Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-22 / 95. szám
Ötödik helyen végzett a békéscsabai RFG csapata a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő elődöntőjén Népes fogadóbizottság köszöntötte április 14-én Budapesten, az Ifjúsági Szálló bejáratánál az ország különböző részeiből érkező 21 diákcsapatot és a felkészítő tanárokat. Megyénket a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola négytagú csapata képviselte, melynek tagjai: Eperjesi Rózsa, Nagy Erzsébet, Fekete Gabriella III. és Balogh Tamás II. osztályos tanulók. A zsűri elnöke, Hernádi László, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság os2rtályvezető je volt és a versenyt Mol- doványi Ákos, a tv munkatársa vezette. A keresztrejtvényekkel, villámkérdésekkel, divatbemutatókkal tarkított szellemi vetélkedő mindvégig érdekes és izgalmas eseményt jelentett mind a versenyzők, mind a nézők számára. A verseny, amely minőségileg is sokkal jobbnak bizonyult a tavalyinál, óriási sikerélményt hozott a tanulóknak. A felkészülésük révén elsajátított ismeretanyagot jól tudják majd hasznosítani a tanulási órákon. A szinte mér- már tömegmozgalommá vált vetélkedőn összesen 720 iskola 4500 csapata indult. Igen szép eredménynek számít, hogy az április 14—15-én megtartott országos elődöntőn a békéscsabai „rózsások” az ötödik helyen végeztek és eredményes szereplésük jutalmául kilencnapos Szocsiba szóló üdülésen vesznek részt. Az 1—3. helyezést elért csapiatok a tv nyilvánossága előtt mérik össze tudásukat. Az első helyen végző tanulók iskolája kapja a Volga Combi személygépkocsit. Less-e Békéscsabán ifjúsági 1975 júniusában a városi. tamác* végrehajtó bizottsága tárgyalta egy új ifjúsági park létrehozásának szükségességét. Elismerte mindenki: a feladatot intézni kell! 1976. évi február 25-én a békéscsabai ifjúsági ház társadalmi vezetősége nyomatékos fontossággal beszélt megfelelő szórakozóhely hiányáról. „A középiskolák városává lettünk, sok a kollégiumi diák, hét végén nem tudnak, mit kezdeni az idejükkel, csellengenek, unatkoznak.” Tizennnyolc éves fiatalok, mondják: — Nekem ugyan lenne pénzem beülni a Körösbe, de a társaim nem tudnának fizetni, inkább én sem megyek. — Szeretnénk táncolni, de hol? A Melósban sötét van és füst, igaz, hogy ott nem lehet szeszt venni, de, aki szereti, elhozza máshonnan vagy bejön italosán. A Barneválnál még rosszabb a helyzet, ha valakire ránéznek, már gyűri az inge ujját. , — A szüleim csak rendes helyre engednek. Voltam egykét szalagavató bálon, most jártam tánciskolába, de ott sokkal fiatalabbak fordulnak meg, mint én. Az ifjúsági házban ritkán tudnak bált rendezni, mert más rendezvényeik vannak. — Az ifjúsági park? Jó helyen van a ligetben, de a körülmények! Nem tudok ' ráSzarvas, mangol-zugi üdülőnkbe üdülőkezelőt keresünk, kb félnapos elfoglaltsággal, havi 1000 Ft fizetéssel. Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalat, Békéscsaba, Gyulai út 1. ülni a székre, mert hároíh- ujjnyi a piszokréteg. Az asztalon pettyek, sok madár repül felette. Inkább bulizunk itt-ott vagy csavargunk a városban, ha van időnk. Mit tesznek a felnőttek, hogy megváltozzon a helyzet? A városi tanács — mint említettük — indokoltnak tartja az ifjúság kérését. Kérte a KISZ, az ifjúsági ház, a művelődési * központ szakembereit, dolgozzák ki elképzeléseiket, hol és milyen legyen a jövő ifjúsági parkja? Addig azonban sok víz lefolyik a Körös-csatornán. Átmeneti megoldásnak marad a ligeti park, de az zavarja a környék lakóit, rozsdásak az asztalok, rosszak az elektromos vezetékek, piszkos a kavics, a tetőszerkezet a zenekar felett lyukas, gondozatlanok a fák. A sörkiméréssel egyidejűleg eltűnt a gazda gondoskodó keze is. Gondolhatná az ember, hogyha nincs haszon, akkor nincs gazda. Biztató viszont, hogy a vendéglátóipari vállalat az idén is megígérte a park rendben- tartását. A városi tanács kérésére tette ezt, de a tanács csak kérhet, mert nem tőle függ a vállalat anyagi helyzete. Kért, és még van idő az ígéret teljesítésére. Nem ártana azon sem gondolkozni, hogy a gyárak, üzemek, tsz-ek fiatal szocialista brigádjai mit tehetnének egy megfelelő szórakozóhelyért? Szükség lenne valakire, aki összefogná az ügyet, és megnyerné a fiatalokat a munkára. Ez ugyan nem forradalmi tett, de mozgalommá válhatna ki tud többet tenni az ifjúsági p»arkért?! Április van, júniusig még van idő. Igaz, nem sok, de arra elég, hogy megfelelő döntés szülessen. És utána tett is. Bedé Zsóka KRUPSZKAJA LENINRŐL (Részletek) ... Nem volt gyönge, de különösebben erős sem volt. Testi munkát nem végzett. Legföljebb a kommunista szombatokon. Szeretett járni. Otthon is folyton járkált, fel-alá, gyorsan, a szoba hosszában, olykor lábujjhegyen. Gondolkodott valamin. Miért lábujjhegyen? Azt hiszem, részben azért, hogy ne zavarjon senkit, például az emigrációban, mikor szobát béreltünk, ne zavarja a lakás tulajdonosait sem. De csak részben ezért. Ezenkívül valószínűleg azért is, mert ez a gyors, zajtalan, lábujjhegyen való járkálás még erősebb koncentrációra késztette. A ’ mozdulataiban nem volt semmi félszeg- ség. Mozdulatai nem voltak lágyak, de nem is voltak szögletesek. Néni volt, esetlen, inkább ügyes. Keményen állt a lábán. Tornászni nem tornászott; go- rodkit játszott. Üszott, jól korcsolyázott, szeretett kerékpározni ... Gyorsan öltözött és vetkőzött. A betegsége alatt igyekezett mindig ugyanazt a sorrendet betartani, éppen azért, hogy gyorsan végezzen mindennel. Kedvelt gesztusok és szokásos mozdulatok: beszéd közben a jobb kézzel előre és jobb felé. Mimikája és gesztikuláeiója mindig kifejező volt; betegsége alatt határozottan élénkebbé vált. Nagyon gyakran mosolygott. Mosolya'őszinte volt, nem kaján, sem „udvarias”. Hogy tudott hahotázni! Még a könnyei is potyogtak. Nevetés közben hátravetette a törzsét. Gyorsan beszélt. A gyorsírók nehezen tudták követni. Egyébként lehet, hogy nem is azért, vagy nem annyira azért, mert gyorsan beszélt, hanem mert 1. akkori gyorsíróink elég gyengék voltak; 2. mondatainak felépítése nehéz volt... Hangja kifejező, nem monoton. Különösen kifejezőek — a moduláció tekintetében is — a közbekiáltásai. Mintha most is hallanám. Beszéde egyszerű volt, nem cikornyás, nem teátrális, nem volt sem „természetesen mesterkélt” és franciásan „dallamos” (Mint például Lunacsarszkij beszédmodora), sem száraz, merev, monoton, „angol” típusú; az • orosz beszéd e két véglet között valahol középütt van. Ilyen volt Iljicsé is: „közbülső”, tipikus orosz beszéd. Érzelmileg telített, de nem mesterkélt, nem erőltetett. Előfordult, hogy sétálni mentünk és ő némán, gondolataiba merülve ment mellettem. Ilyenkor én se szóltam, hagytam, hogy magába mélyedjen. Azután elkezdett beszélni, részletesen, alaposan, és nagyon nem szerette a közbevetett kérdéseket. Viták, megbeszélések után gyakran mogorva, szűkszavú, levert volt. Én soha nem kérdezősködtem; később mindig elmondta magától, mi történt... Soha nem fordult elő, hogy szavak, mondatok vagy fordulatok kieslek volna az emlékezetéből, vagy hogy nem értette volna meg a másik fél szavainak értelmét. Ellenkezőleg, rendkívül gyorsan megértette és felfogta. Feljegyzései gyakran egyetlen szóból, egyetlen mondatból állnak. Otthon, ha valamilyen kérdés erősen izgatta, mindig suttogva beszélt. Nagyon friss, állhatatos és kitartó ember volt. És derűlátó. Szeretett dúdolni és fütyö- részni. Rettenetesen gyorsan írt, tele rövidítésekkel. Sokat és szívesen írt. Előadásaihoz nündig leírta a beszéd gondolatait és vázlatét. Mások előadását hallgatva, jegyezte az előadó gondolatmenetét és egyes megfogalmazásait. Ezekben a jegyzetekben mindig minden lényeges benne volt, semmi fontos nem sikkadt el... Kéziratait mindig rögtön tisz- tázatban írta. Nagyon kevés javítással. A statisztikai táblázatokat. számokat, kivonatokat mindig rendkívül gondosan, különös buzgalommal irta. ezek a „szénírás” mintaképei. Szívesen írt ki statisztikákat: számokat, görbéket, grafikonokat, de rajzos grafikonokat soha. Rendkívül gyorsan olvasott. Néha olvasás közben félhangon mormolta magában, ami az olvasmánnyal kapcsolatban eszébe jutott. Vizuális memóriája kitűnő volt. Az arcokat, oldalakat, sorokat pontosan megjegyezte magának, sokáig megőrizte emlékezetében, még az egészen apró részleteket is. Imádta a természetet. Szerette a hegveket, az erdőt és a naplementét. Nagyon szerette és értékelte a színek kombinációit. A saját öltözetére nem sok gondot fordított. Azt hiszem, teljesen mindegy volt neki, milyen színű a nyakkendője. A nyakkendőt különben is afféle szükséges rossznak tekintette... Amikor felszólalásaira készült és általában amikor dolgozott, szerette az aláhúzogatást. széljegyzeteket, idézeteket s ezeket gyakran és bőségesen Igénybe is vette. Jegyzetei rövidek és kifejezőek voltak. Muzikális. Zenei memóriája jó. A hallott dallamot jól megjegyezte. Legjobban a hegedűt szerette. A zongorát is. Az operát jobban kedvelte mint a balettot. Szerette a Pathétique és az Appasssio- nata szonátát, a Torreádor-in- duló-t. Párizsban szívesen járt hangversenyekre. De ilyesmire nem sok idő jutott az életünkből. A színházat is nagyon szerette, mindig erősen hatott rá. Szó nélkül megevett mindent amit elé raktak. Fiatal korában és a börtönben gyomorfájdalmai voltak. Később aztán, áttérve a házikosztra, ami ki gyógyította ebből a bajból, gyak. ran megkérdezte: — Ezt szabad ennem? — A mustárt és a borsot szerette. A földiepret nem bírta... Szerette a mezei virágokat és a zöld növényeket. Emlékszem, 1922-ben azon kaptam, hogy langyos vizet tölt a korsóba, amelybe duzzadó rügyekkel teli ágakat raktunk. Lenin optimista volt, bár Szibériában és Franciaországban általában sokkal idegesebb, mint bárhol. Rettenetes álmatlanság gyötörte. A reggelei mindig rosszak voltak, későn aludt el és rosszul aludt. Svájcban sokat használt a svájci élet szabályos ritmusa, Franciaországban azonban megint össze-vissza éltünk. Késő éjszakába nyúló beszélgetések és viták zajlottak ott. Szibériában a száműzetés letelte előtt rettenetesen félt, hogy esetleg meghosszabbítják: ekkor különösen ideges és" ingerlékeny volt. Még le is fogyott. Általában vidám volt és tréfálkozó. Hangulatváltásai nem voltak gyakoriak és általában mindig indokoltak. Nagyon tudott uralkodni magán. Amikor beszélt, ha nem kellett valamilyen okból mérsékelnie magát, mindig élesen vetette fel a kérdéseket, még ki is élezte őket, „személyekre való tekintet nélkül”. Az olyan emberekkel, akiket nevelt, nagyón tapintatosan beszélt. Ha felizgatta magát, elsápadt. Beszédének lenyűgöző szenvedélyessége még akkor is érződött, ha látszólag nyugodtan beszélt... Minden felszólalása előtt nagyon izgult: magába merült, szűkszavúan kitért a más témájú beszélgetések elöl, az arcán látszott, hogy izgul,-töpreng. Nagyon erősen kifejezésre jutott az a törekvése, hogy elmélyültem kutató módjára közelítse meg a kérdéseket. Susenszkojéban például egy paraszt két óra hosszat mesélte neki, hogyan veszett össze a rokonaival, mert azok nem kínálták meg a lakodalmukon. II- v jies rendkívül figyelmesen kérdezgette, igyekezett megismerkedni ezzel az életformával. Mindig szerves kapcsolata volt az élettel. önkritikus természet; nagyon szigorú volt önmagához. De gyűlölte a lélekben való vájkálóstéő a kínzó önelemzéseket. Harcias ember volt. Bátor és merész.
