Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-18 / 66. szám
Kérdőjelek hatezer álláshely körül Hogy értsenek hozzá A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán szállodatitkárokat. vállalati, áruházi, éttermi üzletvezetőket képeznek. A hallgatók hetente több alkalommal vesznek részt gyakorlati foglalkozáson, amelyen laboratóriumi ellenőrző munka, valamint főzési gyakorlat szerepel programjukban. (MTI fotó: Balaton József felvétele — KS) Mai tévéajánlatunk: 21.05: Színházi album 1972-BEN 6411 pedagógusállást hirdettek meg. A Művelődésügyi Közlöny idei 5. számának- jegyzékében több mint hatezer a pedagógusok részére meghirdetett állások száma, s ebből 21 százalék az óvónői, 29 százalék a tanítói és 50 százalék a tanári állások részaránya. Pusztán a Számokat nézve úgy tűnhet, hogy négy év alatt nem történt tehát semmi, a pálya munkaerőgondjai stagnálnak, vagy valamelyest csökkenő tendenciát mutatnak. Ha azonban a számok mögé nézünk, sokkal többet látunk. Elsőnek például mindjárt azt, hogy 1972-ben került sor a pedagógusok bérének központi rendezésére, s azóta van lehetőség arra is, hogy a kimagaslóan jó oktató-nevelő munkát differenciáltan, a bérezésben is honorálni lehet. Már hallani is vélem a kérdést: ha javult a pedagógusok élet- és munkakörülménye — és javult, ezt vitatni is felesleges! — akkor mivel magyarázható, hogy a most üresen álló státuszok 50 százaléka tanári állás? Mert azt minden e témában járatos ember tudja, hogy a bölcsődei és óvodai dolgozók részaránya azért csökkent a meghirdetett állások között, mert 1976. január 1-i hatállyal visszamenőleg számottevő bérrendezésre került sor ezekben az intézményekben. A cipő tehát a tanítóknál és a tanároknál szorít. A tanítóknál minden bizonnyal azért, mert ők — bár osztályt vezetnek — osztályfőnöki pótlékot nem kapnak, s az óraszámcsökkenésből is kimaradtak. De milyen magyarázat adható a tanári állások 50 százalékos részarányára? Az általánosítás veszélyét kerülendő, talán még mindig az, hogy az ■ értelmiségi szférán belül a pedagógusok fizetése — pontosabban jövedelme — alacsony. Talán ezzel magyarázható az is, hogy a pálya íáSsan, de biztosan elnőiesedik, mert a férfiak jövedelmezőbb állás után néznek. Félreértés ne essék! Nem az emancipációt kívánom megkérdőjelezni, hanem az egyoldalú hatásokban rejlő vészélveket, (A tanulók sem csak lányok, hanem fiúk is szép számmal.) PRÓBÁLJUK MEG azonban az anyagiakat — a további oknyomozás érdekében — kikapcsolni, annak fenntartásával, hogy a pedagógusnál is a lét határozza meg a tuda<ot A teljesség igénye nélkül minden bizonnyal benne van ebben az 50 százalékban az is. hogy ezen a pályán nincs nontos munkaköri leírás, tehát gyakorlatilag minden belefér. Oktatási intéz- ménj'eink eléggé „nyitottak" ahhoz, hogy csak az jusson be a falakon, ami az ott folyó munka hasznára van. A demokratizálási folyamatot azért kísérik olvan ie'enségek is, melyek nem kedveznek az okSzentesi filmesek Békésen A békési művelődési ház Alkotók Klubjának amatőrfilmesei a közelmúltban a szentesi amatőrfilm klub tagjait látták vendégül. A szentesiek 12 filmet mutattak be a békési klubban, majd dr. Dragon Károly klubvezető és a vendég amatőrfilmesek válaszoltak a békésiek kérdéseire. A hasznos eszmecsere után megállapodtak abban, hogy a szentesiek részt vesznek a nyári, békési alkotótáborban és meghívják klubestre a békési amatőrfilmeseket. Az Alkotók Klubjának filmes- szekciójában húsz amatőr dolgozik Szabó Gerzson vezetésével és nagy részt vállalnak az alkotótábor előkészítéseiből is. tató-nevelő munka egészének, nem emelik a pálya presztízsét. Eklatánsabban meg sem fogalmazható e gondolatkör, mint ahogy ezt Faragó Vilmos teszi az Élet és Irodalom idei 5 számában, „Beszéljünk jelenidőben” című cikkében: „Az értelmiségi a jól élni vagy jól is szolgálni dilemmájával küzd, ha az elsőt választja, lelkiis- merete rossz, ha az utóbbit, egészsége sínyli, a gyakorlati megváltástudomány tételein töpreng, tevékenysége alkotó jellegére perel, feszengve mozdul saját tisztázatlannak érzett munkamegosztásbeli szerepében.” Ezen túlmenően, arról sem vagyok meggyőződve, hogy a pályázati rendszer jelenlegi formájában, a lehetőségek számbavétele mellett, jól tölti-e be szerepét? Egyről azonban