Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-18 / 41. szám
Az SZKP XXV. kongresszusa Több növényvédő szer A tavalyinál 20 százalékkal többet, 610 tonna növényvédő rovarirtó szert ad a mezőgazdaságnak az idén a szegedi Universal 'pari Szövetkezet. Képünkön: védőöltözetben címkézik, csomagolják a növényvédő szereket (MTI Fotó — Tóth Béla — K5) A tévedést elismerni; erény! o Á kilencedik ötéves terv „Tévedni emberi dolog...” címmel, 1976. február 7-én figyelmet érdemlő közlemény jelent meg e lap hasábjain. A híradás 1 szerint Orvos Mihályné, a békéscsabai 29-es ÁFÉSZ-virág- bolt vezetője arra kéri a — számára ismeretlen — kedves vásárlót, hogy jelentkezzék, mert a bolt dolgozói megtalálták a vita tárgyát képező vásárlási blokkot, s így a téves számlázást a vevő javára jóvá tudják írni. Nem akadt volna meg a szemem pont ezen a közleményen — hiszen ez volna a legtermészetesebb eljárás —, ha évek hosz- ezú sora alatt nem azt figyelhettem volna meg a lapok levelezési rovataiban, hogy a panaszok száma a domináns. Folyik a zacskós tej, és néha összemegy; a GELKA nem javítja meg a hibás készüléket az ígért időpontra, mert nincs alkatrész, de cserekészüléket sem biztosít; beázik a tető, nem folyik (vagy állandóan folyik) a vízcsap, s az IKV szerelője nem jön; az új cipő talpa néhány napon belül leválik, de a kereskedelem nem cserél, mert nem „rendeltetésszerűen” használták; X hivatalban a bürokrácia az úr, s nem az ügyfél a lényeges; nincs járda; rossz a közvilágítás; udvariatlan a kalauz; ott tornyosulnak a szeméthegyek, ahol nem volna szabad... és sorolni lehet a példák garmadát. Aztán elindulnak a panaszok vándorútra. Kivizsgálják, megszüntetik, a mulasztót felelősségre vonják. S miközben dohogunk, arra talán nem is gondolunk, hogy emberek vagyunk, s emberek ellen panaszkodunk. Mert a bolti eladó is vevő egy másik boltban, s az adminisztrátor is ügyfél egy másik hivatalban, s a szerelő is megrendelő egy másik szolgáltató ágazatban, s a vezető is „sima” állampolgár egy másik intézménynél, de még az orvos is „csak” beteg lesz, ha ő esik ágynak, s a kalauz is utas .csupán” egy másik járaton... és folytatni j lehetne a sort tovább. Mi tehát a teendő? Arra törekedni, hogy ügyes-bajos dolgainkat azokkal és ott rendezzük el, I ahol a megoldás a legkézenfekvőbb, a legemberibb. Mindig abból induljunk ki, hogy mi mit tudunk tenni azért, hogy az általunk kifogásolt, vagy rossznak vélt állapot megváltozzon, megszűnjön, És ha egyedül gyengének érezzük magunkat, forduljunk a közösség erejéhez, mely csodákra képes. Mindebből logikusan következik, hogy csak akkor kérjük mások segítségét, ha magunk, szűkebb közösségünk már nem képes a jelentkező problémákkal megbirkózni. Ez annál is inkább tanácsos, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy máshol is emberek élnek,- akiknek szintén megvan a maguk sajátos problémája. Látszólag eltértem a felsorolás példáitól, mert ugye azt senki sem kívánhatja meg, hogy magam javítsam meg elromlott televízióm, mosógépem, olaj- kályhám, pláne ha az garanciális, akkor nem is nyúlhatok hozzá, mert elveszítem jogaim. Ellentmondásba keveredtem tehát önmagámmal? Nem hiszem. Csak minden esetben úgy kell gondolkodni, intézkedni, cselekedni, mintha a saját problémánkról döntenénk, s akkor rugalmasabbak, gyorsabbak, ,.pa- naszmentesebbek” leszünk. Hiszen elenyésző hibaszázalék még így is akadhat, amit — ha nem tudunk megoldani — különböző fórumokhoz (így újságokhoz) fordulva igyekszünk megoldani. Ekkor azonban ne névtelen lovagok módjára szedjük le a keresztvizet valamiről. ' valakiről, vagy valakikről, hanem nevünk „odaadásával” nyíltan állnunk ki a jobbért, az igazságosabbért, az emberibbért, egyéni érdekeinken túl a közösség boldogulásáért. Tollat csak így, és ezért érdemes fogni! Az első lépés ezen az úton mindenképpen az kell hogy legyen, hogy annyi tiszteletet, törődést, gondoskodást, figyelmességet adjunk meg másoknak is. amit magunknak elvárunk. Másképpen szólva, embert lássunk másban is, ne csak magunkban! Szilárd Adám Az egész szovjetország — kommunisták és pártonkívüliek — az SZKP XXV. kongresszusára készül. Moszkva ünnepi arculata is ezt tükrözi. A tereken, az utcák troli- és buszmegállóinál, a Metro bejáratánál hatalmas táblák, transzparensek, plakátok. Az egyik tablócsoporton a sikeresen befejezett kilencedik ötéves terv legfontosabb számai, eredményei képekkel illusztrálva. Egy másikon kitüntetett munkások csoportja, jelképéül annak: a tervet. amely újabb hatalmas lépést jelentett a kommunista építés útján, a dolgozó nép váltotta valóra. Természetesen külpolitikai kérdésekkel is foglalkoznak a tablókon, előtérbe állítva az SZKP következetes békepolitikáját, 'S annak fontos eredményét, a helsinki tanácskozást. És nem feledkeztek meg az utcai kiállítás készítői a tizedik ötéves terv számadatairól sem. amelynek végrehajtása 1916 januárjával kezdődött. Hét Togliatti-gyór Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára egyetlen nagy könyv fejezeteinek nevezte az ötéves terveket, amelyek alapján a szovjet gazdaság valamennyi ága, a nép életszínvonala fejlődött, növekedett. Jól érzékelteti e szavakat V. Beljanov, a köz- gazdasági tudományok kandidátusa, aki a számok birodalmába kalauzol. A kilencedik ötéves tervidőszakban jelentősen nőtt az ország gazdasági ereje, a társadalmi .termelés hatékonysága. A szovjet gazdaság az elmúlt ötéves tervben az SZKP XXIV. kongresszusa direktíváinak megfelelően fejlődött. A fogyasztásra és felhalmozásra fordított nemzeti jövedelem 28 százalékkal nőtt, a növekedés abszolút értékben 76 milliárd rubelt telt ki. A nemzeti jövedelem dinamikus növekedése megalapozta a tervezett beruházások megvalósítását. Az ötéves terv idején 500 milliárd rubelt ruháztak be. Öt esztendő alatt 2 ezer új nagy iparvállalatot helj’eztek üzembe, köztük olyanokat, mint a Togliatti Autógyár ahol a Zsiguli gépkocsikat gyártják. Kétezer új gyár öt év alatti! Ez lényegében azt jelenti, hogy a Szovjetunióban naponként adnak át egy új gyárat. Egyébként egyszázalékos nemzetijövede- lem-növekedés hét Togliatti- gyár megépítését jelenti. Az utóbbi öt év alatt épült fel a Kámai Autógyár, ahol az SZKP XXV. kongresszusára indul meg. a teherautó-gyártás. A gyár első részlege 1976-ban 75 ezer teherautót állít elő. A továbbiakban pedig évente 150 ezer teherautót és 250 ezer Diesel-motort fog gyártani a KAMAZ. Elkészült a krivojrogi ezer köbméteres óriáskohó, amely évente 4 millió tonna nyersvasat termel, egymaga any- nyit, mint 1913-ban a cári Oroszország. Elkészült a kraszno- jarszki vízierőmű, amely 6 millió, és a leningrádi atomerőmű, amely kétmillió kilowatt teljesítményű, felépült a Novoj városban levő vegyipari kombinát, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Az ipari termelés volumene 43 százalékkal nőtt. Növeli értékét, hogy javult az ipar termelési szerkezete. (Különösen szembeötlő a gépiparban bekövetkezett változás, s ezen belül a számítógépiparban elért fejlődés). A már említett 2 ezer új nagyipari vállalat üzembe helyezése mellett a régi gyárak 60 százalékát gyökeresen felújították, ® ezáltal nagy mértékben emelkedett a már meglévő hatalmas ipari bázis műszaki-technikai színvonala. Teljesen rekonstruálták pl. a Moszkvai Autógyárat és a Harkovi Traktorgyárat. 1971—75. között csaknem 16 ezer új típusú gép, berendezés, műszer és automatizálási eszköz prototípusát kísérletezték ki. 1467 automatizált irányítású rendszer készült el, több mint 14 millió találmány és ésszerűsítési javaslat valósult meg. V. Beljanov, hogy érzékeltesse a Szovjetunióban elért termelési eredményeket, összehasonlította a mostani termelést az egykorival. 1922-ben például, a polgár- háború utáni évben a Szovjetunió energia-, acél-, olajtermelése egy század része volt az USA-énak. Ma a Szovjetunió a világon az első helyre került pl. az acél-, illetve olajtermelésben. Amíg az USA ma 450 millió tonna kőolajat termel, addig a Szovjetunió 500 milliót. Még egy szám: a villamosenergia-terme- lés 1975 végére elérte az ezer milliárd kilowattórát. 1,7 millió traktor Az ipar után nézzük a mező- | gazdaságot! — Az öt esztendőből három évben rendkívül kedvezőtlen volt az időjárás, a súlyos aszály nagy nehézségeket okozott — mondotta Nyikolaj Rugyen- ko, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. — Mégis meg. valósult a mezőgazdaság hosszú távú fejlesztési terve, amely nemcsak a jelenlegi feladatok megoldását, de e fontos ágazat további fejlődéséhez szükséges előfeltételek megteremtését is céljául tűzte ki. Szüntelenül erősödött a mezőgazdaság anyagitechnikai bázisa. A kilencedik ötéves tervben a mezőgazdasági beruházások értéke 131 milliárd rubel volt, 49 milliárd rubellel több, mint a nyolcadik ötéves tervben. Széles körben .megvalósult a mezőgazdasági termelés gépesítése. Az ötéves terv során 150- féle új típusú mezőgazdasági gépet helyeztek üzembe, 10 millió villamos motorral gyarapodott a kolhozok, szovhozok gépparkja, s ennek eredményeként: másfél- i szeresére növekedett az energiafelhasználás. Az ötéves terv során további 1,7 millió traktort, több mimt 1,1 millió teherautót állítottak munkába. A rendkívüli kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére — noha a Szovjetunióban szinte elképzelhetetlen, hogy valameny- nyi köztársaságban egyformán kedvezzen a klíma a mezőgazdaságnak —, a földek bruttó termelése az előző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva, 13 százalékkal nőtt. Évi átlagban a gabonatermelés 180 millió tonna, a hústermelés 14.1 millió tonna, a tejtermelés 87,5 millió tonna volt, lényegesen magasabb, mint a nyolcadik ötéves tervben. Olyan komplex módon szakosított és magasfokon gépesített állattenyésztő, kertészeti, szőlészeti és más szövetkezeti, valamint állami gazdaságokat hoztak létre ahol a munkatermelékenység meghaladja az átlagszintet. Az ilyen lehetőségekkel dolgozó gazdaságok számának növelése lehetővé teszi a termékek előállítási költségeinek lényeges csökkentését, amely persze a kiskereskedelmi árakat is kedvezően befolyásolja. Csak Ukrajnában kétezer ilyen szakosított, jól gépesített gazdaságot hoztak létre, amelyek fő profilja a hústermelés. Eredmény: ezek a gazdaságok az ötéves terv során a Szovjetunió húsfogyasztásának egyharmadát adták. Az ilyen szakosított gazdaságoknak köszönhető, hogy gyapotból évi átlagban 7,7 millió tonnát tudtak betakarítani, a nyolcadik ötéves terv (1966—70) közötti évi 6,6 millió tonnával szemben. 685 ezer kutató A szakosítás eredménye, hogy az optimális talaj és éghajlati viszonyokat kihasználva, Örményországban hektáronként 600 mázsás csemegeszőlő termésátlagot-értek el. A juhtenyésztésben pedig úgy léptek előre, hogy kolhozközi egyesüléseket hoztak létre, ahol aztán zárt rendszerű tenyésztést vezettek be. Magyarul, a külterjes ju’n- tartásról áttértek a belterjesre, amely azt eredményezte, hogy évente négyszer lehet nyírni a bárkákat. Jelentős az előrelépés az öntözött terület növelésében. A kilencedik ötéves tervben elkészült a szaratovi és a második nagy sztravropoli öntözőcsatorna, s befejezéshez közelednek az Éhség-sztyeppe földjének öntözési munkálatai. Üzbegisztánban a sivatagi tájak válnak termővé. Az 50. születésnapját nemrég ünneplő köztársaság az óriás létesítmények országa lett. Az öntözőrendszer részére eddig 12 Balaton-nagyságú víztároló épült, s az Amu-Darja mentén — tizenharmadiknak — mesterséges tenger, ami tízszer akkora, mint a többi együttvéve. Természetesen a mezőgazdaság területén is mélyebbre hatolt a tudomány. A kilencedik ötéves tervben 21 százalékkal növekedett a mezőgazdasági tudományos kutatóközpontok száma. Ma 685 ezer tudományos kutató dolgozik ezekben a központokban. Remoszlov akadémikus, a Kijev környéki mirnovkai kutat- tóközpontban kitermesztett egy olyan különleges búzafajtát, amely a kevesebb napfénnyel rendelkező területeken is jó termést hoz. Nemcsak a tudományos intézetekre, a mezőgazdasági szakiskolákra is nagy gondot fordítanak. A kilencedik ötéves tervidőszakban már 1415 szakiskola működött, ahol 95 szakmában 500 ezer embert képeztek ki. A kolhozokban és a szovho- zokban is folyik a munkaverseny, amelyet erkölcsileg és anyagilag is ösztönöznek. Az elmúlt öt év alatt 650 ezer mezőgazdasági dolgozó kapott kitüntetést, érdemrendet, 1480-an a Szocialista Munka Hőse címet, 38-an pedig Állami Dijat. 11 millió áruféleség A számok birtokában tehát joggal állapíthatjuk meg: a Szovjetunió még erősebb, még gazdagabb lett a kilencedik ötéves tervben, s a szovjet emberek jobban élnek, mint bármikor. Ezt a megállapítást is érdemes számokkal bizonyítani. A nép életszínvonalának emelésére az állam 1,7-szeresét költötte ebben az ötéves tervben, mint az azt megelőzőben. A Szovjetunióban ma 11 millió áruféleség közül válogathat a vásárló, s hogy van ehhez pénze is, bizonyítja az a tény, a munkások és alkalmazottak bére átlagban 20, a kolhoztagok keresete 25 százalékkal, a bérből és fizetésből élők havi átlagbére 141 rubelre nőtt (1970-ben 122 rubel volt). Ezenkívül területi bérpótlékot vezettek be, növelték az éjszakai pótlékot, a nyugdíjakat és az ösztöndíjakat, s ezzel 40 millió ember jövedelme nőtt meg. 1971-től 1975-ig 540 millió négyzetméter lakást építettek, ami azt jelenti, hogy 56 millió szovjet ember költözött új lakásba. Még több jutott volna a szovjet nép anyagi és szellemi igényeinek kielégítésére, ha a mezőgazdaságot nem sújtotta volna aszály, ha egyes iparágak fokozottabb gondot fordítanak a hatékonysági és minőségi követelményekre. A tizedik ötéves terv előírja e hibák kijavítását, a szovjet gazdaság egyenletes fejlesztését, a hatékonyság fokozását. Mindez azonban nem feledtetheti, hogy a kilencedik ötévé; terv a Szovjetunió történelmének legjobb ötéves tervidőszaka volt. Fodor László
