Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-02 / 52. szám

A MEGYÉI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! TÍÍPÚJSÁC WM5. MÁRCIUS 2., KEDD Ára: 1,— forint XXXI. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM MA: VISSZATEKINTÉS, HOGY ELŐBBRE LÁSSUNK ♦ * * TIZENÉVESEKTŐL A NYUGDÍJASOKIG *** A DOLGOZÓK • ISKOLÁJÁRÓL (5. oldal) A Szovjetunió népgazdasági tervének több irányai az SZKP XXV. kongresszusa előtt Az SZKP XXV. kongresszusa hétfőn délelőtt, munkájának 6. napján lezárta a kongresszus el­ső két napirendi pontját. A mindössze félórás délelőtti ülésen Gyinmuhamed Kunajev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja elnö­költ. Bejelentette, hogy az' első két. napirendi ponttal, tehát a Központi Bizottság és a Közpon­ti Revíziós Bizottság beszámolóival kapcsolat­ban 139 delegátus jelentkezett szólásra, s vi­tafelszólalás hangzott el. Kunajev javaslatára a kongresszus megszavazta az első két napirendi pont vitájának lezárását. Ezután az elnök felkér­te Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, az első napirendi pont előadóját vitazáró beszé­dének elmondására. Leonyid Brezsoyev vitazáró beszéde Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizottság tit­kára lépett ezután a szónoki emelvényre, s felolvasott egy nyilatkozattervezetet, amelyben az SZKP XXV. kongresszusa ke­gyelettel megemlékezik a nem­zetközi kommunista és munkás- mozgalom, a nemzeti felszaba­dító mozgalom mártírjairól, kö­veteli mindazoknak a kommu­nistáknak és egyéb haladó sze­mélyiségeknek a szabadon bocsá­tását, akiket az imperializmus és a reakció a világ legkülönbö­zőbb részeiben bebörtönzött. Mi­után a kongresszus ezt az ok­mányt; is egyhangúlag elfogad­ta, az elnök berekesztette a dél­előtti ülést. A Központi Bizottság beszá­molójának megvitatásában részt vettek minden köztársaságunk képviselői — a központi bizott­ságok titkárai, a területi párt- bizottságok titkárai, felszólaltak a munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek képviselői. — kezdte vitazáróját Brezsnyev, majd így folytatta. A párt bél­és külpolitikája kérdéseinek szé­les körét érintették. Nem kétsé­ges, hogy az új Központi Bi­zottság, amelyet majd megvá­lasztunk, figyelmesen tanulmá­nyozni fogja az elhangzott ész­revételeket, s azokat figyelembe veszi majd munkájában. Az általános vitáról szólva há­rom mozzanatot szeretnék ki­emelni. Szerintem ezek a leg­fontosabbak. Mindenekelőtt nagy ' megelé­gedéssel állapítható meg, hogy a kongresszuson felszólalt vala­mennyi küldött egyöntetűen he­lyeselte a Központi Bizottság po­litikai irányvonalát és gyakorla­ti tevékenységét. Teljes támo­gatást kapott a Központi Bizott­ság beszámolójában vázolt, jö­vőre vonatkozó irányvonal is. Elvtársak, ez azt jelenti, hogy sokmilliós pártunk — amelynek akaratát mi itt kifejezésre jut­tatjuk — eszmeileg és politikai­lag összeforrottan, egységesen fogadta a XXV. kongresszusát. Ki kell emelni a vita rendkí- vül konstruktív, tárgyszerű és elvszerű jellegét. Az elmúlt öt­éves terv eredményeinek , ko moly elemzése, a párt és az or­szág jelenének és jövőjének át­gondolása, fejlődésünk számos problémájára vonatkozó érdekes javaslatok, saját tevékenysé­günk önkritikus, követelménye­ket támasztó megközelítése — ezek az itt elhangzott beszédek legfőbb jellemvonásai. Ez pedig' azt jelenti, hogy a kongresszuson csakúgy, mint az egész pártban, a kommunisták­hoz méltó, alkotói munkastílus uralkodik. Egységesen és erőtel­jesen hallatták szavukat a pro­letár internacionalizmusról, a népek barátságáról és a békéért vívott harcról. Ez a mi politi­kánk és ettől nem térünk el. Ki kell emelni a felszólalók nagy optimizmusát, magabiztos, céltudatos hangját. Mindez az ügyünk sikerébe, a terveink rea­litásába vetett szilárd meggyő­ződésnek és annak a felismerés­nek az eredménye, hogy ha a párt kollektív bölcsességével ki­jelöli a célokat, kitűzi saját ma­ga és az egész ország feladatait, akkor megvalósulnak ezek a cé- kfc, megoldódnak ezek a felada­Köszönetet mondok mind­azoknak az elvtársaknak, akik nagyra értékelték a beszámolót, s elismerő szavakkal szóltak Központi Bizottságunkról, Po­litikai Bizottságunkról, rólam és külföldi barátainkról. De az a helyes dolog, ha eddigi sike­reinket úgy tekintjük, mint / a párt vezető szervei, továbbá a pártbizottságok és az összes pártszervezet kollektív munká­jának, együttes erőfeszítésének eredményét. Mi akkor járunk el helyesen, akkor járunk el lenini módon, ha eredményeink tudatában, fi­gyelmünket a még meglevő fo­gyatékosságokra, a megoldatlan feladatokra összpontosítjuk. Ügy gondolom, a kongresszus küldöttei egyetértenek azzal, hogy az ügy ilyen megközelíté­se mindennél jobban elősegíti a kommunisták és egész népünk politikai aktivitásának és alko­tó energiájának fokozódását. Engedjék