Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-24 / 97. szám

Szlovák irodalmi est Békéscsabán A* égés* tM6 saeretetért ke­ring címmel csehszlovák iro­dalmi estet rendezett szerda es­te Békéscsabán a /csehszlovák és a Magyar Rádió. Az ifjúsá­gi házban neves szlovák és magyar művészek tolmácsolá­sával átfogó képet kaphatott a közönség a szlovák költészet gazdag terméséből. A műsorban megszólalt Vojtech Kondrot, szlovák költő, aki két nyelven elmondott bevezetőjében hang­súlyozta, hogy a költészet nem­zetközi nyelvén szeretnék meg­találni az utat a közönség szí­véhez. A múlt században élt Andrej Sladkovic műveitől a ma élő legfiatalabb nemzedék munkásságáig megismerhettük a szlovák líra gyöngyszemeit. Az est kedves színfoltja volt a bé­késcsabai Szlovák Tannyelvű Általános Iskola mandolinzene­karának fellépése. A két rádió közös felvétele jó alkalom volt arra, hogy kü­lönböző nyelven, de azonos gondolatokról, népeink szocia­lista útjáról szóljanak a műré­szek. A közel háromórás mű­sorban több olyan felvétel Is elhangzott, amelyekkel találkoz­ni fogunk a rádió adásaiban. Képzőművészeti és népi iparművészeti kiállítás Gyulán Az Ipari Szövetkezetek Békés megyei Bizottsága, a KISZÖV és a HVDSZ szakszervezeti bi­zottsága az OKISZ VII. kong­resszusa tiszteletére képző- és i parmű vésze ti-d í szí tőmű vésze ti pályázatot hirdetett. A pályázat­ra beérkezett több száz alkotást zsűri értékelte. A zsűri tagja volt Fábián László, a Népmű­velési Intézet főosztályvezetője, Fajó János és Koszta Rozália de« bizonnyal nem ismerik. cue- ■ ke* a mutatókat Vagy ismerik, j de nem akarják tudomásul ven- : ná. Szamomra teljesen érthetet- ■ miért kellett 35741 enge- : délysaám alatt, 6,5 M-lokos „bor- j fröces’*-őt 6,3 literes palaekok- ! ban forgalomba hozni, potom ; 6,««-ért? Csak ast ne tessék ■ mondani, hogy * választék bo- S vitése céljából, mert itt és most £ a műkítés lenne már időszerű! : Hányszor elmondtak, leírtuk, : hogy szüntessék meg a féldeeis : pálinkák, likőrük forgalmazását, ■ mert ezáltal a fiatalok is gyor- I san, praktikusan, át sem lépve : a kocsma küszöbét, alkoholhoz : jutnak. Pusztába kiáltott szó ■ maradt, sőt! — A választék itt ! is egyre bőrül. Kérdem: komo- : lyan vesszük-e az alkoholizmus : elleni küzdelmet mint népbeteg- : ség elleni küzdelmet, mert ha ■ igen — és merem remélni —, j akkor most már radikálisabb, \ adminisztratív intézkedésekre £ van szükség a kereskedelmi for- • galmazás területén is. Visszaka- ; nyarodva a borfröccshöz a vá­laszték bővítésén tűi, minden bi­zonnyal arra gondoltak Szege­den. hogy ne kelljen szegény öreg piásoknak még szódaví­zért sem elballagni a közeli cse­llóba. mert esetleg rosszabb tár­saságba keverednek, ahol veder a mérce és az asztal alja a ha­tár. Hadd szerezhessék be min­dennapi fröccsüket a kenyérrel, sóval együtt bármelyik önki- szolgáló boltban. „Dicséretes” gondoskodás. Tűi az elmondot­takon most már csak attól félek, hogy mégsem lesz sikere ennek a borfröccsnek, mert az üvegek visszaváltása körül egyre több bonyodalom születik — hiába a világos beikor rendelet — s a fröccsnsük Ismét visszaszoknak korábbi törzshelyükre, meri ők a pénzükért nem üveget akar­nak gyűjteni, hanem fröccsöt in­ni. A bisztrókban, kisvendéglők­ben, cukrászdákban, (atnonállók- ban pedig a göngyöleg ára nincs benne a fröces árában, s tül ezen. itt az az'előny Is megada­tott, bogy a kiürült, kupát azon­nal újra lehet tölteni, Szilárd Adám A pályázatm érkezett díja­zott és kiállításra javasolt al­kotásokat 1976. április 26-án, délután 17 órakor mutatják be Gyulán, az új művelődési köz­pontban. A kiállítást május 8- ig tekinthetik meg az érdeklő­dők. Április 30 • Dalostalálkozó Békésen Az idén — már hagyományo­san — újra megrendezik Békésen a békési és város környéki, va­lamint a mezőberényi általános iskolák dalostalálkozóját. A ta­lálkozó délelőtt 9 órakor a kó­rusvezetők megbeszélésével kez­dődik, majd a résztvevő ének­karok felvonulnak a város ut­cáin. A műsor 10 órakor kez­dődik a művelődési központ nagytermében, tíz énekkar köz remüködésével. A program második részébei az úttörő kulturális szemli aranyérmeseinek bemutatója rendezik meg. fj mcs mm. BirmUt 1916, .ÁPRILIS ti. A Tiszántúli Talajjavító Vállalat megyei irodája, Szarvas, Budai N. A. u. 5. sz. alatt felvesz: — lánclalpastraktor- tvezetőket, — betanításra 18 éves kortól tanuló gépvezetőket, — vizsgázott kotró- és rakodógép-kezelőket, — vontatóvezetőket. Jelentkezés személyese, vagy önéletrajz beküldésé­vel. Szlovákiában, Rákóczi útján ff. Találkozás Természet Őfelségével — Maguk igazán kifogták — köszöntött bennünket reggel An­tonin bácsi, a szlovák idegenfor­galmi iroda munkatársa. — Alig néhány nap van egy évben, mi­kor teljes arcát megmutatja a Tátra. Vagy lent esik, vagy fent tombol vihar, jobb esetben köd borítja a hegyeket. Harapjuk » tiszta levegőt, s bámuljuk a Lomnici-caúcsot, ar­rébb a legmagasabb pontot, a 2665 méteres Gerlachíalvi-ezú- csot. Vakító a hó odafent, szik­láról sziklára ugrál a reggeli napfény. Most mégis az ellenkező irány­ba indulunk, hiszen az útiprog­ramban a Szlovák-paradicsom szerepel. Ami igaz, igaz, talán vonzóbb lenne a havas Tátra, ám hamar kiderül, semmit sem „vesztettünk”. A Szlovák-paradicsom, vagy ahogy azelőtt hívták, a Heméd- áttörés, Természet Ófelsége rit­ka ajándéka. Szelíd erdei uta­kon indulunk, de azután észre­vétlenül mind nehezebben jár­ható a meredek szurdok. „Csak jó turisták vállakozzanak bejá­rására” — írja az útikönyv. Nem csoda, a Szepességet szinte tel­jesen elpusztító tatárok bicská­ja is beletúrt 1241-ben, amikor meg akarták mászni a sziklaer­dőt, hogy kirabolják az ideme- nekült lakosságot. Órák óta kaptatunk már az óriási V-betű aljában, ugrálunk a köveken, néha beletoccsan a cipő a patakba, amely hol boká­ig, hol meg kötésig ér, ahogy a magasból alázúduló víz megal­kotta magának. Keresztbedőlt fatörzsek parancsolnak álljt; nézz föl turista a szédítő ma­gasba, gyönyörködj egy szussza- násnyit, ha már kiszabadultál a betonházak közül. Gyönyörködj a zöldben, amely kezét nyújtja, hogy ne bántsd, légy barátja so­káig. Vaslétrákon mászunk, ki­álló mészkő szikladarabokkal