Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-10 / 8. szám

Színházi bemutató:

Bárány Tamás: VÁROS, ESTI FÉNYBEN

Az író a türelmetlenség regényéből a türelmetlenség színpadi változatát írta meg, nem hagyományos értelemben vett színdarabban, hanem színpadra alkalmazott „társadalmi riportban”. Így nem szokványos színpadi történetet látunk a színen, hanem olyan eseménysorozatot, amely elválaszthatatlan mai életünktől, annak ellenére, hogy lassan már tíz éve, hogy az író regényét megírta. Sem a regény, sem annak színpadi változata nem társadalmi körkép, nem is tükörkép, hanem kórkép, amelynek tablósorozata bemutatja azokat a kóros kinövéseket, amelyek szocializmust építő társadalmunkban gyakran előfordulnak. Regényének valamennyi jelentős szereplőjét drámai helyzetbe hozza, vallomásra készteti. Tömény életsorsok villannak fel egy-egy életképben. A bemutatott figurák sajátosan egyediek, még akkor is, ha nem egy esetben előfordulók. Éppen az írói türelmetlenség az, amely meg akarja láttatni őket a maguk mindennapjaiban. Így lesz a drámai sodrású jelenetek sora korkép napjaink káros jelenségeiről, társadalmunk kiforratlan, illetve forrásban levő arculatáról.

Ezer arcú világot rajzol meg az író a szociográfikus felmérés hitelével, miközben egyre riasztóbban érik a visszataszító impulzusok. Ami Fűzfőpatonán történik, lehet, hogy igaz — s higgyük el az írónak! —, de nem általános, hanem gyakori. A

kispolgári életszemlélet és életvitel tünetei mindenütt feltalálhatok, de Bárány Tamás darabjából az is kiderül, hogy a szocializmus nemcsak ilyen asszo- ciális elemeket formái, a többség nem ilyen, csupán az ominózus figurák lettek ilyenné és torzultak hozzájuk még sokan.

Az író kimondja, hogy mind-' ezekért a társadalom is felelős. Azt is sugallja viszont, hogy kettős felelősség ez! Egyrészt felelősek azok, akik ilyenné lettek, de nem kevésbé felelősek azok sem, akik hagyták, hogy ilyenné legyenek. Csak egy példa a darabból: A háztáji földterülettel manipuláló tsz-atya- fiak — akik fejenként 150 ezret „hoznak össze” egy évben — ugyanolyan paraziták, mint az ifjú mérnök, akinek a szocializmus adott szakmai diplomát, de emberségre senki nem tanította meg. Vagy: Az ító-olvasó találkozó miért maradt el? Csak azért, mert az emberek közönyösek? Azért is! De ki a felelős azért, hogy ne legyenek ilyen közönyösek? Az író bemutatta a labdarúgómérkőzést követő kocsmajelenetben...

Még sokáig lehetne részletezni, hogy ami Fűzfőpatonán történt, tipikus-e, vagy nem? Az eddigiekből is kiderül, hogy az író a mindenki felelősségére sürget. Más művekben is leírták, kimondták már ezt a jelenkor írói közül sokan, de ilyen plasztikusan kevesen.

A színpadi változatból is remekül kitűnik, hogy Bárány Tamás mesterien érti a belső (lélekből fakadó) és a külső (a körülményekből adódó) kontrasztok bemutatását. Egy példát erre is! A főmérnök látszatra belenyugodott sorsába, de ez csak beletörődés, elfogadása egy olyannak, amivel lelke mélyén nem ért egyet. S ezt csak felerősíti a fiatal mérnökkel ellentétes nézete nemcsak a szakmáról, hanem az egész életről. A főmérnök a rideg realitás, a fiatal mérnök pedig a nihilizmusba hajló cinizmus.

