Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-07 / 5. szám

Magyar—csehszlovák közös vasúti határállomás avatása Rajkán Kedden reggel indult a Keleti pályaudvarról a miniszteri kü­lönvonat, amely a magyar— csehszlovák közlekedési együtt­működés újabb fontos esemé­nyére vitt vendégeket Rajkára. A két ország vasútjának újabb közös határállomását délelőtt ünnepélyesen avatja fel Rödö- n.vi Károly közlekedés- és posta­ügyi miniszter és Vladimir Bla- zek csehszlovák közlekedési mi­niszter. A magyar—csehszlovák közle­kedési albizottság határozatára 1970-ben fogadták el a MÁV ter­vező intézet beruházási prog­ramját, a rajkai új MÁV—CSD közös határállomás kialakításá­ra, és 1976. évi üzembe helyezé­sére. Az építők határidőre be­csülettel eleget tettek kötele­zettségüknek. A régi kis állo­másból korszerű. 12 vágányos, hosszú tehervonatok fogadására alkalmas, raktári és javítóvá­gányokkal, új felvételi épülettel ellátott pályaudvart alakítottak ki. Az állomásépületben a MÁV és a CSD dolgozóin kívül helyet kaptak a határőrség, a vám, a különféle szállítmányo­zási vállalatok, a növény- és ál­lategészségügyi szervek képvi­selői. A mintegy 150 millió- forintos beruházás lehetővé teszi a ko­rábban gyakori forgalomkorlá­tozások elkerülését, a két ország közötti vasúti forgalom zavar­talanabb lebonyolítását. 'MTI) a kubai nemzeti ünnep alkalmából Floreal Chomon, a Kubai Köz­társaság budapesti nagykövete a kubai forradalom 17. évforduló­ja alkalmából kedden fogadást adott a margitszigeti Nagyszál­lóban. A fogadáson részt vett Biszkv Béla, Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kara'cas László munkaügyi miniszter, Keserű Já­nosáé könnyűipari miniszter, dr. Korom Mihály igazságügymi- niszter, dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Marjai József külügy- minisztériurni államtitkár, s a politikai, a gazdasági, a kulturá­lis, a társadalmi élet sok más ve­zető személyisége. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomá­ciai képviseletek sok vezetője és tagja is. (MTI) Nyugtalanítók a tömegmegmozdulásokkal szemben alkalmazott megtorlások Portugáliai helyzetkép Lisszabon Simó Endre, az MTI tudósí­tója jelenti: A Portugál Kommunista Párt nyugtalanítónak tartja a tömeg- megmozdulásokkal szemben al­kalmazott megtorlásokat. Ügy véli, hogy jobboldali katonai és politikai körök nem elégedettek helyzetükkel, gyorsabb előretö­résre számítottak és újabb ha­talmi pozíciók megszerzésére tö­rekszenek — közölték kommu­nista hivatalos forrásból. A PKP népszavazással törté­nő elnökválasztás mellett fog­lalt állást abban a javaslatában, Oz enyhülés negvalásnlása Á Pravda cikke HAT HÓNAP telt el azóta, hogy Helsinkiben aláírták az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet záródoku­mentumát. Ezzel kapcsolóiban Jurij Zsukov, a Pravda poli­tikai hírmagyarázója rámutat: „Harmincöt legmagasabb rangú állami vezető az államközi kap- * csolatok nagy fontosságú elveit aláírásával megerősítve megte­remtette a nemzetközi kapcso­latok konstruktív fejlődésének szilárd alapjait, politikai, gaz­dasági és humanitárius terüle­teken- egyaránt. Ezzel biztosí­tották a feltételeket ahhoz, hogy minden vonatkozásban megvalósuljon a záródokumen­tum, amelynek gerince az eny­hülés tartóssá tételének, kiszé­lesítésének és elmélyítésének koncepciója — az európai bé­ke és biztonság megszilárdítá­sának, az együttműködés to­vábbfejlesztésének programja. A szocialista országok — hangsúlyozza Jurij Zsukov — abból indulnak ki, hogy ép­pen az enyhülés megvalósítá­sa, vagyis konkrét pozitív tar­talommal való mind nagyobb mérvű megtöltése szükséges ah­hoz, hogy