Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-13 / 62. szám

Hazai cukor — hazai magból termett répából Magíermeaaíéai köaponííá amcrveaik Mcsökováeaháaát Márcru* *-én nagy jelentősé­gű tanácskozás színhelye volt Mezókovácsháza. A cukorrépa- mag-termesztés egyik hazai bá­zisává szeretné előléptetni ezt a területet a KITE (Nádudvari Ipari Növényi Termesztő Egye­sülés) és a Cukoripari Tröszt. A kezdeményezés jelentőséget hangsúlyozta Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, aki maga is jelentős részt vállalt e nagy jelentőségű program megalapo­zásából. A kovácsházi megbeszélésen került nyilvánosságra, hogy a hazai cukorterméshez évente mintegy két és fél millió dol­lár értékű vetőmagot importá­lunk külföldről. Ugyanakkor is­meretes, hogy Békéscsaba kör­nyékén és a megye déli részén évek óta kiváló minőségű cu­korrépa-vetőmagot állítanak elő. A mezőkovácsházi Új Al­kotmány Tsz — Lestyán Mi­hály vetőmagágazat vezető el­mondása alapján — specializál­ta magát cukorrépamag-ter- mesztésre és magosztályozásra. Olyan magas színvonalon ter­mesztik a cukorrépamagot, hogy annak minden mázsája négy és fél, ötezer forint közöt­ti áron kerül felvásárlásra az általánosan elterjedt három­Cl. Pavaux professzor levele Békéscsabára Toulouse-ból hozott levelet a posta Békéscsabára. A címzett dr. Földházi Sándor állatorvos. Cl. Pavaux professzor, aki az Állatorvos Anatómusok Európai Szövetségének elnöke, arról írt, hogy a múlt év végén a Buda­pesten rendezett állatorvos anatómusok kongresszusa minta, szerű volt, nagyszerűen sikerült. A hazai állatorvos anatómusok közül Fehér professzor és Fán- osy doktor szervező munkáia kedvező fordulatot hozott ahhoz, hogy a nyugati világban és a ba­ráti államokban dolgozó állat­orvosok bővíthessék kapcsolatai­kat. tevékenységüket. Ezen a kongresszuson felszólalt dr. F'öld- házi Sándor békéscsabai állat- oA’Os is. A szárnyasok légző- szervi megbetegedéséről tartott előadást. Cl. Pavaux professzor az európai szövetség végrehajtó bi­zottsága nevében megköszönte Földházi doktornak a budapesti kongresszus sikere érdekében lett fáradozását és nagy jelen­tőségű előadását. ezer forinttal Msemben. Az Űj Alkotmány Tsz olyan vetőmag- szárító berendezést épít, amely alkalmas a vetőmagtermesztő együttműködésben dolgozó nyolc Békés megyei szövetke­zet cukorrépamagjának szárí­tására, feldolgozására Összesen 7(H) hektárrá növe­lik Békés megyében a cukorré- pamag-termő területet A vár­ható termésmennyiség az. or­szág cukorrépamag-szükségleté- nek felét adja. A 17 millió forint beruházás­ból megvalósuló KITE-program azonban csak egy részét képezi a magtermesztési tájkörzet fej­lesztésének. A Cukoripari Tröszt a Békés megyében termelt és NJezőkovácsházán előkészített vetőmagot a Selypi Cukorgyár üzemében dolgozza tovább. Drazsírozással és kalibrálással teszi vetésre alkalmassá. A keddi megbeszélésen állást foglaltak abban is, hogy a me­zőkovácsházi tsz 1976-ban el­kezdi a magtermesztési tájköz­pont kialakítását gépek és esz­közök beszerzésével, alkalmas­sá teszi magát arra, hogy az idei magtermést az érintett gazdaságokból átvegye, tisztít­sa. osztályozza és Selypre szál­lítsa. D. K. Bérkorrekció Biharugrón A biharugrai Felszabadult Föld Tsz vezetősége ez év