Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-20 / 43. szám
Kilencven éve született Kun Béla Kun Béla egy kis erdélyi fa luban, Leién született lötífi február 20-án. Iskoláit Zila- hon, majd Ko- lozsvárött végezte. Az érettségi után újságíróként dolgozott. Tizenhat éves korában belépett a Szociáldemokrata Pártba és ettől kezdve élete összeforrt a munkásosztály harcával. 1008-ban már az erdélyi munkások vezetői közt találjuk. A világháború kitörése után a frontra került. 1916 tavaszán fogságba esett. Hamarosan megtalálta az utat orosz elvtársaihoz és 1917 tavaszán bekapcsolódott a tomszki pártszervezet munkájába, segítette a szocialista forradalom előkészítését. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után Pet- rográdba — a mai Leningrádba — utazott, ahol Lenin fontos feladatot bízott rá: a Szovjet- Oroszország területén tartózkodó magyar hadifoglyok közti kommunista agitáció« és szervező- munka vezetését. Nem maradt magára ezzel a roppant feladattal. Olyan kiváló forradalmárok segítették, mint Szamuely Tibor, Münnich Ferenc, Pór Ernő, Ván- tus Károly, Seidler Ernő. Velük alakította meg 1918. március 24- én az első1 magyar kommunista csoportot. Kun Béla és elvtársai erőfeszítéseinek eredményeként mintegy százezer magyar hadifogoly lépett a Vörös Hadsereg soraiba és harcolt az orosz és külföldi ellenforradalmárok ellen. Ö maga is több csatában vett részt. Tisztában volt azonban azzal, hogy a forradalomnak elsősorban idehaza van rá szüksége. 1918 novemberében — elvtársaival együtt — hazatért. Az ő kezdeményezésére alakult meg — 1918. november 24-én — a Kom. munisták Magyarországi Pártja. Az „őszirózsás forradalom” eredményeként létrejött nép- köztársaság nem volt képes megbirkózni azokkal a problémákkal. amelyeket a nemrég összeomlott monarchia hagyott örökül. Érlelődtek az új forradalom feltételei. A kommunisták tábora gyorsan növekedett, szaporodtak a sztrájkok, tüntetések. Az egyik ilyen incidens ürügyén — 1919. február 29-án — a kormány parancsot adott a kommunista vezetők letartóztatására. A budapesti Gyűjtőfogház — ahol a letartóztatottakat őrizték — az új forradalom főhadiszállásává vált. Kun Béla itt értesült arról, hogv a csepeli munkások elhatározták: fegyverrel szabadítják ki őt. Erre már nem került sor. 1919. március 21-én győzött a szocialista forradalom. Megalakult a Magyar Tanács- köztársaság. Mindössze harminchárom ives volt, amikor az ország élére Került. A legnehezebb feladatot vállalta: a külügyi népbiztos posztját. Olyan helyzetben, amikor a tőkés világ valamennyi nagyhatalma el vólt szánva arra, hogy megakadályozza a kommunizmus további elterjedését. Az an- tam tországok rutinos, tapasztalt diplomatáit is meglepte, hogy milyen körültekintően és ügyesen használt fel minden lehetőséget a munkásállam javára. Tevékenysége nem korlátozódott a külügyekre. Valójában ő volt a Tanácsköztársaság első embere — ezt barát és ellenség egyaránt elismerte, ö mondta ki a döntő szót a forradalom létkérdéseiben. Valamennyi fronton személyesen buzdította a katonákat, részt vett a hadműveleti tervek kidolgozásában. Küzdött a belső ellenforradalom és a vezető szervekben megnyilvánuló ingadozás, pánikhangulat ellen. Elméleti kérdésekkel is foglalkozott: döntő szerepe van a párt programjának kidolgozásában. Mindemellett jutott ideje arra is, hogy gyűlésekre járjon, állandó kapcsolatot tartson a munkásokkal. Beszédeit egykori hallgatói ma is úgy emlegetik, mint életük felejthetetlen élményét. A magyar munkásosztály hősies erőfeszítései nem bizonyultak elegendőnek az ellenséges túlerővel szemben. 1919. augusztus 1-én a Tanácsköztársaságot megdöntötték. Kun Béla emigrálni kényszerült. A Szovjetunióban talált üj hazára, ahol a Kommunista Internacionálé egyik vezetőjeként dolgozott. Nem törődve a veszéllyel, gyakran hagyta el a Szovjetuniót, hogy átadja tapasztalatait a kommunista testvér- pártoknak. Különösen sokat tartózkodott — illegálisan — Bécs- ben. Az üldözött, illegalitásba szorított magyar párt újjászervezésén fáradozott itt, Landler Jenővel, Lukács Györggyel, Révai Józseffel és a KMP más vezetőivel együtt. A Kommunista Intemaeioná- léban különböző tisztségeket viselt. A húszas években az agitá- ciós és propagandaosztályt vezette. 