Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-22 / 45. szám

TUDOMÁNY Közös gyógyszerkutatás Apák és fiúk divatja Január 5-én Moszkvában a KGST keretein belül megkezdő­dött a szív- és érrendszeri beteg­ségek gyógyítását szolgáló pre­parátumok kutatásával foglalko­zó szakemberek tanácskozása. A testvérországok tudósainak együttműködéséről Natalja Ka­verina, az orvostudományok doktora, a Szovjetunió farmako­lógiái tudományos kutatóintéze­tének laboratóriumvezető pro­fesszora, a szovjet küldöttség ve­zetője többek között a követke­zőket mondta az APN hírügy­nökség munkatársainak. Közös kutatásaink jelentős ré­sze az összefoglalóan szív- és ér­rendszeri betegségek gyógyításá­nak lehetőségeivel foglalkozik. Ehhez a betegségcsoporthoz kapcsolódik napjaink legszomo­rúbb statisztikája: világszerte az infarktus és az érelmeszesedés áll az első helyen a halálok kö­zött. Ez az oka annak, hogy a gyógyításukat lehetővé tevő gyógyszerek kutatása is túlmegy egy-egy ország keretein, s világméretű közös erőfeszítéseket követel. E téren is nagy lehető­ségek állnak a szocialista orszá­gok szakemberei, közöttük a far­makológusok előtt. Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, az NDK Románia és a Szovjetunió szakemberei most igen fontos problémával foglalkoznak, mely­nek pontos elnevezései: a szív- és érrendszeri megbetegedések gyógyítását és megelőzését szol­gáló preparátumok kutatása és tanulmányozása. Tudósaink együttműködése már évek óta tervek alapján fo­lyik, s magában foglalja a kuta­tási eredmények kicserélését, a közös kutatások és tudományos tanácskozásokat is. Sikeres együttműködésünk anyagi kife­jezése az a sokféle új prepará­tum, amelyeket a KGST orszá­gokban, így például Magyaror­szágon, Csehszlovákiában, az NDK-ban, Romániában dolgoz­tak ki. Természetesen az említett té­ma nem meríti ki a KGST-or- szágok tudósai által közösen ta­nulmányozott problémák széles körét. A testvérországok tudósai hat irányzatot választottak ki a modern farmakológia legfonto­sabb problémái közül, amelyeket koordinált tervek alapján tanul­mányoznak. Ezek a kérdések szé­les területet fognak át, a magas vérnyomás komplex gyógyításá­nak eszközeitől egészen a vér alvadását befolyásoló anyagokig. I (APN) I Télen nehezebb a szabadban töltött szórakozáshoz megfelelő­en felöltözni, mint más évszak­ban. A hideg vagy az olvadó hó, a szél meghatározza az öltözék anyagát és jellegét is. A divat természetesen a gyer­mekek és férfiak sportos öltöz­ködését is megújítja. Most egyik legdivatosabb forma a sporthoz újra a „pufajka”. Praktikus és könnyű, különböző formában minden korosztálynak ajánlható. Elkészítését gyermekeknek vate- linnel összetűzött mintás karton­ból vagy ugyanígy összedolgozott vízhatlan „ofkán” anyagból ajánljuk. A testhez simuló része­ket, a nyakat és a kézelőt célsze­rű kötött pánttal befejezni, a di­vatos, bőszárú nadrág aljába pedig hófogót varrni. A férfiak részére ugyanez a modell, színes, gyöngyházfényű, vékony vízhatlan nylon anyag­ból divatos. A téli sporthoz visz- szatért az egyenes szárú nadrág alul gumival összefogott változa­ta, puha vastag tweed szövetből. A hosszú kötött sál — amellett, hogy jó meleg —, még mindig divatos kiegészítője a férfi öltö­zékeknek. A fiatalok legújabb sportruha formája „városi viseletre” is al­kalmas. Készülhet tweedből vagy vékony velour szövetből. Az egyenes ejtett vállú felsőrészt derékon kötött rész fogja össze, a nadrág egyenes szárú, deréknál hajtásokkal bővül. A lezser fel­sőrész alatt kényelmesen elfér a vastag pulóver, amit még hosszú sál és kötött sapka is kiegészít­het- Mészáros Éva Paleolit „ szextett" Az ukrajnai Csernigov város közelében, egy történelem előtti emberi településen folytatott ásatás során húszezer éves zene­szerszámokat találtak az archeo­lógusok. Az ősemberekből álló együttes hattagú volt. A történelem előtti zenészek mammutcsontokat használtak a zeneszerszámok