Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-24 / 46. szám

Bz SZWP UN. kongresszusa e?S?t

o

Áz aszkéták nyugdíjba mennek

idő, amikor egyre nagyobb méretekben részesedhet a köznapi értelemben vett fogyasztási javakból is.

A fontosabb élelmiszerekből az egy főre jutó fogyasztás 1974- ben húsból 55 kiló volt (az 1960. évi 40 kilóval szemben), tejből 315 liter (a korábbi 240 literrel szemben), cukorból 41 kiló (az 1960-as 28 kilóval szemben). Kenyérből viszont a szovjet átlagpolgár 1974-ben 142 kilót fogyasztott az 1960. évi 164 kilóval szemben. A kenyérfogyasztás csökkenése azonban a táplálkozási kultúra emelkedésének biztos jele. Hasonló okból csökkent az utóbbi években a burgonya- fogyasztás is.

Ugyancsak 1974-es adatok alapján száz szovjet család közül rádiókészüléke 77-nek. televíziója 71-nek, hűtőgépe 56-nak volt. A tartós fogyasztási cikkekből való ellátottság számszerű növekedésénél nem kevésbé lényeges a hiánycikkek számának fokozatos csökkenése. Az utóbbi két évben jutottak el oda, hogy — a személygépkocsik kivételével — minden alapvető tartós fogyasztási cikkből széles választék áll rendelkezésre, s nemcsak a fővárosban, vagy az európai nagyvárosokban. Egy Moszkvától nyolcezer kilométerre fekvő távol-keleti nagyváros, Habarovszk egyik központi iparcikkboltjában 1975. szeptember elején 14 fajta magnetofont, köztük hat kazettás típust árultak.

HAT ÉS FÉL MILLIÓ AUTÓ

Az inflációs hullám, amely részben a tőkés világgazdasági válság nyomán, részben egyéb gazdasági okokból az elmúlt években ilyen vagy olyan mértékben szinte egész Európára kiterjedt, a szovjet határokon -mindeddig nem jutott túl. Nem mintha a világpiaci árak emélkedése nem érintené a szovjet gazdaságot. Tény azonban, hogy óriási anyagi áldozatok árán, a mérhetetlen anyagi és pénzügyi potenciállal rendelkező szovjet állam

a megnövekedett terheket eddig

teljes mértékben magára vállalta. Ügy tűnik, ez az árpolitika a következő ötéves időszakban is változatlan marad. Részben ezzel magyarázható, hogy a munkások és alkalmazottak jelenlegi 150 rubeles átlagbére mellett a tartós fogyasztási cikkek ára gyakorlatilag minden család számára elérhető. Egy nagyképernyős televízió nem egészen há- aomhavi, egy színes televízió négy és fél havi. egy kétszáz literes hűtőszekrény kéthavi fizetésből vásárolható meg. A személygépkocsik ára három-négy évi munkabér — meglehetősen magas. Mégis — a családok többségében nemcsak egy kereső van — jelenleg négymillió személygépkocsi van az országban, s további hat és fél milliót gyártanak 1980-ig.

A lakásépítkezések nemzetközi viszonylatban páratlan abszolút méretei közismertek. A lakóterület összessége az utóbbi tizenöt évben több mint kétszeresére nőtt, míg a népesség csak öt- ,ven százalékkal gyarapodott. Egy városi lakosra például ma 12 négyzetméter lakóterület jut az 1958. évi 8 négyzetméterrel szemben. Ez nem a végállomás, hiszen a fejlett ipari országokban ennél magasabb az egy főre jutó lakóterület. A tizedik ötéves terv lakásépítkezési előirányzatai nem csökkennek a kilencedikhez képest

A legelfogultabb nyugati megfigyelők is észrevették, hogy a szovjet emberek öltözködése az elmúlt években választékosabbá vált. Másrészt fanyalogva szokták felsorolni, hogy a helyenként kétségkívül olajozásra szoruló elosztási mechanizmus hibái miatt olykor mi mindent nqm lehet kapni a moszkvai üzletekben. Manapság azonban „a külföldi megfigyelők” — beismerésük szerint — erre vonatkozó adataikat nem saját élményeik, hanem a központi szovjet lapok méltatlankodó, feddő- hangú cikkei alapján gyűjtik egybe.

5i kísérlet

Az Ararat festői völgyében, nem messzire Jerevántól, szovjet Örményország fővárosától, szerelik a Kaukázusán túl első atomerőművét

Innokentyij .Szmoktunovszkij, a népszerű színész egyik híres filmszerepében a hatvanas évek elején egy makulátlanul becsületes autótolvajt játszott, aki a tisztességtelen úton szerzett személygépkocsikat lopja el, az értük kapott összeget pedig gyermekotthonoknak utalja át. E komédia abban az időszakban született, amikor a Szovjetunióban a drágább tartós fogyasztási cikkek birtoklása a közszemléletben elég könnyen gyanút keltett a tulajdonos jóhiszeműsége iránt. Ezt a közszemléletet egyébként is egyfajta aszkétiz- mus jellemezte. A szovjet emberek nagy része nem igénytelenségből szokott hozzá bizonyos anyagi javak nélkülözéséhez, hanem ezeknek az anyagi javaknak a hiánya folytán — az ország magasabb gazdasági és védelmi érdekeinek előnyt biztosítva — tudatosan korlátozta igényeit.

Ez a korszak elmúlt. Ma is előfordul persze, hogy a városi házak kapuja előtt is gyakran megtalálható kispadokon üldögélő nyugdíjas nénikék megszólják a fiatal lányokat, mert divatos holmikban járnak, de ez már semmiképpen sem közszemlélet

TÖBB HÜS, KEVESEBB KENYÉR

A nép életének javítására az SZKP mindig, a szovjet társadalom fejlődésének minden szakaszában törekedett. De a lehetőségek — Leonyid Brezsnyev beszélt erről, a XXIV, pártkongresszuson „az ismert történelmi körülményeknél fogva huzamos ideig korlátozottak voltak. Most jelentősen bővültek ezek a lehetőségek, s ez alapot ad a párt számára ahhoz, hogy a gazdasági építést még inkább a nép élet- színvonalának emelésére irányítsa”. Az új lehetőségek — egy ismert szovjet közgazdász szerint ■— a fejlett szocialista társadalom felépülésével jelentek meg a Szovjetunióban. Ezt a társadalmat a termelés sokszorosan megnövekedett méretei, a társadalmi-gazdasági viszonyok érettsége és a tudományos-műszaki haladás felgyorsulása jellemzi. Az így megnövekedett lehetőségeket vették alapul már a kilencedik, és napjainkban, a tizedik ötéves terv kidolgozásánál.

Mindebből az tűnik ki, hogy a fogyasztó ugyan soha nem volt a szovjet társadalom elhanyagolt, másodrendű tagja, mint azt a „fogyasztói társadalom” hívei állítják, hiszen a szovjet ember az egészségéről, művelődéséről, létbiztonságáról, munkalehetőségéről való gondoskodás tekintetében korábban is többet „fogyasztott”, mint a tőkés országok lakossága. És elérkezett az

Az egészséges szocialista fogyasztói szemlélet kialakítása, amelynek jegyében a szovjet sajtó és persze a politika is harcot hirdet az emberek munkáját és pihenését zavaró apróbb-na- gyóbb bosszúságok okai és okozói ellen, szerves, de nem egyetlen és nem is a legfontosabb vonása annak a szemléleti átalakulásnak, amely a gazdasági alapok kiszélesedésének, a nagyobb társadalmi érettségnek a

szükségszerű velejárója. E szemléleti-erkölcsi változás tükörképei meglepő gyorsasággal jelent, kéznek a kortársi irodalomban és művészetben is, s ami már kevésbé meglepő, széles visszhangot keltenek a közvéleményben.

A Prémium című szovjet film, amelyet néhány hónappal ezelőtt mutattak be, aligha tartozik a szórakoztató látnivalók közé, hiszen formailag mindössze egy kétórás vitát regisztrál, mégis tömegeket vonz a filmszínházakba. Tartalma egy mondatban annyi, hogy egy építőipari brigád elutasítja a határidő előtti tervteljesítésért kiutalt prémium felvételét, mert tudja, hogy a formális eredmény kimutatása céljából csapnivalóan rossz munkát végzett. Hasonló közönségsikert aratott az Olvasztárok című színmű, amely, nek hőse megtagadja, hogy szánt-szándékkal több ezer tonna rossz minőségű acélt készítsen, jóllehet csak ezzel biztosítható a terület termelési tervének teljesítése. Ráadásul további „önkényeskedésre” is ragadtatja magát, amikor a munka- fegyelem javítása érdekében négy bulldózer segítségével egyszerűen eltörli a föld színéről a gyárkerítés közelében álló vodkaárusító bódét.,

ŰJ SZEMLÉLET

Amit ez a két mű mondani akar, alighanem a legszorosabban összefügg a fejlett szocialista társadalomban végbemenő tudatváltozással, hiszen a termelés, a munka, a köztulajdon új, éretten szocialista szemléletéről van szó.

A példák a művészet területéről valók, de a szovjet hétköznapok éppen elég bizonyítékot nyújtanak arra, hogy egy már megkezdődött társadalmi-gazdasági vonulat tükröződése áll előttünk. A IX. ötéves terv két, legtöbbet emlegetett gazdasági kezdeményezése a scsokinói ve- gyikombinátból, illetve a Zlóbin vezette építőbrigádtól indult. A scsokinóiak példát adtak az egyéni és a társadalmi érdek ésszerű összehangolására, s ezt a példát már az üzemek százai vették át. „A scsokinói kísérlet” lényege, hogy a termelés hatékonyságának növelésével, az új technika beállításával párhuzamosan csökkentik a munkaerőlétszámot és az így felszabaduló béralapot a megmaradt munkások között osztják fel. Nem problémamentes megoldás, hiszen a felszabaduló munkaerőt el kell helyezni, s néha arról is dönteni kell, hogy ki menjen és ki maradjon. De az ottmaradók közvetlenül értékelik munkájuk eredményét, a távozók következő munkahelyükön, esetleg ugyanazon gyár újonnan létesülő üzemében, talán jobban igyekeznek majd megfelelni a korszerű követelményeknek.

A Zlobin-brigád „önállósította magát”, önelszámolási rendszerre tért át. Minden brigádtag egyéni jövedelme közvetlenül attól függ, hogy átadjuk-e megfelelő időben és minőségben az objektumot, amelynek építését

elvállalták. Ezt a módszert az utóbbi két évben több ezer ém- tőbrigád vette át

BÁTOR VEZETŐK

Az új gazdasági helyzet új követelmények elé állítja a munkást a kolhozparasztot de a minőségi munka országos feladatai, amelyeket a XXV. párt- kongresszuson pontosan és szakszerűen körvonalaznak majd, a legnagyobb felelősséget a szakemberekre, a „vezető káderekre” róják. A tehetség, a szakértelem, bátor kezdeményezés talán soha nem állt még olyan becsben, mint manapság. Újságcikkekből, párthatározatokból, feléíős vezetők kijelentéseiből határozottan kivehető a vezetés színvonalának emelése, stílusának korszerűsítése iránti, erős igény.

Az ember, aki a helyén van cimü darab, amely előbb a szovjet szmházakat, majd a mozikat járta be, ennek az igénynek a hétköznapi jelentkezéséről adott hírt. A kolhoz vezetősége elnök- választásra készül. Az agronó- mus, egy harminc év körüli fiatalember az utolsó pillanatban érkezik. Örökké robog, örökké elfoglalt, s örökké ötleteivel „bosszantja” feljebbvalóit Ez alkalommal is megbotránkoztatja a vezetőségi tagokat. Az újjáválasztasz váró, s magát teljes biztonságban érző kolhozelnök jelenlétében kijelenti, hogy egyetlen embert tart alkalmasnak erre a tisztségre — saját magát. A darab további része arról az ádáz küzdelemről szól, amelyet ennek az energikus szakembernek és a hasonló gon_ dolkodásúaknak kell megvívniuk a kolhozban a formalizmus, az avult munkamódszerek, a terméketlen önelégültség ellen. A darab — vígjátékról lévén szó —, szabályos happy end- dél fejeződik be. A hősnek sikerül saját képére formálnia a gazdaságot.

Február 24-én, ma az SZKP XXV. kongresszusának ötezer küldötte elfoglalja helyét a

Kreml Kongresszusi Palotájának széksoraiban. A kongresz- szuson ismét grandiózus országos tervekről, a szovjet politika és a gazdaság stratégiai célkitűzéseiről lesz szó. Bizonyos azonban, hogy e felelősségteljes munka közben a szovjet társadalom legjobbjaiból kiválasztott kongresszusi delegátusokat ugyanazok az indulatok és ugyanaz az akarat fűti majd történelmet formáló határozataik meghozatalánál, mint a hétköznapok névtelen bajnokait: a haladás indulata és akarata.

(Vége)

Bokor Pál

A Szovjetunió könnyűiparának dolgozol Készítik a világ pamut- es minden ötödik méterét. A felviételen az ivanovoi fésűsfonoda cérnám részlege. Az üzem szintén a kilencedik ötéves terv egyik impozáns létesítménye