1929—1934. között a Balkán-titkárság vezetője volt. Segítette a bolgár, román, jugoszláv, görög kommunisták harcát. Élete tragikusan ért véget: a Szovjetunióban a harmincas években a személyi kultusz nyomán kibontakozó törvénysértések áldozata lett. Emlékét az utókor a nagy forradalmárokat megillető tisztelettel övezi. Borsányi György Üj moszkvai színház Konsztantyin Szimonov: „Lo- patyin feljegyzései” című darabjával nemrégiben megnyílt Moszkva legújabb színháza, a drámai stúdiószínház. Az új társulat vezetője Viktor Monyukov, színészei pedig mindannyian a g gm ^ ISIS FEBRUÁR 20. moszkvai Művész Színház stúdiójának volt növendékei. A kritikusok véleménye szerint a fiatal művészek máris összetartó szakmai kollektívát alkotnak. Már tanulmányaik során több sikeres előadást tartottak. A szovjet főváros egyik úi kerületében épült szí S >z nézőterének befogadó képessé" több. mint 400 fő- (BU^' FRESS-APN) Rz SZKP XXV. konnresszasa előtt A mágneses hegy elfogyott A hírlapíró, ha mostanság alkalma nyílik az uráli iparvidéken fekvő Magnyitogorszkba utazni, esetleg némi nosztalgiát érezhet. A Magnyitogoiszki Kohászati Kombinát — a harmincas években „Magnyitka” néven az egész világon emlegették — az első szovjet ötéves terv legendás építkezése, a szovjet nehézipar első óriása volt. Magnyitogorszkban ma alig találni nyomát az iparosítás hőskorának. A kombinátot annak idején a mágneses hegy kifogyhatatlannak vélt érctar- talékaira telepítették. Csakhogy negyven év alatt a mágneses hegy elfogyott. És jóllehet „Magnyitka” ma is a világ legnagyobb teljesítményű kohászati üzemeinek egyike, az ércet most már többszáz, többezer kilométeres távolságokból kell ideszállítani, hogy a hatalmas kohók étvágyát csillapítsák. Maguk a kohók sem ugyanazok. Helyükben új, sokszorosan nagyobb térfogatú vasolvasztók tornyosulnak az Ural folyó mentén. És a kombinát, ha mégoly hatalmas is, a szovjet kohászati ipar termelésének csak töredékét adja. Oj óriások Hasonló „csalódások” érik az utazó riportert, ha az első ötéves tervek másik híres rekvi- zitumát, az ukrajnai Dnyeprog- resz vízi erőművet látogatja meg. A Dnyeprogresz is működik. A kilencedik ötéves tervben kezdték meg második, az elsőnél lényegesen nagyobb részlegének építését a Dnyeper folyón. A két Dnyeprogresz azonban együttesen sem ad majd annyi villamos energiát, mint áz utóbbi tíz évben felépült szibériai vízi erőművek bármelyike. Bratszk, Krasznojarszk, Uszty- Ilim — e részben már működő, részben épülőfélben lévő erőművek mindegyike nyolc-tiz- szer akkora teljesítményre képes, mint a Dnyeprogresz, melyet a világ nyolcadik csodájaként emlegettek, amelyről verseket írtak. • Ez a tízszeres növekedési arány a szovjet ipar egészét tekintve 1950 és 1975 között következett be, vagyis éppen negyedszázad alatt Érdekes módon ugyanebben az időszakban a magasabb alapszintről indult, de kétségkívül kevésbé intenzíven fejlődő szovjet mezőgazdaság csak kétszeres teljesítménynövekedést produkált. Noha az utóbbi tíz évben — indulásként az SZKP Központi Bizottságának 1965. márciusi „mezőgazda- sági” plénumát szokták emlegetni — a mezőgazdaságban is megkezdődött a nagy fordulat korszaka, az ország gazdaságának ez a két fő ágazata, az ipar és a mezőgazdaság, egyelőre nem sorolható azonos súlycsoportba. Mostanában, amikor az egész szovjet lakosság a tizedik ötéves terv fő irányairól kiadott pártdokumentumot tanulmányozza és vitatja, minden fórumon sokat beszélnek erről. Az ötéves terv egyik tanulsága, hogy a „súlycsoport-különbség” megszüntetésének fő feltétele a hatékonyabb termelés, méghozzá nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az építőiparban, gépgyártásban, vegyiparban is. A tervek pontosan kimutatják ugyanis mennyi öntözött földterületre, traktorra, műtrágyára van szükség ahhoz, hogy az a nagyságrendi változás, amelyet a gazdasági élet sok niás területén már befejezettnek lehet tekinteni, a mezőgazdaságban is eljusson logikus lezárásáig. Hektárokban, tonnákban, gépekben mérve, mindenképpen milliós számok ezek. Kőnek az igények A hetvenes években a szovjet ipar már sokkal könnyebben birkózott ezekkel a milliós számokkal, mint korábban, s több iparágban végképp levették a napirendről a mennyiségi problémát, amennyiben a meglévő vagy épülő kapacitások mellett a számszerű eredmény elérése csak idő kérdése. Híres, alma-atai beszédében Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára 1975. tavaszán már nem egyszerűen több traktort követelt a mező- gazdasági gépgyártástól, hanem a K—70l-es korszerű, nagy teljesítményű mezőgazdasági erőgépek gyártásának mielőbbi beindítását, s az új, korszerűbb, kevesebb veszteséggel dolgozó kombájntípusok futószalagra állítását tűzte ki célul. Hasonló hangsúlyeltolódás figyelhető meg a gazdaság, a tudományos-műszaki fejlődés minden területén. Az olajiparnak modernebb fúróberendezésekre, a textiliparnak nagy teljesítményű automata gépsorokra, az iparirányításnak kifejezetten korszerű „harmadik nemzedékbeli” számítógépekre van szükségük. A szovjet gazdaságot egyéb méltó hasonlitási alap híján az amerikaival szokás egybevetni. Éppen ezért érdekes, hogy jóllehet e verseny állását szakmai körökben számontartiák, az utóbbi években hivatalos részről alig hallani felhívásokat á legfejlettebb tőkés gazdaság ipari teljesítményének túlszárnyalására. A két gazdasági teljesítmény közötti különbség ugyanis annyira leszűkült, hogy a mennyiségi „utolérés” feladata már aligha nyújt megfelelő távlatot a szovjet gazdaság fejlődéséhez. Az ipar össztermelése a Szovjetunióban 1974-ben az amerikai termelés 80 százaléka volt, 1975-ben pedig már 93 százalék. Ebbe az arányszámba bele kell érteni a tőkés gazdasági válság következtében bekövetkezett amerikai termelés- csökkenést és tekintetbe kell venni azt is, hogy egy főre számítva a különbség még lényegesen nagyobb az Egyesült Államok javára. A lényeg mégis az, hogy míg az első ötéves tervek időszakában, de még a második világháború után is Dávid és Góliát küzdelme veit a szovjet—amerikai gazdásági verseny, ma gyakorlatilag két, azonos méretű és erejű gazdaság között folytatódik a vetélkedés. Egy sor termelési ágban — az acélgyártásban, a cementiparban, a kőolajtermelésben, a traktorgyártásban és a műtrágyagyártásban — a Szovjetunió a kilencedik ötéves tervben . megelőzte az Egyesült Államokat. A versengés azonban még ezekben az iparágakban is folytatódik. Mostantól az ország, ha úgy tetszik, önmagával, a szovjet emberek hatalmasan megnövekedett és persze nem teljes mértékben kielégített igényeivel verseng. (Következik: Még tovább Keletre) Bokor Pál Mongólia VI. ötéves terve Eseményekben és íeladalok- ben gazdag észíendőt ígér a mongol népnek 1976. Megkezdődött a VI. ötéves terv, júniusban tartják a Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresz- szusát és idén ünnepük a népi forradalom 55. évfordulóját is, A tavaly befejeződött V. öt- évfes terv feladatait sikeresen teljesítették, sót túlteljesítették. Éppen az elért eredmények alapozzák meg az újabb ötéves terv megvalósítását. Az ország vezetői az összegezésnél megállapították, hogy a szocialista építés sikereit a dolgozóknak a párttal való szoros együttműködése, valamint a Szovjetunió é« más testvéri szocialista országok támogatása eredményezte. A párt és a kormány továbbra is törekszik e kapcsolatok fenntartására és erősítésére. A VI. ötéves tervre vonatkozólag a párt központi bizottsága határozatot hozott, mely szerint a kollektíváknak és a dolgozóknak személyenként is alkotó kezdeményezésekkel kell hozZájárulniok a szocialista munkaverseny sikeréhez és tel- j jes mértékben ki kell használ niuk a kedvező lehetőségeket. I (BUDAPRESS-MONCAME) A Szovjetunióban a villamos energia négyötödét vízi és hö- erv'niívek szolgáltatják. A képünkön látható litvániai vízi erőmű felépítése a kilencedik ötéves tervben fejeződött be
