Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Ki hívta meg? Saoi Ervin ki hívta meg a szorongást erre az előadásra s ültette az első sorba hogy ránk bámuljon és összetörje a nehezen visszafoglalt félénk félmosolyt és ki küldött neki szabad tarolást Szokolay Sándor Alföldi tanya OLCSO KÖNYV, BIBLIOFIL KÖNYV A középkor kézzel írott könyve, a kódex meg- lizethetetlenül drága volt, csak uralkodók, gazdag fő­papok, főurak tudták meg­vásárolni. Gutenberg talál­mánya, a nyomtatott könyv lényegesen olcsóbb volt a kézzel másoltaknál, ugyan­ekkor szépségben nem sok­kal maradt el azok mögött. Gutenberg és a XV. szá­zad legtöbb nyomdásza iparművész volt. Tudatosan utánozták a legművészibb külsejű kódexek külsejét, egyéni ízlésű változatos be­tűtípusokat terveztek, gon­dosan tipografizáltak és nyomtattak. Kiadványaik színvonala közt természete­sen nagy különbségek mu­tatkoztak, ezek azonban az egyes nyomdászok anyagi eszközeinek, ízlésének és gyakorlottságának külön­bözőségével magyarázha­tók, és nem az előállítási árnak a minőség rovására történt szándékos csökken­tésével. Az első, aki az olcsóság­ra és a szépségre való tö­rekvést tudatosan kettévá­lasztotta, I. Miksa német császár volt (1493—1519). Felismerte a nyomtatott betű fontosságát a propa­gandában és politikai in­tézkedései népszerűsítésére száznál több rövid nyom­tatványt jelentetett meg. Ezeknél csak a gyors és olcsó munkával törődtek, a lehető legegyszerűbben ál­lították ki. Ugyanekkor a császár nem feledkezett meg a kevés kiválasztott ízlését szolgáló művészi könyvek kiadásáról. Nevé­hez fűződik a XVI. szá­zad legszebb könyvének, a Theuerdanknak a megje­lentetése (1517). Előállítá­sához külön metszettek egy díszes betűfajtát, lapjait számtalan fametszet ékesí­tette. Pár évvel később a reformáció használta ki a könyvet, mint propagan­daeszközt, és az addigihoz képest hallatlanul magas peldányszámban árasztotta el a különböző országokat. Luther egyik-másik kiad­ványából 15—20 kiadás is készült. A teljes Biblia- fordításból négy évtized alatt kereken százezer pél­dány talált vevőre, de itt már művészi törekvések is érvényesültek, sok famet­szetes illusztráció és kez­dőbetű díszítette a művet. A nagy példányszám azon­ban így is lehetővé tette az olcsó árat. A holland nyomdászok a XVII. század elején a pa­pírral takarékoskodtak erő­sen, és ezért kisalakú köny­veket adtak ki. De ez a takarékoskodás nem ment a szép kiállítás rovására, mert finoman metszett, vé­kony betűkkel nyomtattak. Az egyik kiváló nyomdász­ról elnevezett elzevirek és egyéb nyomdatermékeik ma is a könyvgyűjtők féltett büszkeségei. Az olcsóságra és a mű­vészi kiállításra való tö­rekvés csak a XIX. század második felében vált ketté. Amikor az új találmányok, a különféle gyorsszedőgé­pek, a rotációs óriások for­radalmasították a nyomta­tást, a kiadás a nagy tő­kékkel rendelkező vállala­tok monopóliuma lett. A gyorsabb szedés mellett a fából gyártott papír tette lehetővé a könyvek, újsá­gok árának nagyarányú le­szállítását, de ez nagy mér­tékben a minőség rovására történt. A kapitalista szel­lem Gutenberg találmányá­ban is csak az üzletet lát­ta, és a művészetet majd­nem teljesen száműzte a nyomdaiparból. Az ízlésbeli hanyatlást egyes kiváló nyomdászok — elsőnek az angol Wil­liam Morris — megpróbál­ták ellensúlyozni. Vissza­tértek a kézi szedéshez, új betűtípusokat terveztek, ki­váló grafikusokkal tervez­tették az illusztrációkat, új tipográfiai lehetősége­ket kerestek. Magyar vo­natkozásban elég, ha Kner Imre nevét említem, aki Kozma Lajos grafikussal szövetkezve megvetette a modern magyar könyvmű­vészet alapjait. Ezek a kísérletek