Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-23 / 70. szám

Magyar asszonyok i.zinepe Katowicében és Krakkóban A planetárium tő vében Óvónők példamutató kezdeményezése Kevesen ismerik Békéscsabáéi a Szegfű utcai óvodát, pedig ér. elemes lenne egy kicsit körülnéz­ni. Már a belépéskor feltűnik a folyosón és az előszobában a magyaros motívumokkal díszí­tett fal. Balogh Zsuzsa óvónő munkája. De hímezni, festeni, térítőt, faliszőnyeget készíteni mindegyik óvónő tud és szeret. A legfőbb törekvésük, hogy széppé, csinossá tegyék ézt a külterületi óvodát, a jaminai gyerekek második otthonát. Ezért nemcsak a szülőkkel te­remtenek jó kapcsolatot — akik már eddig is áldozatkészen, sok­sok társadalmi munkával segí­tettek —, hanem a különböző munkahelyek vezetőivel, első­sorban a Szabadság Termelőszö­vetkezettel. A segítség nem is maradt el. Az óvónők elhatározták, hogy folyamatosan bemutatják a ki­csinyeknek á várost, a neveze­tességeket Ehhez a termelőszö­vetkezettől kaptak autóbuszt minden alkalommal. Voltak már a múzeumban, a tájházban, el­látogattak tarlatokra, sőt távo­labbra is mentek, megnézték Gyula nevezetességeit. Patroná­ló j ükhöz, a tsz-hez is ellátogat­tak, ott a ménest nézték meg. Ezekről a látogatásokról rajzok készültek, s ezzel a gyerekek képzelőtehetségét, rajzkészségét fejlesztik. A Szabadság Terme­lőszövetkezet másképp is segí­tett. Egy igen szép játékszínt épített. A szülök pedig most, a tavasszal egy-egy szabadnapot feláldozva, fákat, bokrokat ül. tetnek. * Bizonyára ez a nagyszerű ös­szefogás. segítőkészség adta az ötletet Farkas Károlyné vezető óvónőnek, hogy amit sok-sok szabad idő feláldozásával, szor­galmas munkával elértek, azt megőrizzék, sőt továbbfejlesz- szék, mégpedig kollektiven, a szocialista brigádmozgalom ke­retében. Így alakult meg a me­gyében, úgy hisszük, elsőnek, az óvodai szocialista brigád. Válla­lásaik között szerepel óvodaszé­pítés, függönyvarrás, falvédők, térítők készítése, az udvar rend­behozása, tornapark építése, az udvari játékok, mászókák lefej­tése. Társadalmi munkát vállal­nak a Szabadság Termelőszövet­kezetben is, ahonnan a legtöbb segítséget kapják. Ezenkívül a gyerekekkel és szülőkkel mú­zeum- és üzemlátogatásokat szerveznek közösen. Minden hó­nap első vasárnapján pedig nyílt napot tartanak, hogy a szü­lők még közelebbről megismer­hessék az óvodai életet. A kezdeményezés ^követendő példa. K. J. Országos pedagógus énekkari fesztivál Sopronban Bárdos Lajos új kórusművet komponált Ady Endre „Góg és Magóg fia vagyok én” kezdetű versére. A kórusmű ősbemuta­tója az április 6—7-én megren­dezendő országos pedagógus énekkari fesztiválon le'sz. A cell- tíömölki,. a salgótarjáni, a sop­roni. a szeréncsi, a szolnoki, va­lamint a budapesti Fáklya klub egyesített énekkarát maga a szerző vezényli. Hatodik alkalommal rendezi meg a Pedagógusok Szakszerve­zete a kétévenként hagyományos fesztiválját, ezúttal a fennállása 700. évfordulóját, ünneplő Sop- towban. Az élmények mesélésén talán már túl vannak, hiszen jó ide­je, hogy hazaért Lengyelország­ból a nőnapi kűlönvonat. De az biztos, hogy utasainak még min­dig van mit meríteni abból a gazdag tárházból, amit ötnapos útjul során szereztek. Nos, egy kis anlékezetfrissítőül jelenik meg a néhány sor az újságíró tollából, akit az a megtisztelte­tés ért, hogy részt vehetett' e nagyszerű úton. Tudom, az él­ményeknek csak a töredékét ad­hatom vissza, mégis megpróbá­lom. * A történelmi hűség kedvéért az elején, az indulással kezdem. Az IBUSZ öt évvel ezelőtt kez­deményezte elsőnek az ország­ban, hogy a nemzetközi pőnapon Békés megyéből szocialista or­szágba indítsanak különvonaiof. Ez volt az ötödik és egy kicsit jubileumi. Éppen ezért a búcsú- zás is ünnepélyesebb volt a szo­kottnál. A MÁV-pályaudvaron a csorvási általános iskola úttörő­zenekara játszott pattogó indu- i lókat Békéscsabán, jobb kedvre derítve még azokat is, akik — mivel először hagyták el sző­kébb hazájukat, s mentek a ha­táron kívülre — kicsit izgultak. Távol áll tőlem, hogy a férjek­re bármi rosszat is mondjak. De ők is örültek ... Talán a néhány napos szabadságnak?... A hosszú fárasztó éjszakai utazás után másnap Katowicé­ben ilyen örömteli volt a fogad­tatás is. Itt a bányászzenekar húzta a talpalávalót, s népvise­letbe öltözött úttörők, valamint a város párt-, állami és tömeg­szervezeti vezetők vártak ben­nünket sok-sok virággal — már­cius 6-án, amikor még mindenütt hó borította a sziléziai bánya- . vidéket, ez nem kis meglepetés Persze a fontosabb az a nagy szeretet, amellyel fogadtak ben­nünket, mint régi ismerősöket, jó barátokat. És éz igaz, hiszen köztudomású a hagyományos magva r—len gyei barátság, amely évszázadokra nyúlik vissza, s történelmi dokumentumok tanú. sítják. Szálláshelyünkre menet ért a másik meglepetés. Az ORBIS — Lengyel Utazási Iroda — tíz pa­norámás autóbuszt bocsátott rendelkezésünkre, s a hosszú menetel a helyi rendőrség gép­kocsija vezette. A nagy forgal­mú városban így mindenütt sza­bad utat kaptunk. A szolgála­tos forgalmi rendőrök oedig tisz­telegtek nekünk. Mi tagadás: ez tetszett.., Katowice, a sziléziai bánya­vidék fővárosa, 13 városból egyesült, s ma már 350 ezer la­kosa van. Központjában 18—20 emeletes lakóházakkal, modern üzletsorokkal, középületekkel,” szállodákkal — impozáns lát­vány. Az Alföldön élő békési asszonyok csodálattal adóztak ennek. Nem akarom részletesen ismertetni Katowice nevezetes­ségeit, ezek megtalálhatók a prospektusokban, útleírásokban. Csupán arra szorítkozom, ami­hez személyes élményeink fűződnek. A városközpont­ban levő monumentális forradalmi emlékműnél ko­szorúinkat elhelyezve kegyelet­tel adóztunk azoknak, akik éle­tüket áldozták a 600 éves idegen járom alóli felszabadításért. Az emlékmű három szárnyat jel­képez, a „remény szárnyait” — ahogyan a lengyelek nevezik. Az 1919—20 és 21-es év mártírjai­nak a remény volt az, amely szárnyakat adott az embertelen harchoz. Ez sajnos akkor nem végződött teljes győzelemmel. A felkelők vágyai csak a második világháború után teljesültek, amikor győzött a népi hatalom. A mártírok tiszteletére emelték a maiak ezt az emlékművet, a szabadságvágy örök mementója­ként. Este az ifjúsági házban volt felejthetetlen élményben ré­szünk. A nőszövetség és a fiata­lok képviselői köszöntöttek ben­nünket. Majd egyetemisták és úttörők adtak színvonalas mű­sort, Nem lehet szavakkal leírni A forradalmárok emlékműve Katowicében azt az érzést, amit átéltünk en­nek láttán. Annyit azonban so­kaktól hallottam, hogy a meg­hatottság ott bujkált szemük­ben. S itt is, ott is elhangzott: de szép volt! Bár egész éjsza­ka utaztunk, egész nap nem pi­hentünk, mégsem voltunk fá­radtak, ez a fogadtatás és a sze­retet felüdített. Másnap hosszú autóbusztúra következett a 13 városrészben. Ezek közül a legérdekesebbek: a 600 hektárnál nagyobb üdü­tunk, s melyhez hasonló nincs egész Európában. Állatkert, vi­dámpark, függövasút, sportsta­dion, szálloda, étterem, strand, uszoda és sorolhatnám tovább mindazt, ami a katowiceiek szó­rakozását hivatott szolgálni. Itt van Európa egyik legnagyobb planetáriuma is. melyet volt al­kalmunk belülről megtekinteni. A film segítségével elénk tárult a csillagok világa. Különös él­mény volt A rövid kétnapos katowieei lá­togatás utón irány Krak­kó. A volt lengyel ki­rályok városa. Itt is ha­sonló ünneplésben volt részünk ,már megérkezéskor. A televí­ziós adótorony hatalmas étter­mében lengyel lányok és asszo­nyok társaságában ünnepeltük március 8. előestéjét. Természe­tesen díszvacsorával, köszöntők­kel és vidám show-műsorral. melyet tiszteletűnkre adlak. Az igazi nagy élmény hétfőn ért bennünket: a nőnapon. Va­lóságos arzenálja az ünneplések­nek. Délelőtt a közeli Wieliczká- ba mentünk, a világhírű sóbá­nyába. Jócskán voltak közöt­tünk olyanok, akik sohasem jár­tak a föld mélyében. El sem tud­ták képzelni, milyen egy bánya, s bizony szorongassál gondoltak arra, amikor idegenvezetőnk kö­zölte, hogy 190—125 méter mély­ségbe megyünk, hogy most ml lesz. De ahogy az első szobor- csoportot meglátták, egyszeriben elszállt a félelem, annyira lekö­tötte őket a szépség, a művé­szet látványa. Gyalog mentünk le, s már az elején közölték, hogy 350 lépcsőt megyünk. Vol­tak, akik elkezdték számolni. El is jutottak 300-ig, aztán abba­hagyták, mondván: reménytelen. Pedig a java még csak ezután jött, s végül azt állapították meg. hogv mentünk vagy 500— 600 lépcsőt, esetleg még többet A hosszú séta azonban megérte. Csodálattal adóztunk a már­ványfényességű kápolnának, ahol a padozattól kezdve az ol­tárképekig'és a csillárokig min­den kősóból van kifaragva. Le­nyűgöző látvány. Az érdekes építmények, lelátók, sótavak, no meg az alkalmi postahivatal'125 méter mélyen a föld alatt, örök­ké emlékezetes marad számunk­ra. Idegenvezetőnk elmondotta, hogy a bánya járatai Összesen csaknem 300 kilométert tesznek ki, mi ebből csak 3 kilométert mentünk, mégis felejthetetlen marad. Persze azért a végén már örültünk, hogy bepréselőd- hettünk a felvonókasba — ere­deti bányászfelvonó — és a fel­színre emelkedhettünk. Délután vendégségben vol­tunk. Tizenegy helyre hívtak meg bennünket, többek között a városi pártbizottságra, a nő­szövetséghez, kerületekbe, üze­mekbe és klubokba. Mindenütt vártak bennünket. Hogyan? Ar­ról oldalakat lehetne írni. Kü- lön-ktilön mindegyik egy-egy él­ménycsokor: a fogadtatás, ven­déglátás, virág, ajándék és szép szó, s minden ami ebbe belefér. Jómagam a városi nőszövetség vendege voltam 30 társammaL Perceken belül kiderült — a vé­letlen hozta úgy —, hogy a „Mo­dern háztartás” klub vezetőié Sándor Johánna, a krakkói nő­szövetség titkára, egyben szak­mabeli is — újságíró. Rendkí­vül jól éreztük magunkat. De hasonló élményben volt részük minden csoport tagjainak. Este színházba menet szinte egymás szavába vágva újságolták hol, hogyan fogadták őket. A színhá­zi előadásról ismét csak azt le­het mondani, csodálatos volt. A figyelmességre jellemző, hogy barátaink mindazok, akik foga­dásunkat előkészítették, az ope­ra rövid történetét magyarra fordítva mellékelték a színházi belépőhöz. Stanislaw Moniuszkó: Elvarázsolt kastély című négy- felvonásos operáját láttuk. Az 1894-ben épült, barokk stílusú, 900 személyes színházban hang­zott el Jarzy Pekala. Krakkó varos polgármesterének nőnapi köszöntője, melyre Várai Mi- hályné, a 300 tagú nőküldöttség vezetője, az MSZMP Békés me­gyei Bizottságának osztályveze­tője mondott köszönő választ. Igaz szívből jövő szavak hang­zottak el mindkét részről. A másnapi városnézés, a Bá­thory sírjához való zarándokolás volt a záróakkordja lengyelor­szági utunknak. Nem lennék ! igazságos, ha nem említeném meg azt, amit ez alkalommal megfigyelhettünk. A nemzetközi ' nőnapot a lengyel férfiak na­gyon komolyan veszik. Erre a legékesebb bizonyíték, hogy a virágárus standoknál, az aján­dékboltokban százával álltak sorba, hogy szeretteiket méltó­képpen köszöntheesék. A búcsúzás mindig szomorú. Nekünk és lengyel barátaink­nak mégsem volt az, hiszen ami­kor éjjel 11 órakor kijöttek a pályaudvarra, hogy még néhány szót váltsanak velünk, hogy bú­csút intsenek, azxal köszöntünk el: Viszontlátásra Magyarorszá­gon, nálunk, Békés megyében. Kasnyik Judit lőpark, melyet végigbarangol­Koszorúzásra indulóban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents