Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-10 / 34. szám
Jól tájékozott titkárok Szocialista brigád Pongrácz Jánosok téli birodalmában Az Állami Ifjúsági Bizottság titkársága négynapos értekezletre hívta a minisztériumok, országos hatáskörű szervek, fővárosi és megyei tanácsok ifjúsági titkárait. A meghívón a felsorolás még hosszabb és bonyolultabb. de e hosszadalmas és — a pontosság kedvéért — nehézkesre sikeredett címzésnek örülni kell. A lényeg ugyanis az, hogy az if júságoolitikai teendőkkel ily sok helyen foglalkozik egy-egy hozzáértő. A párt ifjúságpolitikai hatá- • rozatának és az Ifjúsági Törvénynek a megjelenése után gyakorta emlegetett óhaj volt ugyanis, hogy a jó programhoz, a társadalmi törődés gyakorlati megvalósításához, minden szinten legyen ember is! Ne vesszen el például a sokféle tanácsi ügy között az ifjúságé, fogja össze valaki az azonos minisztériumhoz tartozó vállalatok fiataljainak gondját-baját, szorgalmazza a megoldást. Az if- jú~á«i titkári beosztás meghonosodott. A tisztség betöltőinek hasznos munkájáról legegyszerűbben úgy győződhetünk meg, ha egy-egy minisztérium vagy megye éppen időszerű tennivalói után tudakozódunk. A titkárok rendszerint pontos adatokkal szolgálnak, ismerik a rö- videbb-hosszabb tá'’" terveket. Valóban gazdáivá váltak az ifjúság- témának. Budapesti értekezletük február 3-án kezdődött. Tanácskozással, ülésezéssel amúgyis telített korunkban vajon kell-e s mit ér négy nap „szöveghallgatás”? Sokat ér — mondhatjuk tömören. A négy nap alatt ugyanis a titkárokat valóban felkészítették a következő hónapok feladataira. Márpedig úgy, hogy mindenekelőtt megismertették Szilárd tüzelőanyagokból változatlanul zavartalan forgalomra készültek fel és az igényeknek megfelelő ellátást nyújtanak: 54 ezer magánerőből épülő lakás többségéhez pedig a korábbinál jobb, szervezettebb, anyagellá- 1ást biztosítanak — hangzott el a tüzelő- és építőanyag-kereskedelem vezetőinek hétfőn délelőtt szintén, ami fölős volt. A negyedig ötéves tervben 70 milliárd forinttal bővültek az ipar termelő állóeszközei. A gépek, berendezések egységnyi értékére jutó bruttó termelés viszont kisebb, mint öt esztendővel korábban. Némely iparterületen — így a textiliparban, a műszeriparban — három, négv százalékkal. Közrejátszik ez a költségek, s végső soron a termékek jövedelmezőségének, árának alakulásában? Szónoki kérdés. Minden hatással van erre. Az is, hogy gyorsan és indokolatlan mértékben nőtt az alkalmazotti létszám, s hogy míg 1965-ben minden,száz munkaórából hatvanat, ma csak ötvenötöt számo’nak el teljesítménybérben. öreg. rossz rostákon hullik át mindaz, ami alkotóeleme a teljes termelési költségnek. s ígv a kelleténél ritkábban akad fenn az. ami elkerülhető, megtakarítható, ami fölösleges. MskaCf ’évhUek A fogyasztói árszínvonal mozgása nem azonosítható .azzal, hogy „nő” vagy „csökken” az életszínvonal: az ár a fogyasztás növekedését és szerkezetét befolyásolja, de csupán része az élet- színvonalnak. Mégis, makacs tévhit, hogy „drágul az élet”, mert emelkedik az árszínvonal. Mintha a jövedelmek, nem gyaőket az országos döntésekkel, elképzelésekkel. Egyebek között az állami szervek xés intézmények tevékenységével, az 1976. évi ifjúsági parlamentek és a KISZ IX. kongresszusának előkészítésével. Egyszóval, az idei legfontosabb országos programokkal. Emellett felelős vezetőktől hallgattak kül- és