Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-22 / 95. szám

lwta Köztársaság kormányának elnöke április végén hivatalos í baráti látogatásra a Magyar j Népköztársaságba érkezik. (MTI) Á DÍVSZ Irodájának nyilatkozata a nemzetközi ifjúsági szolidaritási nap alkalmából Kommunista nagygyűlés Lisszabonban Cunhal az akcióegységet követelte beszédében A DÍVSZ kezdeményezésére ] az idén 20. alkalommal ünnep- [ li meg a világ haladó és de. j mokratikus ifjúsága április 24- et a nemzetközi ifjúsági szoli­daritási napot. Ebből ae tómból a DÍVSZ Irodáé* nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyoz­za : az utóbbi esztendőben to­vább változtak a nemzetközi erőviszonyok a békéért, a de­mokráciáért és a társadalmi ha­ladásért, az imperializmus. a neokolonializmus, a fajgyűlölet, a fasizmus és a reakció ellen küzdő erők javára. Afrika, Ázsia, Latin-Amerika népei és fiataljai újabb jelentős sikere­ket arattak a szabadságukért és nemzeti függetlenségükért ví­vott küzdelemben. Bissau-Gui­nea, a Zöldi oki-szigetek. Mo- zambik, Sao Tómé és Principe, Angola függetlensége megmá­síthatatlan valósággá vált és nagymértékben előmozdítja Zimbabwe, Namibia és a Dél­afrikai Köztársaság elnyomott népeinek és fiataljainak harcát a fajüldözés és a gyarmatosítás utolsó afrikai bástyái ellen. Nyilatkozatában a DÍVSZ is­mételten a világ haladó és de­mokratikus ifjúságának cselek­vő szolidaritásáról biztosítja az Angolai Népi Köztársaság né­pét és ifjúságát, amely az MPLA vezetésével, áldozatkész harcával, a szocialista országok és valamennyi haladó erő önart­len támogatásával győzelmet aratott az imperializmus és a reakció erői fölött. Ez a győze­lem — hangsúlyozza a nyilat- | kozat — ugyanúgy, mint Indo­kína népeinek az imperializ­mus fölött aratott történelmi győzelme, értékes hozzájárulás az imperializmus ellen vívott közös harc sikeréhez. A Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség nyilatkozatában felhívással fordul a világ ifjú­ságához. hogy újabb akciókkal járuljon hozzá a „világ ifjúsága Chiléért” szolidaritási kam­pány sikeréhez, fokozza szoli­daritását az arab népekkel és a törvényes jogaiért harcoló pa­lesztin néppel a közel-keleti kér­dés igazságos és békés rendezé­se érdekében. A haladó erők fokozott szolidaritását igénylik Dél-Amerikában. Afrikában és Ázsiában mindazok a népek és fiatalok, akik az imperializmus gazdasági és politikai behatolá­sa ellen, az elnyomás, a íasiz- | mus és a reakció ellen, a demok­ratikus jogok visszaállításáért, a békéért és a haladásért küzde­nek. Igénylik ezt a támogatást Spanyolország antifasiszta erői, a portugáliai demokratikus erők, Ciprus népe és ifjúsága. „Április 24-e legyen az ifjú­ság antiimperialista nemzetközi szolidaritásának legszélesebb megnyilvánulása!” — fejeződik be a DÍVSZ Irodájának nyilat­kozata. (MTI). A Kongói Munkapárt küldöttsége Budapesten A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának meghívására szerdán hazánkba érkezett a Kongói Munkapárt küldöttsége, amelyet Jean Michel I Eb aka. a Különleges Forradalmi J Törzs tagja, az Ellenőrző Bízott- | ság elnöke vezet. A küldöttséget 1 Venéczi János, a Központi El­lenőrző Bizottság titkára fogad- I ta a Ferihegyi repülőtéren. (MTI) > Villásreggeli, gerillákkal A Centropress szerda esti kommentárja Rhodesia egyre sűrűbben fog­lalkoztatja a világsajtót. Nem­rég a tekintélyes amerikai heti­lap, a Newsweek címlapján öles betűkkel állt a kérdés: „Rhode­sia: még meddig?” Csakugyan: még meddig lehet feszíteni a húrt? Ügy tűnik, az afrikai lakosság béketűrésének már végé. Az éppen 12 éve ha­talomra került Ian Smith fajül­döző rendszere elment a végső­kig: a maroknyi, háromszáz­ezernél nem több fehér telepes és a négymilliót is meghaladó bennszülött néger lakosság kö­zött az összecsapás alighanem elkerülhetetlen. Erről tárgyalt szerdán Kissin­ger amerikai és Crosland brit külügyminiszter egy dél-angliai támaszponton, ahol az USA diplomáciájának vezetője rövid időre — útban Zambiába — megpihent. A jelekből ítélve — s a témára utalva — a szó szoros értelmében aligha jelenthetett számára pihenést a közismerten dús brit villásreggeli. Zambia határos Rhodesiával, ahol a helyzet rendkívül feszült. Kissinger, lusakai megbeszélései­nek középpontjában vitathatat­lanul a salisbury-i rezsim és szomszédai közti nézeteltérések állnak majd, s ezekből már a Crosland-del folytatott eszmecse­rén, villásreggeli közben nyil­ván alapos ízelítőt kapott. Bizonyára megvitatták példá­ul azt a közelmúlt napokban történt gerillaakciót, amelynek során átvágták az egyik létfon­tosságú vasútvonalat, s ezzel megbénult a forgalom a Dél-Af­rikai Köztársaság irányában. Szerda délután újabb partizának- eióról érkezett hír: ezúttal Rho­desia délkeleti részén, az ugyan­csak Dél-Afrikába vezető or­szágút mentén történt összetű­zés a fegyveres gerillákkal. Egybehangzó jelentések sze­rint azóta valóságos emberva­dászat folyik a gerillák ellen: Smith rendszerének különleges alakulatai és rendőrsége igyek­szik megakadályozni az újabb látványos gerillaakciókat, ame­lyek a szomszédban rövidesen Kaunda elnökkel tárgyalóasztal­hoz ülő Kissinger előtt kínos színben tüntethetnék fel a fehér telepesek fajüldöző rendszeré­nek „hírnevét”. Ami viszont az amerikai kül­ügyminiszter afrikai eszmecse­réit illeti, Muzoreva püspök, a Rhodesiában működő Afrikai Nemzeti Tanács radikális cso­portjának vezetője bizonvára joggal állapította meg: az USA ismét ^1 régi politikát folytatja, s igyekszik megakadályozni a fekete bőrű lakosság felszabadí­tó mozgalmának kibontakozását. A szuverenitásért és az alapvető emberi jogokért folytatott küz­delmet azonban semjniféle dip­lomáciai mesterkedés nem ké­pes fékentartani. 2 BÉtísmm^r »76. Április m. A lisszaboni „Május 1.” sta­dionban tcjbb mint százezer ember részvételével nagygyű­lést tartott a Portugál Kommu­nista Párt abból az alkalomból, hogy a lisszaboni választási kör­zetben befejeződött a párt vá­lasztási kampánya. Eduard Kovaljov, a TASZSZ j tudósítója az alábbiakban is- j merteti Alvaro Cunhalnak, a Portugál Kommunista Párt fő­titkárának a gyűlésen elhang- | zott beszédét: Alvaro Cunhal hangsúlyozta, hogy a külszöborié Uó nemzet- gyűlési választás rendkívül fon­tos esemény az ország politikai életében. Cunhal megjegyezte, hogy a választások napján, áp­rilis 25-én hatályba lép az or­szág új alkotmánya, amely meg­erősíti a forradalom nagy vív­mányait: az államosítást, a föld­reformot, a vállalatoknál a munkásellenőrzést. Ezzel kap­csolatban kijelentette: az új al­kotmány jóváhagyását az tette lehetővé, hogy az alkotmányozó gyűlésben bekövetkezett a kö­zeledés a kommunista és a szo­cialista párt. valamint a por­tugál demokratikus mozgalom képviselői között, együtt szavaz­tak számos fontos kérdésben, összehangolták tevékenységüket a jobboldali burzsoá pártok tömbjével szemben. Ez a példa azt mutatja — „Hagyni, hogy forogjon las- san-lassan a szélben” — a Watergate-ügy során vált hír­hedtté — és azóta sűrűn idé­zetté — ez a mondás: Ehrlich, man. Nixon belpolitikai főta­nácsadója mondta e cinikus szavakat azokról a volt poli­tikai szövetségesekről. ha ügy tetszik, bűntársakról, aki­ket ó cs iőnökc a bőrük men­tése végett koncként kívántak odadobni az „üldözőnek”. A Fehér Ház-i irodákban a min. dig forgó titkos magnószala­gok megőrizték Ehrlichman tanácsát, hogyan kell sorsára hagyni a bajba kcrültct, meg­vonni a támogatást tőle: te­hetetlenül forog a politikai szélben, nincs mibe beleka­paszkodnia, mígnem önként lemond — vagyis nem kell meneszteni... Nagyon goromba hangvételű cikkében idézi fel a híres mon­dást Joseph Kraft, a James Res- ton mellett legtekintélyesebbnek számító amerikai publicista. Kraft számon kéri Ford elnök­től, hogy ő és tanácsadói miért hagyják „lasan-lassan forogni a szélben” Kissinger külügymi­nisztert. aki végtére is az egyet­len céltudatos ember a külpoli­tikai vezetésben. És a publicis­ta az elnök orra alá dörgöli túl gyakori politikai pálfordulásait: a katonai kiadások szintjét vé­dő Schlesinger hadügyminiszter k’ebrudalását a rekordszintű ha­diköltségvetés beterjesztése kö­vette; .a kiegyensúlyozott latin­amerikai politika ígéretét a Castro elleni vad támadások; az enyhülés kifejezésének kü­lönös elhagyásáról nem is szól­va. Kétségtelen — vonja le a következtetést Kraft —, hogy Ford és belső köre túlságosan is fogékony a jobboldali nyomásra, így Reagan kormányzó, a ve- télytárs republikánus elnökje­lölt felelőtlen külpolitikai tá­madásaira. A Kraft-cikk megjelenése óta már kétszer méltatta Kissinger mondotta Cunhal —. hogy az ország baloldali erői csak ak­cióegységgel érhetnek el sikere­ket. Rámutatott, hogy a kom­munista párt és más baloldali erők nehéz viszonyok kö­zött vívták meg választási hadjáratukat. A jobboldali sajtó nagyszabású antikommu- nista kampány folytatott, amelyben részt vettek a reakr ciós burzsoá pártok, a jobbolda­li szocialista vezetők egynéme- lyike és a maoista csoportosulá­sokat képviselő provokátorok. A jobboldali és a reakciós pártok választási programja vi­lágosan megmutatja, hogy ezek a pártok a kapitalisták és a földbirtokosok érdekeit védel­mezik. A jobboldali erők — mu­tatott rá Cunhal — fellépnek a nagyipar, a bankok, a biztosító társaságok államosítása ellen, szembehelyezkednek a földre* formmal és a vállalati munkás­ellenőrzéssel. A Portugál Kommunista Párt főtitkára felhívta a választókat, hogy szavazzanak a kommunis­ta párt jelöltjeire. akik az új parlamentben a dolgozók érde­keit fogják védelmezni. A kom* munista párt jelöltjeire szavaz­nak majd mindazok, akik meg­értik. hogy a kommunisták je­lentik az országban a demok­ratikus rendszer építésének folytatását biztosító legfőbb erőt — hangsúlyozta Cunhal. érdemeit a Fehér Ház lakója és még a Reagan ellen a wiscon- sini előválasztáson élért újabb győzelmet is a külügyminiszter érdemének minősítette. A prob­léma csak az. hogy előzőleg Morton és Laird. Ford legbelső körének két kulcsfigurája is célozgatott rá: Kissinger rúd ja rr.indenképpeu kifelé áll, még ha csali a válasz tok után távozik is — mondták szinte megnyug­tatva a republikánus jobbol­dalt. Voltaképpen igencsak jellem­ző az amerikai választási kam­pány színvonafóra, hogy a sors­döntő külpolitikai kérdések be­ható vitája helyett Kissinger személye vált indulatos táma­dások célpontjává. Az meg szin­te már groteszk, hogy a Ford— Reagan szópárbaj Kissinger történelemfilozófiája körül bon­takozott ki; a New York Times bizarrnak minősíti e vitát, ..te­kintve. hogy sem Mr. Reagan, sem Mr. Ford nem mélyült el Mr. Kissinger történelemfilozó­fiájában! ...” Ám. hogy még stílszerűbb legyen, a vitát egy volt tengernagy „leleplezése” robbantotta ki: a posztjáról nemrég távozott és most jobb­oldali szenátorjelölt admirális „felidézte”, hogy Kissinger hat évvel ezelőtt — egy haditenge­részet — hadsereg futballmér­kőzésre tartó vonaton — „ború­látó fejtegetésekbe’ bocsátko­zott az Egyesült Államok jövő­jéről, a Szovjetunióhoz való stratégiai viszonyáról. Aki ilyen borúlátóan ítéli meg Amerika stratégiai helyzetét, az csak az ország rovására köthet alkukat — dörgi a „hozzáértő” Reagan. És valószínűleg sohasem fogja megérteni a hollywoodi ügyek­ben a világpolitikánál kétség­kívül jártasabb, volt filmszí­nész. hogy a kraftok és resto- nok, valamint a külföldi közvé­lemény tekintélyes része épp Amerika helyzetének realista megítéléséért értékelik a külügy­miniszter tevékenységét. Avar János Kommunisfa szombatot tartottak a Szovjetunióban Munkaszüneti napjukon fejezték be ennek a villanymozdony, nak a javítását a moszkvai rendező-pályaudvar dolgozói, akik a 20-as években kezdeményezői voltak a ma már hagyományos kommunista szombat mozgalomnak. A szovjet dolgozók az áp­rilis l“"i keresetüket az egészségügy és az iskolahálózat fei- hwiesére ajánlották föl (Telefotó—TASZSZ—MTI—KS> Kissinger a szélben i I Zaáaér tTyérsyrk, a Magyar Tféptafortátgaoág Minisztertanácsa elnökének meghívására Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocia­Hazánkba látogat Lubomir Strougal

Next

/
Thumbnails
Contents