Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-21 / 44. szám

BB Pali bácsi Hétfőtől: Ifjúsági hangversenyek városokban, községekben, Endrődön a szocialista brigádoknak is Egyesülés után a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ Irodalomtörténészeinkre vár a nemes feladat, hegy megvonják mérlegét annak a gigászi erőfe­szítésnek. melyet néhány nagy­szerű íróember a népi írók gyűj­tőfogalom köré csoportosítva tett és alkotott, immár kitöröl­hetetlenül az irodalomtörténet egészéből. Mert többségük érze­lemmel teli szíve, gondolatok tengerétől vibráló agytekervénye már az enyészeté. Elmentek sor­ra, szinte egymás után, Erdei Ferenc, Veres Péter, Szabó Pál, Darvas József, s a költőtársak közül Váci Mihály, Sinka István, Simon István nevét is már csak múlt időben fogalmazhatjuk. Ki él még ebből az üstökösként csil­logó, hittel áldott maroknyi cso­portból? Talán csak Illyés Gyula és Féja Géza. S mégis, ahogy tá­volodnak tőlünk nemlétük ide­jében, úgy jutnak egyre közelebb halhatatlanságukkal. Nagyszerűbb bizonyítékot er­re keresve sem lehetne találni, mint a tv február 17-én bemuta­tott Szabó Pál- emlékműsorát, mely abból az alkalomból szüle­tett, hogy az idén lenne 83 éves Pali bácsi, Biharugra fia. Az az emoer, aki első regényét 32 éves korában írja meg Emberek cím­mel, s ez a cím egész életének jelszavává lesz, mert minden leírott sorában az emberért tör­ténik valami, s legtöbb a pa­rasztemberért, aki túljutott már az eszmélésen, s lázad. Kilép ősei szolgaságából, emberségre apellál, jussáért perel, helyét kö­veteli a világban. Éppen ezért sajátos Szabó Pál epikája. Olyan epika ez, melyben politika és művészet, szociográfia és hely- történet ötvöződik az írói kép­zelet Pegazusában Erre pe­dig csak az olyan író képes, aki a jobbért va­ló küzdelemre teszi fel egész életét. Aki konokul és makacsul hiszi, hogy Magyarország nem állhat meg a „fél gatyaszár”-os utcák soránál, mert a Piros Góz­ok adják erejét. Csák á nyers erő mellé fel kell ébreszteni az értelem sugarát, ami nem fák­lyás felvonulás, hanem idege­ket tépő kötélhúzás, néha látszó­lag azok ellen, akikért történik, de tulajdonképpen csakis értük. A történelem — ha harminc évet lehet annak nevezni, és miért ne lehetne?! — igazolt, őket igazol­ta, akik iránytűt hagytak ne­künk, a hogyan tovább?-hoz, mert nemcsak ruhájukat, cipő­jüket, használati tárgyaikat hagyták maguk után, hanem gazdag életművüket, melyből, mint tiszta forrásból állandóan meríthetünk, ha megtorpanunk, elfáradunk. Erőt ahhoz, hogy a népért és nemzetben tudjunk gondolkodni, tenni, alaposan megváltozott kö­rülményeink között is! Szilárd Ádám A-TISZÁNTÚLI TALAJJAVÍTÓ VÁLLALAT megyei irodája, Szarvas, Budai N. A. u. 5. sz. alatt felvesz változó munkahelyre: — GÉPKOCSI­VEZETŐKET B C D E- KATEGÓRIÁS JOGOSÍTVÁNNYAL, — MŰHELY- GÉPKOCSIRA SZERELŐ-, HEGESZTŐ. KÉPESÍTÉSSEL VEZETŐKET, — GÉPÉSZ­TECHNIKUSOKAT, — VIZSGÁZOTT KOTRÓGÉP- KEZELŐKET. körzetében Korszerűsödik a bolthálózat Kétegyházán és Lökösházán Hétfőtől megyénk városainak és községeinek művelődési há­zai ez évadban harmadszor né­pesülnek be délutánonként a legfiatalabb zenebarátokkal. Az Országos Filharmónia Ifjú Ze­nebarátok