belpolitikai előadásokat. A közvetlen és gyors információ fontosságát aligha szükséges bizonygatni. Nyilván akkor látják el jól munkakörüket az ifjúsági titkárok, ha a helyi ismereteik mellett képet kapnak a legfrissebb, országos tervekről is. A jó tájékozottsághoz, az információk rendszerezettségéhez ilyen központi „eligazításra” is szükség van. Bárki megjegvezheti ugyan, hogy az ismeretanyagot adhatnák írásban is. De úgy elmaradnának a konzultációs kérdések, S a gyakorlati munka közben derülne ki az esetleges félreértés, kétely. Ami önmagában is baj lenne. Ám többről van szó. A négy napba olyan foglalkozások is ..befértek”, amelyek a titkárokat gyakorlati módszerekkel gazdagítják. Tervezéshez, gazdálkodáshoz, munkastílushoz fűztek tapasztalatokon alapuló észrevételeket a csoportos beszélgetések vezetői, s mód nvi- lott a tapasztalatok cseréjére is. Lehet, hogy mindezt néhány év múlva rövidebb idő alatt elvégzik majd. Az az érzésem azonban, hogy a majdani tanácskozások jelentős rövidítésére nem nagyon számíthatunk, hiszen az ifjúságpolitikai kérdések maguk is szüntelenül változnak. S_bér cserélődik a fiatal nernzedék, a feltételeket nem kell újból megteremteni. Azok hosszú távra adottak. M. D. kezdődött országos értekezletén a Belkereskedelmi Minisztériumban. A tanácskozáson beszámoltak arról, hogy az idei nagyobb árualapok megteremtéséhez az állami iparral már megkötötték a szállítási szerződéseket, az import tárgyalások is folynak. (MTI) rapodnának! Hasonló tévhitek az üzemi, termelői közgondolkozásban is jelen vannak. Szívesen alkalmazott'érv például, hogy a szocialista iparban a teljes termelési költségek 66 százalékát az anyagköltségek alkotják — az iparcsoportok egy részében ennél is magasabb az arány, így az élelmiszeriparban 80 százalék —, ha tehát drágulnak az anyagok, márpedig ennek vagyunk tanúi akkor a termelési ráfordítások is „automatikusan” nagyobbak lesznek. Csakhogy: mi és mennyi készül a felhasznált anyagból, az már nem fontos?; Hiszen — egyetlen tényt kiragadva — az acéllemezek 35 százaléka, a feldolgozás során hulladékba jut. S aligha egyedül az acéllemezeknél fedezhetünk fel ily’ meghökkentő pazarlást! Nem mindig kifejezője az ár annak, hogy a termék — vagy szolgáltatás — a társadalomnak ténylegesen mennyibe került Ettől még a költségek — a ráfordítások — költségek maradnak. S ha ez nagyobb az indokoltnál, ha több, mint amennyit a megteremtett érték jogossá tenne, akkor megrövidítettük magunkat. Sokszor csináljuk ma ezt, mivel lassan, következetlenül, kényszerűen látjuk csak be: az ármegállapftás a — kitágított — műhelyfalak között kezdődik el. Vadcsapások tarkítják a fehér hószőnyeget.' A fák közötti nyílegyenes sorokban jól kivehető — már azoknak, akik értenek hozzá — milyen állatok jártak arrafelé, az erdőgazdaság dolgozói által je« illatú szénával megrakott etetők irányában. A téli erdő is szép. Igaz, színeiében csak tavasszal és őszszel pompázik. Különösen meg- ejtően szép ősszel, amikor fehér ökörnyálak úsznak a levegőben, rátekeredve egy-egy vén tölgyre, mint a menyasszonyi fátyol. A zörrenő avaron olyankor tapsifülesek rohannak a sunyi róka elől, és a fácánkakas riadtan kapja fel zöldes színben csillogó fejét a zajra. Most, ilyenkor más az erdő képe, meg az élete is. A csuna fehérségből feketén válnak ki a tölgyek, elmosódva látszanak, mintha mindig ködben állnának a szürke törzsű nyárfák. A fekete hátú dámvadak hangos iramlás- sal vágtatnak át az erdei úton és szempillantás alatt eltűnnek a sűrűn nőtt kökénybokrok mögött. Hangtalanul siklik a szán a keményre fagyott havon. A lovak nyakában ütemesen cseng a sárgaréz csengő és a lovak orrlikából meleg pára száll a fák felé. Ez a csendes táj a Pong-1 rácz brigád birodalma. Törökerdőnek hívják Gyulán, ki tudja miért és mióta a Dénesmajoralatt húzódó erdőt, ezt a viszonylag fiatal tölgyest. A háborút megelőző harmincas évek derekán telepítették, mert másra nem igen volt alkalmas ez a vízjárta, ragacsos fekete föld. Közeledünk a Kutyaíogó felé — ez egy erdőrészlet neve. Állítólag onnét kapta, hogy annyira elburjánzott benne a kökény, hogy köztük csak keskeny csapás maradt, amelyen valamikor nemcsak az őzek, nyulak, dámvadak, hanem a kóborkutyák is jártak. Itt aztán ügyes hurokkal, tőrrel nem volt nehéz megfogni őket. Baltacsattogás — ez még mindig jellemző a favágókra — és motorfűrész zaja erősödik egyre jobban, ahogy közeledünk a Pongrácz János vezette „Táncsics” brigád munkahelyéhez. Méltóságteljesen, mintha lassított film lenne, zuhan az el fűrészelt fa. Aztán gyors mozdulat, és a szapora fejszecsapások alatt a fa gallyaitól lemeztelenítve fekszik a hóban. Hangos szuszogással jön egy sárga ló, istrángjához kötözik a fatörzseket, amiket a ..munkapadhoz” húz. Ott egy másik fűrészes ember választékolja, majd darabolja és végül sarangolja, ha jól mondom ezeket az erdőgazdasági kifejezéseket. Vagyis a köznapi kifejezésekkel szólva, egy mérőléccel megjelöli a fát milyen hosszban keli elfűrészei- ni, ez a választékolás. Ezután eldarabolják a megadott méret szerint, majd sarangolják, azaz szépen sorba rakjak. Egy tisztáson tűz parázslik. Kékessz’őke füst emelkedik egyre magasabbra, hogy utat találjon a csupasz gallyak között a hófellegekkel teli ég ft- lé. Kísérőim, Mastala Gergely műszakvezető és Guti János ke- rüle tvezető olyan otthonosan vezetnek a brigád munkahelyéhez, mint ahogy a várost lakó ember igazodik el a házrengetegben. A tűz körül tüskök és egy alumínium kanna, hogy a víz ki ne hüljön túlságosan. Jókor érkezünk. Éppen pipa-huja van, cigarettaszünet. Kék munkaruhában, pufajkában és gumicsizmában ballagnak a tűzhöz a brigád tagjai. Jónapotíal köszöntjük őket, amire adjon- isten a felelet. Komótos mozdulattal közelebb húzzák a tus- kókat és leülnek. Előkerül a dózni, de nem finomra vágott dohányt csípnek ki belőle, hanem Kossuthot, Symphoniát meg Fecskét. Hol van már a fináncnemlátta szűz dohány? Lassan indul a beszélgetés. A szabadban élő, dolgozó emberek gyanakvó tartózkodása a városból jött ember iránt csak lassan enyhül. Ha itt van „a főnök”, akkor meg inkább olyanokat kérdeznek először, ami mindenkit érdekel. Például lesz-e az idén bérfejlesztés, ér- tékelték-e már a brigád elmúlt évi munkáját meg más efféléket. Amikor ezeken túljutottunk, akkor kezdünk csak pu- iv’i h. milyen is ez a Táncsics brigád. Most már köny- nyebben alakul a közös hang, megvan a téma is, de amit csak óvatosan lehet lehámozni, mint a friss déligyümölcsöt. Rövid az idd, nem is érnek rá meg nem is kenyerük a sok mellébeszélés. Természetes egyszerűséggel sorolják el ki, kicsoda, hogyan él és mit dolgozik. Találomra választottuk ki, hogy hol kezdjük a sort, hiszen a brigád 14 tagú. Sándor Lászlóval kezdtük az ismerkedést. Régen volt, 15 éve már, hogy a brigád tagja lett. Segédmunkásként kezdte, majd addig unszolták — kedve is volt hozzá —, hoev beiratkozott az ásotthalmi szakmunkásképző iskolába. Tíz hónapot kellett végiggürcölni, de megérte, szakmunkás lett. Több a pénz is, meg a szakmunkás cím rangot is jelent. Ungor Gábor a gyulavári Lenin Tsz-ben dolgozott mint sertésgondozó. Nem keresett ott sem rosszul, de ebben a kollektívában jobban érzi magát. Hét éve már, hogy velük dolgozik. Szabó Béla is másfél évtizede van a brigádban. Betanított munkás, megpróbálkozott ő is az iskolával, közben beteg lett, aztán abbamaradt. Most meg úgy hallotta, Ásotthalmon megszűnt a felnőttképzés. Debre- czeni Imre 1939 óta van a DS- FAG-nál, de ebbe a brigádba csak 1968-ban került. Ahogy visszaemlékezik rá, amióta itt van, talán négyszer-ötször volt táppénzen. Egyszer gyomorfekéllyel ooerálták. Gólya Jenő a legfiatalabb a brigádban, nem az életkorát hanem a tagságot tekintve, 1970 óta tag. Dénesmajorban lakik, hat gyermeke van. A legnagyobb fiű követte az apját, de ő már nem kézi munkás, MTZ vei dolgozik. Bar- ta Gábor is a helyi Lenin Tsz- ből jött a brigádba. Ott fogatos volt, itt is lóval bánik. Hogy miért jött ide? Nem könnyebb a munka, de jobb a kereset. Széles László 1969. őszén jelentkezett a brigádba. Először a fatelepen dolgozott, de nem tudott megbarátkozni a körülötte levő falakkal. Jobban vágyott a szabad munkahelyre. Gáspár György is 15 éves tag. A fiúk őt is követték, egyik most katona, a másik traktoros. Berénvi József 14 évvel ezelőtt jelentkezett. Akkor 15 éves volt, nem is vették fel, csak időszaki munkára. Aztán ittragadt ■ a brigádban. A felesége éppen gyes-en van a második gyermekkel. Ponerácz Lajos is alapító tag. Brinda József a Sarkadi Kendergyárban dolgozott 1986-ig. Itt kapott szolgálati lakást, azért jött át az erdészethez. Ö is Ásotthalmán végzett. Guti János kerületvezető is tagja a brigádnak. Kezdettől. Ö a főnökük, de brigád- gyűlésen olyan tag, mint más. Pongrácz János a brigádvezető. Megbecsült ember, nemcsak azért, mert kitűnő szakmunkás, hanem azért is, mert példásan vezeti a kétszeres aranykoszorús Táncsics brigádot. Tagja az igazgató tanácsnak is, így aztán neki „könnyű” kiállni a brigádért. — Nem is panaszkodhatunk, hiszen a vállalatnál nekünk leg- magas’abb az órabérünk. Persze, jól tudják azt a főnökök is, hogy milyen ez az erdei munka. Tudjuk, jó hírünk van, nemcsak itt, a szakmában is. Meg is válogatjuk, hogy kit veszünk » fel brigádtagnak. Volt már olyan, nem is egy, akit elutasítottunk, mert tudtuk, nem tud majd eleget tenni a követelményeknek. Most jóval könnyebb már a dolgunk, mint volt a kezdet kezdetén, amikor hetenként 60 órát dolgoztunk a mostani 44 órával szemben. Keményen meg kell dolgozni, de jól keresünk. A brigádtagság 90 százaléka új családi házat épített az elmúlt években. Eljárunk kirándulni is, én tavaly megjártam az Adriai-tengert, 12 napos jutalomüdülésen voltam Rije- kúban. II cigaretták elparázslot- tak. A lovak horkantva türelmetlenkednek, fáznak. Az emberek felveszik a fatörzs mellé támasztott fejszéket, felsivít a motoros fűrész, folytatják a munkát. Hazafelé Mastala Gergely „megsúgja”, hogy ez a brigád már másfél évtizede bizonyítja, hogy megérdemli a megbecsülést, gondoljuk csak el, évente egy egész erdőt, 4 000 köbméter fát kitermelni, elszállítani nem akármilyen munka ... Béla Ottó A TÜZÉR vezetőinek országos értekezlete l