ja­nuárjában elhatározta, hogy bérkorrekciót szervez, mivel a körosnagyharsányi és * bihar. ugrál tsz egyesült. Az érintett dolgozókat megkérdezték: melyik munkadíj-elszámolási formát választják, a hagyományost vagy pedig az új rendszerűt, amely a termelékenységhez iga­zodik. Általában az új rendszerű bé­rezést választotta a tagság túl­nyomó többsége, mert ez a ko­rábbinál jobban biztosítja a sze­mélyes anyagi érdekeltséget. Voltak viszont olyanok, akik a régi mellett maradtak, mint a KörösnagyMarsánv határában dolgozó juhászok. A szövetke­zet által ajánlott bérezési for­mát ők a gyakorlatban szeret­nék kipróbálni, s ’lha ez számuk­ra kedvezőbb anyagi feltétele­ket biztosít- a teljesített munka után. akkor 1977-től a biharug­rai és a körosnagyharsányi ju­hászoknak is egységes bérezése lesz. Eredményes társadalmi munka — Hasznos együttműködés — Politikai vitakör Egy kerületi népfrontbizottság munkájáról Az elmúlt négy esztendőben eredményes munkát végzett Békéscsabán a III. kerületi népfronlbizottság. A városi ta­nács és a Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága által szervezett ,,A tiszta, virágos Békéscsabá­ért” mozgalomban az előkelő második helyet szerezték meg, amiért emlékplakettet és 75 ezer forint pénzjutalmat kap­tak. Ezt az összeget járdaépí­tésre fordítják. Részt vettek a lakó- és utcabizottságok létre­hozásában, amelyek jól segítet­ték a népfront elnökségének munkáját. Hasznosak voltak a találko­zások. tapasztalatcserék az el­ső, a hatodik és a hetedik ke­rületi népfront bizottságaival. Együttműködtek a 4—8-as és a 10-es Általános Iskola, a böl­csődék, óvodák szülői munka­közösségeivel, a pedagógusok­kal. Több éve működik a ke­rületben az ifjúsági klub. A fiatalokat sikerült bevonni a népfrontmunkába, rendezvé­nyek, ünnepségek szervezésébe. A lakosság pólitikai ismere­teinek bővítésére is nagy gon­dot fordítottak. A XI. párt- kongresszus anyagát „politikai vitakör” keretéljen ismertették. Magyar—lengyel barátsági estet rendeztek, hozzájárulva a két nép barátságának az elmélyí­téséhez. Nagy érdeklődésre tar­tott számot a kerületi fórum, ahol a lakosság közvetlenül a város vezetőitől kapott tájékoz­tatást. Békéscsaba és a III. ke­rület rendezési tervéről, a la­kásépítés üteméről, a kommu­nális ellátottságról. Sokan láto­gatták a különböző témájú TIT-elöadásokat is. Tíz nap a Szovjetunióban Találkozás a Vörös-téren, a hagymakupoláiról híres Pokrovsz- kij székesegyház előtt Baráti találkozók A történelminek méltán ne-1 vezhető XXV. kongresszus a maga mélységében tárta fel azo­kat a hatalmas eredményeket, melyeket a Szovjetunió az el- I múlt öt esztendő alatt mind a I gazdasági építőmunkában, mind a szocialista kultúra fejlesztésé­ben, mind pedig a világpolitika porondján elért az egész haladó világ javára. A főbb napirendi pontokhoz elhangzott hozzászólá­sok a szovjet emberek példa­mutató helytállását és egyben állásfoglalását is tolmácsolták a j pártjuk által kitűzött további célok megvalósításában, S mi, a békevonat utasai a szovjet em­berekkel való találkozások so­rán, ha csak egy-egy villanásra is (hiszen mindössze tíz napot töltöttünk kötöttük) sajátos jel­lemvonásaikat, melynek fő ösz- szetevője az egymáson és em­bertársaikon való őszinte és ön­zetlen segíteni