hangversenysorozatá­ban az első és a harmadik év­folyam „hallgatói” ismerkednek meg a húros hangszerekkel, il­letve a régi magyar zenével. Az első évfolyam koncertso­rozata hétfőn Mezőkovácsházán és Mezőhegyesen kezdődik, majd kedden Szarvason és Kondoro­son, szerdán Gyulán, Békéscsa­bán és Békésen, csütörtökön pe­dig Medgyesegyházán, Nagyszé­náson és Orosházán lesz ifjúsági hangverseny. A vendégegyüttes a Kodály Vonósnégyes, valamint Gabos Gábor zongoraművész: a húros hangszereket mutatják! be a gyerekeknek. A harmadik évfolyam a régi magyar zenével ismerkedik meg az Arc Renáta együttes (képün­kön) közreműködésével. Az 1971-ben alakult együttes a re­neszánsz magyar muzsika talán legkövetkezetesebb ápolója, if­júsági klubok kedves vendégei. A vésztői és a körösladányi gyerekek hétfőn találkoznak az Ars Renáta együttessel. Este 7 órakor az endrődi szocialista brigádok hallgatnak régi ma­gyar zenét. Kedden Tótkomló­son és Sarkadon, szerdán Bé­késcsabán és Gyulán, csütörtö­kön Dombegyházán és Eleken, végül pénteken Gyomán és Dé- vaványán lép dobogóra az ifjú zenebarátok előtt az együttes. A hódmezővásárhelyi születő- . sű Hegyi Flórián népi faragó ■ kiállítása nyílik február hó 22- én, vasárnap délelőtt 11 órakor a békési Jantyik Mátyás Múze­umban. Az első önálló kiállítása 1975-ben szülővárosában volt, amit Szabó Iván Munkácsy-díjas egyetemi tanár nyitott meg. 1 önálló kiállítása volt még Sze- I Az egyesülés előnyét aránylag rövid idő alatt kell. hogy érezze a szövetkezet tagsága, a körzet lakossága. Ezt vallják a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ vezetői. Mi-1 közben ezt ilyen közérthetően megfogalmazták, máris a cselek­vés útjára léptek. Kezdjük azzal, hogy a múlt év április elsejével Gyulához egye­sült a kétegyházi ÁFÉSZ. Nem sokkal azután, hogy az egyesült szövetkezet, belső szervezését ki­alakították, s legfontosabbnak a bolthálózat helyzetének áttekin­tését tartották. Ügy ítélte meg az igazgatóság, hogy mindenekelőtt az egyesült szövetkezet két köz­ségében, Kétegyházán és Lökös­házán kell a bolthálózatot rend­be tenni. És rövid hónapok eltel­te után, a múlt év második felé­ben megnyitották Lökösházán a korábbinál két és félszeres alap- területű önkiszolgáló boltot. Ez azonban csak a kezdet volt. Ugyanis most van folyamatban e községben a vendéglő átalakí­tása, korszerűsítése, melyet egy geden, Orosházán. Szentesen és Karcagon. A korábbi években 1974-ben Debrecenben a Népi szobrászat című kiállításon mun­kájáért második díjat kapott. Később a belgiumi Tourntot- ban is sikert arattak munkái. Szobrai mindig a parasztembert, a paraszti sorsot ábrázolják. presszó létrehozása követ. A má­sodik fél évben ezeket a ven­déglátó egységeket is átadják a lökösháziaknak. Közben már el­készült a terve annak a 150 négyzetméter alapterületű kis ABC-áruháznak, melyet tőépít­kezéssel és átalakítással valósí­tanak meg ez év végére. Kétegyházán viszont négy bol­tot szüntetnek meg a közeljövő­ben, miközben már készítik elő a terepet a 4 millió forintos költ­séggel épülő és 400 négyzetmé­ter alapterületű új ABC-áruház létrehozásához. Ezt a nagy és impozáns kereskedelmi egységet 1977 első negyedévében nyitják meg. Szintén ebben a községben alakítanak ki egy 100 négyzet- méter alapterületű iparcikkbol­tot. Ha az egyesülés nem jön létre a gyulai és a kétegyházi szövet­kezet között — és ezt ma már az egy évvel ezelőtti ellenzők is belátják —, Kétegyházán és Lö­kösházán ilyen hálózatfejlesztés­re hosszú évekig nem kerülhe­tett volna sor. A Gyula és Vidé­ke ÁFÉSZ gazdasági vezetését azonban kereskedelemcentrikus szemlélet ösztönzi a fejlesztésre, a boltok korszerűsítésére. Ennek bizonyítására elegendő két ada­tot említeni. Nevezetesen azt, hogy az idei évre tervezett 400 millió forintos összforgalmából 300 millió forintos forgalmat a kiskereskedelemtől vár az ÁFÉSZ. Ez esetben nem szóltunk a körzeti szövetkezet egyéb bolt­hálózat-korszerűsítési terveiről, mélyek más községekben való­sulnak meg 1976-ban. Pedig az egyéb fejlesztésre szánt összeg szintén tetemes. Balkns Imre Hegyi Flórián faragó kiállítása Á jövő talaján a csabai Amikor néhány napja fiatal barátom, dr. Lagzi György, Bé­késcsaba tanácsának osztályve­zetője a II. kerületi alapszer­vezetben tartott pártnapon az ország, a megye gazdasági hely­zetét ismertette és körvonalazta a közeli jövőt, természetesen beszélt saját városa, városunk fejlesztéséről is. Eközben jutott eszembe az a jegyzetem*, mely­ben ez olvasható: „Ha csupán a hatvanas évek elejére gondo­lok, amikor a régi mezőváros korlátainak felbontását erősen követelte a gyorsabbá vált tár­sadalmi, gazdasági fejlődés, a korszerűbb város kialakítását, nagy erővel csapott össze az újat akarás a hagyománynak titulált ósággal. Igaz, az Alföld nagy mezővárosainak hagyományos közlekedése volt a kisvasút, mely Békéscsabát is keresztül­szelte, de gátjává vált nemcsak a modern közlekedésnek, hanem a mai időknek megfelelő város­sá válásnak is. És mert az ápo- rodottságot nem lehet ráolva­sással elűzni, sokan ragaszkod­tak a kisvasúthoz, őrizve-éltet- ve ezzel olyan hagyományt, ami egy elavult korszakot konzer­válna... De mert az óság, ha tartja is magát valameddig, megbukik, a kisvasutat felszed­ték, és most autóbuszokkal, már csuklósokkal is »róhatjuk« az utcákat.” Nekünk, csabaiaknak, ma, 1976-ban életünk részévé vált, hogy a 3-as busszal Jaminaba, a 10-sel a Kulich Gyula-lakóte­lepre, a 9-sel a vasútállomásra, a 17-sel a József Attila-lakóte- lepre, a KISZ-táborba, az Ok­tatási Igazgatósághoz mehetünk »Megjelent a Tiszatäj 196S. májusi számában. és megyünk is, miként a 8-sal a város peremén kívüli gépjavító­ig. A többit nem sorolom fel, mert egy jó évtized után ez a természetes; a kisvasút, a kö­zépkor itt rekedt eme marad­ványa is a történelem adaléka lett. Dehogyis szeretné valaki ma, hogy a kisvasút pöfögjön végig a Tanácsköztársaság út­ján ! Hiszen ennek az útnak a burkolata alá építettek csator­nát, víz- és gázvezetéket, meg ami szükséges a Tanácsköztár­saság útja két oldalán már fel­épült vagy épülő és majdan épülő korszerű emeletes házak lakóinak. És ha már a lakóhá­zakhoz kapcsolódó építmények­nél tartunk, megemlítem, hogy tovább folytatják a tavaly meg­kezdett makkosháti vízmű épí­tését és megépítik Békéscsaba és Újkígyós közt a 600 millimé­teres ivóvízvezetéket. Cél az, hogy 5—6 ezer köbméterrel nö­vekedjen naponta az ivóvíz­mennyiség