birkózunk immár negyedik órá­ja. Néhány gomb bánja régen, megkopott a cipő fénye, fogytán az erő is, de ki törődik vele, kárpótol mindenért ez a csodá­latos paradicsom. Azt hittem, amikor 15 kilo­méteres gyaloglás után újra a Csingó völgyébe ereszkedtünk, mindenki holtfáradtan száll au­tóbuszba, ehelyett lelkes ováció (!) fogadja a rögtönzött futóver­senyt, s a győztes Szak Lajos, a csabai Rózsa Ferenc gimnázium diákja bebizonyította, nem hiá­ba a rádiós többtusa iíjúsági vá­logatott keret tagja. Igaza volt Antonin bácsinak. Másnap reggel mér nem láttuk a Magas-Tatra csúcsait. Borúsra fordult az időjárás. Csendben kúszik felfelé a la­novka, a függővasút kocsija. (Két órát vártunk rá, pedig elő­re megváltottuk a jegyet. Mi le­het itt szezonban?) 1750 méter magasan, a Kópataki-tónál ki­szállunk. Feljebb is mehetnénk, de most nem érdemes, jó ha 10 méterre látni. Az óriási ködből síelők bukkannak elő, forró teát hörpintenek a váróterem­ben. Sok mindenről be keflene még számolni. Egy másik gyalogtúrá­ról, melyet a Poprádi-tóhoz tet­tünk, aztán a Tátra múzeumról, ahol egyetlen hatalmas terem­ben kimerítő ismertetőt talál az idegen a nagy nemzeti parkról, annak növény- és állatvilágáról, a második világháború itteni partizánharcairól és a szlovák népfelkelésről. írni kellene a zsgyari kirándulásról, ahol a csa­baihoz hasonló szlovák tájházat láttunk, benne sok-sok népi dísztárggyal, melyeket Vaver- csakova néni gyűjtött össze nagy szorgalommal. Nyári Pista gyulai gimnazista a hatodik filmet cseréli már fényképezőgépében, pedig haza­felé még újabb Rákóczi-emlék- helvek várnak Lőcsén, Kraszna- horkán, Betléren, Rozsnyón. Szaporodnak a bélyegzők a túra- füzetben. hazaérve t»ak egy hiányzik mér a Hz Rákóczi-em­lékhely meglátogatásáért jaró alumínium plaketthez. A Hajnal tanárházaspér ve­télkedőt vezet Ki jegyzett meg többet II. Rákóczi fejedelemről, meg a Tátra nevezetességeiről? Hol van és miről nevezetes a Klastoriskó (Vörös kolostor), ki építette a betléri kastélyt, s hol működött Rákóczi fejedelem pénzverdéje? Az ajándékokat, a húsvéti tojásokat a Honfi Péter, Fehér Sándor, Szekán György, Kiss Anikó és Végh Ilona alkot­ta csapat nyeri. Minden résztve­vő győztes volt természetesen. Azok is, akik majd iskolájukban társaiknak beszámolnak élmé­nyeikről, elmondják, miért szép a természet, s beoltják társaikba is a túrázás szeretetét, annak örömeit. Mert akik ott voltak, biztos hamarosan újabb felfe­dező utakra indulnak, a most vásárolt hátizsákokkal és többi felszereléssel. Zárjuk a beszámolót azzal, amit Faragó Géza, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályának munkatársa, a csoport vezetője mondott a búcsúzáékor: kitűnő alkalom nyílott, hogy a középis­kolák ODK-lcörének egy-egy tag­ja meríthetett egyet a természet bőségkosarából, és gyarapíihatta ismereteit a Nagy Fejedelem­ről... (Vége) Kép, szöveg: Fábián István te ■ c. -.éj&fcaaa A Magas-Tatra tele«-ay area paratlan élmény- iTri fi iVrngrHVi MIi — in —rmiw „a«.»■! A kaoeai dóm oldalában elhelyezett Rákóczi-emlék tábla

Next

/
Thumbnails
Contents