akarást, a nyu­godt, kulturált, magabiztos, a szovjet nép nagy erejéből táplál­kozó és mégis rendkívül szerény magatartást — közelről is ta­pasztaltuk. Tiszta sugárútjaikon sétálva a szembe jövő emberek­ről szinte sugárzott mindez. Ügy is nevezzük 'magunk között Le- ningrádot, Moszkvát, hogy a „mosolygó városok”. A magyarok iránti szeretet és megbecsülés ezernyi epizódjával találkoztunk már Moszkvában. Kell-e nagyobb bizonyítéka en­nek, mint az, hogy az egyszerű emberekből álló vonatunk kül­döttségét maga a 173 milliós oroszországi szovjet köztársaság külügyminisztere, Fedor Jegoro- vics Tyitov hívta meg baráti be­szélgetésre a külügyminisztéri­umban. Tyitov öt évig a Szov­jetunió magyarországi nagykö­vete volt, és itt ismerkedett meg hazánkkal, népünk törekvései­vel. Üdvözlő szavaiban utalt er­re. Elmondta, mennyi nemes jel­lemvonással találkozott hazánk­ban. milyen szeretettel fogadták mindenütt, ahol csak megjelent. S ezt óhajtotta viszonozni. A XXV. kongresszus előtti napok­ban, amikor bizonyosan tenger­nyi dolga akadt volna, délelőtt 11-tői déli 1 óráig beszélgetett velünk. Elmondta azokat az eredményeket, melyeket később a kongresszus részletesebben a világ elé tárt, és azokról a gon­dokról is őszintén szólt, ame­lyeket a X. ötéves tervben kell megoldaniuk a minőség és a hatékonyság fokozásával. Álta­lunk üdvözölte magvarországi ismerőseit, barátait. Beszélgeté­sünkön a Szoviet—Magvar Ba­ráti Társaság több magas rangú vezető személyisége is jelen volt. így J. Szinjanstkij el'/társ, aki később a búcsúvacsoránkon is részt vett, annak ellenére, hogy énoen 60. születésnapja megün­neplésére otthon várta a család. Aztán Iván Szemiov.ovics Sztre- lieki* altáVr-nazv. aki a felejt­hetetlen Kun Béla harcostársa 0 volT a polgárháború idejében, és a magyar munkásmozgalom ki­magasló alakjának emberi nagy­ságáról beszélt. Ott volt Kons­tant in Petrovics Szimzeckij pro­fesszor, az OCCR múzeumainak elnöke, aki a legendás hírű Zal­ka Máté adjutánsaként harcolt egy ideig és könyve erről ma- I gyár nyelven is megjelent. Fel- | elevenítette emlékeit Timotya- jev Alekszander Ivanovics, aki részt vett a Téli Palota ostro­mában és később sok magyar hazafival együtt harcolt a fehér­gárdisták ellen. A múlt ilyen mély ápolása egyik forrása a Szovjetunióban elevenen élő in­ternacionalizmusnak. A szovjet emberek nem felejtenek és ezért tudják annyira megbecsülni bé­kés építőmunkájuk rendkívül kij-temeto síremlékét nagy eredményeit. Küldöttsé­günk és egész vonatunk nevében dr. Végi József köszönte meg azt a figyelmességet, meleg fo­gadtatást, amelyben mindenütt része volt vonatunk utasainak. Leningrádban a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság titkára, Róza Jefimonova és Alekszander Szigyovszkij vezetőségi tag üdvö­zöltek bennünket már a pálya­udvaron a zenekar hangjai után. A rövid ünnepségen számos le- ningrádi ember is részt vett. Róza Jefimonova régi ismerőse megyénknek, csakúgy, mint A. Szigyovszkij, aki 1945—46-ban, 24 évesen a békéscsabai vasút­állomás katonai parancsnoka volt és lelkesen szólt arról a változásról, ami megyeszékhe­lyünkön azóta végbement. Ugyanis a város vezetői meg­hívták Őt a felszabadulás jubi­leumi ünnepségére. Sok ismerőst üdvözöl ő is lapunk által, és egyben tolmácsolta az egykori városi katonai parancsnok, Vi­nogradov elvtárs üdvözletét is, aki betegsége folytán nem tu­dott most köztünk lenni. Már szóltam arról, hogy a szovjet emberek milyen mélyen őrzik emlékezetükben Lenint, hogy sírjánál naponta végelát­hatatlan sorok teszik le a kegye­let virágait, s hogy a házasu­landók első útja is hozzávezet. Leningrádban a Piszkarjevszkij temető az a hely, ahova naponta ellátogatnak virággal a kezük­ben a város lakói. Piszkarjevszkij egy falu volt a II. világháború előtt, amelyet földig romboltak a- fasiszták. Csoportunk is ke­gyelettel koszorúzla meg annak az egymillió hősi halottnak márvány síremlékét, akik a 900 napos ostrom alatt életüket vesz­tették városuk Védelmében. Hű­vös téli nap volt, de előttünk a leningrádiak százai jártak már és friss virágok díszlettek az örökmécses lángja mellett. Nem felejtik halottaikat. Az ostrom után egy romos házban megta­lálták egy kislány, a 13 éves Tanya Szanyityev naplóját, aki történeti hűséggel írta le az ost­rom napjait. Az utolsó oldalon ez olvasható a naplójában: „...ma meghalt apu és anyu. T estvéremmel egyedül marad­tunk... Szereznem kell enniva­lót, mert már három napja nem ettünk semmit..,. Az utolsó nap. Meghalt a testvérem is. Csak én maradtam...’4 Aztán Tánya i« meghalt, csak a naplója maradt. Ebből a megrázóan küzdel­mes, hősi múltból ered a szov­jet emberek szilárd egysége, feltétlen bizalma vezetőik iránt és mindazok irányában, akik egyszer és mindenkorra gátat akarnak vetni az öldöklő pusz­tításoknak, s a békés emberi al­kotások szakadatlan gyarapítá­sára teszik életüket. Leningrádi barátaink találko­zót, rendeztek tiszteletünkre, melyet igen színvonalas műsor követett, ahol a 4 milliós város élvonalbeli művészei léptek fel. E találkozón a Színes-Nyomda­ipari Vállalat vendégei voltunk, és a nagyüzem pártbizottságá­nak titkára, Szása Miljenszkij üdvözölt bennünket. Elmondta nyomdájuk nagy sikereit a IX. ötéves terv végrehajtásában, és elmondta azt is, hogy gyáruk­ban külön szovjet—magyar ba­rátsági szervezet működik, amely a napokban ünnepelte meg Kun Béla születésének 90, évfordulóját. A barátság ápolása náluk szent ügy és szívből fakad. Ko­vács Pál, az orosházi járási pártbizottság titkára, vonatunk politikai vezetője köszönte meg a forró hangulatú vendéglátást és nagy taps kísérte szavait, amikora arra utalt, hogy mi is ápolj ulc ezt a barátságot, mert annak mély gyökerei, interna­cionalista tradíciói vannak. Eb­ből táplálkozik — mondotta többek között — kölcsönös sze­retetünk, a szovjet nép iránti mély tiszteletünk. A mi dolgo­zóink nem adnak hitelt az em­beriség haladás^ elleni propa­gandának. Tudjuk, hogy az em­beriség legfőbb vágyának, a vi­lágbéke fenntartásának követke­zetes védelmezője a Szovjet­unióval élen a szocialista világ­rendszer. Tudjuk, hogy az a nép, amelyik olyan áldozatot hozott, mint a szovjet nép, soha többé nem akar háborút, és a békébe vetett rendíthetetlen hi­te. eredményes alkotó munkája ösztönöz más népeket, köztük bennünket, magyarokat Is jövőt építő céljaink megvalósításá­ban. Targa Dezső Folytatás; Szovjet emberek Vonatunk utasai kegyelettel koszorúzták meg a Piszkarjevsz­Fotó: Palovits Gyuláné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents