapok szerződéses biztosítása. A zöldség-gyümölcs kereskedelmi egyesülés tagvállalatai április közepéig burgonyából 25 000, zöldségből 45 600, különféle gyümölcsökből pedig 73 000 vagon árura kötötték meg termékértékesítési szerződéseiket. Ennek az árualapnak körül, belül 70 százaléka hosszabbtávú, öt évre szóló szerződések keretében biztosították a bá- zisgazd.asá gokkal és nagyobb termelőszövetkezetekkel. A legtöbb cikkből többre kötöttek már szerződést, mint tavaly április végéig. Változatlanul gondot okoz azonban a vöröshagyma; megcsappant a termelők vállalkozási kedve, s kevés a szaporítóanyag, főként a dug- hagyma. (MTI). Május 3-án kezdődik az Akadémia közgyűlése Sajtótájékoztató a programról Társadalmunk a tudósoktól azt varja, hogy kutatásaikkal segítsék elő a természet és a társadalom mozgástörvényeinek megismerését, s felhasználásukkal járuljanak hozzá a szocializmus anyagi és kulturális feltételeinek megvalósulásához, mindezzel az emberek életének jobbá és szebbé tételéhez. A valóságos társadalmi szükségletek kielégítését célzó kutatásokról szóló eszmecsere jellemzi majd a Magyar Tudományos Akadémia hétfőn kezdődő ötnapig tartó közgyűlését, amelynek programjáról Tolnai Gábor akadémikus és Köpeczi Béla főtitkárhelyettes szerdán tájékoztatta az újságírókat. Május 3-án délelőtt 10 órakor a Akadémia dísztermében Erdey-Grúz Tibor akadémikus, az Akadémia elnö- •ke ismerteti az elnökség beszámolóját. amelyet Márta Ferenc főtitkári referátuma követ. Fü- löp József akadémikus az energiahordozók és egyéb nyersanyagszükségletünk alakulásáról és kielégítésük forrásairól tart előadást. Az osztályüléseken a különböző tudományok legaktuálisabb kérdéseit vizsgálják. (MTI) „A közművelődés is segíti a cigányság be” Cigányklubok találkoztak Békésen Kreol bőrű fejek fordulnak az előadó felé. Sötét szemű tekintetek, kemény-komolyak, vagy lágyan mosolygósak a feltámadó, kimondott vagy eltitkolt gondolatok ösztönzésére. Cigányok. Békésre hívták a megye cigányklubjait, cseréljék ki módszereiket, beszéljék közösen hogyan tovább. A békési Dankó-klub 1972-ben alakult, ma már hat hasonló dolgozik a megyében. Sokan jöttek el április 24-én délelőtt a békési művelődési házba. A nők vannak többen. Ünneplő ruhájuk szebb lett a férfiakénál, mert a mindennapok divatjához népművészetük egy- egy szép darabját illesztették. Hófehér blúzon tarka-csokrú hímzés, viselője öltögette nemrégiben. Buklépulcsin virágos vállkendő, hollófekete hajára a tarka rétet varázsolta kendőjével egy fiatal lány. Tele már a klubszoba emberekkel. Sűrűn emelgetik a Colával töltött poharakat, könnyen lendítik karjukat a magasba. Izgalmas a beszélgetés. Hogyan olvad a cigány-elszigeteltség jégpáncélja 30 év óta? Békésről, a cigánytelep vezetőjót nagyon megtapsolják. Ö már nemcsak szavakkal bizonyította mennyire szeretné. hogy a társadalomtól még elhúzódó családok könnyítsenek sorsukon, hogy munkájukkal. életükkel szerezzenek megbecsülést maguknak. A hallgatóság között sok az olyan ember, aki munkahelyén vagy társadalmi munkájában sokat tesz a cigányok beilleszkedéséért. Véleményüket mindenkivel szeretnék elfogadtatni: Ne a különbözőségeket hangsúlyozzuk, viselkedésben, külsőségben, kultúrában, hanem a többi emberekhez való hasonlóságot fejlesszük tovább. Ráébrednek a cigányok, hogy a nagypapa, nagymama törvényét sutba kell dobni. Nehéz szabadulni a nyomasztó múlttól, vályogvetéstől, elmaradott élettől. A dobozi Faragó Gábor bácsi mondta el legpontosabban érzéseit: „Nekem nincsen jó szókincsem, négy osztályt jártam csak. A gyerekeim már el" Daróczi József, a költő vend cg végezték a nyolc általánost. Bennünket nem beszéltek semmire se. mert nem állt mögöttünk egy ország!” Azok a cigányok segíthetnek a legtöbbet, akik eszük és te- hetségük, szorgalmuk erejével kihasználták a lehetőséget. Bari Károly költő, Lakatos Menyhért író, Balázs János festő példája már nem elérhetetlen. ® \ Rákospalotán