Orbán Tibor rendezői koncepciója (egyben a darab fiatal mérnökét is ő játssza) egyértelmű. Az íróra jelíemző egészséges türelmetlenség- őt is megkapta, s ezért tudt i a valóságfeltárás és -megmu tatás nyugtalanító szenvedélyével kiemelni a kóros jelenségeket, s tenniaka- rásra sarkallni a nézőket. Az epikus jelenetsorozat minden fontosabb elemét drámai izzásává tette. Az apró részletekben is átgondolt, tudatos rendezés nagymértékben hozzájárult a bemutató sikeréhez.

A darab cselekményét átfogó író szerepét Györffy László játszotta. Maga is író, s így szerepében igen jól ötvöződött az írói-színművészi kettősség. Jól érzékeltette azt a belső lelki folyamatot, amely végbement az íróban, miközben e kitűnő művét megalkotta. A jelenünkön türelmetlenül meditáló, a jövőnket lázas nyugtalankodással kitapintani akaró író szándékát és felelősségét hangsúlyozta, mint- ahogy a maga írói tevékenységében is erre törekszik. Valamennyi szereplő játékáról írni nincs lehetőség, hiszen a darab szinte az egész társulatot igénybe vette. Néhány kitűnő alakítást azonban feltétlenül ki kell emelnünk. Így: Áts Gyula (mun- | kás, haknizó színész), Bángyör-1 gyi Károly (főmérnök), Kárpáti! Tibor (könyvtárigazgató), Széplaki Endre (főorvos), Lukács József (művezető), Körösztös István (öreg paraszt), Kovács Lajos (kultúrházigazgató), Szerencsi Hugó (tsz-atyafi) játékát. A szerepre való ráérzésük alapján válik a színpadon is hitelessé az, amit az író a regény második kiadásának utószavában írt: „...régebbi gondjaimból, félelmeimből sok minden ma is időszerű".

Csinády István díszlete jól alCserényi Béla és GySrffy László az egyik jelenetben (Demény felv.)

kalmazkodott a darab cselekményéhez és a színpadi lehetőségekhez. A gazdag eseménysor bemutatását hatásosan segítette, modernségével kellő miliőt teremtett. *

Tóth Lajos

6

•NtrúJSACí 1976. JANUÁR 10.

H

ét vadász bandukolt a vastag, puha hóban. Vállukon puska, oldalukon tarisznya, derekukat megrakott rézpatro. nők övezték. Néha megálltak, az eget kémlelték. A jegesen világító nap el-el- bujt a ködfátyol mögött, de megállapították, hogy hóviharra nincs kilátás. Nyulat, fácánt mentek puskavégre kapni. Bent jártak már a kiserdőben, amikor Csóka Mihály fövadász megmerevedett. a tisztás túlsó szélére mutatva, suttogta:

— Odanézzetek: Királyi léptekkel, mintha egy csupa- gally fácskát hordozna, dús agancs-koronájával lépdelt a tisztáson egy vadász, szívet csiklandozó szarvas. Felséges lépteinek ütemére billegtette a fejét hatalmas agancsával. Felnyúlt egy zsenge fagyos galy- lyért, s ahogy kinyújtózkodott, az a szép koronája ráfeküdt a hátára. Káprázatos ilyet látni az egyszerű nyúl-, meg fácánpuffogtatóknak. Belehuppantak a hódunnába, felhúzták puskájuk ravaszát, céloztak. A szarvas közeledett a tisztás innenső széléhez. A fagyos napfény a tisztásra zuhogott.

Az agancsokon a frissen ráhullott puha hószemcsék csillogtak. Mit sem sejtve lépdelt a hét vadásszal szemben, akik csak arra vártak, hogy közel hozzájuk, az összehajtó faágak között jelenjen meg.

Most!

Csőka Mihályhoz

fordult lapos tekintettel:

— Baj van, Mihály. Előhívtam a filmet, de... rosz- szul exponáltad.

Nincs rajta kép. — Azzal a fövadász orra elé tolta a feketefoltos filmet.

Gyorsfénykép

Hét lövés zúgott át az erdőn, rá egy fájdalmast üvöltés. A vadászok felugrottak. Odaszaladtak. Lábuk előtt feküdt átlőtt szügyével, fújva- hörögve a gyönyörű kétmázsás, barnafoltos szarvasbika. Két vastag gallyat kereszt alakban madzaggal összekötöttek, ráfektették a még meleg állatot, s úgy húzták haza a ritka zsákmányt a síkos havon. De előbb Csóka Mihály fővadász elővette fényképezőgépét, a vadászokat a szarvasbika köré ültette, s lekattintotta őket.

Este vadászvacsorát rendeztek. Úgyszólván a fél falu ott volt. Ízlett a pácolt szarvashús, hüledez- ve, nagyokat kacagva hallgatták a „csoda- szarvas” históriáját. Javában folyt a társalgás, amikor betoppant Szetye Péter, a falu fényképésze.

Bizony, ezen már nem lehet változtatni. A szarvast nem tudják visszarakosgatni. Mit tehettek egyebet: a fényképész felállította négy. lábú masináját, elbújt a fekete kendő mögé és a szarvasbikát újra lefényképezte — ott a tányérokon. Jobb híjján ez a fénykép került a szarvas agancsa alá, Csóka Mihály fővadász íróasztala fölé. A tálakban pirosló szarvaspecsenye, meg a körülötte készségesen eddegélő vendégség rákerült a fényképre, s ez a kép és alatta az írás bizonyítja a vadászok hőstettét:

„196 kilós szarvasbika.

Elejtve: január 3- án.”

Mondják is a faluban: a „csodaszarvas” históriája igaz, hiszen még fénykép is van róla.

Dénes Géza

Á Balaton mellé már jelentkeznek a „törzsvendégek"

A balatoni idegenforgalom gazdái, az IBUSZ és a megyei idegenforgalmi hivatalok a főidényre már megkötötték a szerződések egy részét a különböző külföldi idegenforgalmi szervekkel. Az előre tefoglalt szálláshelyek több mint egy- harmadát külföldi vendégek veszik igénybe. A tópartra — az. eddigi jelzések szerint — a legtöbben Csehszlovákiából, az NDK-ból és az NSZK-ból érkeznek.

Különösen nagy az érdeklődés az összkomfortos családi nyaralók iránt, de forgalmasnak ígérkeznek a kempingek te.

Az északi és a déli part sok

•záz külföldi „törzsvendége” is jelezte, hogy ismét a megszokott és kedvelt helyeken kíván nyaralni.

Változatlan díjak mellett felemeli az utasbiztosítás néhány

szolgáltatásának * összegét az Állami Biztosító

A belföldi utazások során bekövetkező sérülés miatt egységesen 50 forint napi térítés jár a betegállomány idejére. Ha az utast vagy a járművet baleset éri és a poggyász megrongálódik, megsemmisül, az eddigi 8 ezer forint helyett 12 ezer forintig téríti meg a biztosító a kárt. A , biztosítás a járművön vagy a pályaudvaron történt balesetekre vonatkozik. A poggyászkárokat külföldi utak alkalmával is 12 ezer forintig téríti meg a biztosító, de az országhatáron túl a biztosítás az utazás egész tartamára vonatkozik, és az ellopott, elveszett holmira is kiterjed.

A nyugati államokban igen magasak a gyógykezelési költségek, megfizetésük jelentős teher a hazaérkezés után. Ezért új szolgáltatásként a biztosító 10 ezer forintig fedezetet nyújt a hirtelen fellépő (akut) betegségek miatt szükséges külföldi gyógyítási, kórházi ápolás orvos által igazolt költségeire.

Az eddigi 5 ezer forintról ugyancsak 10 ezer forintra emelte a biztosító a téríthető összeget, ha az utast külföldön éri baleset és emiatt gyógykezelésre szorul.

A biztosító az utasbiztosítás szolgáltatásának emelését szükségesnek tartotta, mert egyre szebben, jobban öltözködünk, a magunkkal vitt poggyász is értékesebb, így ha az utazás során kár éri, nagyobb a veszteség. A balesetbiztosítás egyéb szolgáltatásait néhány évvel ezelőtt már felemelte az Állami Biztosító.

épernyő

Ősbemutató

Hazai és külföldi szociológiai munkák kedvenc témája lett az utóbbi években az értelmiségi, s ezen belül is — a vidéki értelmiség arculatának felmérése. A téma nem új, hiszen Erdei Ferenciől kezdve (Magyar falu), Féja Gézán át (Viharsarok) egyenesen ível az az út, melyet hol a Társadalomtudományi Intézet, hol pedig a Népművelési Intézet segít újabban abban, hogy a rideg statisztikai adatok mögött feltárulkozzanak azok a meghatározó jellemvonások, melyek a vidéki értelmiség karakterének vonásait adják. Szükség is van ezekre a tanulmányokra, mert ahogy Garami László írja a Valóság 75/12. számában: ^ .. a felszabadulást követően a magyar társadalom osztályszerkezetében bekövetkezett az a nagyfokú mobilitás, amelynek révén munkások és parasztok, illetve leszármazottaik százezrei váltak és válnak értelmiségiekké..."

Karinthy Ferenc az író szemszögéből és az irodalom eszközeivel eredt a téma nyomába Ősbemutató, című regényével, melynek televíziós változatát január 6-án láthattuk a második program műsorában. A vidéki értelmiség arculatának felvillantásához Tábori Titusz fővárosi író, Vak Béla című drámájának vidéki ősbemutatója szolgáltatja a keretjátékot. A premier simán le is zajlik, különösebb lelkesedés és nagyobb botrány nélkül fogadja a közönség a „nagy művet”, mely nem egyéb, mint Petőfi: Tigris és hiéna című drámájának átdolgozása.

Az előadás után azonban kezdetét veszi egy háromlépcsős fogadás, ahol már lényegesen több történik. A fokozatosság elvének betartásával az első fogadáson elhangzanak az ünnepélyes tósztok, a semmit mondó frázisok. A második fogadáson — melyre a művészklubban kerül sor — már forróbb a levegő. Az alkohol feloldja a gátlásokat, szabályos kis korhely-vircsaft támad, melynek „árverésén” semmi sem drága. Már kihűlt, és most forró intim kapcsolatok történeteitől hangos a társaság. „Alapoznak” a harmadik fogadásra, melyre már magánlakáson kerül sor, s ahol már nem tabu többé senki és semmi, mindenki keserű és elégedetlen, szerencsétlen és meg nem értett zseni, akiből csak azért lelt senki és semmi, mert vidékre kényszerült.

Hosszasan lehetne vitázni a mű erényeiről és hibáiról, egy azonban mindéképpen igaz: a túlzás eszközeivel akart az író nevetségessé tenni olyan jelenségeket, szélsőséges véleményeket és figurákat, amelyek nélkül — mint részek nélkül — mást mutat az egész. Es ez a szándék sikeres volt, még akkor is, ha a kritikust megpofozták. Remélem, erre most nem kerül sor.

Szilárd Ádám

A MAGYAR ELEKROTECHNIKAI EGYESÜLET BÉKÉS MEGYEI CSOPORTJA

1976. évben az alábbi villamos jellegű továbbképző tanfolyamokat szervezi:

1. Villamosműkezelői I. (segédelektrikusi)

2. Villamosműkezelői II. (elektrikusi)

3. Villamos fogyasztói berendezések felülvizsgálata.

Jelentkezés és bővebb tájékoztatás a DÉMÁSZ személyzeti vezetőjénél;

Békéscsaba, Tanácsköztársaság u. 46.