Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója (Folytató* tu 1. oldalról) A párt Központi Bizottsága állandó figyelmet fordított » szocialista államokkal kiépített gazdasági együttműködésre, an­nak a kölcsönös előny és a szo­cialista internacionalizmus alap­ján történő további fejlesztésé­re. Az elmúlt ötéves időszak jó néhány újdonságot hozott ezen a téren. A Központi Bizottság Politi­kai Bizottsága különösen fon­tosnak tartja a szocialista gaz­dasági integrációnak azt a hosszú lejáratú programját, ame­lyet a többi KGST-országgal együtt 1971-ben fogadtunk eL A komplex program végrehaj­tásában végzett munka azzal az eredménnyel járt, hogy máris lényegesen elmélyült gazdasági kölcsönhatásunk, fokozódott or­szágaink gazdaságainak egymást kölcsönösen kiegészítő jellege — mindegyikünk nem csekély hasznára Gyors ütemben növekszik a kereskedelem is. Öt év lefor­gása alatt több mint kétszere­sére nőtt a KGST-országokkal lebonyolított áruforgalmunk. Ez a forgalom ma igen tekintélyes: évi 26 milliárd rubel értékű. Az elért eredményekre tá­maszkodva most megtehetjük a következő lépést Napirendre került a hosszú lejáratú cél­programok kidolgozása és vég­rehajtása Természetes, hogy Qyen nagy és újszerű munkában bonyodal­mak is adódnak. Nemcsak köl­csönös gazdasági előnyről van szó, hanem roppant politikai je­lentőségű feladatról is, neveze­tesen közösségünk anyagi alap­jának megerősítéséről. Az utóbbi években lényege­sen kibővült ideológiai együtt­működésünk a testvéri országok pártjaival — mondotta ezután az SZKP KB főtitkára. Nem alkal­milag, hanem rendszeresen ta­lálkoznak pártjainknak az ide­ológiai és a nemzetközi munká­val foglalkozó vezető tisztségvi­selői. A szocialista országok tu­dósai ma már sok tudomány­ágat kollektív erőfeszítésekkel fejlesztenek. Hasznos együttmű­ködést valósítanak meg a tö­megtájékoztatási eszközök — a rádió, a televízió, a sajtó — is. Mindez segíti az eszmei nevelő- munka színvonalának efnelését pártjaink mindegyikében, lehe­tővé teszi, hogy eredményeseb­ben lépjünk fel a két társadalmi rendszer ideológiai harcában. A jelenlegi körülmények között ez nagyon fontos, mivel mindin­kább előtérbe kerülnek az ide­ológiai harc problémái, s ebben a harcban hatalmas fegyver a szocializmus igazsága. A szocializmus rhár ma rop­pant hatással van világszerte százmilliók gondolkodására és érzéseire. A szocializmus bizto­sítja a dolgozó embereknek a szabadságot, a valóban demok­ratikus jogokat, a jólétet, az is­meretek legszelesebb körű hoz­záférhetőségét, a jövőjük iránti szilárd bizonyosságot. A szocia­lizmus békét hoz, biztosítja va­lamennyi ország szuverenitásá­nak tiszteletben tartását és az egyenjogú államközi együttmű­ködést, támasza a szabadságu­kért és függetlenségükért har­coló népeknek. Ami pedig a holnapot illeti, az kétségkívül újabb bizonyítékokat szolgáltat a szocializmus korlátlan lehető­ségeire, a kapitalizmussal szem­beni történelmi felsőbbrendűsé­gére. A Kínához fűződő viszony ter­mészetesen sajátos és különálló kérdés. Kína jelenlegi vezetői­nek politikája nyíltan a szocia­lista államok többsége ellen irá­nyul. Mi több, egyenesen össze­mosódik világszerte a legszélső­ségesebb reakció álláspontjával — a nyugati országok militaris­táitól és az enyhülés ottani el­lenségeitől egészen a dél-afrikai fajgyűlölőkig és Chile fasiszta vezetőiig. Ez a politika nem­esimén merőben idegen a szo­cialista elvektől és eszmények­től. hanem lényegében az impe­rializmus