működik egy cigányklub. A neve Rom-sort. Vezetője Daróczi József cigányszármazású tanító-költő. Külön osztályt indítottak a cigány- gyerekek részére Budapest XV. kerületében. Európa egyik legmodernebb iskolájában. Nagy a különbség a hasonló korú gyerekek között, a lemaradást csak így lehet pótolni. A cigányságból kinőtt versei egy részét cigány-nyelven írja, lefordította József Attila néhány versét is. talán így könynyebben barátkozik a költészettel visszahúzódó rokon-népe. Kölcsönös a barátság a budapesti és a békési klubtagok között. Sokat tanulhatnak egymás tói, a klub közösségét formáló erejével sok új embert meggyőzhetnek. Gránitz Miklós fotóművész kiállítása jó helyre került, amikor itt helyezték el Békésen. Gyurkovits Lajos versét választotta mottóul. „Az öregek ránca, apáink arcán is szalad” — mondja egy részlet. A cigánymúlt: a putri, rongyos ruhába burkolt gyerekek, sokat megért öreg cigány , eres, ráncos keze. gyanakvó tekintetek. A jövő: könyv fölé hajló. fekete üstökű rajkó ujjúval követi a felfedezett betűt, a tudást kibontó jeleket. Mondják is a szünetben szemlélődő klubtagok, élnek így még sokan, de egyre kevesebben úgy, mint a múltat kifejező képeken. A békésiek „kezük munkáját., szebb- nél'szebb térítőkét. blúzokat mutattak az érdeklődőkhek. Szabad időben, klubfoglalkozásokon nem ölhetett kézzel • ülnek az asszonyok. Gyerekeik szakmunkások lesznek, és nekik nem kell már magyarázni, miért, kell a tisztasági mozgalom. Nem műsoros délutánt rendeztek a kultúrházban Békésen. Bemutatkoztak a klubok egymásnak, ízelítőt adtak táncaikból, énekükből. A doboziak dalától könnyen táncra áll a lábuk, jói pengeti citeráját Gábor bácsi. A. békési Rácz Marika szabó szakmunkás lesz, de nagy barátja, jó előadója a szép versnek is. Nem illik a cigánydalhoz a gitárkíséret. Kipótolják dallal, tánccal a hiányzó hegedűszót. Jó kedve van a résztvevőknek. Gyakrabban találkoznak majd, és oár év múlva minden klubban többen lesznek. Bcdc /-sóka Arcunk a tükörben K étféle szándék s akarat, kétfajta magatartás tusa- kodik bennünk. Nem a bibliabeli jó és gonosz, hanem a nyughatatlan, s a könnyen beletörődő. Az igazat százszor megrágó s a hamisra gyorsan bólintó. A dolgát hévvel tevő, s a kötelességét ímmel-ámmal teljesítő. A jónál is jobbat akaró, s a gyatrát- természetesnek tartó. A nagy, közös érdekek tiszta szívű őre, s az, ki legyint, mint semmiségre, a magáért'törtetés- re. Hol meghúzódik egyik mögött a másik, hol egyszerre mutatkoznak. Van. hogy kibékíthetetlen ellenfeleknek tűnnek, s azután összeborulr-ak. mintha testvérek lennének. A társadalmi változások hordozója az ember, de melyik kerekedik felül a kettő közül? Az-e, aki képes félretol- ni egyéni érdekeit, hogy előnyt adjon másokénak vagy az, akinek mindig és mindenben a saját ügye a fontos, a többi előtt álló? Felelhetünk erre is. arra is igennel. Nem azért, mert az igazság arcvonásai kivehetetle- nek, hanem mert e vonások folyamatosan átrajzolódnak. Vonzóra és taszítóra. komorra, s mosolygósra. Holnapot építeni annyi, mint mássá tenni magunkat. Csakhogy ez nem megy parancsszóra s az elhatározás sem elegendő. M aroknyi mindennel szem- ' ben állót, törvényt semmiben nem tisztelőt, magát társadalmon kívülre helyezőt leszámítva valamennyi emberben ott a tisztesség, a becsület. Az egyikben több, a másikban kevesebb. ahogyan alkata, neveltetése, környezete, gondolkodása szüli s táplálja. S mivel a munka, az értelmes cselekvés, a jobbító szándék nem egyik, hanem alapvető jellemzője, s mércéje az emberi értékeknek, a tisztesség, a becsület legfőbb talaja sem lehet más, csak ez. Okosabbak s tehetősebbek vagyunk elődeinknél, mert amit ránkhagytak, azt a tudomány, a technika nagy seregnyi 1 vívmányával gyarapítottuk, üj felfedezésekre jutottunk, s feltaláltunk képtelenségnek tartott- dolgokat. A szabadság fogalmához eltéphetetlenül hozzáfűztük az internacionalizmust, a humanitáshoz a