ké­szítésére. Ilyen „szextett” íeltá- s rása először szerepel a régészet történetében. Humorsarok A nagymama elábrándozva meséli lányunokájának: — Hidd el, Natalia, a nő éle­tében csak egy szerelem léte­zik J.. — És ki volt a te nagy szerel­med, nagyika? — kérdi az uno­ka. — A tengerészek ... fi BtKiS HlűKlss-r 1976. FEBRUÁR 22. Azt beszélik... ... hogy ezernél t* idősebb há­tinkról, igy Békés megyéről is meglehetősen keveset tudnak, beszélnek és írnak a külföldiek. Nem akarom most testvérme­gyénkkel, s más hasonló példák­kal (Gyula és Budrió kapcsolata) előhozakodni az említett állítás globális cáfolásaként. Annyi azonban bizonyos: aki általános­ságban azt mondja, hogy keveset tudnak rólunk, annak nagyrész­ben nincsen igaza. Viszont két­ségtelenül akadnak még tenniva­lói exportálóinknak, hogy a csár­dás és puszta helyett, illetve mellé más, jobb állandó szókap­csolatok és asszociációk jöjjenek létre országunkat említve. Ezen­kívül ne feledjük, az évi sok mil­lió külföldi látogató mennyi egyéb szép dolgot és élményt visz haza tőlünk, persze főként a Balatonról és Budapestről. És itt ne legyen félreértés: Budapest­nél nem a Rákóczi térre gondo­lok. Tehát megyénkben is nagy számú külföldi turista járt és jár, de lapjainkat olvasva — ezt el kell ismerni — több dologra jo­gosan rámondhatják: Békés me­gyében nincsenek olyan érdekes esetek, mint náluk. A múlt héten például franciaországi la­vinákról is olvashatott az itt járó francia, miközben nem győzte tisztítani nadrágszárát és cipőjét a rászáradt sós hőiétől. Ugyanaz­nap teszem azt egy Indiana ál­lambeli megtudhatta a Népúj­ságból, hogy őnáluk milyen éber a rendőrség, hiszen gyanúsnak talált egy motorost, mert annak dereka körül jókora dudor volt látható. A derék rendőrök nosza elkapták az üle\őt, akiről kide­rült, hogy kétméteres élő kígyót tekert a dereka köré. Elő is állí­tották a motorost és megbüntet­ték — ittas vezetés miatt. A ked­ves Indiana állambeli vendég persze felteheti a kérdést: „Ná­latok nem elég éberek a rendő­rök? Mert ittas vezetőket igen sűrűn lefülelnek, de hol marad, a kígyó?!” Pedig nálunk is van kígyó, sőt tengerikígyó is, de ezek csak né­hány hivatalban és más formá­ban jelentkeznek. Vendégünk er­ről lehet hogy nem tud, nem is baj, azt viszont elég nagy bajnak tartom, hogy például szépségver­senyt csak hébe-hóba rendeznek nálunk. Csupán a füredi Anna- bálon választanak egy gyönyörű győztest, de másutt, így Békés­ben is más a helyzet. És egyálta­lán , vajon a világranglistán, de legalább az európain hányadikok vagyunk e téren? Most, amikor megyénkben minden szombatra több bál is jut, tudtommal miért nincs sehol szépségkirálynő-választás?! Egy japán városban — megint csak például — az lesz a szépségki­rálynő, aki az idomainak elisme­réséért járó pontok mellett pat- kányfarkokat is gyűjt. Minden farok tíz pontot ér, az idomok ér­tékeléséről nem értesültem, hám, ez az, amit mi is szépen meg­csinálhatnánk, persze patkány­farkak nélkül. Állítom, hatalmas sikere lenne egy békéscsabai szépségkirálynő-választásnak, nem is tudom miért nem alapí­tanak az illetékesek „Békéscsaba Szépe” vagy „Miss Békéscsaba” elnevezésű díjat. A magam ré­széről szívesen felajánlanám, közreműködésemet, akár a zsűri- tagságot is elvállalnám. Azt hi­szem, ez a, legkevesebb, amit meatehetnék az ügyben. TTtasrck ZoHú A napokban ismét összefutottam kedves is­merősömmel, Tyúk La­jossal, aki már messzi­ről kiabálni kezdett: — Ezt nem úszód meg szárazon! Mellém érve kétszer hátbavágott, egyszer be- lémkarolt és már von­szolt is a sarki presszó felé. — Egy konyak mellett elmondom a kálváriá­mat. El sem hiszed, hogy mik vannak! Beültünk. Lajos be­dobta a konyakot, elé­gedetten bólogatott és már mondta is : — Bonyolult ez az élét! Te tudod, hogy milyen szolid ember va­gyok és mégis, ha hi­szed, ha nem, egy in- g.yencirkusszá vált az életem. Szinte állandóan a manézsban érzem ma­gam. Közönség is van szépen: az egész lakó­telep. — Persze a főszereplő a nejem, nekem csak statiszta szerep jut min­den fellépésünkkor. A sült halnak több esé­lye van a megszólalás­hoz, mint nekem. És ahogy kielemeztem ál­datlan helyzetemet, a történteket két okra tu­dom visszavezetni. Az egyik nejem olthatat- lan kutatásszomja ... — Nem is tudtam, hogy feleséged kutató- intézetben dolgozik — szóltam közbe csodál­kozva. — Ne szólj közbe, mert elveszítem a fona­lat! Egyébként a zsebei­met kutatja, de azt ál­landóan. A másik ok az én áldott jó szívem. Bonyolult az élet mert mindig azt lesem, hol, kinek tudnék segí­teni. És mi lett a vége? A cirkusz! Ugyanis nemrégiben az egyik kartársnőmnek tettem egy olyan szívességet, ami kitelt az időmből és nem is esett nehe­zemre, ő pedig hálából megajándékozott egy fényképpel, melynek a hátuljára ráírta a dá­tumot és hogy: „Hely­zetem volt igen bajos, kisegített viszont Lajos. Szeretettel Ellabella”. Na szólj hozzá, mi­csoda költői lélek, per­sze, hogy nem volt szí­vem visszautasítani és betettem a tárcámba, hogy majd hazafelé me­net eltüntetem. Aztán a haverokkal egy kicsit elsörözgettünk, a haza­menésről és a fénykép­ről elfelejtkeztem. Ne­jem viszont — míg én gyanútlanul horkoltam az igazak álmát — megtalálta. Ekkor kezdődött az előjáték. Először is nya- konöntött egy vödör hi­degvízzel, úgy ugrot­tam ki az ágyból, mint az ürge a lyukból, hir­telenjében azt sem tud­tam, hogy hol vagyok. Aztán nejem hozzámvá­gott minden mozdítható tárgyat, akkor már tud-> tam, hogy otthon va­gyok. Így virradt ránk egy szép vasárnap reg­gel, amikor utolsó da­rabként a húsklopfoló került nejem kezébe. Ekkor már kezdtem rosszat sejteni és eey cseles mozdulattal meg­kerülve az asztalt kiron­tottam a lakásból, de sajnos az ajtót már nem tudtam kulcsra zárni és így a futásban keres­tem menedéket. Nejem meg utánam! Hihetet­len, hogy milyen kitar­tás van egy asszonyban! — Már a harmadik kört tettük meg a gyer­mekjátszótéren és az előnyöm egyre fogyott, pedig én valamikor sportoltam is. Már alig volt pár méter közöt­tünk, amikor szeren­csémre keresztülesett az egyik libikókán. Ekkor viszont a bokáját tapo­gatva mondott egy olyan monológot, hogy az erkélyeken helyet foglalt lakótársak visí- toztak a gyönyörűségtől. Jobban megismertem le- és felmenőági roko­naimat, mint az önélet­rajzukból. Na, hol is hagytam ab­ba? Ja igen, aztán rám is sor került és amikor kifejtette, hogy őseim feslettsége következté­ben egy idióta vagyok, — amit a hallgatóság nagy derültséggel fog’a- dott — kezdtem kijönni a béketűrésből és meg­indultam feléje. Erre el­kezdett sikoltozni, hogy „segítség, segítség” és •sántikálva ugyan, de ki­rohant az utcára, egye­nesen egy rendőr kar­jaiba. Én meg felvettem az általa eldobott klop- folót és szedettem volna, elsüllyedni. Képzeld, úív talált a rendőr, ke­zemben a terhelő bizo­nyítékkal. Gondolhatod a következményeket. Remek finálé volt. Ez a Nagy Családi Ingyencirkusz premier­jének hiteles története. Ki is száradt a tor­kom— A második konyak is­mét megoldotta a nyel­vét: — Bokarándulása át­menetileg pihenésre késztette, de a megnö­vekedett szabad idejét igyekezett hasznosan ki­tölteni. Ellabellának írt egy olyan levelet, hogy az ártatlan csalár kiütést kapott tőle, engem meg úgy ugráltat otthon, mint tálján a majmát. Sütök, főzök, mosok, va­salok, takarítok, pókhá­lózok. persze semmi se jó, amit csinálok, min­denhez van gúnyos megjegyzése. Hát így legyen humanista az ember, egy kész pokol az életem! Magába roskadva me­redt az üres konyakos poharakra. A helyébe képzelve magam — akármilyen ásatag pa­sas —, csak megsajnál­tam és szinte felkiáltot­tam: — De ember, ha így éltek, miért nem válsz el? Kiegyenesedve, egy fejjel megnőve, hihetet­lenkedve bámult rám: — Meg vagy te húzat- va? Hiszen akkor csu­pa unalom lenne az éle­tem! Neki van igaza. Tény­leg bonyolult ez az élet... OKI

Next

/
Thumbnails
Contents