Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-12 / 61. szám
I talajj A hosszútávú Évről, évre egyre nagyobb feladatot jelent az egész világon a talajjavítás. Az ember figyelmét mindinkább a víztartalékoktól távoleső földterületekre összpontosítja. Az elmúlt ötven év alatt az öntözött földek területe megkétszereződött. Ma már azonban senkit sem elégít ki, hogy a mezőgazdasági termékeknek több mint felét nyújtó öntözött területek, a megművelt földeknek mindössze 16 százalékét teszik ki. A fejlesztés ütemét, az öntözött területek növelését tovább lehet és kell gyorsítani. Mindez a több mint 200 millió hektár vetésterülettel rendelkező Szovjetunióra is érvényes. A földművelés ugyanis — az adott földrajzi és időjárási feltételek miatt — világviszonylatban is a legkockázatosabb, mert a szántóterület 60 százaléka veszélyeztetett övezetekben helyezkedik el. (Az Egyesült Államokban ez mindössze egy százalék.) Az időjárástól való függés csökkentése érdekében ezért a talajjavításra kell helyezni a hangsúlyt, bár az eredmények így is korlátozottak. A Szovjetunióban 1066. óta ezt az irányvonalat követik. Ma a szovjet talajjavítási program egyedülálló a világon. A mező- gazdaságba 1975. első felében beruházott 3 milliárd rubelből 2,8 milliárd rubelt öntözőrendszerek építésére.és a talajjavítással termékennyé tett földek művelésére fordították. A feljavított termőföldekről ma háromszor annyi gabonát, rizst és gyapotot takarítanak be; mint tíz évvel ezelőtt. Az utóbbi terméseredményeit tekintve, a Szovjetunió első helyre került a világon. A folyók vízlefolyásának szabályozására számos, több százmillió köbméter térfogatú víztárolót építettek és építenek. Az ország északi és szibériai területének folyói, mint például a Léna, a Jenyiszej, az Ob és mások, hatalmas vízkészletekkel rendelkeznek. A távlati tervek szerint az északi folyók egy része — irányukat megváltoztatva — a Volgába és a Kaspi-tenger- be. a szibériaiak pedig az Arai- tóba ömlenek majd. Így újabb és újabb földterületek válnak öntözhetővé Közép-Ázsiában, Kazahsztánban és a Volga-vidé- ken. A munka alapvető részét a költségvetésből támogatott szakosított állami naayválla’atok végzik. Az űj öntözött területeket, illetve lecsapolt földeket a kolhozok örökös, ellenszolgáltatás nélküli használatra kapják meg. A Szovjetunióban a garantált termés biztosítása alapvető réVendéglátóipari napok a sarkadi ÁFÉSZ-nél A sarkadi ÁFÉSZ vendéglátó- ipari egységei nagy gondot fordítanak arra, hogy minél kultúráltabban elégítsék ki a vendégek igényeit. A kereskedelmi szajrma népszerűsítésére az ÁFÉSZ KISZ-alapszervezete versenyt szervezett a közelmúltban. Az újszalontai, a sarkad- keresztúri egységekben műsoros estre került sor, társasvacsorákat is tartottak: A vendéglátóipari napok alkalmából, kilenc üzletben mutatták be a hűsítő italokat. Március elején nedig a békéscsabai Halászcsárda közreműködésével halétel bemutatóval egybekapcsolt kóstolót rendeztek a sarkadi Pelikán étteremben, hat üzletben pedig cukrászipari készítmémmkből tartottak kiállítás* avítás programja szét képezi annak a fő belpolitikái irányvonalnak, amelyet az SZKP XXIV. kongresszusa fogadott el és amely az életszínvonal emelését és a gazdasági élet valamennyi ágazatának harmonikus fejlesztését tűzte ki célul. (BUDAPRESS — APN) A. Sztreljanij Tanácskozás a TIT munkájáról Március 9-én megyénkbe látogatott dr. Jenei Jenő, a TIT főtitkár-helyettese. Délelőtt az orosházi járási szervezet tevékenységével ismerkedett, majd Szabó Pálnak 15 évi TIT-mun- kájának elismeréseként jutalmat adott át. Délután a Szarvasi Öntözéses-Meliorációs Főiskolán működő TIT-csoportnak tartott előadást A TIT helye és szerepe a közművelődésben címmel. Ezután részt vett a megyei ügyvezető-elnökségi ülésen. A Mezőhegyes! Állom! Gazdaság dolgozóinak kezdeményezése Alig néhány napja jelent meg | a kormány állásfoglalása a ser- | téshústermelés növelésére a háztáji gazdaságok és az állami gazdaságok dolgozóinak közreműködésével, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság dolgozói máris munkához láttak. Supala Pál igazgató arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy sajátos Tizenhárom gyerek - három tanyában Szarvas határában, a Dózsa tsz központjától vezet a maka- dám Hunya felé. _ Bizony nem Zsigulinak készítették ezt az utat, jobban döcögünk, mint egy szénásszekér. A téli égről mélyen lelógó, piszkosszürke ködfoszlányok alatt lapulnak a tanyák. A hideg északkeleti szél csapkodja a hátamat, amint gumicsizmában dagasztom a sarat a töltés mentén. Megtapogatom a levelet, melyben egy hat gyerekes család sorsáról, életkörülményeiről van szó. Hottender Györgyné, az édesanya írta .., *** A ház eleje sárgára van meszelve, A falnak támasztott létra körül riadt galambok csattogtatják szárnyaikat. A 43 éves zömök asszony elém jön, fürgén kinyitja a veranda lécajtaját és befelé invitál. A szobában a 11 éves Laci és az ötéves Gabi a Minivizor televízión a Császár kémjét nézik. — Betegek mind a ketten — szólal meg Hollenderné, miközben megigazítja a rózsaszínű paplant a fiúkon. A nagy, barna asztalhoz ülünk le. Az édesanya örül. hogy felkerestem, sorsát, gondját megosztja velem, ismerkedünk. — A levél ? Tudja, járatjuk a Képes Újságot, a Szabad Földet és a Népújságot. Az utóbbi-' ban olvastam a Hat lányom van című cikket, gondoltam megírom: bennünket meg hat fiúval áldott meg az élet. — Miért szült annyi gyereket? — kérdem, s ő úgy tesz, mintha a lógó haját igazítaná vissza a kendő alá, pedig két szál se sodródott le a homlokára, tán életében sem. —; A férjemék tízen, mi meg hatan voltunk testvérek. A hagyomány kötelez — tréfálkozik — majd csillogó szemmel meséli: — Mindig reménykedtünk: hátha lány lesz valamelyik. Hiába. Jöttek egymás után: Qyörgy. Antal, István, András, László és Gábor. De a legkisebb fiú kárpótolt bennünket, nézze meg ugye pontosan olyan mint egy kislány? Valóban szép gyerek. Hosszú, aranyszőke haja van, fekete szemöldöke, kék szeme, hosszú, sötét szempillákkal. — Azt írta, nagyon nehéz volt a kezdés... — terelem emlékezetét a múltba. — ötvenháromban házasodtunk össze. Hét évig a szüleimnél laktunk a húgomékkal együtt. írtam ide-oda, míg a tanács kiutalta ezt a tanyát, ami később a Dózsa tsz tulajdona lett. — A férjem 15 éve dolgozik a vasútnál, mint pályamunkás. Hányszor kértünk szolgálati lakást. Lett is volna Pusztabánrévén, vagy Kisszénáson, de azt mondták ezeket csak a forgalomnál dolgozók kaphatják meg. Más vállalatok segítik a nagy- családosokat, velünk senki sem törődik. Ha az uram beteg, még meg sem látogatják a munkatársai, pedig ió munkaerő. tavaly Kiváló Dolgozó jelvényt is kapott. — Kértek már segélyt a vasúttól, a szakszervezettől-’ — Nem. Dehogy. Nem szeretek én kérni senkitől — rázza a fejét hevesen, mint akit csínytevésen értek. Csendesen folytatja: — Nem vágyunk mi sokra, higgye el, csupán arra, hogy ez a tanya a miénk legyen. Megér vagy 15—20 ezer forintot, részletre meg tudnánk vásárolni. És jó lenne a villanyt is bevezetni. Nagyon kellene a mosógép, a hűtőszekrény. Így a mosás három napig is eltart, beteges vagyok, a szívem nem igen bírja a nehéz munkát. De hát ez is csak álom, hiszen 90 ezer forintba kerülné a vezeték, honnan lenne nekünk ennyi pénzünk? «»* Mennyi is a Hollender család J jövedelme? A férjnek 1 600 forint a fizetése havonta. A 20, a 19. és a 18 éves fiúk a Szarvasi Állami Gazdaság húsüzemében és a Felszabadulás Tsz-ben átlagosan 2 000 forintot keresnek. A családi pótlék 800 forint. Ezenkívül van még 800 négyszögöl háztájiuk, amiből disznót, nyulat, baromfit tartanak. A 15 éves András nem hozza, hanem viszi a pénzt. Szegeden a vasútforgalmi technikumban tanul. — Sok ám a kiadásunk is — jegyzi meg Hollenderné — a férjem 1 600 forintja nem elég élelemre egy hónapban. A fiúk csak 800 forintot adnak haza, a többit takarékba teszik. Jó gyerekek, nem isznak, még szórakozni se járnak be a városba. Gyuri fiam németül és angolul tanul. *** Kiss Imrééi tavaly decemberben költöztek ebbe a tanyába, amit 2Í1 ezer forintért vettek meg. — Azelőtt Öcsödön laktunk, szintén a tanyavilágban — mondja a szőke fiatalember, s hellyel kínál a konyhában. A hatéves Magdolna és az ötéves Kati, a vékony, barna édesanyjukhoz bújnak és áhítattal figyelnek minden szavára: — Bizony nem könnyű a négy gyerekkel. Erzsi harmadik, Imre pedig első osztályos. Két éven belül már mindnyájan iskolába járnak, vakoskodhatnak esténként a petróleumlámpa mellett. A legbelső hajlék Gyáni Istvánéké. A régi zsúp lekerül a házról, piros cserepek virítanak a tetőn. A férj a Felszabadulás Tsz-ben traktoros, a felesége a Vas- Fémipari Szövetkezet munkásnője, most gyes-en van a nyolc hónapos Sanyikával. A négyesztendős, szöszke Zoli papírból kivágott lovakkal játszik, a harmadik osztályos Marika iskolában van. Azt mondják nagyon kellene a villany, szívesen hozzájárulnának pénzzel, társadalmi munkával. Tizenhárom gyerek — három tanyában. Itt élnek szüleikkel, ide köti őket a sorsuk. Világosságra vágynak, érthető. Ezek a tanyák még nincsenek halálra ítélve, hiszen átalakítják, felújítják őket. Tényleg, hátha lehetne segíteni... A Dózsa Tsz- ben úgy tájékoztatták Hollende- réket, csak úgy vehetik meg a tanyát, ha lebontják. Egyébként havi 20 forint lakbérért még sokáig itt lakhatnak. Hogy pontosan meddig? — azt senki sem tudja... Seres Sándor kocakihelyezési akciót kezdeményeztek dolgozóik körében. A kocakihelyezési akció során az állami gazdaság saját állományából garantáltan kéthónapos vemhes anyaállatot juttat az igénylőknek kilónként 31 forintos áron. A kocát a fpalástól számított hét hónapon belül süldő súllyal lehet törleszteni, melyet a gazdaság kilónként ugyancsak 31 forintért felvásárol. A gazdaság vezetősége megteremtette a kihelyezett állomány takarmánybázisát is, mivel kocánként 560 kiló sertéstápot juttat. Malaconként 4 kiló malactápot, süldőnként 80 kiló süldőtápot ad állami áron. A dolgozók a takarmány értékét is süldő súllyal törleszthetik. Miután az állami gazdaság dolgozói elszámolnak a koca vételárával és a kapott takarmány ellenértékével, a következő fialásra újabb szerződést köthetnek kocatáp, malactáp és süldőtáp igénybevételére. Ennek az értékét is természetben, süldővel törleszthetik. Eddig 700 állami gazdasági dolgozó jelentette be: részt kíván venni a kocatartási akcióban. Ez a szám a későbbiek során tovább bővül, s eléri az ezret. Az első kocacsoportot március végén, április első felében adják át az igénylőknek. Ezzel egy időben a gazdaság vezetése már intézkedett egy régi sertéstelep átalakítására, korszerűsítésére, ahol majd a háztájiból felvásárolt süldőket hizlalják. Supala Pál azt is elmondta, hogy ezt az akciót az állami gazdaság dolgozóin túl szeretnék kiterjeszteni egész Mezőhegyesre, tehát nemcsak a mezőgazdasági főfoglalkozásúak termelési lehetőségének kihasználására gondolnak, hanem mindazokra, melyek ma még kihasználatlanul állnak az ipari szövetkezet, a cukorgyár, az alkalmazotti réteg és- az ÁFÉSZ-dolgozók portáján. D. K. Kosos muzsikálás A nagyszénási Czabán Művelődési Ház citera szakkörének tagjai minden héten összejönnek, hogy Dénes Lászlóné tanárnő vezetésével együtt muzsikáljanak. A tíz tagból álló zenekar legidősebb tagja, Szemenyei Imre bácsi, a legfiatalabb Tóth Antal, 13 éves tanuló. Műsorukkal a Röpülj páva-körök estjein is felléptek. (Fotó: Demény)