szeretnék mindenkit meggyőzni: nem speciális magyar jelenséggel állunk szemben, hanem egy átmeneti korszak adott területének vetületével, amelynek mutatói nem bagatellizálhatok, de semmiképpen sem dramatizálhatok. Az oktatás világválságáról beszélünk ma, de ez olyan jellegű válság, mely nem a csőd felé halad, hanem a minőségi megoldások útját keresi, ami mindig lassúbb, és kevésbé mutatós, mint a mennyiségi megoldás. HAZAI viszonylatban máradva: történtek és. történnek olyan helyi és központi intézkedések, melyek nyomán négy év múlva — az új tanterv bevezetésének időpontjában — sokkal kedvezőbb eredményekről lehet majd számot adni. mint amit a most meghirdetett állások számaránya mutat, ami — százalékban kifejezve — 4-5 százalékos, ha a közoktatásban dolgozók egészéhez viszonyílesztési tapasztalatai is bizonyítják: az egy-egy iparágra koncentrált beruházások csak akkor lehetnek hatékonyak, ha a hazai fejlesztés a szocialista országokkal való együttműködéssel páro- -sul. Számos nagyvállalatunk példáia ezt igazolja. A szociális, ta integrációban rejlő lehetőségeket kihasználva lett például a legutóbbi években az egyik lag- tekintélyesebb európai autóbusz- gyár az Ikarusz, e gyakorlatot követve valósíthatott meg — a szocialista és a tőkés országokban egyaránt — sikeresnek ítélt fejlesztést a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár; e széles körű együttműködés tette lehetővé, hogy az elmúlt öt esztendő alatt huszonöfcizörösére fusson fel a Videotonban a számítástechnikai eszközök gyártása. A számítástechnikai eszközök gyártásában kibontakozó együttműködés azonban a többitől némileg különbözött. A szocialista országok szakosítási gyakorlatát eddig főként az jellemezte, hogy a termelés felosztásakor a már meglévő kapacitásókból indultak ki, erre építették a munkamegosztást, a fejlesztést. A komputergyártásban ennek ellenkezője történt, hiszen nem volt ipari bázis, a részvevő orsz'ágok a terveket először a rajzasztalon egyeztették, s ezután került sor a termelőkapacitások kiépítésére. Az egységes számítógéprendszer kidolgozását 1969-ben határozta el hat szocialista ország. Az akkori döntés lényege az Üj számával jelentkezik ezút- I tál a Színházi Album. Az összeállításban részesei lehetünk a Nemzeti Színház új bemutatója. Shakespeare: II. Richárd című drámája előkészületeinek. Megszólal a rendező Major Tamás, a címszereplő Öze Lajcs. A Jó. zsef Attila Színházban ekkorra i résztvevő országok a szélesedő 1 gazdasági integráció jegyében közösen fejlesztenek ki Szami- tógépesaládot, egyszersmind felosztják maguk között a gyártásból adódó feladatokat. . A hét évvel ezelőtt hozott döntés első eredményét 1973 nyarán mérhették le a szakemberek: ekkor mutatkoztak be a moszkvai kiállításon az egységes számítógép-rendszer tagjai. Az esemény nemcsak a szocialista, hanem a tőkés országok szakembereinek körében is méltán keltett feltűnést. A programban résztvevő országok működő gépelvet vittek Moszkvába, s csaknem a teljes gépsort bemutatták. A moszkvai kiállítás óta újabb gépek, perifériák jelentek meg a szocialista országok piacán. A szakosítási egyezmény alapján hazánk gyártja á gépcsalád legkisebb tagját, az R—10-est. Tavaly készült el az. első miniszá- mítógép, a VT 1005-ös, amely az ügyviteli munkában alkalmazható előnyösen. A székesfehérváriak új terméke az. ugyancsak az egységes számítógép-rendszerbe illő R—12. amely 10-es társának továbbfejlesztett változata. Az összehangolt fejlesztés helyességét igazolják a piaci sikp- rek. Számitógéoeink nagy vevője a Szovjetunió, emellett a programban résztvevő valamennyi szocialista országba szállítjuk berendezéseinket. E biztos felvevő piac tette lehetővé, hogy a gépeket sorozatban, gazdaságosan állítsuk elő, egyszersmind ez már lezajlott Gönz Árpád: Magyar Médeia című monodrámájának premierje, amelyet a népszerű tévérendező, Dömölky János állított színpadra. Erről a produkcióról részletekkel számol be a Színházi Album. S hírt kapunk vidéki bemutatókról is. a piac tette kifizetődővé a fejlesztéseket is. Mindennek eredményeképpen hazánkban ma már olyan számítástechnikai eszközöket képesek előállítani a gyártók, amelyekre a fejlett számítástechnikai kultúrával rendelkező tőkés országokban is van vevő. Megalapozott tehát a terv: a Videoton az idén — 1975- höz képést — meg akarja duplázni eladásait a nem szocialista országokba. Már korábban ötven millió frankos keretszerződést kötöttek a licencet adó francia C. I. 1. céggel, ennek alapján bővítik szállításaikat az idén Franciaországba. Megvásárolták az amerikai Data Products sornyomta- tójának a licencét s 1976-ban már megkezdődik a visszaszállítás az amerikai eljárás alapján gyártott termékekből. Kooperációs megállapodást kötöttek a svéd Data Saab céggel, amelynek VT 1005-ös és egyéb egységeket szállítanak perifériák ellenében. Svédország új piacnak számít, akárcsak India, ahová ugyancsak ebben az évben indulnak el az első szállítmányok. A számítástechnikai eszközök gyártásában mind jobban kibontakozó együttműködés jelzi: fejlődésünk gyorsításának, a szelektív iparfejlesztésnek fő útja a szocialista integráció lehetőségeinek széles körű kihasználása, ezen járva juthatnak el a gyárak legkönnyebben oda. hogy minden piacon jól értékesíthető termékekét kínálhassanak a vásárlóknak. K. Ny. J. tunk. Szilárd Adám Az integráció hétköznapiai Szelektív iparfejlesztés - KGST-együttműködéssel Az elmúlt évek hazai iparfej- volt, hogy az ESZR-programban Piros — — sárga zöld Örültem és egy kis büszkeség is eltöltött, amikor Békéscsaba főterén, a templom környékén elhelyezték a forgalmat irányító lámpákat, örültem, hogy gyorsabb és veszélytelenebb lesz majd ezen a forgalmi csomóponton áthaladni mind a járműveknek, mind a gyalogosoknak. Büszkeség is keveredett ezzel a reményei. Fejlődésünk jelenét láttam benne. Megyszékhelyünk forgalma olyanná nőtt, hogy már a legkorszerűbb eszközöket kell felhasználni irányítására. Türelem is társult ezekhez, hiszen hetek teltek el. amíg a lámpák a megadott terv szerint fényleni, villogni kezdtek. De úgy látszik, hogy öröm nincs üröm nélkül, ahogy napfény sincs árnyék nélkül. Mert jó dolog.hogy a csúcsforgalomban rendet és biztonságot teremt a piros-sárga-zöld fény váltakozása és tereli, irányítja okosan megszabott rend szerint a gépkocsik forgalmát. Jó dolog, hogy nem kell tíz-húsz perceket várni az alsóbbrendű útvonalról érkező jármüveknek a továbbhaladásra. Csúcsforgalom azonban nincs egész nap. Több órás időszakok vannak, amikor gyér a forgalom. Ilyenkor gyakran megtörténik, hogy egyetlen gépkocsi várakozik percekig a kereszteződésben, de áthaladnia nem lehet, mert a lámpa tilosra áll, A forgalomirányítás mindenkori célja kettős: biztonságosabbá és gyorsabbá tenni a forgalmat. Csúcs- forgalmon kívül ez a cél nálunk nem valósul meg. Fontolóra, kellene venni a lámpák üzemeléséért felelős KPM illetékeseinek ezt a körülményt. Csúcsforgalomban szükséges, kell a forgalomirányítás, de a nap nagyobbik részében elegendő lenne a sárga fényt villogtatni, vagy akár ki is kapcsolni. A közlekedési lámpák jelenlegi működése a gyalogosok körében sem problémamentes. Sokan nem értik, én sem. hogy miért van szükség a panirbolt sarkán az alig négy lépésnyi széles, gvérforgalmn Just Zsig- mond utcában a jelzőlámpára. A piros lámpa jelzésre sokan megtorpannak, megállnak — jogosan. Gcniármű-forgalom azonban semen-ől sincs. A gva- 1«»y>s útiá viszpp( csaknem mind><r sietős, hiszen lassabban halad Négy lépés n^m .iiev” — gondolták elvesek és átvágnak a kes’-en'’ utnép a u,»os ieízé^- ben. A tömnek i« eli*iznuvto|i_ noduob a. lá-uuo tisrt"1 e*éio-n és követik a nőidé t, A svalr^bt azt mntatJa. hó"-v Rt nincs szijksé«* i»IzrPémnára. Hiszen a rréu tá mu,í Sorga lom ess'-ánvú, «»tpí í* PC~ die alig jöhet szóba. Nem egészen ez a, helvget a *4-es út v«nal-;ban lévő és n-r, István király tér két oldala közötti zebrán, amelyeknek gyalogos forgalmát szintén Iámnak szabályozzák. Gombot is leket nyomkodni, hogy zöld jelzés legyen, De szabaddá az átkelés — másként nem is történhet _ c sak a többi lámnajelzéssel összhangban válik. Az átkelni szándékozók éltekében érdemes lenne megfontolni, hogy nem elégítené-e ki a közlekedésbiztonsági igényeket a villogó sárga fény ezen a kél gyalogos átkelési szakaszon — talán még csúcsforgalomban is. A Szovjetunióban a gyalogos piros jelzésben is átmehet a másik oldalra. csak akkor nincs előnye a gépjármüvekkel szemben. Az udvariasság nálunk sem ismeretlen fogalom — ezt jogosan feltételezhetjük. e, g. s.