fontos tartaléka Is létt a szocializmus ellen vívott har­cában. Minden békeszerető nép szá­mára nagy veszélyt jelentenek Pekingnek azok a lázas kísérle­tei, hogy meghiúsítsa az enyhü­lést, meggátolja a leszerelést, bizalmatlanságot és ellenséges­kedést szítson az államok kö­zött, az a törekvése, hogy világ­háborút provokáljon, maga pe­dig hasznot húzzon belőle. Pe- kingnek ez a politikája mélysé­ges ellentétben áll minden nép érdekeivel. Határozottan szembe- szállunk ezzel a gyújtogató po­litikával, védelmezzük a szovjet állam, a szocialista közösség, a kommunista világmozgalom ér­dekeit. Ma már nem elég any. nyit mondani, hogy a maoista ideológia és politika nem egyez­tethető össze a marxista—leni­nista tanítással. Egyenesen el­lensége annak. A Kínával való kapcsolatok­ban pártunk szilárdan tartja magát ahhoz az irányvonalhoz, amelyet a XXIV. kongresszus határozott meg. Ennek az irány­vonalnak helyességét igazolta az élet. Továbbra is harcolunk a maoizmus ellen, elvi és kérlelhe­A beszámolási időszakban fo­kozódtak és megszilárdultak a Szovjetunió kapcsolatai a gyar­mati függés alól felszabadult or­szágokkal, vagy, ahogy szintén nevezik őket, a fejlődő országok­kal. Különösen fontos, hogy gaz_ dagodott kapcsolataink politikai tartalma — mondotta ezután Leonyid Brezsnyev. Milyen fő irányokban történ­tek változások felszabadult or­szágokban az utóbbi évek folya­mán? Említhető az iparfejlesztés súlypontjának az állami szektor­ra való áthelyeződése, a feudális földbirtok felszámolása, a kül­földi vállalatok államosítása, ami arra irányul, hogy a fiatal államok hatékony szuverenitást gyakorolhassanak saját termé­szeti erőforrásaik fölött, továbbá saját szakemberek kiképzése. Egyszóval, a nehézségek ellené­re mélyreható, haladó Irányú változások mennek végbe a vi­lágnak ebben a részében. Ez természetesen történelmi fontos­ságú folyamat. Sok felszabadult országban megfigyelhető az osztályerők el­különülésének bonyolult folya­mata, fokozódik az osztályharc. Ez különbözőképpen nyilvánul meg. 'Újabb progresszív változá­sok történtek a szocialista őrien, tációjú arab, afrikai és ázsiai or­szágok gazdaságában és politikai életében. Vannak olyan országok j&yobx#: x ók--' [ ^ •• • • tetlen harcot vívunk vele szem­ben. Egyszersmind szeretném Is­mét megerősíteni, hogy akárcsak más országok, Kína vonatkozá­sában is szilárdan tartjuk ma­gunkat az egyenjogúság, a szu­verenitás és a területi sérthetet­lenség tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az erőszak alkalma­zásáról való lemondás elveihez. Egyszóval, mi készek vagyunk normalizálni viszonyunkat Kí­nával a békés egymás mellett élés elvei alapján. Sőt, mi több, bizonyossággal kijelenthetjük: ha Pekingben visszatérnek a valóban marxista—leninista po­litikához, ha elvetik a szocia­lista országokkal szemben ellen­séges irányvonalat, ha a szocia­lizmus világával való együttmű­ködés és szolidaritás útjára lép­nek, akkor ez megfelelő vissz­hangra talál a mi részünkről, és lehetőség nyílik, hogy olyan jó viszony alakuljon ki a Szovjet­unió és a Kínai Népköztársaság között, amely megfelel a szocia­lista internacionalizmus elvei­nek. A kínai félen a sor. is, ahol a fejlődés tőkés úton ment tovább, A belső és a külső reakció erős nyomást gyakorolt néhány olyan rendszerre és politikai szervezet­re, amely szocialista célokat hir­detett meg, s haladó átalakítást hajt végre. A Szovjetuniónak a fejlődő or­szágokban végbemenő bonyolult folyamatok iránti magatartása világos és határozott. A Szovjet­unió nem avatkozik más orszá­gok és népek belügyeibe. Minden népnek, minden országnak szent joga, hogy megválaszthassa saját fejlődési útját. E jog tiszteletben tartása a lenini külpolitika meg­ingathatatlan elve. Mi azonban nem leplezzük nézeteinket. A fejlődő országokban, miként mindenütt, a haladás, a demok­rácia és a nemzeti függetlenség erői oldalán állunk, barátaink­nak és harcostársainknak te­kintjük őket. Pártunk támogatást nyújt és fog nyújtani a jövőben is azok­nak a népeknek, amelyek sza­badságukért küzdenek. A Szov­jetunió ennek során semmiféle előnyt nem hajszol, nem törek­szik koncessziók szerzésére, poli­tikai uralomra, katonai támasz­pontok megkaparintására. Ügy cselekszünk, ahogyan forradalmi lelkiismeretünk, kommunista meggyőződésünk diktálja. Észrevehetően aktivizálódott a fejlődő országok külpolitikája. Ez több irányban mutatkozik: az el nem kötelezettségi mozgalom politikai irányzatában, az afrikai egységszervezet, a fejlődő orszá. gok által létrehozott különféle gazdasági tömörülések tevékeny­ségében. Ma már világos, hogy a világ osztályerőinek jelenlegi vi­szonyai közepette a felszabadult Országok teljes mértékben képe­sek szembeszegülni az imperia­lista diktátummal, kivívni az igazságos, vagyis egyenjogú gaz. dasági kapcsolatokat. Világos az is, hogy ezeknek az országoknak a népek békéjéért és biztonságá­ért vívott közös küzdelemhez tör­ténő hozzájárulása már ma is jelentékeny, s a jövőben még na­gyobb súlya lehet Kitérek az arab országokhoz fűződő viszonyunkra. Jó kölcsö­nös megértés alakult ki az utób­bi öt évben országunk és Szíria között, összehangoltan járunk el sok nemzetközi kérdésben és mindenekelőtt a közel-keleti kér­désben. Fontos esemény volt, hogy barátsági és együttműködé­si szerződést kötöttünk Irakkal, s kapcsolataink ennek alapján fejlődnek. Bővül és mélyül együttműködésünk Algériával, DéUJernennet Jelentős lépések történtek a szovjet—líbiai kap­csolatok fejlesztésében. Megszi­lárdultak baráti kapcsolataink a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezettet Az Utóbbi időben bizonyt» erők makacsul igyekeznek alá­ásni a szovjet—egyiptomi kap­csolatokat Ami a Szovjetuniót illeti, mi hűségesek maradunk e kapcsolatok erősítésének elvi irányvonalához. Ez az irányvonal tükröződik a Szovjetunió és Egyiptom barátsági és együtt­működési szerződésében, ame­lyet mi hosszú távra kapcsolata­ink alapjának tekintünk, és amely nemcsak országaink, ha­nem az egész arab világ érdekei­nek is megfelel. A Szovjetunió mindezekben az években következetes támogatást nyújtott az arab népeknek az izraeli agresszió következményei­nek felszámolásáért vívott har­cához. Országunk segí tséget nyújtott — és az 1973. októberi háború bizonysága szerint haté­kony segítséget nyújtott — az ag- resszorral szemben álló országok: Egyiptom, Szíria, Irak katonai potenciáljának megerősítéséhez. Támogattuk az arabok politikai küzdelmét az ENSZ-ben és azon kívül. A Közel-Keleten most nincs háború. De nincs béke sem. és még kevésbé nyugalom. És ki merné garantálni, hogy nem lob­ban fel újra a harci .cselekmé­nyek lángja? Ennek veszélye fennmarad mindaddig, amíg az izraeli haderő a megszállt terü­leteken van. Megmarad, amíg földjükről elűzött palesztinaiak százezrei törvényes jogaiktól megfosztva és kétségbeejtő kö­rülmények között élnek, amíg Palesztina arab népe meg van fosztva saját nemzeti állama megteremtésének lehetőségétől. A tartós közel-keleti béke meg­követeli azt is, hogy szavatolják a térség valamennyi Államának biztonságát, a független létezés­hez és fejlődéshez való jogát. Csak az nem világos, milyen sú­lyos felelősséget vállalnak ma­gukra azok, akik önző célokat követve a közel-keleti rendezést politikai játék tárgyává teszik, akik a részleges különmegá'űa- podásokat arra használják fel, hogy elodázzák a valódi megol­dásokat. vagy esetleg teljesen megkérdőjelezzék őket. A Szovjetunió a maga részéről elvi és konstruktív álláspontra helyezkedik. A genfi értekezlet társelnökeként kész közremű­ködni mindazokban az erőfeszí­tésekben, amelyek a konfliktus tényleges rendezését célozzák. Kész vagyunk részt venni vala­mennyi közel-keleti ország biz­tonságának és határai sérthetet­lenségének nemzetközi szavatolá­sában az ENSZ keretei között vagy más alapon. Az ilyen jelle­gű garanciákban egyébként vé­leményünk szerint a Szovjetuni­ón kívül részt vehetne az Egye­sült Államok, továbbá Anglia és Franciaország is. Az ügynek ez csak hasznára válna. Igyekszünk megteremteni a feltételeket, hogy fejlesszük kap­csolatainkat a Közel-Kelet vala­mennyi országával, s közülük egyikkel szemben sincsenek elő­ítéleteink. Végül pedig készek vagyunk részt venni olyan prob­léma megoldási módozatainak kutatásában is, mint a fegyver­kezési hajsza megszüntetése eb­ben a térségben. A Központi Bizottság figyel­met tordított arra, hogy megfe­lelő és ahol lehetséges, baráti kapcsolatokat alakítson ki az ázsiai országokkal. Mindenekelőtt az Indiával folytatott sok irányú együttmű­ködésünkre kell kitérni. Mi kü­lönleges jelentőséget tulajdoní­tunk e nagy országgal való barátságunknak. Az eltelt öt évben a szovjet—indiai kapcso­latok magasabb fokra emelked­tek. Országaink béke-, barátsá­gi és együttműködési szerződést kötöttek. Az Indiai Köztársasággal va­ló szoros politikai és gazdasági együttműködés állandó irány-' vonaluk. Az események menete igazol­ta a Szovjetunió délkelet­ázsiai problémákkal kapcsolatos magatartásának helyességét. Ha általánosságban beszélünk az ázsiai országokhoz fűződő vi­szonyunkról, feltétlenül szól­nunk kell jószomszédunkról, Afganisztánról, amellyel nem­régiben meghosszabbítottuk csaknem fél évszázaddal ezelőtt kötött semlegességi és meg­nemtámadási szerződésünket. Megemlítem Törökországot is. Az ezzel az. országgal főként gazdasági -szférában folytatott együttműködésünk fokozatosan kiterjed politikai kérdésekre is. A Szovjetunió továbbra is te­vékenyen részt kíván venni az ázsiai földrész békéjének és biztonságának megszilárdításá­hoz, az egyenjogú együttműkö­dés fejlesztéséhez vezető utak keresésében. Nem egyszer kifej­tettük erre vonatkozó elgondo­lásainkat és hangoztattuk kész­ségünket, hogy a legnagyobb fi­gyelemmel vizsgáljunk meg minden olyan javaslatot, ame­lyet az ázsiai tartós békére és biztonságra, annak kollektív erőfeszítésekkel való megterem­tésére irányuló gondoskodás dik­tál. A beszámolási időszakban so­kat tettünk az afrikai országok­kal fenntartott baráti kapcsola­taink továbbfejlesztése érdeké­ben A szovjet kommunisták szívből üdvözlik Bissau-Guinea és a Zöldfoki szigetek, Mozam- bik és Angola nénének győzel­mét. amely a függetlenségért vívott sokéves hősi küzdelmük­re tette fel a koronát. Az SZKP mindig szolidáris volt ezekkel (Folytatás « 3. oldalon) A kongresszus elnöksége Az együttműködés fokozása a felszabadult országokkal, szerepük növekedése a világ fejlődésében

Next

/
Thumbnails
Contents