és 1980 végére 24 ezer köbméternyit kapjon na­ponta a város. Talán egy évti­zede sincs, amikor a napi 7—8 ezer köbméter víznek örültünk. Miként akkor arról sem eshe­tett szó, hogy mielőbb szükséges befejezni a szennyvízcsatorna- hálózat rekonstrukcióját és üzembe kell helyezni a napi 14 ezer köbméter kapacitású me­chanikai szennyyíztisztító tele­pet. És meg kell kezdeni 1980- ig a biológiai szennyvíztisztító telep építését. Ez a jó évtizednyi időszak — az alföldi környezet múltját, je­lenét összevetve — olyan lépés volt a városfejlesztésben, amely a jövő talajához tapad. Nincs ebben semmi képletesség, mi­vel az 1945 előtti társadalmi rend félfeudális jellegéből ere­dő maradványokat is el kell tüntetni. Gondoljunk csak azok­ra az épületekre, melyeket so­rozatosan lebontanak. Olykor olyan épületeket is, melyek ide- ig-óráig megfelelnének lakás­nak, de a városodás ezt nem engedi meg, mivel előre nézünk, az Alföld holnapi városát épít- jük-alakítjuk. De hát nem kell kutatni az itt rekedt maradvá­nyokat, egyebek közt a szemünk előtt pergett le többször a bel­vízveszedelem. Ez is örökség. És ennek elhárítására anyagi erő kell. Pontosabban: a tavaly, elsősorban Jaminában (V. kerü­let) megkezdődött belvízleveze­téshez szükséges csatornázást folytatni kell, de előrelátható­lag erre 1978-ban kerül csak sor. Ma már a városfejlesztési el­képzelések erősen jelölik, hogy az utakat, a járdákat, a közvi­lágítást, a parkokat, mint a mostani tervidőszakban a 2 ezer négyzetméter alapterületű kereskedelmi hálózatot és más hasonló jellegű létesítményeket a lakóházakkal egy időben ad­ják át használatra a lakásokkal. (Az eddigi számítások szerint 1980-ig 3 ezer 500 lakás épül Békéscsabán.) A jövő talajához tapadó lépése ez azoknak, akik­nek hivatásuk a városfejlesztés. Közben az is öröksége Békés­csabának, hogy az általános is­kolák 40 százaléka elavult, kor­szerűtlen, egészségtelen. S ami­kor azt említem, hogy előrelát­hatóan 24 tanterem épül 1980- ig, akkor ebben az is benne van: nem egy középtávú terv szükséges ahhoz, hogy . vala­mennyi csabai iskola korszerű­vé váljék. Bár mondani köny- nyű, mégis olyan feladatot is lehetne kitűzni, hogy a közben feltáruló anyagi eszközökből még , 8—10 tantermet felépíte­nek. Mint ahogyan most már szükséges lenne az évek óta elmaradó 100 általános iskolai tanulót befogadó diákotthont 1977 őszéig átadni. A városfejlesztés hivatásos irányítóinak, tervezőinek gon­dos mérlegelésére vall az, hogy négy szakmunkásképző, és négy szakközépiskolai osztálytermet létesítenek a városban 1980-ig, valamint két szakmunkásképző t tanműhelyt. Továbbá 120 gyer­meket befogadó bölcsődei és 250 gyermeket befogadó óvodai he­lyet. Bár szükség lenne, ha 400 —500 gyermek befogadására épülne óvodai hely, miként a negyedik ötéves tervben. De ez csak akkor valósulhat meg, ha a vállalatok, intézmények és a lakosság hozzájárul anyagi esz­közökkel. A szükségletek gon­dos mérlegelésére és rangsoro­lására vall az is, hogy 1976-ban orvosi rendelő kialakítását kez­dik meg a József Attila-lakóte- lepen és 60 gyermeket befogad'' bölcsőde építését; vagy a sok gondot okozó ör utca és kör­nyéke rendezését. (Cserei)

Next

/
Thumbnails
Contents