Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-27 / 49. szám

Villámdiplomácia A Centropress csütörtök esti kommentárja Huszár István kubai Távol álljon főiünk, hogy beavatkozzunk az amerikai diplomáciai mechanizmusba. Még kevésbé szándékunk egy külügyminiszteri látogatás fontosságát eleve megkérdője­lezni. Annál is inkább, mert tudjuk és valljuk: a lényegre törő, minden fölösleges sal­langtól mentes tárgyalások értékét nem stopperórával mérik. Azért mégis elgondol­koztató, hogy nyolc nap alatt lehet-e érdemi megbeszélése­ket folytatni hat országban. Korunk kétségtelenül szu­perszonikus század. Ám a1 vil­lámdiplomácia korszakában is feltűnést keltett Henry Kis­singer nemrég befejeződött latin-amerikai körútja. Vene­zuela, Brazüia, Peru és Ko­lumbia után rövid leszállás Costa Ricában, majd — csu­pán a földrengés-katasztrófa fölötti részvét kifejezése cél­jából — kétórás tartózkodás Guatemalában. Brazília kivé­telével mindenütt tüntetőkkel találta szembe magát a kül­ügyminiszter. Még ha az USA és a „zöld kontinens” kapcsolata mentes is lenne minden felhőtől, még akkor is vakmerő vállalkozás egy ilyen sebtében lebonyolí­tott utazás. Ez a viszony azon­ban egyre, romlik, s éppen a USA kereskedelmében 500 millió dollár fölösleg mutat­kozik a valamennyi latin- amerikai állammal bonyolított adás-vételek egyenlegében. A külügyminiszter koráb­ban többször is ígéretett tett: új párbeszédet kezd az érin­tett országokkal. Nos, ez a pár­beszéd most — megfelelő idő híján — meg sem kezdődhetett. Elmaradt az államfők tervezett tanácskozása, s a sértődött el­nökök helyett Kissingemek be kellett érnie a külügyminisz­terekkel. Pedig lett volna té­ma: a megalázó kétoldalú kapcsolatokon túlmenően a Kubával szemben gyakorolt blokád politika revíziója épp­úgy a rendezetlen problémák közé tartozik, mint a Panama csatorna térségének vitája. Egy rendkívül tetszetősen hangzó program: a szövetség a haladásért nevet viselő ame­rikai elképzelés korábban már csődbe jutott. Most viszont az új párbeszéd helyett csupán a szuperszonikus villámdiplo­mácia erősen korlátozott tár- j gyalási lehetőségeit kínálta ] fel Washington. A földrész és Amerika kapcsolataiban alig- i ha büntetlenül. tárgyalásai Mint közöltük, szerdán dél­után — közép-európai idő sze­rint valamivel éjfél előtt — Ha­vannában megkezdődtek a ma­gyar—kubai tervegyeztető tár­gyalások. A magyar delegációt Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, a kubait Osvaldo Dorticos köztársasági elnök, a tervbizottság elnöke ve­zeti. A szívélyes, elvtársi lég­körben lefolyt első tanácskozá­son a delegációk vezetői kölcsö­nösen tájékoztatták egymást a két ország aktuális gazdasági kérdéseiről. Ezt megelőzőleg Osvaldo Dor­ticos ebédet adott Huszár István tiszteletére. Az ebéden Belarmi. no Castilla kubai miniszterel­nök-helyettes és dr. Meruk Vil­mos havannai magyar nagykö­vet is részt vett. Csütörtökön folytatódtak a tárgyalások, majd pénteken a Huszár István vezette delegáció Kuba egyik ipari fellegvárába, Cienfuegos városába látogat el. (MTI) Haderőcsökkentési tárgyalások latin-amerikai államok köve­telték, hogy a találkozóra mi­előbb sor kerüljön. Nem most, már jóval korábban. Az USA ugyanis úgy alakí­totta gazdasági szerkezetét, hogy kereskedelmében mind­inkább növekszik a latin-ame­rikai államok függősége. Ha­sonlóan ehhez, előnytelen szá­mukra az USA technológiájá­nak és beruházásainak igénybe vétele. Míg például Brazília kereskedelmi mérlege a múlt évben 1,6 