szolidaritást, a béke óhajához a békéért való küzdést. a munkához a tudatosságot, az országhoz a miénk birtokos névmást. Ennek általános, tehát meghatározó érvényét nem vonja kétségbe senki sem, ám miféle önáltatásként híhetnők, hogy mindenkor s a társadalmat alkotó egyedek mindegyikében ez s csakis ez van jelen?! Ott van bizony ezek mellett, s olykor' fölébük kerekedve a köz iránti közömbösség, az ösz- szegző célokkal szembeni restség, a cselekedeteket másokra hagyó tunyaság. Aki kiemelkedik társai közül, az sem teszi dolgát örökösen hibátlanul, s még kevésbé tökéletesen. Hogyan várhatná el bárki ezt az átlagtól?! A mérnök elnagyolt rajza, a dudva lepte föld, a se" lejthalomra lökött termék, a pecsétéit az embernél fontosabbnak tartó tisztviselő, a csak jogokat ismerő állampolgár ma még nem szabályt erősítő kivétel. de vigyázzunk, nem is szabály! Hanem tükre egv változó társadalom kisebb s nagyobb ellentmondásainak. megjelenítője annak az emberi egyenetlenségnek. mely mindannyiunkban meglelhető. Szavaink szárnyán könnyén repülünk előre, ám lassabban mozdul lábunk. Olykor megoldottnak véljük azt. ami még elvégzésre vár, mert türelmetlenül kívánjuk a jobbat, szebbet, emberibbet, de el-elíeledjük. hogy e sietség elsősorban nem masok noszogatása, hanem a ' magunk ösztökélése. Tiszta, másokat s bennünket egyaránt szolgáló tettekre, példaadásra, társadalmat és egyént összeforrasztó cselekedetekre. A maga helyén minden ember fontos, csupán testmagasságban vannak kicsik és nagyok. Amúgy képletesen kicsivé — ahogyan nagy- gyá! — mi tesszük magunkat. Akkor, ha el sem kezdjük vagy könnyen föladjuk a küzdést, ha - beletörődünk abba, hogy ami kikerül kezünk alól, az silány, semmit nem ér, senkinek nem használ. V an, hogy beletörődünk. Fejünket elfordítva tűrjük a pazarlást, s magunk is pocsékolunk. Elfogadjuk az elfogadható Hant. fontossá emeljük a lényegtelent, s a sor végére lökjük azt. ami döntő. Hol azért, mert így kényelmesebbnek látszik, hol mert kedvünket szegik, mert mások is ezt csinálják. Azután föltámad bennünk a gazda indulata, jogérzése, s elkezdjük csapkodni az asztalt, hogy ez így tovább nem mehet. S megmutatjuk, mit tudunk mi telik tőlünk, ha akarjuk, mi mindenre vagyunk képesek. Nagyszájú, mindenből viccet csináló legények festenek csodálatot az idősebbek arcára, amikor fele idő alatt. mint ahogy a program előírja, megcsinálják a nagyjavítást. A kedvetlen, fásult nevelő fölfedezi a gyermekszemekből visszacsillanó kíváncsiságot, ismeretéhséget, s egyszeriben röstelli legutóbbi, heteit, a lélektelenül ledarált tananyagot. Az örökös fegyel- mezetlenkedőt ráncba szedi — mert így fogadja be — a brigád, s a mérnök, aki únt rutinnal tervezett; egyszercsak rálel a nagybetűs Feladatra, mely fölössé teszi az órát, összemos nappalt és éjjelt. Ilyenek vagyunk. Bevallva magunknak, vagy csak sejtve, két arc néz a tükörből ránk. Erényeink és gyengeségeink ülnek ki e két arcra, s akkor sem tűnnek el, ha behunyjuk egyik vagy mindkét szemünket. Együtt, erényeinkkel és gyengéinkkel vagyunk igaziak, emberek, vaí lónkat megmutatok. Most is, mielőtt a munkát, a teremtést köszöntjük, ünnepeljük, amikor közösségek és egyének a társadalmi elismerést megtestesítő kitüntetést vették, veszik át, a jutalmat. mert úgv cselekedtek, úgy dolgozták, hogy elsősorban saját gyengéiket gyűrték le, magukkal küzdöttek meg. Ez sikereik magyarázata, alapja, s forrása is, a jövőt tekintve. H olnapra a jók mellé újak sorakoznak, s egyetlen eredmény sem örök, hanem mindig frissítést., gyarapítást kívánó. Társadalmi haladásunk mértéke ezer dologtól függ, de végső soron mégis attól, miként alakul a küzdés, önmagunkkal. Attól, szembenézünk-e gyengéinkkel, s azokkal együtt szemléljük-e azt. amit elértünk. Sok mindent elértünk. Sok mindent kell még elérnünk. M. O. Dürer Nyomda békéscsabai telepe betanított munkára női munkaerőket felvesz. Jelentkezni: Békéscsaba, Szerdahelyi u. 2 a.