Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-31 / 77. szám

Kiváló tanulók 22 szakmában Színvonalasabb tantárgyi versenyek Hagyomány már, hogy a me­gyei tanács, a KISZ MB és az SZMT leiszabadulásunk évfor­dulója tiszteletére rendezi meg a szakma kiváló tanulója ver­senyt. Az 1975/76-os tanévben az ifjúsági szövetség kongresz- szusára való készülést is szol­gálta a vetélkedő. Az eredményhirdetést Békés­csabán, a Kereskedelmi és Ven- déglútóipari Szakmunkásképző Iskolában rendezték meg. Vizs- nyiczai Lászlónak, a KISZ • MB munkatársának megnyitója után Simon Mihály, a megyei tanács művelődésügyi osztályának ta­nulmányi felügyelője értékelte a versenyt: — A megyei döntőn 22 szak­mában és 9 tantárgyban több mint hatszáz fiatal vett részt, tükrözve szakmunkásképzésünk fejlődését. Valamennyien igye­keztek bizonyítani önmaguk, társaik, tanáraik, szakoktatóik és szüleik előtt. Jólesően állapít­hatjuk meg, hogy a tantárgyi versenyeken a természettudo­mányi és közismereti tárgyak­ban a korábbihoz képest maga­sabb színvonalú tudásról adtak számot a tanulók. A legjobbak a jutalmak átvételekor gondolja­nak arra, hogy tanulmányaik so­rán a legfontosabb elméleti és szakmai ismeretek elsajátítását, általános műveltségük gyarapí­tását szakoktatóiknak, vállala­tuknak. tanáraiknak köszönhe­tik, akik tudásukat, tapasztala­tukat igyekeztek átadni. Az igazi helytállás persze csak ez­után következik, hisz a termelő- munkában nap mint nap vizs­gázni kell. — Köszönet és elismerés il­leti a versenyek rendezésében szerepet vállaló üzemeket, in­tézményeket. ezek szocialista brigádjait. Különösen segítette a fiatalok felkészülését az Oroshá­zi Üveggyár, a BOV, a Békés­csabai Konzervgyár, a megyei tanács sütőipari vállalata, a MEZŐGÉP-gyáregységek, a 3. sz. Volán, a gyulai szabók szö­vetkezete, a megyei állami épí­tőipari vállalat és több terme­lőszövetkezet. Ezt követően a győzteseknek és helyezetteknek a dr. Molnár Margit, a megyei tanács munka­ügyi osztályának vezetője átadta az oklevelet és tárgyjutalma- kat. A Szakma Kiváló Tanulója versenyen a gyulai 613. sz. in­tézet fiataljai, a tantárgyi ver­senyeken a békéscsabai 011. sz. intézet tanulói szerepeltek a leg­jobban. összességében a békés­csabai 611. sz. intézet diákjai bizonyultak eredményesebbnek, az orosházi 612. sz., a gvulai 613. sz. és a békéscsabai 635. sz. in­tézet tanulói előtt. F. I. o Az 1975/76. évi versenyek me­gyei győztesei: Szakma Kiváló Tanulója verseny. Ipari szak­mák: Hegesztő: Mezei József (Mezőhegyesi 614.); autószerelő: Bérezi Pál (Gyulai 613); víz-, gázszerelő: Fabulya András (Bcs. 611.); esztergályos: Gőg András (Gyulai 013.); géplaka­tos: Kiss Péter (Oh. 612.); vil­lanyszerelő: Szeifer János (Bcs. 611.); bútorasztalos: Bányai Já­nos (Gyulai 613.); fehérnemű-ké­szítő: Szauer Annamária (611. Bcs.); női szabó: Karács Éva (Gyulai 613.); szobafestő: Jakab Sámuel (Bcs. 635.); kőműves: Fasai Dezső (Bcs. 635); női fodrász: Mihalik Ilona fBrs. 635.); Mezőgazdasagi szakmák. Baromfitenyésztő: Szabó Mar­git (Gyoma); juh ten,vésztő: Szikszai István (Gyoma); ser­téstenyésztő: Köteles Ferenc (Gyoma); szarvasmarha-tenyész­tő: Sicz Mészár János (Gyoma); baromfihús-feldolgozó: Kiss Jm liánná (Gyoma): sütő: Farkasdi Győző (Szabadkígyós); konzerv­gyártó: Búza’ Mihály (Szabad- kígyós); zöldségtermesztő: Szilá­gyi István (Szabadkígyós); nö­vénytermesztő-gépész : Tímár Ferenc (Békés). Kereskedelmi- vendéglátóipari szakmák. Élel­miszer-eladó: Hug.vecz Magdol­na; ruházati eladó: Szatmári Anna; háztartási felszereléseket eladó: Szekeres Gizella. Tantárgyi versenyek, (végzős tanulók). Magyar irodalom: Tú­ri Endre (Bcs. 611); magyar nyelvhelyesség: Szák Kocsis Pé­ter (Bcs. 635); történelem: Ta­kács István (Oh. 612).; matema­tika: Mackó János (Békési 636.) ; vasipari rajzolvasás: Kiss Péter (Oh. 612.); villamosipari rajzol­vasás: Gulácsi Tibor (Bcs. 611.); kőműves rajzolvasás: Tagai De­zső (Bcs. 635.); elektrotechnika: Szeifert János (Bcs. 611.); mun­kavédelem: Hanó Ferenc (Oh. 612.). lövőre újra találkozunk... A zene nem ismer határokat ELŐZMÉNYEK. Két évvel ez­előtt kezdődött. A Békés megyei Művelődési Központ akkor ren­dezte meg először a szocialista brigádok vetélkedőiét A zenei kérdésekhez a Békéscsabai Szim­fonikus Zenekar mellett a „Liszt Ferenc” Zeneművészeti. Főiskola szegedi tagozatának növendék­zenekara is koncerteket tartott. Akkor kettőt. Az idei évadra, az­az 1975. decemberére, ismét meghívták a szegedieket. Hat koncert követte egymást a hét­végeken; a békéscsabai, * mező- berényi, a kunágotai, a med- gyesegyházi, a mezőkovácsházi, a sarkadi brigádok élvezhették Händel, Mozart, Haydn, Bartók és Kodály muzsikáját a növen­dékek, valamint Kedves Tamás cselló-, Tass Ildikó énekművé­szek, Szalatsy István karmester tolmácsolásában. A decemberi, januári, februári hétvégeken benépesültek a mű­velődési házak nagytermei. Az alig több mint egyórás hangver­senyeken a karmester mondott ismertetőket. A mű születéséről, a szerző életéről-munkásságáról, az együttesről. A hangverseny szó helyett inkább a „találkozás” illik ide. A zenekar tagjai, azaz a főiskola növendékei talán elő­ször ízlelhették meg a tájra já­rás izgalmait, sokszor a zené­vel most először találkozók cso­dálatát, hálás köszönetét; a kö­zönség pedig nemcsak puszta ze­nei előadást, hanem annál sok­kal többet kapott ezeken az al­kalmakon. Miről ír a magyar nyelven is megjelenő Szovjet Export 4 1976. MÄKCILS 31. A szép kivitelezésű, színes fo­lyóirat, a Szovjet Export már tizenkilenc esztendeje jelenik meg oroszul, s ad hírt a szov­jet export jelentős fejlődéséről. Mint arról hírt adtunk mostan­tól, a 100. jubileumi számtól már nemcsak orosz, német, an­gol, cseh, lengyel, francia, spa­nyol, hanem magyar nyelven is rendszeresen, kéthavonként megjelenik a Szovjet Export cí­mű képes folyóirat a Szovjet­unió külkereskedelmi szerveze­teinek, a Vnyestorgreklama ki­adványa. A folyóirat fő feladatának te­kinti, hogy rendszeresen tájé­koztassa olvasóit a Szovjetunió külkereskedelmi szerveinek ex­portlehetőségeiről, a különböző export áruféleségekről, elsősor­ban gépekről és gépi berende­zésekről. a tervezőintézetek munkájáról, az ipari szabadal­makról, azok exportálásáról. A következő számban olvas­hatnak a modern szovjet'hír­közlő berendezésekről, a szov­jet—svéd gazdasági-kereskedel­mi együttműködés fejlődéséről, a cellulóz-, papír- és nyomda­ipari szabadalmakról, s arról is, hogy a szovjet gyártmányú gépek, hajók, gépi berendezé­sek, vaskohászati termékek és más gyártmányok mennyire v ersenyképesek a világpiacon és milyen elismerést váltanak ki a vásárlókból. A Szovjet Export beszámol továbbá a nemzetközi szocialis­ta munkamegosztás fejlődésé­ről. a szocialista gazdasági in­tegráció keretében. Cikkeket, riportokat, kommentárokat, is­mertetéseket közöl szovjet ex­portcikkekről, a külföldre szál­lított szovjet gépek és gépi beren­dezések működéséről, kezelésük megszervezéséről, az exportcik­keket gyártó vállalatokról, az új gépi konstrukciókat és az új technológiai folyamatokat tervező szovjet kutatók és mér­nökök érdekesebb eredményei­ről. Ezenkívül hírt ad a szovjet külkereskedelmi szervezetek nemzetközi vásáron való rész­vételéről, a bemutató termek, a vegyes részvénytársaságok te­vékenységéről. A Szovjet Export magyar nyelvű kiadása lehetővé teszi, hogy a gyárak, üzemek, ipari szövetkezetek, állami gazdasá­gok, ' termelőszövetkezetek veze­tői, mérnökei, szakemberei rendszeresen figyelemmel kí­sérjék a Szovjetunió exportle­hetőségeinek bővülését, export­cikkeinek, újabb és újabb sza­badalmainak részletes ismerteté­sét. Talán ennek is - köszönhető, hogy a hét elején létre jöhetett a LÁTOGATÁS. A szegedi főis­kolára Kedves Tamás csellómű­vészhez, a tagozat vezetőjéhez, hogy a további együttműködés­ről, a Békés megyei turné ta­pasztalatairól essen szó. Litausz- ki Tiborral, a Békés megyei Mű­velődési Központ igazgatójával utazott e sorok írója, A régi jó ismerős szeretete hatja át a fogadást. A hat kon­cert élményei, a megyei brigád­vetélkedő dolgai kerülnek elő. — A hangversenyek valóban élményt jelentettek — mondja Kedves Tamás. — De nemcsak azért, mert egy másik megyével ismerkedhettünk meg. Növen­dékzenekarról lévén szó, nevelé­si eszköz is volt ez a turné. Ügy érzem, missziót teljesítettünk. Egy társadalmi ügyért. Külön szeretném megköszönni a fogadó művelődési házaknak és a műve­lődési központnak a nagyszerű szervezést. Két este játszottunk, a vasárnap délelóttöket szabad program töltötte ki. Tehát a nö­vendékeknek ez inkább tanul­mányi kirándulás volt... Aztán a tagozat életéről, min­dennapjairól, a jó szervezettsé­gű KíSZ-aiapszervezet munkájá­ról esik szó. Szalatsy István, a Szegedi Nemzeti Szinház és a ta­gozat zenekarának karmestere, a Békés megyei hangversenyek ve­zetője lép be az igazgatói szo­bába. Szól: néhány perc múlva kezdődik a zenekari próba. Vár­nak bennünket. Litauszki Tibor mond köszö­netét a tágas próbateremben a tizen-, huszonéves zenészeknek. „Jövőre is szeretettel várjuk önöket megyénkbe!” A válasz ..»néezüt” hangzik: a vonókkal kopognak a kottaállványokon ... A JÖVŐBEN Ismét a tágas igazgatói szobában vagyunk. A zongorához támasztva egy csel­ló pihen. ‘ — Akkor jövőre újra találko­zunk?! ... — Igen. A műsort majd szep­temberben tudom csak megmon­dani. Az éves munkatervünkbe is belevesszük. A növendékek is akarják. De van néhány dolog, amire vigyázni kell! Telj« ze­nei művek előadása talán jobb lenne. Igaz, nehéz olyan néhány perces zenekari művet találni, amely az adott kornak szinte minden jegyét magán viseli, és közérthető is... De találunk! És: jobban kell majd ügyelnünk arra is, hogy az alig több mint egyórás műsorban minden je­lentősebb zenei stílus és irány­zat helyet kaphasson ... A következő évad tervezgeté- eeiben a minőség kapja a leg­fontosabb szerepet. A tavalyi két hangversenyen alig százan vol­tak összesen. Az idein egy-egy koncertre több mint kétszázan voltak minden alkalommal kí­váncsiak ... A szemben levő ház mögött eltűnik a nap. Búcsúzunk. Jö­vőre újra találkozunk. A zene­művészet mesterségét még most tanuló fiatalokkal, akik a hat és az azelőtti két hangversenyen a hangok csodás birodalmába tudták vezetni Békés megye sok száz lakóját. Szocialista brigád- tagokat, falun és városban élő munkásembereket. A zenekar se­gítségével tovább nyílt a műve­lődés kapuja. Amit a megyei ze­nekarok és mindenki, akinek munkája ez, tovább kell, hogy nyissanak. Ezért találkozunk ve­lük jövőre is szívesen. Nemesi László Könnyűipari vetélkedő Endrődön Az Endrődi Cipész Ktsz KISZ- vezetőségének kezdeményezésé­re könnyűipari vetélkedőt ren­dezett a napokban a KISZ szarvasi járási bizottsága. A forradalmi ifjúsági napok kere­tében megtartott szakmai-poli­tikai vetélkedő legfontosabb célja az volt, hogy minél jobban aktivizálja a fiatalokat a helyi tervek teljesítésére. Öt könnyű­ipari üzem kilenc csapata közül az első három helyen az Endrő­di Cipész Ktsz „Sebes Pál” és „Ságvári Endre” KlSZ-alapezer- vezetének versenyzői, valamint a békésszentandrási szőnyeg­üzem csapatának tagjai végez­tek. BAGDADI LEVÉL ban? Mindössze az, hogy az irakiak azon a fokon ismerjék meg nyelvünket, hogy tol­mács nélkül is meg tudják ér­tetni magukat üzletben és vo­naton; étteremben és munka­helyen, postán és orvosi ren­delőben egyaránt. Februárban volt egy éve, hogy a TESCO szervezésében iraki fiatalemberek 18 tagú csoportja Békéscsabára érke­zett féléves tanulmányútra. Elméleti oktatáson kívül gya­korlati képzésben is részesül­tek, melynek során megismer­ték és elsajátították a nyom- dászati alapismereteket. A csoport megbízott vezetője Sabah Ahmad, egy alacsony termetű, kissé kopaszodó, egyébként igen rokonszenves- kurd nemzetiségű fiatalember volt, akivel szoros baráti kap­csolatba kerültem. A napok­ban tőle kaptam azt a levelet, melyben köszönetét mond a segítségért. E levél apropójá­ból született meg az az elha­tározás. hogy az iraki baráta­inkkal kapcsolatban papírra vessek néhány gondolatot. Aki nem tud arabusul... A fenti mondást akár ön­iróniának is szánhatnám, mert az arab betűkön, az alapvető nyelvtani szabályokon és azon az 5-6 száz szón kívül nemigen tudtam többet ezen a nyelven. Mégis nagy hasznát vettem ennek is, amikor elkezdtem tanítani őket édes anyanyel­vűnkre, a magyarra. Azon az egy-két angolul is beszélő "iraki tanítványomon kívül kezdetben igen nehezen ment a csoportnak a kiejtés, az ol­vasás és a betűvetés. Csodál­koztak egyesek azon is, hogy mi balról jobbra haladva írunk és igy a könyvet is „visszafelé” lapozva olvassuk, hogy vannak kis- és nagybe­tűink, és hogy mi még a ma­gánhangzókat is leírjuk. (A sémi nyelvekben ugyanis egy­két kivételtől eltekintve, csak a mássalhangzókat, az úgyne­vezett „gyököket” írják le, s maga az olvasás is a szavak vizuális felismerésén alapszik.) Mindenesetre az elemisták ábécéskönyve igen alkalmas­nak bizonyult tanításra. Mi volt a célunk a magyar nyelv oktatásával kapcsolat­Keiía haluké? (Hogy vagy?) Szinte valamennyi nyelv­tanuló találkozik ehhez ha­sonló sztereotip mondatokkal, melyek segítségével elindít­hatja a társalgást. Tanítási órák keretén belül hetente három-négy alkalommal ta­lálkoztam iraki tanítványaim­mal és eleinte „kevert” an­gol, arab és magyar nyelven beszéltünk és egész jól meg­értettük egymást. Nagyokat derültünk: ők az én arab ki­ejtésemen, én pedig az ők magyar kiejtésen, egyszóval kész élményt jelentett szá­munkra a tanulás, illetve ta­nítás. Egyébként nem is le­hetett volna olyan kötötten vezetni a foglalkozásokat. Ha iraki barátaink nein értettek valamit, közbeszóltak, sőt felputtanva helyükről, kijöt­tek a táblához és hevesen gesztikulálva, addig magya­ráztatták a dolgot, amíg va­lamennyiük előtt teljesen meg nem világosodott egy-egy szó vagy kifejezés pontos áss-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents