Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-24 / 71. szám
I A IT "rlékben ts mcgkez.doboti a tavaszi niumta. Artll’etVCrly- termeltetn Vállalat békéscsabai telepe nagy forgalmat bónyólít 1« gyümölcsfákból és különböző dísznövényekből (Fotó: Demény) iaaaaaaa»aaataiaaaaaaiaaaaafaaaaaa»aiaaiaaaaaaaaaaaaaiaaaaaaa«aaaaaiaaaaaaaaaaaaaaaiai Elkészült, fülavatták, csak ép- pén a lét hiányzott a létesítményből, a gépék mormogása. Sebtében vezetéket húztak, ideiglenes kapcsolóberendezéseket szereltek fel, Így jutott villamos energiához az új üzem. A többletkiadás hem elképesztő summái csupán kétszázezer forint, csekélység a milliók árnyékában. Persze, elkerülhették vől- na. Ha fölfedik a tervezéskor elkövetett hibákat, ha az alvállalkozó alvállalkozója időben nekilát a szerelésnek, ha nem olyan ellenállásokat építenek be, amelyek az első üzempróbakor felmondják a szolgálatot, azaz, ha tervszerűen, szervezetten dolgoznak é mellékesnek tűnő — dé koránt sem huszadrangú — feladaton, az enefgiaellátás, elosztás megteremtésén is. Egyetlen hiba, s fölbórul a rend, veszik másók tisztességes munkájának kamata, késik a haszon. Persze, még mindig jobb az ideiglenes megoldás, mint a tétién várakozás; végül is csak termelnék a gépek, s te a lényeg. Ám ott a hiba, hogy rrtár- már természetesnek látszik tér- .melési gondoknál, fejlesztési fennakadásoknál az örökös mentőöv, az áthidaló megoldások igénybevétele. Olyannyira, hogy sokan szinte berendezkednek erre, mondván, majd kitalálunk valamit, ha jön a baj, s fel sem merül: nem lehetne megelőzni a buktatókat? A fuldoklónak a mentőöv az életet adja vissza, esetünkben viszont azt hiteti el használóival, hogy ügyesek, mert legyűrték az akadályt, találékonyak, s így tovább. Ki firtatja, mibe került ez kisebb és nagyobb közösségnek, s hogy amit kifizettek, azt fordíthatták volna értelmesebb célra is? Ha valaki megtenné, adnák a sértődöttet. Törik magukat, s ez a köszönet? Lehetnek, s vannak i? váratlan, előre nem látható' akadályok bármilyen, szervezést. 1910. MÁRCIUS 21. i egyeztetést kívánó tevékenységnél. A géptörés, a rejtett anyaghiba például aligha vehető előzetesen számításba, ahogy galU- bát okozhat a beruházásnál k fölbukkanó pincerendszer is, melyet évszázadok óta takar a föld. Ha ilyenkor kutatják lázasán az áthidaló, a munka folytatását biztosító megoldást, akkor semmi hiba, sőt, elismerés jár érté. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ném áz ilyesfajta ügyek á sűrűek, a jellemzőek. Hanem ázok, mélyék a gyatra előkészítő, előzétés elemzőmunkára vetnék fényt, mélyek miatt polgárjogot kapott a „tűzoltás”, az embert, eszközt, pénzt ném kímélő hajrá — amit tét- lénkédés, lazítás előzött még —, a ,.csak ezen légyünk túl” szemléiét. Az áthidaló, az ideiglenes megoldások sokasodása azt a téves képzetet kelti, hogy ezek nélkül nincs is beruházás, termelés, azaz élőré nem lehet alaposan megszervezni sémmit sem. Ez az igazi veszélyé az örökös mentőöveknek! Az, hogy rendszerré változtatja — fából vaskarika —* a szervezetlenséget, a kapkodást, sikernek tünteti fél azt, ami alapvetőén kudarc, ami hiba, amiért felelni kellén*. Az ideiglenes víz-, áram- és fütővezetékek, az áthidaló megoldásként beszereltetétt nem szabványos alkatrészek, az új lakásokban kapkodva felrakott — s néhány hét múlva falevélként lehulló — csempék úgy jeleznek egy mélyben megbúvó folyamatot, mint víz színén a gázlókat, homokpadokat tudatja a bólya. Józan fővel ki hinné, hogyha elviszi, eltünteti a bolyát, akkor már a gázlóval, a hómókpaddal sincs dolga? Mégis, é furcsa logikai bűvészmutatványt ismétlik újra meg újra azok, akik szívesen mutogatják, mekkora terhek alatt nyögnék, mi mindent vesznek a vállukra; tapsot várnak, holott maguk tömték dégeszfé zsákjaikat gonddal, maguk voltak azok, akik nem tették vallókat a teher alá, amikor kellett volna. Mészáros 0(16 Fél évszázad a cipők között Életutak Gyulán, a Miklósvárosban, de azon túl is jól ismerik Sáss Albeit nevét. Ném, valami rendkívüli eseménnyel hívta fél magára a figyelmet, „csak” azzal, hogy világéletében szerette, ha a kézé alól ’ kikerült munkát diA csérték. Sáss Albert cipész a Miklósvárosban — nem is tudom van-e rajta kívül más cipész abban a kerületben, Ha van is. biztos, hogy a „szolgálati” időt tekintve senki nem előzi meg. Félretaposott sarkú, télogónői és férfi cipők hevernek szerte szét az alig tenyérnyi műhelyben. A jellegzetes ényv, csiriz és bőr egymással összekeveredve és egymást kiegészítve árasztják itt ié a jellegzetes suszterműhely- szagot, ami semmi mással nem téveszthető össze. Az utolsó faszöget veri a talpbőrbe boszorkányos gyorsasággal a hégy^ árral szúrt lyukakba. Aztán — talán égy kiparittyázott ablaküveg kis darabjával — szinte mértani pontossággal dörzsöli végig, vagy inkább reszeli lé a szegek alig kiálló fejeit. Látható szeretettel simítja végig az — élete során' ki tudná megmondani hányadik — elkészült cipőt és fújja le a bőrreszeléket. — Régén volt az kérem alás- san — mondja a régi időkben ráragadt alázattal —, amikor először Beleültem a háromlábú székbe. Féltem is, hogy felborul alattam. Igaz, nem estem volna nagyot, mert akkor még alig nőttem ki a földből. November volt 1929-ben. Igén — réved vissza majd őt évtizedet — november volt és hideg. Jó hírű cipésznek ismerték Hajdú János mestert, akire rábízott apám, hogy tanítsa meg, Vagy verje bélém a mesterséget. Igyekezett ő is, én is. Volt Idő is rá, »«égy és fél évig. Ennyi volt a tanulóidő. Érdekes, milyen rövidnek tűnik inftén az a négy és fél év, és milyen hosszú volt akkor. Hogy szép volt-e a tanulóidő? Nem mondom, könnyen eljárt a mester keze, hamar hozzám vágta a kaptafát. Akkor ez volt a szokás, nem esett jól, de nem is igen mehettem panaszra sehova. Szerencsés volt még így is az, aki suszterinasnak leszerződhetett. Eljött az az idő, amikor a mester azt mondta: „mehetsz Berci fiam, most már állj a lábadra*’, Megyén Ferenc cipész üzemébe kerültem. Tán három évet lehettem ott, amikor jött a behívó. Amikor először hazajöttem, büszkén jártam az utcán. Tetszett a katonaruha a lányoknak meg a katona is. Az már nem tetszett annyira, hogy a leszolgált katonaidő után csak egy /évig lehettem otthon. Üjra behívtak. Ekkor 1040-et írták. A frontról még most sem szeretek beszélni... Amikor Gyula felszabadult, én azon a napon estem fogságba. Persze akkor nem tudtam, hogy itthon már véget ért a háború. Csak annyit jegyeztem még, hogy október 6-a volt, derűs őszi nap. Az első télen nem tudom hány száz kilométert gyalogoltam egy női hócipőben. Sokszor es embe jutottak a magam készítette puha lábbelik, meleg csizmák. Amikor nagy nehézen és hosszú idő múlva hazajöttem, egy hadiözvegyet találtam itt három hadiárvával, ugyanis a féleségem és a gyerekek már meggyászoltak. Innen számítom tulajdonképpen az életemet. Még abban az évben letettem a mestervizsgát, aztán 1951-ben jöttem ebbe az üzletbe, amelyért két pár cipőt adtam. 1960- ban beléptem a szövetkezetbe, innen mentem nyugdíjba, tavaly tavasszal. Most gebinbén dolgozom tovább, kell itt a suszter, mert azért még nem olyan gazdagok az emberek, hogy eldobják a cipőt, amit javítani lehet. Akárhogy számoljuk, idestova fél évszázada már, hogy Sáss Albert készíti az új cipőket és I javítja a rosszat. Ismert ember a környéken, be-benyitnak j a szomszédok, az ismerősök, a sporttársak. Mert csaknem negyedszázada annak is, hogy te- kézik. Nem is akárhogyan. Ha- roszor jutott be egyéniben az országos bajnokságba és hogy még most is sportszerűen él, bizonyítja, hogy 60 éves korában érté el élete legjobbját; 497 tát dobott. Azonkívül, hogy a környék beteg cipőinek orvosa, sok sok más feladattal is megbízzák a szomszédok. — Bercikém, vegye már fel a nyugdíjamat... Berci bácsi itt hagyom a pénzt a Villanyszámlára . . . Elmentem a piacra, mondja meg ha keresnek, nemsokára jövök ... Az öreg cipész meg rábólint: jól van. (Kép, szöveg: Béla Ottó) iiuuiMiiiiiiiaiiiimmuiuaaiiMii**» , \jegyzet 1 A csabai randalírozókról Hozzáértők kereken 2 millió forintra becsülik azt a kárt, melyet évente — csak Békéscsabán — a randalírozók okoznak. A város lakói 1975-ben 11 millió forint értékű társadalmi munkát teljesítettek, mélyből 2 millió forintot kellett fordítani a randalírozó« nyomainak eltüntetésére. Évente tehát 4 millió forintot vonnak el közösségi cc,iáinktól azok, akik hiányoznak az iskolákból, amikor a pedagógus az ember és az emberek kapcsolatáról. az ember természet szérc- tetéről, továbbá az ember és közvetlen környezete közötti ösz- széfüggésekről beszél. A hiányzók, sajnos nem pótolták ismereteikét. így nem ágyazódott tudatukba a fásítás jelentősége, a környezet szépítése, mások munkájának megbecsülése. Nem tudják azt sém, hogy a nyári hőségben hűs árnyékot adó fa milyen nagy szolgálatot tész az émbemék, mert a levegő széndioxid tartalmát asz- szimilálással felbontja, oxigénnel dúsítja a levegőt. Tehát az ember számára a körülötte levő növényvilág az ^jctet, az élet megújulását jelenti. . Mint már említettem, Békéscsaba lakosságának évente 4 millió forintjába kerül a felelőtlenség. Sok ez a pénz! Ha lakásban számoljuk, évente bizonyára 10—12-vel épülhetne több. Be jelenthetne ez több bölcsődei, óvodai férőhelyet. Épülhetne ennyivel nagyobb ertéklí gyalogjárda is, hiszen akadnak a városban olyan utcák, ahol még mindig a 75 évvel ezelőtti állapotok uralkodnak. Esetleg újabb utcákba juthatna el a közművesített víz, hogy rté ásott kútból merjék az ivóvizet áz emberek. És még milyen sok helye lenne a megtakarított pénznek! Az egészségügyi ellátás további ia- vítása. vagy éppen a csapadékvíz biztonságos elvezetése, az üzlethálózat bővítése mind-mind fontos és sürgős lenné. Tulajdonképpen éz mindannyiunk érdeke. Talán ezeket a gondokat átérezve mozdult meg » vires egészségesen gondolkodó ifjúsága. hogy tanú jelét adj«: mennyire széréti a mát. s védi, óvja a jövőt. Szervezett lesz ugyanis Békéscsabán a város Uözieriile- felnök védelme. A figyelés, az őrködés egvmagái.an vévé szóéban nem elegendő. Tudatig Ható érvek kellenének a tét megérté séhez és elfo-sdfatásáboz, mert fntnőannviunké az a hélv ohol élőnk, dolgosunk, ézérj közösen ken védntink. óvnunk, kieszelni kellene »»okkal a randalírozókkal is és közös feladataink artnfl. lóinak e»v-egv florahk*l4t -áhtk hízva, felelősségük«« é'és*i**tv* kellene őket bevonni «z svt 4 millió forint ntéímentérA»,» Dupsi Károly PÁLYAVÁLASZTÓ FIATALOK FIGYELEM! Szakmunkástanulókat vár a Békéscsabai Kötöttárugyár 8 általános iskolai végzettséggel: KÖTÖ-HURKOLC1PAR’ KONFEKCIÓ szakmában tanulmányi idő 2 év. KÖTÖ-HURKOLÖ szakmában tanulmányi idő 3 ev Érettségizett lányokat és fiúkat: Mechanikai műszerész szakmában tanulmányi idő 2 év Bővebb fetyilágosítást a Békéscsabai Kötöttárugyár személyzeti és oktatási osztálya ad. * Fák a kiskertekben I Drága mentőövek
