Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-10 / 8. szám

1976. JANUÁR 10., SZOMBAT Ara: 1. —forint XXXI. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM MA: GÉPPRÖBÁK A „BOLY GÓV ÁROSBAN* (3. oldal) RUHÁZATI ELLÁTÁS 1976-BAN (4. oldal) A MŰVELTSÉGÉRT, A MAGASABB SZAKTUDÁSÉRT (5. oldal) Társadalmi munka - fizetésért? Látszólag mosolyognivalóan naiv a kérdés: mitől „társadal­mi” a társadalmi munka? Egy­részt: társadalmi munkát általá­ban minden anyagi ellenszolgál­tatás nélkül szokás végezni, az efféle tevékenységért nem jár fizetség, s ezt mindenkinek jó tudnia, aki ilyesmire vállalkozik. Az egyetlen „fizetség”: a köz- megbecsülés, ami joggal kijár azoknak az embereknek, akik szabad idejük feláldozásával, vagy megrövidítésével a közös­ségért dolgoznak, fáradoznak. Vi­szont — s ezért is naivitás efféle kérdéseket feltenni — ugyan ki az, aki minden esetben és szi­gorúan betartja a társadalmi munkavégzés e fontos szabályát? S ha valaki nem tartja be, ak­kor vajon mitől „társadalmi” a társadalmi munka? Feltehetően csak attól, hogy annak nevezik, jóllehet ez esetben csak valami­féle külön feladat ellátásáról be­szélhetünk, rendszerint munka­időben és az előírt produktív munkáért járó fizetésért. Ez a sajátságos és sajnos széles kör­ben elterjedt gyakorlat az amúgyis szűkös munkaidőalapot lényegesen megkurtítja. A sok-sok közügyekért fárado- zók mellett ki ne ismerne olyan társadalmi tisztségviselőket is, akik „társadalmi munkát vég­zek” felkiáltással, lázas buzga­lommal csellengik át a munka­időt, jól tudva, hogy tevékeny­ségük általában nemcsak ellen­őrizhetetlen, hanem megakadá- lyozhatatlan is. Mert az esetek többségében minden megbízatás mögött tekintélyes megbízók áll­nak: ilyen-olyan szervezetek, kü­lönböző rangos, vagy éppen csak mondva csinált bizottságok. Ezeknek feladataik, akcióprog­ramjaik, munkaterveik vannak, amelyeket végre kell hajtani va­lahogyan, s végre kell hajtatni valakikkel. Kikkel? A társadal­mi munkásokkal. Akik — már a feladatok jellegéből követke­zően is — többnyire csak mun­kaidőben tehetnek eleget megbí­zatásaiknak. Csak akkor lehet elkészíteni az amatőr és általá­ban nem sokra használható fel­méréseket, statisztikákat; csak munkaidőben lehet „ügyintézni” és adminisztrálni az ügyes-bajos dolgokat, intézkedni és eljárni, tárgyalásokat folytatni, ilyen­olyan értekezleteket kreálni, sőt: csak munkaidőben lehet tagdíja­kat beszedni, viszonylag csekély értékű, de annál elnyújtottabb gyűlésekre járogatni. S ha mind­ezt lehetne esetleg máskor és másként, akkor is minek ezen töprengeni, minek ezen a jól be­vált gyakorlaton változtatni és újítani, egyáltalán miért komo­lyan venni a társadalmi mun­kát, ha egyszer hovatovább sen­ki, nemegyszer még a megbízók sem veszik komolyan? A Gazdaságkutató Intézet vizs­gálatai és számításai szerint a rendelkezésre álló munkaidőalap 20—25 százaléka (2—2,5 milliárd óra) veszendőbe megy. Ebből kb. egymilliárd óra vész el az egész napos és megközelítően egymil­liárd óra a munkahelytől való fél-, egyórás hiányzások miatt Ha ezeket a veszteségeket csak 10 százalékkal sikerülne csök­kenteni, akkor annyi többlet­munkaidőt nyerhetnénk, ami 150 ezer ember munkába állításával egyenlő. Senki sem vizsgálta ugyan, hogy a sok elvesztegetett mun­kaórából mennyi írható az úgy­nevezett társadalmi munka ro­vására, megkockáztatnám: az ed­digi gyakorlat jócskán hozzájá­rult ahhoz, hogy ezek az adatok így alakultak. Tanúim például azok a művezetők, akiknél a mű­szak kezdetekor rendre-sorra je­lentkeznek a beosztottak — az ilyen-olyan bizottsági tagok, a különböző tisztségviselők és má­sok —, hogy most ide-oda-amoda kell menniük, ezt, azt, amazt kell intézniük. A munkafegyelemről — meg­lehet: éppen társadalmi munká­ban és hivatalos munkaidőben — szervezett tanácskozáson időn­ként óvatos felszólalások is el­hangzanak: valahogy racionali­zálni kellene a parttalan és gya­korta értelmetlen „társadalmi” munkát. Valószínű, hogy itt is — mint a termelő munkában is — elképzelhető a jobb szervezés, az ésszerűsítés, az hogy lénye­gesen csökkenthetnék az efféle megbízásokat, hogy kiszűrhetnék a felesleges és párhuzamos tevé­kenységeket, hogy megszüntet­hetnék a formális munkavégzést. Mindezen érdemes lenne el­töprengeni minden munkahe­lyen, már csak azért is, hogy fel­értékeljék a társadalmi munka rangját, becsületét, de legfőkép­pen azért, hogy a munkaidő min­den óráját azzal töltsék ki, ami­re való: értékalkotó munkával. Vértes Csaba Tej, sajt, tejföl, túró és savanyított tejtermék Sárrétről A Szeghalom környékén gaz­dálkodó termelőszövetkezetek növekvő tejtermelése igényelte a Sárréti Tsz-ek tejtermelő tár­sulásának bővítését. Ebben az esztendőben olyan beruházást valósítanak jneg, mellyel a je­lenlegi kapacitás 130 százalék­kal nő. Így az év végén árutej­ből — tasakokban és kannák­ban — naponta 45 ezer litert ad­nak a fogyasztóknak. A napi tejtermelés másik részéből sajtot, tejfölt, túrót, vajat készí­tenek. A közös vállalkozás veze­tősége az üzem bővítésével egy időben vizsgálja a savanyított tejtermékek gyártásának lehető­ségét is. Mérlegen 1975 Egymilliárd forintot meghaladó termelési érték az Orosházi •• Üveggyárban Az Orosházi Üveggyár terme­lési értéke 1975-ben haladta meg először az egymilliárd forintot. Ezt az értéket a tervezettnél ki­sebb létszámmal valósították m'-g, így a hatékonyság is ked­vező. Ennél is többet mond azonban, hogy az előirányzóit 76.5 millió forint eredményt 85 millió forintra teljesítették. Ezt, a mintegy tízmillió forintos többletet jórészt az öblösüveg­gyár produkálta, amelynek ter­melési értéke 830 millió forint volt. Ebben a gyáregységben 180 ezer tonna konzerv, palack és hengerelt üveg készült. A nagy­ságrendre jellemző, hogy 100 millió konzerv, 90 millió fehér és 130 millió zöld palacküveg volt az elmúlt évben gyártott mennyiség. Az új, húzottsík- Üveg-gyárnál a termelés alakulá­sa a tervezettnek megfelelő volt, 5.5 millió négyzetméter síküveg készült. Különösen az elmúlt év utolsó negyedében javultak az eredmények, amelyek lehetővé teszik, hogy az 1976-ra tervezett 9.5 millió négyzetméter üveget előállítsa az üzem. A gyár , termékeinek jelentős részét exportálja,' tavaly kétmil­lió dollár értékű volt a tőkés export. Az NSZK-ba öblösüve­get, Angliába húzotf síküveget, a Közel-Keletre pedig hengerelt síküveget szállítottak. A szocia­lista országokba irányuló export 80 millió forint volt, ami kétsze­rese a tervezettnek. Elsősorban a más piacokra le nem kötött árut szállították a szocialista or­szágokba, a Szovjetunióba hen­gerelt síküveget, az NDK-ba konzervüvegeket. Örvendetes, hogy a külföldi piacokon nem­csak megjelent a gyár termé­keivel, hanem megerősítette po­zícióit, s ma már mind több nyugati országban kifejezetten az Orosházi Üveggyár termékeit keresik. Jelenleg az Amerikai Egyesült Államokba irányuló síküvegexportról tárgyalnak, amely mind a gyár, mind pedig a népgazdaság számára jelentős valutát hoz. A tavalyi egymilliárd 50 mil­lió forintos termelési érték el­érésében döntő szerepet játszott az öblösüveggyár intenzív fej­lesztésének befejezése. Valójá­Biszku Béla, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Sza- bolcs-Szatmár megye ország- gyűlési képviselője csütörtökön és pénteken látogatást tett Nyír­egyházán. A megyei pártbizott­ság szótaházában dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke fogadta a KB tit­kárát, aki csütörtökön a nyíregy­házi üzemek életével ismerke­dett. Felkereste a Szabolcs-Szat- már megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatot, ahol Vincze József igazgató és Czapár Mi­hály párttitkár rövid tájékozta­tója után elbeszélgetett a vágó­csarnok, a feldolgozó üzem, a tmk dolgozóival élet- és munka- körülményeikről, a szocialista brigádok munkájáról. Biszku Bé­la ezután a Tiszántúli Áramszol­gáltató Vállalat nyíregyházi erő­művét kereste fel. Ott Molnár János, a TITÁSZ igazgatója, Csathó János, a nyíregyházi ban az 1975-ös esztendő volt az első, amely már a fejlesztés eredményeit bizonyította. Ennek alapján erre az évre tízszázalé­kos termelésnövelést tűztek cé­lul, s ez a tíz százalék az üveg­gyárban 100 millió forintot je­lent. Ebben az évben is az öb­lösüveggyár adja a termelési ér­ték zömét, de most már a húzotí- síküveg-üzem fokozottabb ered­ményességére is számítanak. S. F. üzemigazgatóság vezetője, Sala­mon Pál párttitkár és Dohanics László erőművezető tájékoztatta az energiaellátás helyzetéről, a villamosvezeték-hálózat bővíté­séről, a fejlesztési elképzelések­ről, ,a KB-titkár végül a Kelet­magyarországi Közmű- és Mély­építő Vállalat központját láto­gatta meg. Ott Bírő lászló vá­rosi tanácselnök tájékoztatója alapján az időszerű városfejlesz­tési kérdésekről folytatott esz­mecserét városi és a megyei ta­nácstagok csoportjával. Biszku Béla pénteken részt vett és felszólalt a megyei párt- bizottság ülésén, amelyen Sza- bolcs-Szatmár megye negyedik ötéves terve végrehajtásáról, az új középtávú terv gazdaságpoli­tikai célkitűzéseiről és az idei feladatokról szóló előterjesztése­ket vitatták meg. Ezt követően részt vett a megyei képviselő- csoport ülésén, ahol az idei mun­kaprogramot hagyták jóvá. (MTI) Biszku Béla látogatása Nyíregyházán Tojás» millió számra A Baromfiipari Országos Vállalat békéscsabai gyáregységében tavaly 121) millió tojást vásároltak fel. A belföldi igények kielégítése utáh ebből a mennyiségből exportra is jutott. 1976-ra 131 millió tojás felvásárlását tervezték Fotó: Demény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents