Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-12 / 61. szám
\ Világ proletárjai. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA 1976. MÁRCIUS 12., PÉNTEK Ära: 80 fillér XXXI. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM MA: ÜLÉST TARTOTT A MINISZTERTANÁCS (3. oldal) NŐNAP ÜRÜGYÉN tí. oldal) TIZENHÁROM GYEREK — HÁROM TANYÁBAN (4. oldal) Nem uniformis a vállalati „alkotmány” Időjárás? Fajta? Technológia? Gondok a cukorrépa-termesztésben Tanácskoztak a megye szakemberei Nem szentírás, hogy a kollektív szerződéseket öt évre kell megkötni. A vállalatok eltérhetnek ettől. S bár az idevágó rendelkezések azt azért megszabják, hogy egy évnél rövidebb és hét évnél hosszabb időre nem lehet a szerződéseket megkötni, a lényeg nem annyira az idő, hanem a tartalom. Hogy ezek a szerződések — amelyeket az újságírói közhely a vállalatok „alkotmányaként” emleget — segítsék a vállalatok középtávú terveinek megvalósítását. Mi tagadás: a kollektív szerződések elkészítését, vitáját, elfogadását, majd aláírását a vállalatok egynémelyikénél afféle ' időről időre ismétlődő rutinmunkaként kezelik. Korábban — nem is olyan régen! — előfordult például, hogy az egyik vállalat egyszerűen kölcsönkérte és némi módosítással lemásolta a szomszéd cég kollektív szerződését, mondván, hogy végül is minden szerződést azonos szempontok szerint kell elkészíteni, s ami ió a szomszédnál, az feltehetően jó lesz náluk is. Nem vitás: a kollektív szerződéseknek azonos elvek szerint kell készülniük. Ezek közül a legfontosabb — mint már céloztam rá —, hogy a szerződések tükrözzék a vallalat előtt álló célokat és feladatokat, s olyan szabályokat, előírásokat tartalmazzanak, amelyek egyértelműen e feladatok végrehajtása érdekében születtek, s amelyek — természetesen a dolgozók érdek- védelmével kapcsolatosak. Mert ne félediiik: a kollektív szerződés kétoldalú megállanodás. Ami pedig az azonos elveket illeti- melyik vállalat nem bai* lódik a munkaerőhiány miatt. Nemcsak azért, mert nincs elég — sőt egyáltalán nincs — szabad munkaerő, hanem azért is, mert a munkások és alkalmazottak jórészét ésszerűtlenül foglalkoztatják. Melyik vállalat mondhatja el, hogy az általa alkalmazott ösztönzési eszközök, sőt, hogy a vállalati bérpolitika minden tekintetben, egyértelműen és kizárólag a legfontosabb gazdasági tennivalókat segítik: a jobb termeléselőkészitést. a hatékonyabb termelésirányítást, a termékstruktúra rugalmas változtatását, a takarékosságot a munkaerővel? Melyik az a vállalat, ahol megoldották az egészségesen differenciált kereseti arányok gondját, ahol például az átlagosnál nagvobb a kedvezőtlenebb körülmények között, nehéz fizikai munkát végzők jöTörvényhozók Az Országházban csütörtökön dé’előtt harmadik alkalommal került napirendre a környezetvédelemről készülő törvény tervezete — ezúttal a parlament mezőgazdasági bizottsága tárgyalt a témáról, A környezetvédelemnek önálló feladatkörét jelenti a föld védelme. amely egyaránt kiterjed a talajra, az alapkőzetre, és az ásványi anyagokra. A formálódó szabályokból különösképpen azokkal foglalkoztak a törvényhozás mező- gazdasági szakemberei, amelvek — egyebek között — arról szólnak hogy minden földhasználó köteles megóvni és növelni orvedelme, mint azoké, akik különösebb szakképzettséget nem igénylő, és viszonylag kényelmes munkakörökben dolgoznak? Sikerült-e megnyugtatóan rendezni a teljesítménykövetelmények sokat vitatott problémáját, bevezetni és alkalmazni a korszerű normamunkát, ami nem a bérezés segédeszköze, hanem szervezési módszer? Vagy: említettem már a termékstruktúra változtatását, állandó korszerűsítését. Ez a követelmény azonban mindaddig csupán jámbor óhaj marad, amíg nincs kikkel végrehajtani a gyártmányszerkezet korszerűsítését; amíg nincsenek univerzális, több gyártási folyamatban is jól használható szakmunkások, amíg megoldatlan a munkások és alkalmazottak rendszeres és folyamatos továbbképzése. Mindezeket a feladatokat — ha úgy tetszik követelményeket — valóban úgy kezelhetjük, mint a kollektív szerződések elkészítésének mindenkire egyformán érvényes irányelveit. Csakhogy: ne feledkezzünk meg ar- i ról, amit „vállalati sajátosságként” szoktak emlegetni. Hogy például ugyanaz a bérforma az egyik helyen okos, racionális ösztönzési eszköz, a másik helyen pedig kifejezetten hatástalan. Hogy X vállalatnál másként, más módon, más célok érdekében kell megoldani a továbbképzést, vagy egészen más megfontolásokból kell a munkaerővel takarékoskodni, mint Y vállalatnál. Nem folytatom, mert a példák szaporítása nélkül is nyilvánvaló, hogy a kollektív szerződéseket nem lehet uniformizálni. S ezt a veszélyt elkerülendő, bizony komolyabban, sokkal komolyabban kell venni a kollektív - szerződések vitáját, hogy pontosabb legyek: demokratikus vitáját. Legyen erre idő és megfelelő alkalom, ne csak egy-egy gyorsan ledarált és unalmas termelési tanácskozáson. Legyenek ehhez megfelelő vitapartnerek: a vállalatnál hosszabb ideje dolgozó, sokat tapasztalt munkások és alkalmazottak, és olyan vezetők, akik nemcsak — úgymond '— „ismerik a problémákat”, hanem dönteni is képesek. Akik felismerik, hogy a munkások, a beosztottak okkal-joggal és főleg hasznosan szólhatnak bele a vállalati gazdálkodás egy sor — őket közvetlenül érintő — kérdésébe. Vértes Csaba tanácskozása szágunkban a talaj termőképességét, és ennek megfelelő művelési ágakat, mezőgazdasági technológiákat megválasztani és alkalmazni. Szóba került, nogy a mezőgazdasági termeléshez fűződő fokozott igények csak akkor elégíthetők ki, ha az arra alkalmas földek valóban a mező- gazdaság célját szolgálják. En- _nek érdekében — amint a képviselők egyetértőleg kiemelték — a különféle létesítményeket elsősorban az olyan teriiletenken kell elhelyezni, amelyek mező- gazdasági termelésre nem vagy nem gazdaságosan hasznosíthatók. (MT*' Március 10-én délelőtt Békéscsabán a megyei tanács nagytermében gyűltek össze megyénk mezőgazdasági szakemberei, hogy az új termesztési idény előtt megvitassák és összegezzék azokat a tapasztalatokat, amelyeket a gazdaságok és a cukorgyárak az utóbbi egy-két évben szereztek a cukorrépa termesztésében. Antal József a megyei tanács osztályvezető-helyettese a cukorrépa-termesztés időszerű kérdéseiről szólva vitaindítójában elmondta, hogy ez az ágazat — a gazdasági ösztönzők hatására — a negyedik ötéves tervben kimozdult 1971-es mélypontjáról A vetésterület növekedésével, a gépesített termelési technológia uralkodóvá válásával nem járt együtt azonban a répa beltar- talmi értékének növekedése, sőt a minőség évről évre romlott. Az ötödik ötéves tervben alapjaiban adottak a feltételek ahhoz, hogy a termelők jó vetőmaghoz jussanak, a vetésterület 100 százalékán végezzenek vegyszeres gyomirtást és minden mázsa cukorrépát géppel takarítsanak be, méghozzá jelentős állami támogatással és ösztönző felvásárlási árak mellett. Döntő, hogy a meglevő 18—19 ezer hektár cukorrépatermő területen most már minőségi munkát végezzenek a termesztők. A tapasztalatok bebizonyították, hogy a répa minőségének romlását megyénkben a kedvezőtlen éghajlati, időjárási viszonyok, a technológiai hiányosságok, növényvédelmi lazaságok, a íajtaválasztás hibái, a nem mindig megfelelő munkaszervezés együttesen okozták. Ez felhívja a figyelmet arra is, hogy a minőségjavítás csak a kedvező feltételeket együttesen biztosító, átfogó fejlesztéssel oldható meg. Az előbbiek figyelembe vételével kell már ebben az évben is a vetésszerkezet kialakításáról, a tápanyagellátásról, a talajmüve- lésről, a vetőmagfajtákról, a növényápolásról, a betakarításról és a feldolgozásról gondolkodni. A cél: hektáronkénti átlagban 400 mázsás termést elérni úgy, hogy a répa cukortartalma is megfeleljen a kívánalmaknak — állapította meg a vitaindító. Ezt követően dr. Kovács Gábor, a megyei növényvédő állomás igazgatója ismertette a cukorrépa növényvédelmének problémáit, Madarász András, a Sarkadi Cukorgyár főosztályvezetője pedig kiegészítőjében a termesztés és feldolgozás kapcsolatának fejlesztéséről beszélt. A felszólalók sorában dr. Éliás Gyula, a Cukoripari Tröszt főosztályvezetője beszámolt arról, hogy a cukorgyári rekonstrukciók befejezésével 150-ről 125 napra csökken a fel- dolgozási idény átlagos időtartama az országban. A KITE cukorrépa-ágazat vezetője, Juhász Lajos, felszólalásában figyelmeztetett arra, nogy a termelési rendszerek sikerének egyik alapja a szakemberek és szakmunkások foglalkoztatása. Csirik Imre, a füzes gvarmati Vörös Csillag Tsz elnöke a füzesgyarmati tapasztalatokra hivaft- ko.zya javasolta: ahol adottak a feltételek, ott a háztájit is kapcsolják be a cukorrépa-termelésbe. A Hidasháti Állami Gazdaság főagronómusa a technológiai fegyelem szigorú betartásának fontosságát hangsúlyozta, Farkas Miklós, a békéssámsoni Előre Tsz főagronómusa pedig a répabetegségek elleni küzdelemről szólt. K. E. F. Megyénk könnyűiparának fejlesztéséről tárgyaltak Békéscsabán Tegnap, március li-én Békéscsabán a megyei tanács vb-ter- mében megyénk könnyűiparának V. ötéves tervi fejlesztéséről tartottak tanácskozást. A megbeszélésen jelent volt Sárovi Sándorné könnyűipari miniszterhelyettes, Csatári Béla, a párt megyei bizottságának titkára, dr. Szabó Sándor, a megyei tanács általános elnökhelyettese, valamint a párt megyei bizottsága és tanácsa, a minisztérium vezető munkatársai. A tanácskozás részvevőit Tóth János, a megyei tanács ipari osztályának vezetője tájékoztatta megyénk könnyűiparának IV. ötéves tervi fejlődéséről. Egyebek között arról, hogy 1970. és 1975. között megyénk könnyűiparának nyeresége 120,4 százalékkal emelkedett. Jelentős az a fejlődés, amelyet az elmúlt öt évben a Kner Nyomda ért el. Nyeresége megháromszorozódott. Az osztályvezető azt is elmondta, hogy megyénk iparában több mint 57 ezer munkás dolgozik. Közülük 21 ezernél többen a könnyűiparban dolgoznak, 70 százalékuk nő. Az elmúlt öt évben Békés megye könnyűi Darának fejlesztésére 928 millió forintot irányoztak elő. Ugyanakkor 978 millió forintot használtak fel. A tájékoztatót követő vitában megyénk képviselői hangsúlyozták, hogy a Sárrét és a mezőkovácsházi térség extenzív ioará- nak fejlesztésére lenne szükség, mivel e területeken munkaerőfelesleg van. amely a mezőgazdaság géoesítése folytán tovább növekszik. Hozzászólásában a miniszter- helyettes áttekintést adott a tárca országos terveiről. Hangsúlyozta- az V. ötéves tervben az agazat az exoort növelésére, a minőség javítására törekszik. Ezután arról szólt, hogy a köny- nyűiparban a korszerű technológiák alkalmazása kerül előtérbe és ebből következően szükséges az ágazatban dolgozók általános és szakmai műveltségének növelése. A megbeszélésen állásfoglalás született arra vonatkozóan, hogv amennyiben az Angyalföldi Frotírgvárat kitelepítik, azt megyénkben helyezik el. ÍGY is lehet Békéscsabán, a Szarvasi út mellett levő homokbányából a Szabadság Tsz homokot szállít és így a rossz időjárás alkalmával i rengeteg sarat hordanak fel az útra. Mint a képen is látható a felhordott sár eltakarítását megszervezték, ezzel is csökkentve a balesetveszélyt (Fotó: Demény) l
