Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-13 / 62. szám

Régi kívánság teljesül: felépül a szálloda és az autóbuszpályaudvar — Háromszáznegyven célcsoportos lakás Csaknem 900 milliós költségvetést fogadott el Orosháza város T anácsa Dinamikusan fejlőd ő^város. Az utóbbi években egyre többektől és gyakrabban lehet hallani az említett megállapítást Oroshá­záról. Azért is jó érzés tudni ilyen véleményekről, mert vala­mikor — de még a felszabadu­lást követő években is — moz­dulatlanság látszatát mutatta. Most pedig még az ott lakók is nehezen tartanak lépést a mint­egy „varázsütésre” átformálódó városképpel; az ipar, a nagyüze­mi mezőgazdaság és a más sok­irányú fejlődés nyomán kiraj­zolódó új arculat gyors ütemű változásaival. Nem véletlenül jutott mindez éppen most az eszembe. A mi­nap megtartott városi tanács ülésén Mihály András tanácsel­nök várospolitikai számvetése és a város beterjesztett jelentések­ben foglalt jövője idézte ezt fel bennem az új folyamatokkal együtt. Térjünk rá azonban arra a számvetésre, amely az elmúlt öt évben a város iránti közös fe­lelősségérzetet minden tanács­tagban és lakosban elmélyítette. Ez * tanácskozás számot adott a lezárult negyedik ötéves terv teljesítéséről. Az előterjesztések vitalehetóséget teremtettek a ta­nácsi ötödik ötéves terv költ­ségvetési és fejlesztési javasla­taihoz, az 1976. évi terv megtár­gyalásához és elfogadásához. Megnyugtató, hogy rendre telje­sítették a negyedik ötéves terv­ben meghatározott feladatokat. Néhány számadat: a középtávú pénzügyi terv eredeti előirányzata 551 millió 572 ezer forint volt. Teljesítés: 747 millió 166 ezer forint. Több felszólaló tanácstag di­cséretesnek tartotta a lakos­ság és a társadalmi kíván­ságok jó egyeztetését, melynek eredménye az „Egy nap a vá­rosért” mozgalom sikerében is megmutatkozott. Az akció ide­jén Orosháza lakossága egymil­lió 998 ezer forintot fizetett be errg a számlára. Ez is besegített abba, hogy a tervezett óvodai férőhelyek számát 125 száza­lékra teljesítették. Gyopárosfür- dö fejlesztésére hárommillió fo­rintot fordítottak. Nyolcvannégy lakással több épült fel a terve­zettnél. És lehetne sorolni to­vább az eredményeket tanúsító számokat, melyek jelzik, hogy a város vezetése, a tanácstagok, mennyire a település ütőerén tartották kezüket. Milyen városképváltozás vár­ható az elmúlt évek fejlődése alapján? Ami az ötödik ötéves tanácsi, pénzügyi tervet illeti, a testület egyhangúlag fogad­ta cl a város 1976—1980. évi középtávú pénzügyi tervét, 877 millió 455 ezer forint be­vétellel és ugyanennyi kiadás­sal ; ebből a fejlesztési alap 332 mil­lió 186 ezer forint; az 1976. évi költségvetés pedig 100 millió 430 ezer forint bevételt és ugyan* annyi kiadást irányoz eló. A költségvetési szabályzatok­ban az előző tervhez képest alapvető változás nem történt. Annyit azonban mégis megem­lítettek, hogy a tervösszeg biz­tosítása 21,4 százalékos sajat be­vétellel számol. Ez öt százalék­kal több az előzőnél. A megosz­tott bevételek aránya viszont csökkent. Ennek jó oldala az, hogy a gazdálkodás pénzügyi fedezetét stabilabbá tették, más­részt némileg csökkentették a vállalatok rentabilitásától való' függőséget. Ugyanakkor hátrá­nyos abból a szempontból, hogy a vállalatok, ktsz-ek, mezőgaz­dasági szövetkezetek jövedelme­ző gazdálkodása esetén a tanács nem érhet el olvan mértékű többletbevételt, mint az elmúlt tervciklusban. A megoszlott be­vételek aránya azonban még így is fő tényezője a költségvetés­nek. Tehát továbbra is van füg­gés a vállalatok, ktsz-ek, terme­lőszövetkezetek jövedelmező te­vékenységétől. A tanács pénzügyi helyzetének biztosítására elsődleges úgy a* egyének, mint a vállalatok, intézmények jó adófizetési morálja. Tehát a bevételek biztosítása a feltétele a terv pénzügyi meg­valósításának. A milliókat pedig takarékosan, hasznosan kell fel­használni — hangsúlyozták a ta­nácstagok. Az elfogadott ötödik ötéves terv részletezéseiben is nagy megelégedést váltott ki. Nagy felelősséggel végezték a rangso­rolást. fgy például a szociális és egészségügyi fedezet összege a legnagyobb, az összes kiadások­nak, mintegy 49 százaléka, ami 266 millió 237 ezer forintot tesz ki. A fekvő- és járóbeteg-ellá­tásra fordítandó összeget 1978- tól pedig évente 620 ezer forint­tal növel ijí. Háromszáznegyven célcsoportos lakást építenek, me­lyeket 1978—79-ben adnak át. Ezenkívül az OTP-lakások épí­tése is folyamatos. A Birkás-la- kótelepen, a Ligeti utcán, az OTP 160—180 többszintes lakást épít, melyeket 1977. második fél­évben kezdik meg. A Kossuth Lajos utcán a jelenlegi új OTP- székhéztól a városközpont felé haladva további lakások épül­nek. 1976-ben a Szabadság tér Hainal utcai lakótelepen elké­szül a közművesítés. A lakásokhoz kapcsolódó be­ruházásként ezen a lakótele­pen 100 férőhelyes óvodát és egy 60 férőhelyes bölcsődét építenek. A Belinszkij-lakóte- lepen gyógyszertár épül. öt­száz négyzetméter alapterüle­tű ABC-áruházat építenek a Hajnal utcai lakótelepen. Csapadékvíz elvezetésére 25 millió forintot biztosítottak, út­építésre 1979 80-as években 3,5 millió forintot. A szennyvíztlsz- tító-telen második üteme várha­tóan 1977-ben befejeződik. Az új szennyvíztisztító-telep 2200 köbméter'nap kapacitást bizto­sít maid. A város belterületén öt év alatt 8000 méter vízvezeték építése várható. Az utcai vízhá­lózat fejlesztésére, s a ráVórzi- telepi szentetnrnvai vízmű be­fejezésére ötmillió forintot ter­veztek. Régi óhaja teljesül a város la­kosságának, megkezdik az új szálloda építését, melyhez a ta­nács nyolcmillió forint támoga­tást hagyott jóvá. Ugyancsak megoldódik az autóbuszok par­kolása is. A Volán Vállalattal közös beruházásként autóbusz- pályaudvart létesítenek a Rá­kóczi út, Deák Ferenc és Thö­köly utca által határolt terüle­ten. Folyamatban van a szenté - tnrnyai vízmű gázleválasztó és gépház építése, mely előrelátha­tólag ez év augusztusáig készül el. Folyamatosan befejezik az el­múlt évről elmaradt utcai víz­vezetékek szerelését Továbhi ut­cai vízhálózat éoítésére csak ak­kor kerül sor, ha a betervezett új kutak elkészülnek. Számos észrevétel és javaslat hangzott el a tanácskozáson, melyekből kitűnik, hogy az üzemek és a lakosság segít­ségére továbbra is joggal szá­míthat a tanács. Tarján József, az üveggyár üze­mi pártbizottságának titkára, ta­nácstag javasolta, hogy a gyár kollektívája két tantermes isko­la felépítésének költségét tudja vállalni az ötéves terv idején. A továbbiakban példát soroltak fel, miként lehet az iparban, a mezőgazdaságban növelni az eredményeket, miként lehet ta­karékoskodni a meglevő javak­kal. Egyöntetűen állapították meg a tanács tagjai, hogy a be­ruházási fegyelem terén is előre kell lépni. Nagyon fontosát terv­teljesítés érdekében, hogy -á ter­melőegységek miként ítélik ,meg erőforrásaikat, tartalékaikat és a tartalék növekedésében vár­ható változásokat, azaz miként járulhatnak hozzá a város fej­lesztéséhez. A tanácsülés felhívta tagjai fi­gyelmét, hogy minden időszak­ban fontos feladatuk a pontos és gyors tájékoztatás választóik ré­szére. Fz méginkább kívánatos az ötéves terv ismertetéséhez. Ezek a tájékoztatók ne utólago­sak legyenek, ne a már elvégzett feladatokat ismertessék, hanem a tanácsülés döntéséről, végre­hajtásának módozatairól infor­málják a lakosságot. Ez sokat segíthet az erők összefogásában, a helyes szemlélet kialakításá­ban. Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy minél több állampolgár értse a tanács határozatait és dolgozni, cselekedni tudjon an­nak megvalósításáért. Rocskár Jön«« Ül MEZŐGAZDASÁGI LABOR A Mezöhegyesi Állami Gazdaságban új épületbe költözött a mezőgazdasági labor. Az új helyen korszerű körülmények kö­zött hatékonyabban segíthetik a gazdaság munkáját. Felvéte­lünkön Túri Miháiyné és Peregi Istvánné laboránsok különbö­ző takarmányok összetételét vizsgálják. Pető; Demény Fiatal üzem — fiatal munkásak Átmeneti időszak után a Csepel autó szeghalmi gyáregységében Amikor öt évvel ezelőtt, 1971. április 1-én a Csepel Autógyár megvásárolta a szarvasi Vas. és Fémipari Ktsz szeghalmi telepét, szinte mindenki bizakodott: az autógyár ipartelepítése sikerrel jár majd. A .szeghalmiak először a Csepel autó alkatrószgyáregy- ségéhez tartoztak, de az elmúlt év júliusától már önálló gyáregy­ségként dolgoznak. Mindeddig azonban hosszú és rögös volt az út. Bár igazuk volt a bizakodóknak, bebizonyosodott az is, hogy nem egyszerű dolog az ipartelepítés egy mezőgazdasági jellegű nagy­községben, s nem egyszerű do­log ipari munkássá válni. De hogyan is kezdődött? Elő­ször egy 720 négyzetméter alap- területű raktárt alakítottak át műhellyé, s 226-an 36 gépen 28 féle alkatrészt állítottak elő. Ezek kicsit száraz adatok az ol­vasónak. s ha a szeghalmi Cse­pel autó termelését vizsgáljuk, bizony meghökkentőek is, hi­szen az elmúlt öt évben az el­vártnak csupán 60—70, esetleg 80 százalékát teljesítette a fiatal üzem. — Mi ennek az oka. a túlzott tervek, vagy a személyi, illet­ve a technikai feltételek hiánya? — kérdeztem Nagy Ferenc gyár- egységvezetőtől. — Kezdetben talán az elvárá­sok is nagyok voltak — mondta — de lényegesebb az a körül­mény, hogy a dolgozók, úgymond nem tudták felvenni a megfelelő fordulatszámot. Persze bizonyos időre szükség volt, hogy az olyan emberek, akik még nem is láttak ilyen gépeket, megtanul­janak velük bánni. Ha egyálta­lán meg akarnak tanulni... Ezzel kapcsolatban ugyanis meghökkentő adat bukkan elő: öt" év alatt többen elvándoroltak a gyáregységből, mint a jelen­legi létszám! A munkaerőván­dorlás okait vizsgálva lényeges momentum az. hogy akadnak olyan munkavállalók is, akiknek háromszor, sőt négyszer szere­pe) a munkakönyvében a Csepel autó. A gyáregység üzemi négy­szöge tavaly határozta el: csak kivételes esetben veszik vissza azt a dolgozót, aki — ez jellem­ző példa — jó időben felmond; hogy mezőgazdasági munkál vé­gezzen, s ha jön a rossz idő, is­mét jelentkezik. Az effajta in­gázás megszüntetésével igyekez­nek megszilárdítani a törzsgár- datagságot, amelynek erkölcsi és anyagi megbecsülésével a jövő­ben fokozottan törődnek majd. Az ötéves múltú gyáregység abban az értelemben is fiatal, hogy az itt dolgozók átlag élet­kora 28 év. A szak képzetlenség­ből adódó kezdeti gondokon már túljutottak, de a tanulás to­vábbra is nagy feladat. Tavaly két jelentősebb tanfolyamot szerveitek: a gépbeállítói kép­zésen 28-an, a meo-s tanfolya­mon 30-an vettek részt. Ez utób­biból az idén újabb kezdődik, ezenkívül szakmunkás, valamint szakmunkéstovábbképző tanfo­lyamot is indítanak. Középisko­lában jelenleg 54_en tanulnak, művezelőképzésre pedig 24-en járnak. Sajnos a korábbi évek­ben csupán betanítottmunkás- képzés és munkavédelmi oktatás volt, s ez is befolyásolta a mi­nőségi termelést. A több évj bizonytalamág- éraptét fokozták az időszakos anyaghiányok és a profilvállo- zások is. Nagv biztonságot jelent most a szeghalmiaknak a külön­féle alkatrészgyártásra kötött hosszútávú szerződés a Szovjet­unióval, s termékeik eljutnak a világ számos más vidékeire, ahol Ikarusz autóbuszok jár­nak. ök készítik a régebben gyártott Csepei-autók pótalkat­részeit. s a buszok alvázát, mo­torhajtóművét is. Munkájuk te­hát nemcsak helyileg lényeges. Hogy mit jelent a gyár Szegha­lomnak, arról a nagyközség pártbizottságának titkára. F. Nagy Káreiy a következőket mondotta: — Az Ipartelepítés természe­tes velejárója mindez ott, ahol korábban szinte egyáltalán nem volt ipar. Szükséges és jó volt a gyáregység létrehozása, segített a foglalkozási gondok megszüntetésében, az életszínvo­nal növelésében, s most már egyik meghatározója Szeghalom életének. A Csepel autó is nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy a végleges elvándorlások az elmúlt két-hérom évben nemcsak meg­szűntek, hanem többen vissza is jöttek hozzánk, még a főváros­ból is. A nagyközség lakossága, amely az elmúlt időszakban csökkent, most ismét nő, mint­egy 11 ezren élünk, dolgozunk itt. Szép fejlődésnek vagyunk ta­núi a munkássá válásban, a szo­cialista tudat kialakulásában. Nagy szerepe van az ipari dol­gozóknak a társadalmi munka­végzésben is, hiszen 1975-ben a tervezett 2,5 millió helyett alig kevesebb, mint 3 millió forint társadalmi munkát végeztek a szeghalmiak. Természetesen akad még ten­nivaló a Csepel autóban. Mint a gyáregységvezetó elmondotta, vannak szikrázó viták a termelésről, , de végeredményben összeková- csolódobt a gyári kollektíva. To­vábbra is sok függ a termelési biztonságtól, a szakemberkép­zéstőt, s minél nagyobb tórzs- gardatagság kialakításától. Beszélgetésünk végén olyan kérdést tettem fel a gyáregység­vezetőnek — amire tavaly — biztosan más lett volna a Válasz: mit vár ettől az évtől? — Az első negyedévi tervün­ket teljesítjük, s a sok bizonyta­lanság, az átmeneti időszakok után bízunk abban. hogy az 1976-os tervet is sikerül teljesí­tenünk. Erre engednek következ­tetni eddigi eredményeink, s az, hogy termelési feltételeink az eddigieknél jobbak. Vitaszek Zoltán I

Next

/
Thumbnails
Contents