Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-15 / 90. szám
Az életmódkutatás kritéiiumai T úlzás nélkül elmondhatjuk, hogy kevés olyan téma van a társadalom- tudományok körében, amely olyan „karriert” futott volna be az elmúlt évtizedekben, mint az életmód. A növekvő társadalmi érdeklődés hatására világszerte szaporodnak az életmódkutatá- •sok és publikációk. A különböző országok legjobb társadalomtudósai mindenek előtt: szociológusok, pszichológusok, antropológusok és közgazdászok foglalkoznak a témával. Az elmúlt években az életmódkutatás hazánkban is erőteljes ösztönzést kapott a társadalom-politikától, a társadalom- tervezéstől, amelyek hatékonysága megköveteli: a különböző rétegek mindennapi életének, szükségleteinek, törekvéseinek, igényeinek pontosabb ismeretét. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a témával kapcsolatos fokozódó érdeklődést nem tekinthetjük valamiféle múló divatnak, ugyanis a valódi okot a konkrét történelmi-társadalmi körülményekben kell keresni. Az okok. részletezése helyett csupán utalni kívánok arra a mindenki által tapasztalt tényre, hogy napjainkban az emberek értékrendszere, szükségletei, életmintái, vagyis egész életmódja eddig soha nem látott változáson megy át. A változást kikényszerítő tényezők közül mindenekelőtt kettőt emelek ki: az egyik ún. külső hatás; az érintkezések, kapcsolatok a világ más tájain élő népekkel egyre szorosabbak lesznek. A másik pedig a határainkon belül vegbe ment változás; a társadalmi rétegek nagyarányú és történelmileg rövid idő alatt végbe ment mobilitása. A parasztok tömegei váltak munkássá, a munkásokból és parasztokból pedig sokan értelmiségivé lettek. Ez együttvéve azt eredményezte, hogy a különböző rétegkultúrák, értékek és életminták találkoznak, ütköznek, megkérdőjelezik egymást — mindenképpen hatnak egymásra. A kép persze teljesebb lesz, ha az említettekhez hozzátesszük a technika gyorsuló fejlődéséből származó fogyasztási eszközök tömeges elterjedésének várható hatását. Talán elég kettőt említeni ezek közül: a gépkocsit és a televíziót, amely az elmúlt évtizedben nálunk is jelentős életmód-átalakító tényező volt. A téma aktualitásának van persze egy elég lényeges politikai, ideológiai vonatkozása is. A két rendszer versenyében ugyanis az életszínvonal meny- nyiségl mutatói mellett egyre inkább fontos helyet kap az a kérdés, hogy melyik rendszer képes az emberek számára magasabb „életminőséget”, humánusabb életmódot biztosítani. Ez is ösztönzi az életmód mérését és összehasonlítható elemzését, mégpedig az eddigieknél tudományosabb alapokon. Azzal persze tisztában kell lenni a kutatóknak és a kutatásról szóló jelentést olvasóknak egyaránt, hogy az életmód roppant komplex, nehezen körülhatárolható fogalom. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert az életmód fogalmát a mindennapi életben, de gyakran a zsurnalisztikában is általában aggály nélkül, nagy magabiztonsággal és egyértelműséggel használják. Amikor tehát ilyen formulákkal élünk, hogy a „munkások életmódja”, a „parasztság életmódja”, az „értelmiség életmódja”, vagy az „em5 1376. bér életmódja”, rendszerint arra az egyszerű társadalmi tényre gondolunk, hogy — legáltalánosabban szólva — hogyan él, milyen életvitelt alakít ki a szóban forgó társadalmi csoport vagy egyén. A nehézség csak akkor kezdődik, amikor a „hogyan él?” kérdést akarjuk megválaszolni: gondolhatunk ugyanis az életvitel külső kereteire, objektív feltételeire: települési és lakásviszonyokra, az anyagi feltételekre, a munkakörülményekre, az öltözködésre stb. Viszont gondolhatunk a cselekvésmódokra, az ismétlődő tevékenységekre, amelyek a vizsgált réteget, vagy egyént leginkább jellemzik. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az életmód rendkívül összetett és sokrétű képződmény, amely magában foglalja az életkereteket és az adott keretek között végzett tevékenységeket; azt, hogy a csoport, vagy valamely egyén mikor mit csinál, milyen célokra használja a rendelkezésre álló életkereteket. A jelenség sokszínűségéből, bonyolultságából következik, hogy a meghatározások és a kutatások rendszerint az életmód egy-egy elemére, főként a szabad időre, a lakáskörülményekre (mint életmódkeretre) és a fogyasztási szokásokra korlátozódnak. A többé-kevésbé használható információk az életmódra vonatkozóan ezekről a területekről származnak. A z eddig elmondottakat abban lehetne összegezni, hogy ha egy társadalmi csoport, vagy egyén életmódját vizsgáljuk, mindig szem előtt kell tartanunk azt a fontos marxi elvet, hogy az objektív társadalmi körülményeknek, viszonyoknak meghatározó szerepe van az ember cselekvésében, magatartásában. Vagyis: ameny- nyiben meg akarjuk érteni az emberek magatartásának indítóokait, ahhoz mindenekelőtt meg kell ismerni az őket körülvevő objektív viszonyokat. Az életmód elemzéséhez azonban az objektív körülmények felderítésénél nem szabad megállni; szükség van a szubjektív tényezők ismeretére is. Ugyanis az egyén viszonylagos autonómiával rendelkezik tulajdon létfeltételeivel szemben, amelyek pedig előírják tevékenységeinek lehetséges körét. Hiszen a mindennapi tapasztalatból tudjuk, hogy ugyanazon objektív bázi- 5 son eltérő életmódok alakulnak • ki. Ezt a tényt mindenek előtt ; azzal magyarázhatjuk, hogy j minden egyes egyén sajátos • igényszinttel, értéktudattal, ér- | deklődési körrel rendelkezik. Az j egyének meghatározott feltété- j lek alapján mindig választanak j a különböző lehetőségek között. " A választás és a döntés már önmagában rangsorolja a tevékenységeket. Az életmódminták ezekből az Ismétlődő és rangsorolt tevékenységekből épülnek fel. A z életmóddal foglalkozó • kutatások tapasztalatai i azt mutatják, hogy a legnagyobb nehézségei éppen az objektív és szubjektív tényezők • összefüggéseinek és kölcsönha- ■ tásának megismerése okozza. Ez persze egy pillanatra sem szegheti kedvét a kutatóknak és mindazoknak, akik ebben a hallatlan izgalmas és fontos munkában részt vesznek. Az életmódban bekövetkezett változások konkrét ismerete nélkülözhetetlen a szocialista építés eredményeinek feltárásához és feladataink kijelöléséhez, hiszen a szocialista építésben, Lenin szavaival „csak azt szabad elértnek tekintenünk, ami meg- gyökéresedett a kultúrában, a mindennapi életben, a szokásokban”. ttlSAC> Módra 7.ászló ÁrRILlS 15. szociológus I A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ legutóbb megjelent kiadványai közül politikai jelentőségével is kiemelkedik Marx és Engels Válogatott Műveinek három kötete, amely a korábbi válogatásnál jóval bővebb, s egyebek közt a két nagy teoretikus levelezéséből is bőségesebb válogatást ad. Üttörő jelentőségű Borsi Emil munkája, Az európai népi demokratikus forradalmak; a könyv sorra veszi az európai szocialista országok felszabadulásának történelmi és politikai körülményeit s ismerteti eddigi fejlődésüket. Korunk nemzeti felszabadító forradalmai címmel látott napvilágot Karen Ny. Brutyenc filozófiai-történeti munkája. AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ újdonságai közt találjuk Mak- szim Gorkij elbeszéléseinek kötetét; ez Az áruló és-a Malva című műveket tartalmazza. A Napjaink költészete sorozatban került a könyvesboltokba Jevge- nyij Vinokurov verseskötete, a Tilalmas kékség. Platon Pardau regénye a Reggeli órák. Most jelentette meg a kiadó Jósé Eusta- sio Rivera nagyszabású realista regényét, amely örvény címmel látott napvilágot. Vaszil Sztefa- nik elbeszéléseinek kötete a Régidők;' a kötet anyagát Kárig Sára válogatta. (A könyv az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban jelent meg.) A klasszikus angol költő, Byron válogatott müvei kétkötetes kiadásban kerülnek az olvasóhoz. A kötetek -erseket, szatírákat, elbeszélő költeményeket, drámákat közölnek, valamint a Don Juan című verses regényt. Chilei elbeszélések antológiája A BTamingó; a kitűnő válogatás Benyhe János érdeme. A magyar—csehszlovák közös könyvkiadás keretében jelent meg — a pozsonyi Madách Kiadóval együttes gondozásban — Emile Zola leghíresebb regénye, A patkányfogó. A GONDOLAT KÖNYVKIADÓ is több jelentős kiadvánnyal jelentkezett. A Napóleonról szóló könyvek már szinte áttekinthetetlen tömege egy kitűnő monográfiával gazdagodott, szerzője Georges Lefebre. Megjelent Franz Fühmann regénye. A Ni- belungok, amely tulajdonképpen az ősi germán eposz prózai feldolgozása, kiváló irodalmi színvonalon. A művészet története Ernst Gombrich igényes munkája ez alkalommal már 2. kiadásban jelent meg. Két új kötettel gazdagodott a Gondolat- zsebkönyvek népszerű sorozata a Helmut Lindneré Atomenergia a Horst Rastté A Föld naplójából címmel látott napvilágot. A CORVINA újdonságai közül ez alkalommal említsük meg Marosi Ernő munkáját; a jó il lusztrációkkal kísért építészet tanulmányok magyar falus templomokkal ismertetnek meg Rangos képzőművészeti album A nő az ókori Keleten, szerzője Use Seibert. A Remekművek magyarországi gyűjteményekben sorozat legfrissebb kötete Francia festmények a XVII XVIII. századból, Szigethi Ág nes értő kalauzolásával. A ve lencéi festészet fénykorét hozza közel az érdeklődőhöz Giusepp de Logu és Mario Abis közö munkája, melyet beragasztot színes képek illusztrálnak. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyv kiadó gazdag terméséből említés érdemel A világ és az ember ci mű képes gyermekenciklopédia Alekszej Tolsztoj gyermekrege nye. az ungvári Kárpáti Kiadó val közösen megjelentete Aranykulcsocska. avagy Burstt no kalandjai; Karin Michael kitűnő ifjúsági regénye. A nag vendégség, továbbá A deszkav; ri királyfi címmel megjelen magyar népmese-gyűjtemén melynek feldolgozását Benedc Eleknek és Illyés Gyulának ko szönhetjük. -i Dohányoznak-e az orvosok? Napjainkban már nincs épeszű ember, aki a cáfolhatatlan bizonyítékok láttán ne lenne meggyőződve a dohányzás káros voltáról. A dohányzásról leszokni azonban nem mindig könnyű. Ez a magyarázata annak, hogy akad orvos, aki az ifjúságnak lelkes és meggyőző előadást tart a dohányzás ártalmairól, de nikotinra éhesen várja az előadás végét, hogy rágyújthasson. Éppen ennek az ellentmondásnak láttán vizsgálta meg Dr. Pákozdi Lajos, a Kékesiétől Állami Gyógyintézel igazgatója, az ország vezető főorvosainak dohány. | zási szokásait. E vizsgálat eredményei nemcsak az orvosok számára érdekesek, hanem minden- I kinek, aki le szeretne szokni a | dohányzásról, sőt azoknak is, akik passzív dohányosként nem szívesen lélegzik be embertársaik füstjét. íme az eredmény: A 81)0 kiküldött kérdőívre 500 vezető orvos válasza futott be. 472 válaszadó volt férfi és 28 nő. Annak bizonyítékául, hogy vezető orvo- aink nem szemforgató álszcn- ck. kiderült, hegy kétharmad észük, pontosan 348 nem do. lányzik. Közülük 180 valamikor ohányzott, de leszokott a do- íányzásról. A 180 orvos 66,1 szá- aléka azért szokott le a dohányáéról, mert tanulmányaiból és mindennapos orvosi tapasztaladból meggyőződött .— egyelőre mások kárán — a dohányzás omboló hatásairól. A 180 orvos 3,1 százalékának nem volt elég az. hogy mások kárán tanuljon, csak akkor volt képes elhatározni magát a leszokásra és elhatározását kitartóan megvalósítani, la a dohányzás egészségkárosító hatását saját szervezetében érezte. E vizsgálat tanulságai a következők: 1.) A dohányzó orvosok rendszerint még orvosi tanulmányaik előtt, középiskolás korukban szoktak rá a cigarettázásra. Erről egyetemi tanulmányaik kapcsán — ahol nyilvánvalóan több ízben hallottak a dohányzás ártalmairól, sőt láttak beteget, aki a eigarettázás áldozata — sem tudtak leszokni, mert környezetük többsége dohányzott. Később azonban, hogv tapasztalataik nőt. tek az értelmi érvek, tehát a tények ismerete az esetek döntő többségében, jó kétharmadában elég volt ahhoz. hogy káros szenvedélyükről önként lemondjanak. Tehát ha a felnőtt emberrel gyakran és meggyőzően közük, hogy a dohányzás ártalmas. akkor az értelmes emberek kétharmad része képes arra, hogy a dohányzást önként abbahagyja. Egyharmad részük sajnos. csak akkor ejti ki kezéből a cigarettát, lia már baj van. 2. ) A vezető orvosok dohányzó 30 százalékából mindössze 8 akadt, aki nem ismerte cl a dohányzás ártalmas voltát. Ez a tény egymagában is kicsit meghökkentő, hiszen az orvos számára nélkülözhetetlen ítélőképesség fogyatékosságára utal. Sokkal valószínűbb azonban, hogy ezek az orvosok inkább önmagukat szerették volna megnyugtatni. De még a dohányzó orvosok 03,2 százaléka is egyértelműen síkraszállt amellett, hogy olyan nyilvános helyeken, ahol tömegesen fordulnak meg az emberek, korlátozni kell a dohányzást. A nem dohányzót ugyanis nem szabad kényszeríteni arra, hogv embertársainak kóros szenvedélyét kielégítő dohányfüstjét kénytelen legyen szívni. 3. ) Az orvosok dohányzási szokásaival kapcsolatos felmérések történtek ugyan már hazánkban is, külföldön is. de iccn valószínű, hogy ez a vizsgálat az első, amely a vezető orvosok dohány, zási szokásait tisztázza. Tekintve a vezető orvosok társadalmi szerepét. tekintélyét, igen valószínű, hogv részben példamutatásuk, részben ocd.ig véleményük lassan, de fokozatosan csökkenteni fogja a hazai dohányosok számát. (Szendéi dr) Oklevelek A Budapesti Egyetemi Könyvtár, hazánk egyik legrégibb nyilvános. tudományos könyvtára, az idén ünnepli megnyílásának 100. évfordulóját. Az elmúlt évtizedek alatt egymillió-háromszázezer kötetre növekedett könyvállománya. Az intézménynek jelentős kézirat- és folyóiratgyüjtemcnyc is van. ..Ritkaságtárában” kódexek, oklevelek, ősnyomtatványok és első kiadások egész sora. Képünkön a kézirattár-raktár, ahol az ősnyomtatványokat cs a céhlevclckct őrzik (MIT Fotó — 1DÜ V I
