Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-08 / 6. szám
» cáli&L már tavasz A Vetőmagtermelő Vállalat békéscsabai telepén 900 cserép ciklámenről várnak magtermést az üvegházban. A mesterséges beporzást csak napos időben lehet elvégezni és így az elmúlt időszak igen alkalmas volt ennek végrehajtására. A 900 cserép ciklámenről télmillió szem vetőmagot várnak (Fotó: Demény) Erősödött a KISZ eszmei, politikai egysége Az év eleje a visszatekintések, értékelések időszaka. Mit jelentett az elmúlt esztendő az ifjúsági mozgalom életében? Mi újat hozott és min kell még javítani? Ezeket a kérdéseket tette fel munkatársunk Szabó Miklósnak, a KISZ MB első titkárának. — A KISZ Központi Bizottságának 1974. áprilisi határozata megszabta 1975-ös munkánk fő irányát. Ez az év döntő volt a mozgalom fejlődésében. A KISZ- tagok, vezetők túljutottak a határozat megismerésén, értelmezésén és kibontakozhatott az újszerű alkotó munka. Természetesen ez nem ment zökkenők, megtorpanások nélkül és ha őszinte mérleget akarunk vonni, nem hallgathatjuk el hibáinkat sem. Egyik fontos célkitűzésünk volt, hogy az Alkotó Ifjúság pályázatok rendszere megmozgassa a fiatalságot, ez azonban nem úgy sikerült, ahogy vártuk. Ebben mi is hibásak vagyunk, mert sokszor KISZ-vezetőink sem értették meg ennek a fontos mozgalomnak a lényegét. Javítanunk kell a szakmunkástanulók között végzett munkánkon, meg kell találnunk azokat a speciális munkaformákat, melyekbe őket is — akik többségükben bejáró fiatalok — bevonhatjuk. Sok erőfeszítést kell még tennünk, hogy úgy működjön megyénkben az Ifjú Gárda, ahogyan azt szeretnénk és ahogy azt fontossága és az ifjúság nevelésében betöltött kiemelkedő szerepe megkívánja. A fent említett hibák ellenére úgy érzem, nincs miért szégyenkeznünk, jól sikerült az ifjúsági mozgalom elmúlt éve. Ezt a véleményemet arra alapozom, hogy elértük a legfontosabb célt: erősödött a KISZ kommunista jellege. Ezen azt értem, hogy elfogadottá vált az a szemlélet, mely szerint a KISZ-tag megítélésénél az a döntő, hogyan áll helyt a munkában, a tanulásban, mekkora részt vállal a társadalom építéséből. Hogy ezt a célt elértük, azt bizonyította pártunk XX. kongresszusa1, melyen megállapították, hogy az ifjúság részvétele példamutató a munkában, kiveszik részüket szocialista céljaink megvalósításából. Megyénk ifjúsága is teljesítette önként vállalt kötelezettségeit. A kongresszusi munkaversenyben kiemelkedő sikereket érlek el a dolgozó fiatalok, több mint 2 millió forintot gyűjtöttek ösz- sze megyénk KISZ-esei a Vietnamban épülő szakmunkásképző intézet céljára és eredményesen zárult a vasgyűjtési akció is. Ismételten kiderült, hogy a fiatalokat csak konkrét célokért lehet mozgósítani és nem baj, ha ezek a célok nehezen elérhetőek. Az ifjúság nem fél a munkától, ezt jól bizonyítja a védnökségekben vállalt aktív részvételük. A Gyulai Húskombinát építésének segítésére létrehozott szaktábor beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A védnökségi napok keretében pedig fiatalok ezrei segítették a húskombinát mielőbbi felépülését. A különböző akciókban való tevékeny részvétel és az egyéni vállalások rendszere együttesen azt eredményezte, hogy erősebb lett a KISZ eszmei, politikai egysége. Régebben túl nagy volt a különbség KISZ-tag és KISZ- tag között. Az egyik ki sem látszott a munkából, a másik jó ha elment a KISZ-gyűlésre. Az egyéni vállalások rendszere segített ezen a baion, jobban megoszlanak a feladatok, bár ezen a téren van még tennivaló bőven. Mindenesetre olyan erjedés, pezsgés indult meg az ifjúsági mozgalomban, mely örömmel tölthet el mindenkit, aki szívén viseli az ifjúság sorsát, jövőjét. Jó úton haladunk és bizakodva várjuk a KISZ közelgő IX. kongresszusát — fejezte be nyilatkozatát Szabó Miklós. Lónyai László KRESZ-oktatás az üzemekben Az üzemek területén az új KRESZ előírásai szerint kell a közlekedést kialakítani, illetve fejleszteni. Ennek végrehajtására vonatkozóan az SZMT munkavédelmi osztálya — a Békés megyei Közlekedésbiztonsági Tanács felkérésére — felhívással fordult a vállalatokhoz, üzemekhez. A felhívás egyúttal azt is meghatározza, hogy a soron következő munkavédelmi oktatás keretében minél előbb, de legkésőbb február végéig ismertetni kell a dolgozókkal az új szabályokat. Äz oktatás elősegíti, hogy a dolgozók az utcákon. utakon (gyalog, kerékpáron, közúti járműveken) biztonságosan közlekedjenek és példát mutassanak azoknak, akik / Ilyen oktatásban nem részesülnek. Előkészületek az új vállalati kollektív szerződések kidolgozására Az V. ötéves tervidőszakra vonatkozó új vállalati kollektív szerződések célkitűzéseit legkésőbb január 31-ig kell a dolgozókkal megtárgyalni. A tervezet kidolgozásának a határideje március 31-e. Ezt május 31-ig kell megtárgyalni, a kollektív szerződést, végül Is június 30-ig kell? megkötni és kihirdetni. Az SZMT közgazdasági osztálya egy-egy hetes tanfolyamot tart azoknak a szakszervezeti tisztségviselőknek, akik a kollektív szerződés előkészítésében közreműködnek Előadók a SZOT és az SZMT szakemberei. A Gyulai Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat I e I v e s z kőműveseket, ácsokat, bádogosokat, villanyszerelőket, asztalosokat, lakatosokat, burkolőkat, szobafestőket, takarítókat és segédmunkásokat. Jelentkezni lehet: Gyula, Városház utca 17. szám alatt Jasik Lászlónál. Űj erővel a tanév sikeres befejezéséért J anuár 5-én ismét gyermek- zsivaly töltötte meg az iskolák folyosóit, kezdetét vette az 1975—76-os. tanév második féléve. A téli szünet alatt a pedagógusok osztályozó és testületi értekezleteken értékelték az első félév munkáját, hogy az első tanítási napon minden tanuló kézhez kaphassa ellenőrző könyvét, melyben érdemjegyek, tükrözik az egyes tantárgyakból elért eredményt. Ez alól kivételt az elsó és ötödik osztályosak jelentenek, akik jegyek helyett szöveges értékelést találtak ellenőrzőjükben. E forma nem új, de eléggé járatlan terület még ahhoz, hogy nyugodt szívvel elmondhassuk : sikerült minden tükrözik az egyes tantárgyaiból arról, hogy az értékelés átfogóbb, megbízhatóbb képet ad egy-egy tanuló képességeiről, mint az osztályozás. Miben rejlenek e módszer buktatói? Elsősorban a hagyományokhoz, beidegződéshez való görcsös ragaszkodásban, másrészt — minden kétséget kizáróan — abban, hogy mi magunk is még csak most mondhatjuk el igazán, hogy kezdünk otthonosan mozogni abban a sokrétű módszertani anyagban, melyek megismerésére, alkalmazására akkor vállalkoztunk, amikor az értékelésre áttértünk. És az nemcsak az első és ötödik osztályra vonatkozik, hanem a második, harmadik, hatodik és hetedik osztályban belépő úi tantárgyakra is. sót! — oktató-nevelő munkánk egészére. A továbbiakban — a teljesség igénye nélkül — tegyük vizsgálat tárgyává azokat az észrevételeket, melyek a most fo’yó tanév első félévére jellemzők voltak, olyannyira, hogy talán általánosíthatók Is a nagyobb tévedés veszélye nélkül. Abból kell kiindulnunk, hogy ezt a tanévet a világnézeti, erkölcsi, politikai nevelés erősítésének jegyében kezdtük el, ami nem azt jelenti, hogy a többi nevelési terület rovására végezzük ezt a munkát, hanem azt, hogy erre a három területre fokozottabb figyelmet fordítunk, mint az előző években. Ezt a célt szolgálták a novemberi nevelési értekezletek is, melyeket nagyon sok helyen különböző tematikájú íe'mérések előzték meg. E felmérések egyértelműen igazolták, hogy helyes volt a nevelésnek ezt a három fő területét vizsgálat tárgyává tenni, mert számtalan olyan probléma került így felszínre, melynek tisztázása az iskola feladata. Másrészt arról is meggyőződhettünk. hogy tanulóifjúságunk világnézete döntően materialista jelleget tükröz, erkölcsi kérdésekben állásfoglalásuk pozitív, politikai téren olyan hatalmas ismeretanyaggal rendelkeznek, ■ ami már-már meghaladja életkori sajátságaikat. Feladatunk nem lehet más, mint erősíteni a döntően pozitív vonásokat, s a meggyőzés, a tudományos bizonyítás eszközével élni ott, ahol céljainkkal ellentétes hatások érvényesülését látjuk felülkerekedni. Ha általánosan érvényes vonásokról kívánunk szólni, akkor okvetlen időznünk kell a m u n - kához való viszony problémakörénél, annál is inkább, mert felnőtt társadalmun- ban szinte napirenden szereplő kérdés a munkafegyelem kérdése. Már pedig ennek alapozása már az óvodában megkezdődik, s az iskolában nedig döntő hangsúllyal bír. Érdekes jelenségre figyelhetünk fel — különösen. ha korábbi évekkel hasonlítunk! — ezen a téren. Első pillantásra látszólagos paradoxonnal találjuk szembe magunkat. Lényeges csökkenést mutat ugyanis a bukások száma, mégis azt kell megállapítanunk, hogy romlott a tanulók munkához való viszonya. Miért? Azért, mert a lecanniai, módszertani színvonal emelkedésével (meg sok-sok korrepetálással!) sikerült a bukásra áilo tanulókat az elégséges szintre emelni. Ez idő alatt — lehet, hogy azzal összefüggésben, hogy rájuk kevesebb idő, figyelem jutott? — viszont, szép számmal „zuhantak” kitűnők a jórendü szintre, jók a közepesre, és közepesek az elégségesre. Mondhatná valaki, hogy ez így törvényszerű, így áll összhangban oktatáspolitikai céljaink, al, melyben többek között az is törvény, hogy az általános iskoia elvégzése kötelező, s lehetőség szerint ez tanévvesztés nélkül realizálandó, a jók majd úgyis felzárkóznak saját erejükből, ha ezt saját érdekük is úgy kívánja. Hamis érvelés ez, ködösíti az igazi megoldáshoz vezetű utat, mely mindenképpen az, hogy miközben a gyengékkel többet foglalkozunk, a jobbakkal foglalkozzunk differenciáltan, éppen — a korábban említett — értékelés adta lehetőségeket kihasználva. Persze, a hamisnak mondott érvelésben is van egyetlen pont, ahol globálisan elfogadható, s ez a pályaválasztás előtt álló nyolcadikosok helyzete, akik körében valóban szemmel látható szelekció, „természetes kiválasztódás” megy végbe attól kezdve, hogy elhatározzák további útjukat az általános iskola befejezése után. Aki nem- megy továbbtanulni, az már félévkor „leáll”, csak a „létminimumra” rendezkedik be. Aki továbbtanul, az azokra a tantárgyakra „hajt rá” (esetenként csak a jobbik esetben!), ami számára fontos. Különösen érzékenyen érinti ez az idegen nyelv tanítását, s ezért üdvözölhetjük majd az új tantervet, mely már negyedik osztálytól teszi majd kötelezővé az orosz nyelv oktatását úgy. hogy a tananyagot a hetedik osztály végére befejezik a tanulók, s a kritikussá let nvdlcadik osztályban már „csak” ismétlés, gyakorlás marad. Nem lenne még viszonylag sem teljes ez a félévi összegzés, ha nem szólnánk arról az erőfeszítésről, melyet a tanácsok tesznek azért, hogy a keze’ésük- be tartozó iskolák, és az iskolák állományába tartozó oedaaógu- so)c működési feltételei, élét- és múnkakörülménvei javuljanak. De szólnunk kell azokról a szülőkről, szocialista brigádokról, vál'alatokról, és termelőszövetkezetekről, akik ezernyi gondjuk mellé önzetlenül veszik vál- lukra az iskola egy-egy gond. .iát, problémáját. Hol azzal hogy egy napi keresetüket adják szemléltető eszközök vásárlására, hol azzal, hogy társadalmi munkában készítik el az intézmény egy-egy költség- igényes beruházását, hol azzal, hogv jelentősebb összeget biztosítanak sportszerek vásárlásához, tanulmányi kirándulások költségfedezetéhez. A társadalmi segítségadásnak ezt az útiét továbbra is szorgalmazni kell, hisz valamennyiünk érdeke, hogy a most felnövekvő nemzedék — bárhová is kerüljön az élet sodrásában — helyt tudjon állni azokban a követelményekben. melyeknek megoldása egyet jelent szocialista hazánk építésével. szépítésével, erősítésével. És vitathatia-e bárki, ho?v erre .már az iskolában fel kell készülni, mévoedig cselekvő he’ytállással, aktív tenni- í>Vnrással. ¥£ ádár János elvtárs mondta a párt XI. kongresszusán: „Elsőrendű feladat az általános iskola és a szakmunkásképzés fejlesztése, az oktatás-nevelés tartalmának, módszereinek korszerűsítése. az iskolák '«közötti színvonalbeli különbségek csökkentése”. Kommentár ehhez,' felesleges. Szilárd Adám