meg, hogy ennek je­gyében zárjam szavaimat. Ügy gondolom, hogy a Központi Bi­zottság beszámolójáról folytatott vita jellege és tartalma mente­sít a terjedelmesebb záróbeszéd­től. Ezt követően "Viktor Grisin, a KB Politikai Bizottságának tag­ja az első napirendi ponttal kap- csolátos határozati javaslat elő­készítésére szombaton alakított 110 tagú bizottság megbízásából felolvasta a határozati javasla­tot. A kongresszus mind ezt, mind a' Központi Revíziós Bi­zottság beszámolóját jóváhagyó határozati javaslatot egyhangú­lag, lelkes tans és éljenzés köze­pette elfogadta. Az SZKP XXV. kongresszusának nyilatkozata Áz SZKP XXV. kongresszusának határozata Az alábbiakban közöljük az SZKP XXV. kongresszusának határozatát az SZKP Központi Bizottsága Leonyid Brezsnyev előterjesztette beszámolójáról. Miután meghallgatta és meg­vitatta L. I. Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára előter­jesztésében az SZKP Központi Bizottságának beszámolóját, a párt soronlevő bel- és külpoliti­kai feladatairól, elhatározza: o Teljes egészében helyesli a párt Központi Bizottsága politikai irányvonalát és gyakorlati tevékenységét. © Jóváhagyja áz SZKP KB beszámolóját és javasolja minden pártszervezetnek, hogy munkájában érvényesítse azokat -a tételeket és feladatokat, amelyeket L. I Brezsnyev yctett fel az SZKP Központi Bizottsága beszámolójában. Az SZKP XXV. kongresszusa hétfőn elfogadott nyilatkozatá­ban hangoztatja: „Az SZKP XXV. kongresszusa kifejezve a szovjet kommunis­ták, az egész szovjet nép akara­tát, ünnepélyesen kinyilvánítja testvéri, megbonthatatlan szoli­daritását a kommunistákkal, az imperializmus és a reakció el­len folytatott küzdelem minden harcosával, mindenekelőtt pe­dig a fasiszta megtorlások áldo­zataival, azokkal, akik koncent­rációs táborokban és börtönök­ben sínylődnek, akik kegyetlen kínzásokat szenvednek el. A kongresszus teljes határo­zottsággal követeli Luis Corva- lánnak, a nemzetközi kommu­nista mozgalom kiemelkedő sze­mélyiségének, a Chilei Kommu­nista Párt főtitkárának, J. Ca- demartorlnak és J. Monteznak, a Chilei Kommunista Párt ve­zetőségi tagjainak, E. Poncenak és C Lorcának, a Chilei Szocia­lista Párt vezetőinek és a népi egység más személyiségeinek, a chilei fasiszta rezsim foglyainak — kommunistáknak, szocialis­táknak, minden hazafinak és demokratának — a szabadon bocsátását. A kongresszus követeli: bo­csássák szabadon J. Perezt és J. Masserát, az Uruguayi Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának titkárait, minden uruguyai kommunistát, L. Se- regnit, az JJruguayi Széles Front A kongresszus küldöttei tapssal fogadják Brezsnyev elvtárs vitazáróját elnökét és más demokratákat, A. Maidant, a Paraguyai Kommu­nista Párt elnökét, M. Sóiért, a Paraguyai Kommunista Párt Központi Bizottságának titkárát és a többi paraguyai hazafit. A kongresszus erélyesen tilta­kozik az Argentínában, Brazíliá­ban, Guatemalában, Haitiban folytatott megtorlások és terror ellen, s követeli, hogy ezeknek vessenek véget.1 A kongresszus támogatja mindazokat, akik síkra szállnak Spanyolország és Indonézia né­peinek igazságos ügye mellett. Támogatja továbbá a Dél-Afri­kai Nemzeti Felszabadító Moz­galom résztvevőit, a palesztinai hazafiakat, akik népüknek azért a szent jogáért harcolnak, hogy saját független államot teremt­hessen. A kongresszus erélyesen el­ítéli a kommunisták — a béke és a népek biztonságának követ­kezetes védelmezői, a dolgozók érdekeiért, az emberiség jobb jövőjéért folytatott küzdelem legöníeláldozóbb harcosai — ül­dözését és a velük szemben al­kalmazott diszkriminációt. A kongresszus legteljesebb támo­gatásáról biztosítja a forradalmi felszabadító mozgalom meghur­colt résztvevőit és hőseit, test­véri üdvözletét küldi nekik. A kongresszus támogatja és helyesli Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának azt a javaslatát, hogy Moszkvában állítsanak emlékművet a nemzetközi-kom­munista, munkás- és nemzeti felszabadító mozgalom hőseinek, azoknak az önfeláldozó harco­soknak, akik a nép boldogulásá­ért, az osztályellenességgel ví­vott harcban vesztették életü­ket. A kongresszus felhívja a vi­lág összes kommunistáit, vala­mennyi ország dolgozóit, a tár­sadalmi és a politikai szerveze­teket, hogy még tevékenyebben kapcsolódjanak be abba á harc­ba, amelynek célja, hogy meg­szűntesse a haladás, demokrácia és szocializmus élenjáró erői el­leni terrort és megtorlást, s ki­szabadítsa a reakció valamennyi foglyát. Az SZKP a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetségének népei a jövőben is töretlenül követik a nagy és nemes célo­kért küzdő harcostársak iránti tevékeny szolidaritás lenini ha­gyományait, mindenkor hűek 'esznek a proletár internaciona- 'izmus ügyéhez” — hangsúfyoz- za a nyilatkozat. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents