Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-19 / 67. szám

Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) nyíre nagyobb a felelősségérze­te. — A sorkatonai szolgálat fo­kozottabb elismeréseként a kö­zelmúltban felemelték a kato­nák illetményét. Rendeződött a leszereltek munkabére, amely nem lehet alacsonyabb. mini azoké a dolgozóké, akikkel be­vonulásuk előtt azonos munka­körben és munkabérért dolgoz­tak. A sorkatonai szolgálatot tel­jesített dolgozókat — a leszere­lést követő két éven belül — a lakásépítés vállalati támogatásá­nál és a továbbtanulásban előny­ben kell részesíteni. Az eddigi intézkedésekkel még nem merí­tettük ki az összes lehetőségein­ket. Tisztelt Országgyűlés! — Biztonságunk és belső ren­dünk kölcsönhatásban áll egy­mással. A honvédelem, a köz­rend fenntartása össztársadalmi ügy. amely népünk tudatos, rendszeres és cselekvő támoga­tásától függ. Elmondhatjuk, hogy állampolgárainkban a szo­cialista hazafiság erősödésével növekedett a haza védelméért érzett felelősség. Fontos szocia­lista Vívmányunk, hogy a Ma­gyar Népköztársaság olyan had­sereggel, határőrséggel, munkás­őrséggel, rendőrséggel rendelke­zik, amelyek egymással és a nép­pel összeforrva, teljes elkötele­zettséggel védelmezik társadal- í mi rendünket, a szocializmus ügyét. E vívmányunkat a to­vábbiakban is féltő gonddal erő­sítjük és fejlesztjük. Különösen fontos, hogy a fegyveres erők és testületek tagjaiban mélyüljön a szocialista hazafiság és a prole­tár internacionalizmus eszméje. A korszerű, jó fegyvert a haza- szeretet és az internacionaliz­mus képes igazán legyőzhetet- lenné tenni. A továbbiakban a Központi Bizottság titkára elmondotta: Évről évre műveltebbek és érté­kesebb tulajdonságokkal rendel­keznek a fegyveres szolgálatra bevonuló fiatalok. Azok is mű­veltebbek és felkészültebbek, akik velük foglalkoznak. Az élet minden területén, de a fegyveres erőknél rendeltetésükből, jelie­gükből adódóan különösen fon­tos a vezetők, a parancsnokol; szerepe. — A parancsnokokkal szemben szigorúak a követelmények. Ezek közül is kiemelkedik az el­vi szilárdság, a magas fokú igé nyesség önmagukkal és beosztott­jaikkal szemben. Kötelességük hogy törekedjenek az ismeretek tökéletesítésére, legyenek szeré­nyek, ne riadjanak vissza sem­miféle áldozattól a nép szolgála­tában é® gondoskodjanak minden helyzetben katonáikról. A kor-' szerű hadseregben a tisztek, akik i között mind több a mérnöki, a felsőfokú műszaki végzettséggel rendelkező szakember, igényes szellemi munkát végeznek. Mindezek alapján növekedett a tiszai hivatás rangja, megbecsülé­se. — A fegyveres erőknél nélkü­lözhetetlen szerepük van a tiszt- helyetteseknek. Mint a tisztek se­gítőtársai es önálló parancsno­kok, közvetlenül foglalkoznak a katonákkal, mint szaktiszthelyet­tesek irányítják a haditechnikai eszközök és berendezések kiszol­gálását; Röviden: felelős munkát végeznek, örvendetes, hogy egy­re többen vállalják ezt a fontos és nemes hivatást. — Az országgyűlés fórumán is köszönetét kell mondanunk a parancsnokoknak, a politikai munkásoknak, a tiszteknek és a tiszthelyetteseknek, akik céltuda­tosan azon dolgoznak, hogy nép­hadseregünk, fegyveres testüle- teink mind magasabb fokon és egyre tökéletesebben feleljenek meg rendeltetésüknek. Elismeré­sünket és köszönettinket fejezzük ki mindazoknak, akik a polgári védelemnél, a honvédelmi szö­vetségben és másutt, szabad Ide­jükben, munkájuk mellett, ön-1 zet'enül és fáradhatatlanul szol­gálják a hazafias nevelést, a honvédelem ügyét. Megköszön­jük az ügv iránti odaadást azok-, nak a tanároknak, akik az isko­lában fiatal iáinkat, fogé'mfvnvá teszik a szocialista honvédelem iránt. Tisztelt Országgyűlés! — A fegyveres erők és a fegy­veres testületek tagjai becsület­tel