Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-30 / 76. szám

.WTADRA BOCSÁTLAK SOKAT DÉDELGETETT MUNKÁM” Életpályák Nagy Gyula: Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán ..A hosszú és kitartó munka, a legjobb emberhez méltó erőfeszítés látható, kézzelfogható eredménye megszületett a szegedi nyomdában.” A tenyérnyi irodában, az [ orosházi Szántó Kovács Múzeum emeleti kis helyiségében Nagy | Gyula igazgató, kiváló néprajz- j kutató egy finom bőrmappát j tesz elém. — Olvasson csak el egy párat belőle. Levelek, táviratok. Most kaptam mindet, a könyvem megjelenése után, s gondoltam, kár lenne eldobálni. Valóban kár, hiszen a jóbaró- tok, neves szakemberek elisme­rő soraiból, véleményéből már­is kikerekedik Nagy Gyula: „Parasztélet a Vásárhelyi-pusz­tán” című, néhány hete megje­lent legújabb könyvének kriti­kája. A bevezetőül idézett soro­kat, miszerint: „...a legjobb emberhez méltó erőfeszítés . ■. eredménye megszületett a szege di nyomdában”. Szabó Ferenc, a Békés megyei Levéltár igazga­tója írta. Tovább böngészek. ..Kedves barátom! Kedves Gyu­la!... A boldog emberek közé tartozol, hogy egymásután ilyen értékes könyvek kerülnek ki a toliad alól, a kezed közül.” — aláírás: Ortutay Gyula, és a le­vél bal felső sarkán: Magyar Tudományos Akadémia Népraj­zi Kutató Csoport. És a követke­ző levél, amelyet a halomból, találomra kiemelek: Kulturális Minisztérium, dr. Füves Éndre: „ezzel a művel egy gazdag életműre letted fel a koro­nát.” — Jólesnek persze ezek az el­ismerő sorok, de ,hogy igazán si­keres. tudományos értékű mun­kát végeztem-e, az majd úgy fél év múlva derül ki, amikor a szakfolyóiratokban a bíráló- elemző cikkek kiveséznek — hárítja el a gratulációt a szerző, és könyve utószavára utal. Eb­ben írta: „ .. .olykor szorongás fog el, vajon az a mérhetetlen energia, amit belefektettem, meghozza-e gyümölcsét? Olyan szeretettel fogadják-e, mint amilyennel éti írtam-. Én min­dent megtettem, ami erőmből és tehetségemből tellett: utadra bocsátlak, sokat dédelgetett munkám, hogy hirdessed a ha­gyományos paraszti élet emlé­kétr kát, vitt a lendület tovább. Egyrészt már sok anyagom volt az állattartásról is, másrészt élt még az egyik kitűnő adatköz­lőm, Szántay István, így a pa­raszti gazdálkodás másik ágát is megírtam. Erre a harmadik kö­tetre sem készültem én tudato­san, de láttam, hogy hovatovább nyomtalanul eltűnik a régi pa­raszti életmód, és még elég erőt éreztem arra. hogy ezt is meg­írjam. Elkezdtem,' aztán már \ úgy belelovaltam magam, hogy se éjjelem, se nappalom nem volt. A változó paraszti világ pillanatait örökítettem meg, azt az életmódot, ami öt év múlva már jóval szürkébb, elmosódot- tabb lesz, tíz év múlva alig, húsz év múlva pedig egyáltalán nem leljük a nyomát. — Miért éppen a Vásárhelyi­pusztát választotta? — Legelőször tulajdonképpen véletlenül néprajzi tárgyak gyűjtése végett jártam a pusz­tán. de aztán már tudatosan vá­lasztottam kutatási területül. Kettős okom volt erre: az egyik ok röviden az, hogy a természe­ti viszonyok, — talaj, éghajlat — a puszta szikes részein olya­nok, hogy feltétlenül a régi, ha­gyományos termelési eljárások­ra, módszerek alkalmazására kényszerítették az ott gazdálko­dókat, még akkor is, amikor máshol már gépeket alkalmaz­tak. A másik ok pedig az, hogy ezt a nem nagy, de nem is túl kicsi, 35 katasztrális holdnyi te­rületet, amely közel is van Orosházához, kétféle lakosság ülte meg. Orosháziak és vásár­helyiek is, és mind a két fajta egyenlő értékű, de egészen más mentanlitású. Ezt a különbséget T egy néprajzosnak nagyon izgal­mas tanulmányozni. — Beszéljünk magáról a könyvről. Hogyan kezdett hoz­zá, hogyan építette fel? — Ezt már az előző két könyv tapasztalatai birtokában írtam meg. Még ki sem men­tem a pusztára, amikor már tar­talomjegyzéket, állítottam össze, úgy 14—15 változatban. Mikor már nem bírtam tovább javíta­ni, odaadtam szakembereknek. Utána, megismerve az ő véle­ményüket Is, megbeszéltük mun­katársaimmal, Szabó Ferenc le­véltárigazgatóval és Hajdú Mi­hállyal, az ELTE magyar nyelv- tudományi tanszék docensével az egészet. A fontosabb egysé­geket, témaköröket tovább bon­tottuk kérdéscsoportokra, majd bevontam a munkába egy pa­rasztembert, Koczka Pált is. Az egyes kérdésekhez kérdéscsopor­tokat szerkesztettem, hogy az anyaggyűjtéskor semmit sem felejtsek ki. A kéziratot is ilyen beosztással készítettem, és azt hittem, hogy ez végleges."‘■Aztán, amikor a könyv általános lek­torához, dr. Barabás Jenőhöz, az ELTE néprajzi tanszékének docenséhez került a kézirat, ki­derült, hogy a beosztásom nem használható. Ö egészen más, modern * beosztást ajánlott, hálás .is vagyok érte — így lett a könyvnek 14 fejezete. Egyéb­ként az általános lektor mellett szaklektorokat is felkértem, 'Sőt tizenegy parasztembernek is odadtam a kéziratot, és figye­lembe vettem a véleményüket. Hát így született ez a könyv. Rövid hallgatás után mondja: — Most ugye azt akarja kér­dezni, boldog vagyok-e? — Nem mondok ellent, pe­dig nem erről, hanem a további terveiről akartam még érdeklőd­ni. Az apró ablakhoz lép, és a szemközti építkezést fürkészve, félig önmagának mondja: — Igen, boldog ember va­gyok. Tóth Ibolya Rajzverseny a munkáról — kereskedő kerestetik Előzetes a Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet akcióiról Körülöttem halmokban min­denütt a <most megjelent vaskos könyv, halványzöld borítóján a magvető parasztember figurája. A padlón könyvcsomagok, pa­pír, zsineg, olló. — Most küldöm szét a bará­toknak, ismerősöknek, közre­működőknek, szakembereknek, — magyarázza. — Alig győzöm utolérni magam, de már több mint ezer darabot sikerült pos­tázni. Felemel az asztalról egy kö­tetet, forgatja, — ízleli az al­kotás örömét. — Életem fö műve. Tudom, hogy ezek nagy szavak, de tény­leg ez az igazság. Ebben a könyvben nemcsak az a hat év van benne, amíg gyűjtöttem az anyagát, írtam és vártam, hogy a nyomdában megszülessen, ha­nem az előző 25 év kutató­munkájának minden tapasztala­ta, anyaga, életismerete. — A Vásárhelyi-pusztáról először 1963-ban írt ..Hagyomá­nyos földművelés a Vásárhelyi- pusztán” címmel. Aztán követ­kezett 1968-ban a másik: „Ha­gyományos állattartás a Vásár­helyi-pusztán” — mindkettő kö­telező olvasmány az egyetemen. Most pedig ez az' életmód­monográfia, melynek alig van párja a magyar néprajztudo­mányban! Az első kettő a Bu­dapesti Néprajzi Múzeum Nép­rajzi Közleményei, a mostani pedig a Békés megyei Múzeu­mok Közleményei sorozatban jelent meg, á Megyei Múzeumok Igazgatóságának kiadásában. Már az első könyv írásakor há­rom kötetre tervezte a pusztán végzett gyűjtő — kutatómunka anyagának publikálását7 — Amikor az első könyv után kipihentem a fáradalma­Sok irányú elkészítő munkát I, végeznek az intézetben a gyér me kék sorsdöntő, életpályává- laszló gondjainak megoldásáért. A megyei úttörő szövetséggel karöltve pályaválasztási rajz­pályázatot hirdettek kisdobosok és úttörők részvételével. Céljuk elsősorban a megyében fontos szakmunkáspályák, megismerte­tése, amelyhez szaktatnárok, mozgalmi emberek segítségét kérték. Nagyon hasznosak az üzemlátogatások, ahol a gyer­mekek megfigyelhetik a mun­kafolyamatokat, bepillanthatnak egy-egy gyár életébe, példaké­pet választhatnak a munkásem­berek közül. A gyermekek té­maként választhatnak különfé­le munkamozdulatokat, esemé­nyeket a munkások életéből, szabadon választhatnak a meg­jelenítés technikájában és nagy­ságában. 1976. szeptember 30- ig beküldhetők a pályázatok. Áprilisban Békésen és Gyulán aszfaltrajzversenyt rendeznek hasonló témában, a döntő má­jusban Békéscsabán lesz. A felsőtagozatos és középisko­lás cigánytanulók figyelmét a munkalehetőségek kiválasztásá­ra vers-, rajz, fogalmazás pá­lyázat meghirdetésével irányít­ják. A gyermékek különböző művészeti kategóriákban indul­hatnak; szobor, dombormű, hím­zett, kötött, kovácsoltvas mun­kákat is beküldhetnek. Gondol az intézet a középisko- j lát végzett fiatalok elhelvezke- ! dési nehézségeire is. Fontos, hogy megtalálják a kedvükre való foglalkozást, ne az íróasz­tal után sóvárogjanak. Ennek érdekében három nagy mozga-' lomra készülnek. Gyulán ápri­lis hónapban a művelődési köz­pontban a vendéglátóipari szak­mákat ismertetik meg 500 fia­tallal. Bizonyára hatásos lesz a szemet-gyomrot gyönyörködtető díszasztal-terítés, ahol a nézők előtt készítik a salátákat, lobban fel a rumos palacsinta lángja, egészben kerül ínycsiklandó sü­lő a tálra. A rendező szervek most próbálják színpadra ál­modni a cukrász, pincér, szakács szakma szépségeit bemutató le­hetőségeket, de a pálya.nehézsé­geit sem kívánják eltitkolni. Áp­rilis 22-től 30-ig a békéscsabai Körös Étteremben Tóth József vezető elképzelései szerint étel­különlegességeket láthatunk és ehetünk. Április 28-án az Univerzál Kisker Vállalat, a Centrum Vál­lalat. a Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakmunkásképző és a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet rendezésében a békés­csabai ifjúsági ház naeytermé- ben pályaválasztási játékra Hív­ják a jövő kereskedő tanulóit. „Kereskedő kerestetik” — ez a jelszó. Színes próbatételek, fan- táziamozgató játékok során dől el. ki lehet tanuló a ruházati szakmában, s ki az élelmiszer­iparban. Nem közömbös a vá­sárlóknak sem. kit láthatlak ■eitzont majd a pult másik olda­lán. Áprilistól decemberig a leg­fontosabb szakmunkáspályák köréből vándorkiállítást rendez­nek a megye különböző vámsai­ban. B. Zs. A kóruséneklés közösségkovácsolé hivatás • A Békés me­gyei Tanács 1973-ban Er­kel-emlékér- met alapított a kiváló ének­zenei nevelő­munkát végző pedagógusok jutalmazására^ Azok közül, . akik a köteles­ségüknél sokkal többet tesznek, ebben az évben Sárhelyi Jenő- né vehette át jó munkája eL ismerését már­cius 15-én. Bé­késcsabán, ze­nekedvelők kö­rében, a Sár­helyi-házaspár neve hosszú ideje egyet le- lent a művészi zene magas- színvonalú ta­nításával. be­mutatásával. — Békéstarhoson tanultam zenét. A közösen éneklés örö­mét az itteni kórus nyújtotta először. A falu elszigeteli volt i ugyan., de zenéből csak k lég- j jobbat kaptuk minden mennyi- | ségben. Végigénekeltük műso. runkat Méhkeréktől a berlini VIT-ig, rangos vendégeink vol­tak, többek között Novikov elv­társ és Kodály Zoltán. — így kezdi emlékezését a gyerekek Lenke taaprnénije. — Hogyan választotta életpá­lyául az ének-zene tanítását? — örökké éj a muzsika szere- retete abban az emberben, aki Tarhoson ízlelte*meg az ének lés örömét. Persze minden kez­dő hibázik, azt képzeli, már az első mű, amit betáhítjstt, tökéle­tes lelt. Várja, hogy mindenki lelkesítse, csalódik, ha nem is­merik'el. Mindenki saját magá­nak legyen elsőszámú, könyör­telen kritikusa. — Milyen énekkarokkal fog- | lalkozik meg a tanításon kívül? — 'Űttórökórussal már a pá­lyám kezdetén foglalkoztarp. 1969-től a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium énekkarát irányítottam. 1973-ban alakult it" pedagógusok női kara. Ez utób­bit a megyei művelődésügyi osz­tály hívta életre, segítette a első .lépéseinket, s azóta már a vá­rosi művelődésügyi osztály és a pedagógus szakszervezet is ösz­tönöz bennünket a jó munkára. Jó kedvű, 30 tagú közösség for­rott össze az éneklésben, közü­lük sokan karvezétöi vizsgát tet­tek. Szerepeltünk már Arad me- gyégen, a Zeneakadémián, szí­vesen járunk vidékre. Először a sarkadiak hívtak, vendégszere­tetüket, ünneplésüket nem tud­juk elfelejteni. — Hogyan készülnek műsora­ikkal, milyen terveik vannak?------------j---------------------­— Regi mes­terektől a mai- mm kig gok alkofás szerepel reper­toárunkban, csak a csont­kemény mo­dernnel próbál­kozunk később. Mégis az a ta­pasztalatom, a közönség min­den művet mél­tányol, ha az előadás hite­les, értékes. A sok segítség el­lenére sem könnyű a kó­rusoknak be­mutatkozási le­hetőséget talál­ni. a feltétele­ket megterem­teni. Sok a munkám, tit­kára vagyok a megyei KÓTA- szervezetnek, felügyelem az ének-zene tanítását Bé­késben. A forradalmi da­lok megyei fesztiválján 20 együttes vett részt, nagyon szé­les skálájú az eredmény. Van­nak együttesek, amelyeknek sok a pótolni valója. A legjobbakat boldogság hallgatni. Nívódíjas a Rózsa Ferenc Gimnázium ének­kara lett, szorosan mögöttük halad a békéscsabai MÁV neve­lőotthon, a gyulai Erkel gim­názium, a békéscsabai Sebes György Közgazdasági Szakkö­zépiskola kórusa. Áprilisban a járási-városi úttörőénekkari ver­senyeket szervezzük, május vé­gén lesz a megyei döntő. Ugyan­csak május végén közös bemu­tatója lesz a Rózsá Ferenc Gim­názium kórusának és a pedagó­gus kórusnál^ A gimnazisták­nak május 2-án rádiófelvételük lesz az Éneklő Ifjúság területi döntőjén, majd máius 30-án Kecskeméten, a Kóruspódium keretében örökítik meg énekü­ket magnószalagon. A pedagó­guskarral Sopronba készülünk, az országos pedagógus kórus­fesztiválra, május 16-án a Nem­zeti Múzeum aulájában koncert- matinén találkozunk ismét a budapesti közönséggel. — Csodálatosan gazdag prog­ram vár önökre, de hogyan győzi mindezt erővel? — Gyakran beszélem meg gondjaimat a férjemmel, bár ő kicsit, elfogult, ha rólam van szó. Feltétlen szakmai segítsé- get jelent, ha együtt bontjuk ki egy-egy zenemű lehetőségeit. Nagyon igényes vagyok önma­gámmal szemben, csak úgy ál­lok a kórusaim elé, ha a taní­tandó művet már alaposan is­merem. Nagy öröm számomra, hogy sok volt tanítványom kol­lega lett. ők átvehetik a staféta­botot, tökéletesíthetik az ének­zene oktatás módszereit. Bede Zsóka Du^hagyma az árokban Zsíros Mihályné, a csabasza- badi általános iskola csapatve­zetője levélben keresett fel ben­nünket, s a következőkről adott hírt: Március 26-án fél 1 óra körül nagy sebességgel haladt el isko­lánk előtt egy pótkocsis vontató. Járművén magasra pakolva, le­kötetlenül ugráltak a zsákok. Erre mindnyájan felfigyeltünk. A jó időt kihasználva szorgal­mas diákjaink délután az utá­szok által levágott nyárfaágak­ról szedték a rügyet. Nem is a kilogrammonkénti 6,50 forintos ar miatt, nanem azért, mert tua- ták, hogy fontos alapanyag. Másfél órai munka után indul­tunk haza, s akkor leltünk egy teli zsákra, az árokszélén. Meg­néztük. Dughagyma voltt benne, mintegy 25 kilogrammnyi. Ez körülbelül 500—600 forint ér­tékű, s valahol bizonyára hi­ányként jelentkezett. Jogos tu­lajdonosa átveheti nálunk. jj BgíSWWSx. 1976. MÁRCIUS 30.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents