Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-21 / 69. szám
A játékos tűzmanó A tűzmanó játékos manócs- ha. Ott settenkedik, ahol az emberek tűzgyújtáshoz fognak. Ha a manócskának jókedve van. akkor egykettőre ég a tűz, mert segít fújni és sipkájával legyezgelni. Ilyenkor hamarosan ripeg-ropog a tűz. De, ha a tűzmanó bosszantani akar valakit, akkor az ébredező lángocska folytonosan kialszik, még a fa is megfeketedik. Az emberek bosszankodni kezdenek. mérgelődnek, morgolódnak, dühösek szerfelett. Ez a manócskának roppant tetszik, mert ö addig kuncog, nevetgél, amíg más bosszankodik. Még a nyelvét is öltögeti, ami igazán nem szép tőle. Egyszer hogy. hogy nem, nagyapó felvette a mindenlátó szemüvegét és megleste a manót. Meg is látta, hogy azért nem gyullad a tűz, mert a manó bosszantó kedvében van. és a fellobbanó langra dobja a sipkáját s a tüzet eloltja vele. — Ahá! gondolta nagyapó — nem fog ki rajtam egy ilyen manócska. Amikor a tűz ismét kialudt, nagyapa eyyáltalán nem mérgelődött, nem is morgolódott, hanem nyugodtan, komótosan elölről kezdte a tűzgyújtást. — Ejha! — csodálkozott a manó. — Ez már igen! Hiába bosszantottam, nagyapó tudomást sem vesz rólam. A manó szája tátva maradt a nagy csodálkozástól, ezért a sipkáját is elfelejtette a lángokra hajigál- ni. Mire ismét bosszantáshoz fogott volna, addigra már vígan pattogott a tűz. Hát csak álldogált ott a manó, nézte a lobogó tüzet miközben áj csínyen törte a fejét. Hanem akkor, abban a pillanatban, egy bukfencező szikra pattant ki a kályhából. A tűzmanó nagy hirtelen a szikra hátára pattant. Lehet, hogy meg is sarkantyúzta mint valami tüzes paripát, de az már igaz, hogy clvágtatott vele, mert szempillanat alatt nem volt ott se szikra, se manó. Láng Etelka CSIPETNYI BORS Ma re Gotliebe francia muzsikus tízéves korától hegedül, s bár ma már háromszor tízéves, még mindig nem sikerült felhív, nia magára a nemzetközi zenei világ figyelmét. Most egy utolsó, nagv jelentőségű próbálkozásra szánta el magát: búváröltözékben, hege. düvel, kottákkal és egy mikrofonnal víz alá merült és víz alatt koncertet adott. Nagyon reméli, hogy ezek után felveszik valamelyik szimfonikus zenekarba. Lapzártáig meghívást még nem kapott... * • • — Kislány koromban álmomban gyakran megjelent nagyapám, aki azt mondta: Vetkőzz le! — mesélte társaságban Nichy Freud, a pszichoanalízis atyjának, Sigmund Freudnak ma huszonhárom éves dédunokája. i Nichy pedig szófogadó dédunoka. Ez abból is látszik, hogy ma ő az Egyesült Államok egyik legkeresettebb sztriptiztáncosnő- je... den nap lesz rólad egy hír az újságokban. — Egy hír? Inkább legyen minden napra egy tál húsle vés ... ! * * * Hatalmas verekedés egy Far. , West-i szalonban, természetesen a hollywoodi stúdióban. Lövöldözés. a bútorok össze-vissza törnek. Egyesek elesnek, mások futva menekülnek. Csak egy vendég ül nyugodtan az asztal, nál. ö Gary Grant. A serif meg dicséri hidegvéréért: — ön nagyon nyugodt, uram — Óh, engem nem érhet sem. milyen veszély — válaszolta Ga. ry Grant. — Itt mindenkinek tartozom pénzzel... • * * Marlene Dietrich efiy délutáni előadásra elvitte magával unoka ját is, aki megkérdezte: — Nagyanya, miért mozog ál landóan az az énekes, a színpadon? — Mert igy nehezebb eltalálni ... . r Éjszaka a szállodában Az alabbi történetet megbízható, szavahihető forrásból hallottam. Igyekszem híven tolmácsolni: Az egyik fővárosi üzem képviseletében, két hivatalos küldött utazott le L. vidéki városkába A csinos, vonzó külsejű Edit és a rokonszenves András: mindketten a gyár műszaki vezető gárdájához tartoznak. A két ifjú ember jó barátságban volt egymással, de semmi több. Amikor elindultak, úgy tervezték, hogy reggel megérkeznek L.-be, délután hatkor végeznek a tárgyalásokkal és a 8 óra 20-as vonattal utaznak vissza a fővárosba. De a tárgyalásokon különböző problémák merültek fel és emiatt másnapra kellett halasztani- uk a visszatérést Budapestre. Így hát egy éjszakára megszálltak a városka egyetlen szállodájában Edit az első emelet 37- ben kapott egy kétágyas szobát, a férfi pedig egy háromágyast, a második emelet 21-ben. A portás sajnálkozva jegyezte meg, hogy a hölgy kétágyas szobájában már van egy lakó: egy halk szavú, csendes állatorvosnő. Edit és András magukhoz vették a kulcsokat és bementek az étterembe vacsorázni. Megittak egy üveg tokajit, aztán jó éjszakát kívánva, mindketten felmentek a szobájukba. András már pizsamában volt és fogat mosott, amikor valaki kétségbeesetten dörömbölt az ajtón. Edit volt. Szinte beesett a szobába, ledobta magát egy székre és felvidultan így szólt: — Képzelje, a szobatársam .. — Te jó ég! Csak nem egy férfi? — érdeklődött András. — Rosszabb. Egy nő, aki horkol. Mit horkol! Ügy szól, mint egy hajókürt. Képtelen vagyok mellette pihenni. — Kedves Edit, ha nincs más megoldás, szépen itt marad nálam. Remélem, megbízik bennem. — Természetesen. De az emberek félreértenék, ha egy férfival egy szobában tölteném az éjszakát — mondta gondterhelten Edit. — Csacsiság. Felnőtt emberek vagyunk. Magának pihennie kell Válasszon: vagy ez a szoba, vagy a hajókürt. Edit még tétovázott egy kicsif — illendőségből —, aztan bólintott: — Itt maradok. — Okos kislány. Most kimegyek a folyosóra. Gyorsan bújjon a másik ágyba aztán kiáltson, ha szabad a gazda. Edit már kényelmesen elhelyezkedett az ágyikóban és állig magára húzta a takarót. Két perc múlva András bejött, eloltotta a villanyt és lefeküdt a fal melletti heveröre. Nyitott szemmel bámultak a sötétbe, aztán András megszólalt: — Nézze, Edit, modern emberek vagyunk ... — Figyelmeztetem, ha egy lépést közeledni mer, így, ahogy vagyok, kiszaladok a folyosóra! — harsogta Edit szigorúan — Csak azt akartam mondani, modern emberek vagyunk, kul- túremberek vagyunk, legyen nyugodt, nem élek vissza a helv- zettel. De azért egy kicsit elbeszélgethetne velem. — Jó. egy kis beszélgetésben benne vagyok — felelte Edit engedékenyen. Már éjfél is jóval elmúlt és a sötét szállodái szobában a két munkatárs, alig három méterre, zenéről, iroda lomról társalgót*. — Mi a véleménye a tizenkilencedik századi impresszionista festők hatásáról a mai kép zőmüvészetre? — kérdezte ki váncsian András, de nem kaooti választ. András felült a sötétben: — Alszik? — Nem alszom. De ne gondolja, hogy engem félre lehet vezetni. Kulturális problémákról fecseg, közben arra gondol, hogy itt van maga mellett egy csinos, fiatal nő. akit könnyűszerrel el lehet csábítani. — Könyörgöm, higgyen ne kém. Magában nem a nőt nézem, csak a kollégát. Be akarom bizonyítani, hogy ilyen helyzetben is tisztességesen, korrekten viselkedem és betartom a két lépés távolságot. — Utoljára figyelmeztetem átlátok magán! Az is gyanús, hogy nem kísérletezik, nem pró. bál közeledni. Emögött valam trükköt sejtek. — Semmiféle csalafintaságot ne képzeljen rólam. Sőt, hogy teljesen bízzék bennem, most el köszönök és alszunk. Jóéjszakát — mondta a férfi és az oldalára fordult. — Köszönöm. Igazi lovagként viselkedett — mondta reggel csendesen Edit. András, mintha egy csipetnyi gúnyt is érzett volna a hangjában. A portásnál mindketten kifizették a szobaszármájukat. A portás előzékenyen fordult Edithez: — Örülök, hogy a kisasszony nyugodtan alhatott. És egyedül. Az állatorvosnő csak ma délután érkezik... András a szálloda halijában függő tükörbe nézett és halkan csak ennyit mondott: „Nagy marha vagy, öregem...!” Galambos Szilveszter — Az én fiam nem hajlandó visszatérni a civilizációba — mondta minap újságíróknak Elisabeth Taylor, miután meglátogatta fiát egy hippikommunában. Igaz viszont, hogy hat éve nem törődött vele, feléje se nézett, s a Michael Wilding film- producerrel való házasságából való fia közben felcseperedett, magára maradt, s a hippik között találta meg a „boldogságát . Az ifjabbik Michaelnek „társnője” és kislánya van ... • * • Mireille Mathieu. Franciaország első számú „hangja” mesélte el ezt a történetet. Fiatal színházigazgató beszélget egy fiatal színésszel a szerződés feltételeiről. — Száz frankot kapsz egy hónapra. — De hogy tartsam el ebből a családomat? — Elég kevés összeg, de biztosiba tóm neked a reklámot. MinFriedrich Dürrenmatt megje-, lent egyik színműve előadásán Baselban. Előadás után az egyik színész odalépett a neves drámaíróhoz : — Mester, látott a darabban? Mire Dürrenmatt megértőén a színész vállára tette a kezét és így nyilatkozott: — Természetesen, kedves barátom, és szívből kérem, bocsás. son meg nekem .,. . « * * Arletty, a nagv francia színésznő írta Védelem című önéletrajzi művében: — Iritelligensnek lenni azt jelenti, hogy elviseled a körű. lőtted lévők intelligenciáját... * * * Marlon Brando, a népszerű amerikai filmszínész legújabb filmjének forgatása közben alaposan meghízott: nem kevesebb, mint 120 kilót nyom. — Ezért rendezőm. Francis Ford Coppola a hibás. Olyan spagettit tud főzni, melvnek nincs pária Olaszországban — mentegetőzött... Révész Tibor Jegenyefák — jegenyefák... * ...nem nőnek az ésig Horváth László rajza Azt beszélik ... hogy Justina istenasszony tem all mindig feladata magaslaton. Tudom, sokszor nem tanácsos az istenekkel kikezdeni, sót néha azokkal sem, akik csupán annak képzelik magukat, de most mégis le merem írni e sorokat, a „mások beszélik" jegyében. Ugyanis arról van szó. hogy a múlt héten több személy és kollektíva emlékérmet kapott az 1975. évi településfejlesztő társadalmi munka szervezésében elért kimagasló eredményei alapján. Ez idáig rendben is lenne, de mi van azokkal, akik az említetteknek éppen az ellenkezőjét cseleked- lék?! Mert azt beszélik, akadnak az ellenkező véglethez tartozók, s őróluk mégsem emlékezik meg az újság. Pedig a kerékkötők is érdemelnének valamit, némely nézetek szerint rászolgáltak például egy- egy nagyobbacska, súlyosabb plakettre, amit — illetve amivel — mondjuk a fejükre kapnának. De ez már talán túlzás. A napokban történt egy másik „érdekes” esemény is: a bíróság két fiatalembert „rablas büntette és különös kegyetlenséggel társtettesként elkövetett súlyos testi sértés miatt” ítélt el. öt évet, illetve három év és négy hónapot kaptak. Azt beszélik, ez túlságosan kevés, hiszen a két fiatalember rabolni akart, ezért leütött egy férfit és fürtönként égette annak haját... Felvetődik a kérdés: mennyi lett volna a büntetés az elsőrendű vádlottnak akkor, ha az ítélet meghozatalakor nem veszik figyelembe súlyosbító körülményként „többek között”, hogy garázdaság miatt már büntetve volt7 Nyilván még kevesebb. Enyhítő körülményekről nem tudok, viszont már az is jó, hogy nem halt meg a sértett, de ez nem a tetteseken múlott... És ezekkel a fiatalemberekkel néhány cv múlva ismét találkozni fogunk! Mindegy, a büntetés ideje alatt hátha megjavulnak. Legyünk optimisták. A bizalom elve érvényesül a közlekedésben is, de ha teszemazt lenne egy személygépkocsim, s az alá esne egy részeg, kivilágitatlan kerékpáros, hát engem is felelősségre vonnának, netán halálos gázolásért: figyelmetlenül vezettem, nem tartottam meg a követési vagy az oldaltávolságot. Ugyanez a helyzet akkor is. ha a sötét éjszakában az or■ szágtiton alussza ki mámorát • valaki, s a járművezető késön ; veszi . észre és keresztülhajt • rajta. Ez nem pech, ez bűncse- í lelemény, mert nem a látási vi• szonyoknak megfelelőén haladt ! a jármű. Vezetőjét elítélik, • igaz, nem olyan nagyon, csak ■ egy „kicsit”, hiszen „enyhítő : körülmény”: végsősoron az ql• dozat feküdt elé. i Nehéz ügyek ezek, nehéz • igazságot tenni bennük. A leg- j jobb az ilyen eseményeket l megelőzni. Ezért is beszélik ■ azt, hogy a garázda személye• két hosszabb ideig kellene „ja• vítani”, s a kivilágitatlan ke• rékpárosokat jobban meg bün• tetni. Ez utóbbiakkal kapcso■ latban valaki azt javasolta, ■ hoay le kellene foglalni jármű-. • vüket mindaddig, amig nem 5 szerelik fel lámpával. De hol l találunk akkora biciklitároió- ; kát, ahova ezek a járművek ; beférnének?! • ViUszek Zoltán