milliárd dolláros de­ficittel zárult az Egyesült Ál­lamokkal szemben, addig az A Hofburg nemzetközi konfe­renciatermében ismét zárt ajtók mögött tanácskozott 19 ország küldöttsége a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalássorozat csütörtö­kön megtartott 95. plenáris ülé­sén. A tanácskozáson ezúttal Wolfgang Behrends nagykövet, a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségének vezetője elnö­költ. Az ülést követő nemzetközi sajtótájékoztatón a szóvivők kö­zölték: a plenáris ülésen az NDK, illetve az NSZK képvise­lőjének felszólalása hangzott el. Dr. Ingo Oeser nagykövet, a Német Demokratikus Köztársa­ság delegációjának vezetője hangsúlyozta: a szocialista or­szágok által a múlt héten előter­jesztett újabb módosító javaslat azt a célt szolgálja, hogy elő­mozdítsa a tárgyalások eredmé­nyességét. Az ülés második felszólalója az elnöklő Wolfgang Behrends nagykövet volt, aki a NATÓ-or- szágok tavaly december 16-án beterjesztett javaslatát indokol­ta. Bejelentették a sajtótájékozta­tón, hogy a legközelebbi plená­ris tanácskozást március 4-én tartják. (MTI) Peking: Ismét a „tacebaok" A pekingi falakon feltűnő nagybetűs újságok, a „tacebaok” új és gyorsan kiéleződő hatal­mi-politikai harc híreit hozzák Kínából. Hat héttel Csou En- laj halála után megindult a küzdelem az utódlásért. Még­pedig nemcsak egyszerűen a miniszterelnöki poszt betöltésé­ért. A harcban résztvevők maga­sabbra vetik szemüket. Mao Ce- tung, a kínai párt elnöke nyolc­vanharmadik esztendejében van, egészségi állapota általános vélemény szerint hanyatlik és szélesebb körű nyilvánosság előtt voltaképpen már évek óta nem mutatkozott. A hatalmi harc kezdetét em­lékezetes módon az a rendkí­vül meglepő döntés jelezte, amelynek nyomán Hua Kuo- feng, a korábbi közbiztonsági miniszter tölti be az „ügyvivő miniszterelnök” posztját. Ez nemcsak azért volt meglepetés, mert a kínai közbiztonság őre addig csak hatodik volt a kor­mányfő, Csou En-laj tizenkét helyettese közül. Az igazi és mélyebb megle­petést az okozta, hogy az is­meretlen döntéshozó (aki vagy Mao volt, vagy csak Mao tud­tával cselekedhetett) egyszerűen átlépte azt a politikust, akit Csou En-laj az utóbbi években szervezetten készített elő a miniszterelnöki poszt átvételé- [ re. Ez a kínai politikus Teng ] Ksziao-ping volt, akit annak idején, a „kulturális forrada- I lom” viharos éveiben kitaszí­tanak a hatalom belső köréből ‘ és hét évig gyakorlatilag nem szerepelt a nyilvánosság előtt. (Sőt: a „vörösgárdisták” a vég­leg elsüllyedt hajdani államel­nök, Liu Sao-csi után őt ne­vezték ,,a második számú, bur- zsoá úton járó és hatalmon le­vő személynek”.) A Csou En-laj által vezetett „pragmatikus” csoport — amely­nek megerősödését valószínűleg az okozta, hogy az anarchikus belső állapotok további fenn­tartása már Kína alapvető ha­talmi pozícióit is veszélyeztet­te volna — 1973-ban emelte vissza a politikai reflektorfény­be Teng Hsziao-pinget. Az utóbbi években és külö­nösképpen Csou En-laj beteg­ségének másfél. esztendeje alatt gyakorlatilag Teng Hsziao-ping volt Kína miniszterelnöke. Arra természetszerűen szá­mítani. lehetett, hogy a kínai belpolitika ultrái, akik tovább­ra is megtartották néhány ve­zető pozíciójukat a hatalom belső körében, (s akiknek külön súlyt ad. hogy Mao felesége is soraik közé tartozik,) Csou En- laj halála után megindítják az i ellentámadást. Azt viszont már | kevesen hitték volna, hogy Teng j Hsziao-ping pozíciói ilyen gyor­san összeomlanak. A kínai fő­városban tevékenykedő nyugati hírügynökségek — közöttük min­denekelőtt a francia AFP — azt jelentették, hogy félbe kel­lett szakítani a kínai párt köz­ponti bizottsági ülését, ötnapos vita után február első napjai­ban az ülés határozathozatal nélkül ért véget. Lényegében azért, mert a két egymással szembenálló csoport nem tudott megegyezésre jutni. Általában ebből vonják le azt a következtetést, hogy az új csillag Hua Kuo-feng, afféle kompromisszumos jelölt, aki mindkét csoport számára elfo­gadható. Ez pillanatnyilag ere­je — de később gyengesége is lehet. Hiszen, ha a belső ha­talmi harcban valamelyik cso­port győzedelmeskednék, min­denképpen saját emberét állíta­ná a miniszterelnöki posztra. Nyilván a viták eldöntetlen vol­tával függ össze, hogy Hua csak „ügyvezető” miniszterel­nök lett. A TASZSZ-iroda moszkvai analízise is úgy értékelte a helyzetet, hogy Csou En-laj ha­lála után a kínai párt úgyne- | vezett szélsőséges szárnya in­dított támadást a „mérsékeltek” ellen. A moszkvai kommentátor . ugyanakkor hangsúlyozta: „Szá- ! mos tény arra mutat, hogy fe- j lelos funkcionáriusok egy reá-1 Ülést taa'tott A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács csü­törtökön ülést tartott. Havasi Ferenc, a Miniszterta­nács elnökhelyettese tájékoztat­ta a kormányt a Szovjetunióban február 9—13. között folytatott, a két ország gazdasági együtt­működésének időszerű kérdése­it érintő megbeszéléseiről. A Minisztertanács a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. A külügyminiszter jelentést tett Dimitri Biciosznak, a Görög Köztársaság külügyminiszteré­nek február 11—13. között, illet­ve Max van der Stoelnek, a Holland Királyság külügymi­niszterének február 17—19. kö­zött hazánkban tett hivatalos látogatásáról. A kormány a be­számolókat jóváhagyólag tudo­másul vette. A Minisztertanács a honvédel­mi, valamint az igazságügymi­niszter előterjesztésére megtár­gyalta a honvédelmi törvény tervezetét és úgy határozott, hogy azt az országgyűlés elé ter­jeszti. A kormány megtárgyalta az Országos Tervhivatal jelentését a népgazdaság elmúlt évi fejlő­déséről. A Minisztertanács a je­lentést elfogadta és felhívta az illetékes minisztereket és az or­szágos hatáskörű szervek veze­tőit, hogy a tapasztalatokat és tanulságokat irányító munkájuk során vegyék figyelembe. A munkaügyi miniszter jelen­tést tett az elmúlt évi munka­ügyi helyzetről. A Miniszterta­nács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette és úgy határo­zott, hogy még ebben a félévben megtárgyalja a munkaerőgaz­dálkodással, a munkaidőkihasz­nálással és a munkaszervezéssel összefüggő feladatokat. A Minisztertanács megtár­gyalta a háztáji és kisegítő- gaz­daságok helyzetéről és a terme­lés fejlesztése érdekében szüksé­ges intézkedésekről szóló elő­terjesztést. A kormány az elő­terjesztést elfogadta és úgy fog­lalt állást, hogy a szocialista nagyüzemek elsődleges fejlesz­tése mellett hatékony segítséget kell adni a családi munkán ala­puló háztáji és kisegítő gazda­ságok termelési lehetőségeinek teljesebb kihasználásához és számukra hosszabb távon is megtartani és fejleszteni kell a termelési és értékesítési bizton­ságot. A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter jelentést tett az ez évi gazdasági munkákra való felkészülésről. A kormány a jelentést elfogadta és a terme­lés tervszerűségének biztosítása érdekében felhívta az érintett minisztereket, az országos hal táskörű szervek, valamint a vál­lalatok vezetőit, hogy a mező- gazdaság és az élelmiszeripar előtt álló feladatok sikeres vég­rehajtására a szükséges intézke­déseket tegyék meg. 1 A kormány megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a külkereskedelmi miniszter je­lentését a szocialista országok­kal aláirt 1976—1980. évekre szóló árucsereforgalmi és fizeté­si megállapodásokról, valamint az ez évre szóló árucserelorgal- mi jegyzőkönyvekről. Felhívta a külkereskedelmi miniszter fi­gyelmét, hogy a népgazdasági tervben meghatározott igények kielégítésének figyelembe véte­lével keresse az árücséreförga- lom bővítésének lehetőségét. Az igazságügyminiszter elő­terjesztésére a kormány rende­letet hozott az igazságügyi szak­értőkről. A Minisztertanács ■ ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Szadat befejezte szaúd-arábiaf látogatását Anvar Szadat egyiptomi ól- ' lamfő csütörtökön befejezte öt­napos szaúd-arábiai látogatását, 1 s Rijadból Masqatba, Oman fő­városába utazott. lista,kül- és belpolitikát kíván­nának és a kínai nép előtt álló gazdasági fejlődési problé­mák gyors megoldását.” Fel­tételezhető, hogy éppen az ilyen törekvések felbukkanása miatt már a Hua kinevezését követő héten rendkívül éles „tacebao” kampány indult Teng Hsziao- ping ellen. Nevét ugyan egye­lőre nem említették, de félre nem érthető személyi célzások világossá teszik: ő az, akit most megint a „kapitalista út” köve­tésével vádolnak. A kínai belső viszonyok ter­mészetesen nem teszik lehetővé a gyors és megbízható értéke­lést. Hiszen Peking zárt politi­kai világában a két ellentábor irányvonala leplezett és álcá­zott formában jelenik meg. A külvilág számára éppen ezért csak az a lehetőség nyílik, hogy a hatalmi harc kiéleződésének tényét leszögezze. És még egy az, hogy — a moszkvai kom­mentátor szavaival — „a belső harcok által szétdúlt kínai ve­zetés egységének biztosítására a maoisták továbbra is a szov- jetellenesség politikáját erőlte­tik”. Egy dolog az említettekből mindenesetre bizonyos: Csou En-lajnak az a törekvése, hogy viszonylag rendezetten, az or­szág gazdasági és politikai éle­tének feldúlása nélkül biztosít­sa az utódlást — nem sikerült. Peking a következő hónapok­ban a nvílt hatalmi harc kor­szakát éli majd. Szadat egyiptomi elnök és Khaled Ibn Abdul Aziz szaúd- arábiai király tárgyalásairól csütörtökön Kairóban és Ri- jadban egyidejűleg közös köz­leményt adtak ki. Ebből kitű­nik, hogy Szaúd-Arábia úgy döntött: háromszáz millió dol­láros segélyt folyósít Egyiptom­nak. A két ország államfője a do­kumentumban hangoztatta, az arab államok kollektíván fele­lősek azért, hogy elérjék a kö­zél-keleti válság és a Paleszti­nái probléma igazságos meg­oldását. Sürgette az arab álla­mok sorainak egyesítését, min­den erőforrásának mozgósítását á közel-keleti helyzet befa­gyasztására irányuló kísérletek meghiúsítására. Az egyiptomi—szaúd-arábiai közös közlemény parancsolóan szükségesnek nevezi, hogy a PFSZ a palesztinai nép egyet­len törvényes képviselőjeként részt vegyen az összes nemzet­közi szervezetekben és konfe­renciákon. Szadat elnök és Khaled ki­rály — a dokumentum. szerint — felszólította Algériát, Ma­rokkót és Mauritániát, hogy a Nyugat-Szaharával kapcsol atos viszályában kerülje a katonai ellenségeskedéseket, s a prob­léma békés megoldása érdeké­ben lépjen közvetlen kapcsolat­ba egymással. A két államfő végül elma­rasztalta Izraelt, amiért az , ál­tala megszállt arab területeken izraeli településeket létesít. (Reuter) 1976. FEBRUÁR 27.

Next

/
Thumbnails
Contents