Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-04 / 29. szám
Debreceni mézeskalács Debrecenben a mézeskalács-készítés legismertebb mestere Kerékgyártó Sándor volt. A Batthyányi utcai üzlet.decemberben becsukott, miután » mczeskalácsos mester elhunyt. A műhely és a bolt berendezését a Dcry Múzeum vette meg, így újabb tárgyi emlékekkel gazdagodott régi mesterségeket őrző. egyébként is értékes anyaga. Képünkön: özvegy Kerékgyártó Sán- dorné, Rózsika néni, a régi üzletben > (MTI Fotó — Balogh P. László — KS) Tizenkét naponként egy halászhajó Az NDK-beli Stralsund hajógyárának sólyáin tizenkét naponként készül el egy tengeri halászhajó. A hajók hossza 102 méter, vízki szorításuk mintegy 3 ezer tonna, sebességük, még viharos időjárás esetén, is 14,6 csomó, vagvis 27 kilométeróránként, A hajók tulajdonképpen úszó üzemek, amelyeken naponta 30 tonna halat lehet feldolgozni. A hűtőegység kapacitása 630 tonna. A Stralsund ban építőét Hajókon a halászok eljuthatnak a Vizoayai-öbölbe, Nyugat-Afrika partjaihoz, s ha szükség van rá, akkor még tovább is, sokezer mérföldre a hazai partoktól. A hajók hetven napig tartózkodhatnak kikötés nélkül a tengeren. A svár a második világháború után szinte a nulláról indult. Az üzemben csupán hét haióé"(*ő dolgozott. A munkások száma ma már eléri a hét és fél ezret. Valamennyien jól képzett szakemberek. Hajóiból olyan, fejlett hajógyártással rendelkező országok is vásárolnak. mint Norvégia, Svédország és Hollandia. A legnagyobb megrendelő azonban a Szovjetunió. 1950 óta összesen 3756 hajót gyártottak az NDK üzemeiben, s ebből 2851 a Szovjetunió megrendelésére készült. A hosszú távra szóló szovjet megrendelések elősegítették, hogy az NDK hajógyártása jelenlegi kapacitását elérje. (BUDAPRESS—APN) A tananyag: Mirelit, konzerv és sör Izelsfi kis jubileumát — az első öt esztendőt — maga mögött hagyó iskola pontos címe: Budapest, X. kerület, Maglód! út 4, Mégis a Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézethez a bejárat nem a Maglódi út felöl van. Véletlerí, de mégis beszédesen jelképes ez az útelzárás, ez az új bejárat: körbe vették, körbe ölelték egy hajdani fut- ballpálya helyén (a sörgyáriak futballpályája volt) épült iskolát a nagy gyárak, élelmiszeriparunk — a terített asztal különböző iparainak — fellegvárai. Iskola, amely mestereit, szakmunkásait neveli az élelmiszer- iparnak, ez az iskola smaragdzöld gyeptégla udvarával, fehér műmárvány s üvegfalú, épületsoraival középütt áll; szembe vele a Kőbányai Sörgyár utcasorai, oldalt a Kőbányai Növényolaj- gyár (az Amot is itt gyártják), arrébb pedig a konzervgyárak karéja. A gyakorlat — az élet és a tudomány. Ritkán szerencsés megvalósulása. A gödöllői agrár- egyetem gyakorlóiskolája ugyanakkor az élelmiszeripar szakembereinek, majdani vezetőinek utánpótlásforrása. Nehéz is pontosan megfogalmazni: iskola, üzem ez avagy üzemiskola. Korszerűen felszerelt laboratóriumok többezres kötetnyi könyvtár, Budapest egyik legnagyobb tornaterme, előadótermek, klubszobák, az ideális iskolának otthona. De a zöld gyepen, az udvaron, avagy az ösz- szekötő folyosón áthaladva nem is tanműhelyekbe, hanem valóságos kis gyárakba érkezik az ember. Dr. Simonyi Miklósné igazgatóhelyettes szobájának vit- rinpolcáin italpalackok, dobozok a nagyvilágból: Goid Fassl, s Karlsberg dobozos sörök (üres a doboz) White Horse whiskis, Napoleon konyakos palackok. Nem kínálatra, vendégfogadásra. Taneszköz ? Simonyiné az erjedésipar vezető tanára. Kiss József igazgató szobájában is konzervdobozok, húskészítmények s söröspalackok. A tantárgy. —i A vidéki kihelyezett osztályon és a felnőtt levelező oktatáson kívül 800 tanulója van az intézetnek. A szakközépiskolai ágazatot elvégző növendékeink — mondja az igazgató — üzemi munka után technikusi tanfolyam elvégzésével itt vizsgázhatnak is. „Valóságos kis gyárakba érkezik az ember” — ilyenek ezek a tanműhelyek. (Ezért is lehetne így fogalmazni: „gyáriskola”.) A hüfő’par tanműhelyében — kis mirelité gyár két gyors- fagyasztó alagúttal — Ilüse Gá- bomé vezeti épp a szakmunkás- képzőknek a gyakorlatot. Hü- sené a mirelité gyárból jött gyakorlati oktatónak, és üzemmérnök volt, agrármérnöki és mérnöktanári diplomája van). A tanműhely, vagyis a kis mirelité gyár első termében két tanuló. fagyasztott kelbimbót tisztít. Az egyik tanuló, Kohon László Pusztavacsról való, a hernádi tsz küldte iskolára, ha végez, visszamegy a tsz-be, a tsz-nek hűtőháza és baromfi- feldolgozója van. Dobos Erika Turistvándról jött, ő Fehérgyarmaton az épülő nagy hűtötáro- lóban szeretne majd dclgozni. Az iskola nemcsak a meglevő élelmiszeripari vállalatoknak neveli a szakembereket, hanem a leendőknek is. Ahogy Zalaegerszegen' az élelmiszeripar egyik legnagyobb beruházásához, az új hűtőházhoz, ió előre megszervezték, „elültették” a gazdaságok kertészeteiben a nyersanyag hátteret, ugyanis most iskolázzák be azokat a fiatalokat, akik majd a 78-ban meginduló új mirelité gyár legénységét alkotják. — A kelbimbó után, a nudli, a sodraíék és a ■ galuska jön — mondja a tanműhely vezetője. — Gyártottunk már karfiolt, készételeket, vagdalt májat. Szigorú laboratóriumi vizsgálatok után a termékeinket a gyár átveszi és úgy kerül a kereskedelembe. A konzerv tanműhelynek, a kis konzervgyárnak kis hűtőközpontja van, ugyanolyan vákuum üstökben, töltőgépsorokon készül a konzerv mint a nagy gyárakban. Ugyanolyanokban, csak: kicsinyekben. Íz iskolai - Bőrgyárban látni igazán ezt a valvcií miniatürizálást. Cefrefőző, komlófőző, bekeverő üstök, mind rozsdamentes acélból. Négyszáz literes üstök. A szomszédban — kérdem Merényi Antaltól, a műhelyvezetőtől — a Kőbányai Sörgyárban hány literesek ezek az üstök? — Az első két szám pontosan ennyi. Négyszáz. Csakhogy nem liter, hanem: 400 hektó- sok. A söripari tanulóknak külön kollégiumuk van, a sörgyár kollégiumai. Épp a végzős, leendő szakmunkásosztállyal találkozom. Pónus Dániel Tlsza- dersről való, ő érettségit szeretne a szakmunkás-bizonyítványa mellé szerezni. Horváth Jenő Békéscsabára szeretne menni, Csabán nagy lerakata van a gyárnak: „palackozásánál, az érkező sör fogadásánál szeretnék dolgozni”. Újabb tanműhely. újabb kis gyár. A húsipar másodéves diákjai debrecenit és olasz felvágottat készítenek. A füstölők mögött a falon, a táblán — mert azért iskola ez, a fekete tábla minden üzem falán — a tananyag receptúrája. Kétszáz kiló debrecenihez 102 kiló húspép, 84 kiló sertéshús (a húspép marhahúsból készül), 40 kg' szalonna, 0,5 bors és még sok más fűszer kell. Tanműhely, amelybe hetente kétszer 45 félsertés érkezik és hat mázsa, vagyis két marha. Feldolgozandó tananyagnak... K. Gy. U SZU? XU. bonsrossniM elift Tudományos-műszaki fejlesztés a Szovjetunióban A Szovjetunió Kommunista Partjának közelgő kongresszusán az ország gazdasági feladatainak. az új ötéves tervnek a megtárgyalásán belül különleges figyelmet szentelnek majd a tudományos-műszaki fejlődésnek. A Szovjetunióban ennek a szakterületnek a vezetői — így például Gvisianyi, a Minisztertanács mellett működő tudományos-műszaki kérdésekkel foglalkozó bizottság elnökhe- Ivettese — ismételten rámutattak: a szocialista társadalmi rendszer különösén kedvező lehetőségeket ’ biztosít a tudományos-műszaki fejődésnek. A tervgazdálkodás feltételei módot nyújtanak arra, hogy a legfontosabb területekre koncentrálják a kutatási és fejlesztési erőfeszítéseket. A szovjet kormány legfelsőbb tudományirányítási szerve az Állami Tudományos és Műszaki Bizottság. Ez alakítja ki a tudomány és technika távlati fejlesztésének főbb irányait. Emellett javaslatokat terjeszt a Minisztertanács és a Tervhivatal elé a tudományos és műszaki vívmányok népgazdasági alkalmazására. A jelenlegi helyzetben ennek az utóbbi tevékenységnek különleges jelentősége van. 1968. őszén ugyanis párt- és kormányhatározat született a termelés és a tudományos-műszaki fejlesztési tevékenység kapcsolatának szorosabbá fűzésére. A eél a tudományos munka gazdasági hatékonyságának növelése volt, illetve az, hogy a korszerű technikát gyorsabban vezessék be a? iparban. Más szóval: hogy a tudománytól a termelésig terjedő „átfutási időt” csökkentsék. Ez a határozat számos rendkívüli fontosságú gyakorlati intézkedést tartalmazott. így például a tudományos intézetek felelősségét kiterjesztették és hálózatukat úgy szervezték át, hogy lehetővé váljék közvetlen kapcsolatuk a termelői egyesülésekhez. Fokozták a tudományos kutatómunka intenzitását a vállalatoknál. S nem utolsósorban: a tudományos és műszaki fejlesztési tevékenység területén új ösztönzési rendszert dolgoztak ki. Ennek lényege az, hogy az anyagi ösztönzést a tudományos műszaki fejlesztés tényleges népgazdasági — tehát termelési — hatékonyságától tették függővé! Mindez még a szovjet gazdaságfejlődés történetében is páratlan fellendüléshez vezetett a tudományos-műszaki fejlesztésben. Az a tény, hogy a Szovjetunió gazdasági tevékenységében a tudományos és műszaki fejlesztés eddig nem látott jelentőségre tett szert — megmutatkozik a Szovjetunió nemzetközi tudományos-műszaki kapcsolataiban. Ennek legfontosabb eleme természetesen a szocialista országok közötti többoldalú tudományos és műszaki együttműködés, amelyet a KGST komplex programja is hangsúlyoz. Ezek á kapcsolatok a most elfogadásra kerülő ötéves tervben, valamint az 1990- ig terjedő távlati tervben is megfelelő hangsúlyt kapnak. A KGST-tagállamok jelenleg is csaknem 300 tudományosműszaki fejlesztési témán dolgoznak összehangoltan. Az 1980- ig terjedő időszakban körülbelül 900 kutatási témán működnek együtt a KGST tagállamai. Ennek a tudományos munkának a kereteit az a több mint 70 többoldalú egyezmény adja meg, amelyet a KGST-orszá- gok egymással aláírtak. Ezek az energia és energetika területétől a gépgyártásig és az élelmiszeriparig a termelési ágazatok egész sorában irányozzák elő a közös tudományos-műszaki fejlesztési tevékenységet. A 70 egyezmény gyakorlati megvalósításában a KGST-orszógok több mint 1500 tudományos kutatóintézete vesz részt. Tevékenységüket 43 koordinációs központ és 12 erre a célra létrehozott nemzetközi szervezet irányítja. Éppen a Szovjetunióban folyó tudományos és műszaki kutatás és fejlesztés színvonalának gvors emelkedése miatt a legfejlettebb tőkés országok is egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a nemzetközi együttműködés iránt. Jelenleg a Szovjetuniót 14 fejlett tőkés országhoz (közöttük a technológiailag élen haladókhoz) fűzi kormányközi együttműködési megállapodás. Emellett a Szovjetunió tudomá- nvos és műszaki fejlesztési politikája nagy jelentőséget tulajdonít egyes vezető cégekkel é3 a tőkés országok tudományos intézményeivel létrehozandó munkakapcsolatnak. Jelenleg 160 ilyen jegyzőkönyv vagy egyezmény van érvényben a Szovjetunió és a tőkés partnerek között. A pártkongresszus küszöbén e tevékenységből azt a következtetést lehet levonni, hogy a Szovjetunió és a KGST-orszá- gok kapcsolataiban a tudomány és technológia közvetlen termelőerővé vált. Ami a tőkés viszonylatot illeti, a Szovjetunió a műszaki-tudományos együttműködés területén is készen áll a kölcsönösen előnyös és egyenrangú kapcsolatok megteremtésére — ami a nemzetközi enyhülés komplex folyamatának jelentős alkotóeleme. (—i —e) TENGERATLASZ A tengereket ismertető atlaszsorozat kiadását kezdték meg nemrégiben a Szovjetunióban. A térképeket szovjet tudósok állítják össze a hazai és külföldi anyagok alapján, amelyeket a legutóbbi években gyűjtöttek a különféle országok tudományos kutatóhajói. 1975 végén jelent meg a Csendes-óceánnal foglalkozó első kötet, amely 5000 méteres mélységig jellemzi az óceánt. Igen érdekesek és értékesek a nagyobb vízalatti földrengések központjait ismertető anyagok. Az atlasz legrészletesebb fejezete a hidrogeölógiával foglalkozik. A térképek a tengervíz hőmérsékletéről, sótartalmáról, sűrűségéről, az áramlatokról és a szelekről is adnak értékes felvilágosításokat. A sorozat következő kötetei az Atlanti- és az Indiai-óceánnal foglalkoznak majd. (BUDAPRESS—APN) 5 Bios Hierum: W 107«. FEBRUAR 4.