teljesítik hivatásukat. Dolgozó népünk elvárja, hogy a néphad­sereg személyi állománya, a köz­rend és az államhatár őrei, a munkásőrök a jövőben is legye­nek szocialista hazánk tudatos, hűséges védelmezői, szövetsége­seink áldozatkész fegyverbarátai, és magas fokú hivatástudattal s felkészültséggel tegyenek eleget megtisztelő feladataiknak. Alap­vető kötelességeik teljesítése so­rán a jövőben is vállaljanak részt népgazdasági feladatok megoldásában, az ifjúság neve­lésében. — A honvédelemről szóló tör­vényjavaslat azt a felfogásunkat tükrözi és erősíti, hogy az állam­polgároknak alkotmányos joguk tudni, mi történik az állami élet különböző területein, így az egész társadalmat érintő honvédelem­ben is. Ez így van rendjén, így helyes. A törvényjavaslatot Pullai Ár­pád, az MSZMP Központi Bizott­sága részéről elfogadta és az or­szággyűlésnek elfogadásra aján­lotta. A honvédelmi törvényjavaslat vitájában felszólalt még: Papp János, az országgyűlés honvédel­mi bizottságának elnöke. Boros l Béla budapesti, Jeszenszki Gfá- bor Szabolcs-Szatmár megyei, Mórocz Lajos Fejér megyei, Szászi Gábor Tolha megyei, An­gyal János Bács-Kiskun megyei, Németh Ferenc Békés megyei (beszédét rövidítve a holnapi számunkban közöljük), Forgony László1 Borsod megyei képvise­lők. Czinege Lajos válasza után az országgyűlés egyhangúlag elfo­gadta a honvédelemről szóló tör­vénytervezetet. Ezután az emberi környezet védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalását kezdték meg a kép­viselők. és Bortdor József, épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszter, a napirend előadója ka­pott szót. A környezetvédelem — felelősség a jövő nemzedékért is Bondor József expozéja Tisztelt Országgyűlés! ■— Az emberi környezet védel­méről beterjesztett törvényja­vaslat az egész társadalom ér­deklődésének középpontjában áll. A társadalmi és tudományos fejlődés a gazdaságban, a tech­nikában olyan szintet ért el, amely az emberi jólét szolgála­ta mellett helyenként az ember élettevékenységet, sőt, egészsé­gét is veszélyezteti — mondotta többek között a miniszter. A Helsinkiben tartott európai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet záróokmánya külön fe­jezetben foglalkozik a környezet- védelem tárgykörével, a Szov­jetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa is nagy súly- lyal foglalkozott az emberi kör­nyezet védelmével. — A törvényjavaslat tükrözi a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozatban a kör­nyezetvédelemmel kapcsolatban meghatározott tennivalókat- „Létrehozzuk e környezetvéde­lem olyan rendszerét, amely nemcsak a károsodásnak állja útját, hanem a fejlődést is biz­tosítja”. — Olyan időpontban kerül sor a törvényjavaslat előterjesztésé­re, amikor még van mit véde­nünk. Néhány, az ipari fejlődés és a városiasodás tekintetében nálunk fejlettebb országban ugyanis akkor kezdtek ,el beha­tóbban foglalkozni a környezetvé­delemmel, amikor egyes f oly ók­ból a szennyezés hatására már mindenféle élet kipusztult, a le­I vegő szennyezése emberéletek százait követelte és speciális környezeti betegségek jelentek meg. Nálunk a hejyzet még nem ennyire aggasztó, de a tenden­ciák több vonatkozásban kedve­zőtlenek. A tények bizonyítják, hogy időszerű a törvény előterjesztése. Ügy vélem, azonban, hogy ez alkalommal — a törvényhez mel­lékelt írásbeli indokoláson túl­menően — szólnom kell azokról a világnézetünkből fakadó kör­nyezetpolitikai megfontolásoktól, amelyeket a törvénytervezet ki­dolgozásánál figyelembe vet­tünk: — A környezetszennyőzésben rejlő veszélyek nagyságának megítélésében a vélemények rendkívül eltérők. A kapitalista országokban széles körben isme­retesek olyan nézetek, amelyek számítógépes előjelzések alap­ján az emberi civilizáció vi­szonylag mean távoli pusztulását jövendölik, és az egyetlen kivg- zető utat a gazdasági növekedés, valamint a népszapotodás leál­lításában, vagy radikális korlá­tozásában látják. Számunkra egyik alternatíva sem fogadható el. Az a véleményünk, hogy a tudományos-technikai forrada­lom — amely az egyre fokozódó környezetszennyeződés egyik okozójává vált — a szocialista társadalomban képes megterem­teni a reális lehetőséget az em­beriség számára a környezeti ár­talmak leküzdésére anélkül is, hogy ennek fejében le kellene mondanunk a technikai fejlődés nyújtotta előnyökről, életszínvo­nal-politikánk következetes meg­valósításáról. — Másfelől viszont a környe­zetszennyezést reálisan létező és egyre növekvő veszélynek tekintjük, amelynek leküzdése érdekében összehangolt, terv­szerű és nagyon céltudatos te­vékenységre, számottevő anya­gi eszközök felhasználására és széles körű társadalmi összefo­gásra van szükség. — Gyakran találkozhatunk | olyan felfogással is, amely sze­rint a környezetvédelem kizá­rólag anyagi kérdés: hatékony­sága döntően azon múlik, va­jon az adott ország a nemzeti jövedelem hány százalékát, tud- ! ja környezetvédelmi célokra I felhasználni. — Hangsúlyozni kell, hogy a környezetvédelem szamunkra : nemcsak anyagi természetű kér­dés. A célunk ennél átfogóbb és magasabb rendű: ' emberhez méltó, az ember alkotókészsé­gét kibontakoztató és pihenését, felüdülését lehetővé tevő kór- | nyezetet akarunk biztosítani. j mind a most élő lakosság, mind az utánunk következő generá­ciók számára. Eziránvú eröfe- | sziltseink azonban csak ak­kor vezetnek eredményre, ha a környezetvédelmi tevékenysé­get nem tekintjük egyes ható­ságok feladatának, hanem a környezetvédelmi érdekek meg­felelően érvényre jutnak a vá­rosrendezésnél, az erdő- és víz­gazdálkodásban, a beruházások megvalósításánál és a legkü­lönbözőbb gazdasági természe­tű döntések kialakításánál. A környezetvédelem tekinte­teben gyakran ütköznek egy­mással a különböző, — egyéni, csoport- és társadalmi — érde­kek, a társadalom mai és hol­napi érdeke. Nem dolgozik jól az a válla­lat. amely úgy növeli a terme­lést, hogy megfontolás nélkül szennyezi a környezetét. — A környezetvédelmi tör­vény megalkotásától nemcsak azt várjuk, hogy lendületet ad a környezetvédelemmel össze-1 függő jogalkotásnak és jogai-! kalmazásnak, hanem azt is, [ hogy kedvezően : befolyásolja a | gazdasági szervek vezetőinek az | államigazgatási szervek mun­katársainak és a lakosság leg­szélesebb rétegeinek a körnve- zettel kapcsolatos magatartását. — A legutóbbi években ha­zánkban is volt néhány olyan rendkívüli környezetszennye­zés, amely élénk visszhangot keltett a lakosság körében, és amelyeket nagyobb gondosság­gal el lehetett volna kerülni. Azt szeretnénk, ha a környe­zetvédelmi törvény nyomán si­kerülne az emberi környezet védelmét közüggyé tenni, s amely nem csupán alkalomsze­rűen egy-egy környezeti ka­tasztrófa, vagy veszélyhelyzet alkalmával kap megfelelő fi­gyelmet. — Ezt a várakozásunkat alá­támasztja az a széles körű ér­deklődés és közéleti aktivitás, amely a törvénytervezet előké­szítő társadalmi vitája során or­szágszerte megnyilvánult. — A környezetvédelem nem egyedül az iparvállalatok és a mezőgazdasági nagyüzemek ügye, hanem valamennyi állam­polgáré. Nem csupán azért, mert mindannyiunk közös kör­nyezetének megóvásáról van szó, hanem azért is, mert az ál­lampolgár nem pusztán szenve­dő alanya a környezet szeny- nyezésének, hanem gyakran maga is környezetszennyező. Elegendő ilyen vonatkozásban a városi zöldterületek rongálásá­ra, a hulladékokkal elcsúfított parkerdőkre, a szeméttel bon­tott utcákra vagy az indokolat­lanul túráztatott gépjárművek zajára utalni. Tisztelt Országgyűlés! — A környezetszennyezés a felszabadulást követően ugrás­szerűen meggyorsult ipari fejlő, dés és városiasodás, illetve a tu­dományos-technikai forradalom kibontakozása során vált igazi veszélyforrássá, amelynek elhá­rítása különféle jogszabályi ren. delkezések megalkotását Is szük­ségessé tette. A környezetvédelem egyes részterületein — bár nem azo­nos időpontban és hatékonyság­gal — olyan szervezeti, szervezé­si és jogalkotási intézkedésekre került sor, amelyek hatására már bizonyos eredményekről is számot adhatunk: — Az emberi környezet össze­függő rendszert alkot, amelyneK egyaránt vannak természetes és mesterséges elemei. A törvény- javaslat abban nyújt minőségi­leg újat korábbi környezetvédel­mi jogszabályainkhoz képest, hogv nem egy-egy környezeti tárgyat óv, hanem az emberi kör. nyezetet a maga komplexitásá­ban helyezi jogi védelem alá. A törvény és a végrehajtása érdekében megjelenő miniszter­tanácsi határozat nyomán felül kell vizsgálni és a törvénnyel összhangban — a technikai fej­lődés szintjét es várható irányát figyelembe véve — korszerűsíte­ni kell meglévő környezetvédel­mi jogszabályainkat. — Az V. ötéves terv az első olyan középtávú tervünk, amely­ben jelentőségének megfelelően helyet kapott a környezetvéde­lem. Természetesen nem csuoán a „környezetvédelmi alap” létre, hozására biztosított 500 millió fo. rintról van szó, hanem arról a lé­nyegesen nagyobb összegről is, amelyet az egyes ágazatok kör­nyezetvédelmi előirányzatai je­lentenek. — Földrajzi helyzetünknél I fogva közvetlenül érdekeltek va. gyünk a nemzetközi környezetvé- I delmi együttműködésben. Mind I a környező államokkal, mind más országokkal hatékony kétol­dalú együttműködés kialakításá. ra törekedtünk, amit környezet­védelmi vonatkozású nemzetközi szerződések és együttműködési megállaDodások egész sora jelez. A következő években ilyen jelle­gű nemzetközi kapcsolataink to­vábbfejlesztésére van szükség. — A környezetvédelmi nevelés, az ismeretterjesztés és az állam, polgárok széles körű bevonása a környezetvédelmi feladatok ellá­tásába — egyik alapvető feltétele a törvény végrehajtásának és ez által az eredményes környezet- védelmi munkának. Tisztelt Országgyűlés! — Hazánkban a fejlett szo­cialista társadalom építésén dol­gozunk. Dinamikusan fejlődik az ipar, a mezőgazdaság magas színvonalon gazdálkodó nagy­üzemekkel rendelkezik. A lakos­ság életszínvonala állandóan emelkedik, szociális, egészség­ügyi ellátása állandóan javul. Nagy eredményeket értünk el a kulturális, szellemi színvonal emelése terén. — Ezek az intézkedések nem­csak a jelenleg.' élő nemzedék számára teremtenek szebb, kul­turáltabb életet, hanem szilárd alapját jelentik további fejlődé­sének is. A mi feladatunk és felelősségünk; hogy a fejlődés­sel járó ártalmak se a mai ember, se a jövő nemzedék számára ne okozzanak a kör­nyezetet, az ernber alkotóké­pességét és életét veszélyeztető károkat. — Ennek a felelősségnek tu­datában terjeszti a kormány az országgyűlés elé elfogadás vé­gett az emberi környezet vé­delméről szóló törvényterveze­tét — mondotta a miniszter, s hangsúlyozta: — A bonyolult és szerteága­zó környezetvédelmi tevékeny­ség csak akkor lehet eredmé­nyes, ha az egész társadalom együttműködik annak végrehaj­tásában, a meghatározott cé­lok megvalósításában. Ehhez a tevékenységhez jó alapot nyújt az előterjesztett törvényjavas­lat. Bondor József végezetül a Minisztertanács nevében kérte az országgyűlést, hogy a tör­vényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. A miniszter után Gyarmati Já­nos, az építési és közlekedési bi­zottság elnöke szólalt fel, majd befejeződött a csütörtöki ülés. A képviselők pénteken — a napirendnek megfelelően — az emberi környezet védelméről előterjesztett törvényjavaslat vi­tájával folytatják munkájukat. (MTI) /

Next

/
Thumbnails
Contents