csak szűk körre terjeszked­tek ki, az ily módon elő­állított, bibliofileknek, könyvbarátoknak szánt ki­adások ára nem állt arány­ban az átlagolvasók jöve­delmével. A Kner Nyom­da is ráfizetett művészi kiadványaira. Nem ezekből élt, hanem báli meghívók, üzleti körlevelek, névje­gyek nyomásából. A szocialista könyvkiadá­si politika elsőrendű célja, hogy nemes, magasrendű alkotásokat juttasson mi­nél szélesebb rétegekhez. A tömegterjesztésre szánt könyvnek szükségképp ol­csónak kell lenni, előál­lítását nem lehet megter­helni költséges többlet- munkákkal. Ez a törekvés érvényesül ma is kiadóink tevékenységében. Am a kulturális forrada­lom eredményei, a maga­sabb életszínvonal, a mű­vészi ízlés fejlődése követ­keztében növekszik az igény arra, hogy a nagy irodalmi alkotások tartal­mukhoz méltó kötésben le­gyenek beszerezhetők. En­nek az igénynek a kielégí­tését szolgálja napjainkban a bibliofil könyvek kiadá­sa. Közöttük nem egynek a példányszámát a régi tu­catkiállítású könyvsikerek is megirigyelhetnék. Ami­kor azonban belőlük egy- egy kiadást sok ezren vá­sárolnak meg, ez nem meg­fizethetetlenül drága, hi­szen a szép illusztrációk, gondos szedés stb. költség- többlete sok ezer részre oszlik szét. Egy példa arra, hogy már az ötvenes évek végén mennyien szerették nálunk a művészi könyvet. Az Olcsó Könyvtár so­rozatában 4 forintos ár­ban jelent meg a Toldi három része 120 000 pél­dányban. Ugyanakkor ad­ták ki szép kiállításban, fi­nom papíron, díszes kötés­ben — Győry Miklósnak a szöveget hűen szolgáló raj­zával — az első részt 20 forintos árban. A 20 000 példány nagyon hamar gaz­dára talált és már a kö­vetkező évben újabb ki­adás vált szükségessé. A mai bibliofil t ki­adásnak ösztönző hatása van az olcsóbb kiadvá­nyok színvonalának eme­lésére is. Ezt bizonyítja töb­bek közt az Olcsó Könyv­tár kiállításának előnyös változása. A kettő közti különbség csökkentésének szándéka megnyilvánul ab­ban is, hogy a könyvmű­vészeti bizottság „Az év legszebb könyve” verseny alkalmából különös figye­lemmel van az átlag köny­vek színvonalának az eme­lésére, s nem egy kiadón­kat éppen e téren elért eredményeiért jutalmazza. Vcrtesy Miklós engedélyező belépőket- a gyárakba ahol a lelkiismeretünket szójuk és ki engedte meg hogy a gépek fogaskerekei közé csempéssze a gonoszság homokszemeit hogy elveszítsük egymást miként a lefegyverzett katonák szétdobált gönceik közt önmagukat és ki nyitott ajtót a torkunk előszobáiba ahonnan kopogtatás nélkül rohanhat szét az erek falam az idegek láncolatában a verejtékező pórusokig ki fogadta virágcsokorral és tűzoltózenekarral a címzetes gyújtogatót és vezette el a legveszélyesebb pontokra ahol kifürkészhető a támadás főiránya ellenünk KI KESERÍTI MEG VÉGRE a szorongás hadműveleteit a bizalom szárnyaló rakétáival és ki jön közénk emberek hogy sokan legyünk akik a tekintetek titkaiban felfedezzük az emberség molekuláit és megtervezzük egy új anyag szerkezetét évezredek ismeretlen szép gyümölcseit Tomka Mihály varsóit Akvárium Varázsolódó zöld növények, tündökölve élő díszhalak lobogva ostromolják a matt üvegfalat. Most ülhetnék a hínár zöldlángú szívén, s hallgatnám, hogy énekel egy hal, vagy egy szirén. De ostobán a tengerekbe vágyom, — az algákon kis cápák ülnek — fehér buborékok: asszonycsókok lebegnek, menekülnek. Mozdulatom Harmatlepte lomb öleli házunk, úgy elrejt, mint rég'az anyaméh, kucorogva fekszem, öntudatlan, magzatvizem ében sötét éj. Mozdulhatok, szökhetek, anyám csendes bánat kapujában pihen, fekszek, futok, feljajdul sikoltva — mozdulatom lehet bármilyen. Szokolay Sándor faragott-festett széktámlái

Next

/
Thumbnails
Contents