Európában valóban tartós és megbonthatatlan le­gyen a béke. A hírmagyarázó felhívja a ^figyelmet arra, hogy az elmúlt ' öt hónapban megsokasodtak a hivatalos és a nem hivatalos lá­togatások, a különböző társa­dalmi rendszerek vezetőinek ta­lálkozásai. Ezek során fontos tárgyalásokra került sor a két­oldalú és a sokoldalú együtt­működés továbbfejlesztéséről, a Helsinkiben létrejött megálla­podások alapján. Kidolgoztak olyan új dokumentumokat is, amelyek megfelelnek a helsinki záródokumentum betűjének és szellemének, miközben minden alkalommal aláhúzták e záró­okmány tartós, állandó jelle­gét. AZ EURÓPAI biztonsági Ó6 együttműködési értekezlet ered­ményeképpen kialakult új lég­körben lehetővé vált nemcsak a kétoldalú gazdasági kapcso­latok, hanem az egész Európára kiterjedő gazdasági együttmű­ködés további fejlesztése is. Mind nagyobb arányban fo­lyik a humanitárius területeken való együttműködést előirány­zó, a záróokmány harmadik fe­jezetében szereplő megállapo­dásoknak a gyakorlatba törté­nő átültetése. Ez az együttmű­ködés minden állam szuverén jogainak tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avat­kozás elveinek teljes betartása alapján fejlődik — hangsúlyoz­za a hírmagyarázó, majd a kö­vetkezőket írja: „MINDEZT az tette lehetővé, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, ösz- szegezve a második világhábo­rú politikai kihatásait, lefektet­te a békés egymás mellett élés elveire épülő államközi kapcso­latok új rendszerének alapjait.” A Pravda hírmagyarázója hangsúlyozza, hogy a konstruk­tív tevékenység lehetőségei va­lóban szinte felmérhetetlenek minden területen: politikai, gazdasági, tudományos, vala­mint kulturális téren, valamint az emberek közötti kontaktu­sok vonatkozásában is. Ezzel kapcsolatban rámutat: „Óriási jelentősége lenne egyebek kö­zött annak, ha megvalósítanák Leonyid Brezsnyevnek, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt VII. kongresszusán elhangzott javas­latát, hogy rendezzenek ossz európai kongresszusokat vagy nemzetközi tanácskozásokat a környezetvédelem területén va­ló együttműködés kérdéseiről, a szállítás, az energetika *fej- leszleséről”. „TERMÉSZETESEN különö­sen időszerűek a katonai eny­hülés kérdései. Az emberi ér­telem sehogyan sem tud meg­békélni azzal, hogy a politikai enyhülés megszilárdulásának idején még mindig folytatódik a fegyverkezési hajsza. A poli­tikai enyhülést ki kell egészí­teni a katonai enyhüléssel. Ma ez a legidőszerűbb feladat. Megoldását lényegesen elősegí­tené, ha előrelépés történne a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről foly­tatott tárgyalásokon, amire a Szovjetunió és a testvéri szocia­lista országok őszintén töreked­nek” — írja végezetül a Prav­da politikai hírmagyarázója. (MTI) amelyet a napokban terjesztett a fegyveres erők mozgalma elé, az alkotmánytervezet módosítására. Nem kíván változtatni az ál­talános célokon, de a „valóság­ban végbement változásokkal összhangban” módosítani akarja az MFA és a pártok tavaly áp­rilisban elfogadott eredeti alkot­mánytervezetét. (Ezzel kapcso­latban — példaképpen — em­lékeztettek arra, hogy hónapok­kal ezelőtt gyakorlatilag meg­szűnt az MFA közgyűlése, ame­lyet annak idején alkotmányos hatalmi szervként ismertek el.) A kommunisták egyetértenek a törvényhozó nemzetgyűlési vá­lasztásokkal is. A kormány át­alakításával kapcsolatban az a véleményük, hogy a nehéz kö­rülmények között is „folytatják a vitát részvételükről”. A KP nem kívánja gyarapítani a ka­binetben viselt funkcióinak szá­mát. Noha nem ragaszkodik a kommunista párti Bica mező­gazdaságügyi államtitkár szemé­lyéhez, a kommunisták nélkül nem tartja megvalósíthatónak a földreformot. A PKP a szocia­listák Bica leváltását követelő magatartásával szemben „világos mezőgazdasági politika” mellett tör lándzsát. (A kormány átala­kításáról folyó tárgyalásokon jer lenleg a mezőgazdaságügyi ál­lamtitkári poszt az egyik legvi­tatottabb kérdés.) Az idézett forrásból közölték még: a november 25-i esemé­nyek után sokhelyütt megjelen­tek a régi tuljadonosok és kö­vetelték. hogy ad iák vissza ne­kik a dolgozók által kezelésbe vett üzemeiket. A hivatalos szer­vek a hitelek megvonásával pró­bálják „megfojtani” azokat az üzemi bizottságokat, amelyek a tulajdonosaik által elhagyott gyárakban alakultak a termelés folytatására. Bacsó Béla emlékére 1891. január 7-én született Ba­csó Béla szociáldemokrata új­ságíró, a Népszava egykori mun­katársa, riportere. Életcéljának a szocialista újságírás szolgála­tát tartotta. Emellett önmaga, a tömegek, de a későbbi korok gyönyörködtetésére is regénye­ket akart írni Szépirodalmi pá­lyára készült. Nevét azonban el­sősorban nem novellái, tárcái tették emlékezetessé és ismert­té. Emlékét nem szépírói alko- / tásai őrizték meg. Ezek jó része el sem készülhetett, mert a le­endő szerzőjük 1920. február 17- én borzalmas politikai gyilkos­ság áldozatává vált. Bacsó Béla kispolgári, nehéz életű családból származott. Anyagi okok miatt kellett isko­lai tanulmányait is megszakíta­ni, s már majdnem húszéves volt, amikor kereskedelmi érett­ségit tett. Érdeklődésének és vá­gyainak megfelelően helyezke­dett el: a kor egyik legjelentő­sebb szociáldemokrata hetilap­jánál, a Kassai Munkásnál ka­pott munkalehetőséget. Alig húszévesen kezdődött újságírói pályája egy olyan városban, ahol élénk politikai élet folyt, ahol a szociáldemokrata sajtó heves küzdelemben állott a klérus ál­tal vezetett politikai reakcióval, írásaival Bacsó „észrevetette magát” és így olyan szocialista írók társaságában kapott nyil­vánosságot, mint Bresztovszky Ernő, Farkas Antal, Révész Bé­la. A háborúban haditudósító volt. A frontról szerzett élmé­nyeiről novellái adnak számot. A polgári demokratikus forra­dalom 1918-ban, már újra Kas­sán találja. 1918 decembere fordulópont az életében. Meghívják Budapest­re a Népszava szerkesztőségébe A Tanácsköztársaság megdön­tése után a szociáldemokrata pártsajtó egyik leglényegesebb feladata a fehérterror leleplezé­se volt., Az ismét hatalomra ke­rült uralkodó osztályok szörnyű megtorlásairól az újjászervező­dött szociáldemokrata párt saj­tóorgánuma t— a Szociáldemok­rata Röpiratok — majd a Nép­szava — tudósított. E dicséretes bátorság a lan főszerkesztője, Somogyi Béla érdeme volt. De a nehéz körülmények között a lap egész kollektívája támogatta a fő- szerkesztőt. A főszerkesztő, de az egész újság már 1919 őszén kivívta a Horthy Miklós köré gyülekező tiszti különítmények gyűlöletét. Az újságírókat rend­szeresen megfenyegették. Somo­gyi Béla lakását a különítmé­nyesek figyelték. Fenyegető le­velek tömegét írták hozzá. Ép­pen ezért 1920 elején Somogyi már nem lakott otthon, család­ja körében. Nem messze a Nép­szava szerkesztőségétől, a Rákó­czi úton egy panzióban bérelt szobát. Ugyanennek a panzió­nak volt lakója a fiatal Bacsó házaspár is, akik az akkori sú­lyos lakásviszonyok miatt nem jutottak főbérlethez. Mivel So­mogyi és Bacsó azonos helyen lakott, szinte természetes, hogy Bacsó egyike volt a főszerkesz­tő állandó kísérőinek. A fehér- terroristáktól fenyegetett Somo­gyit munkatársai soha nem en­gedték egyedül az utcára. Ezért távozott 1920. február 17-én es­te is Bacsó társaságában a szerkesztőségből. Alig tettek azonban néhány lépést, igazol­tatták őket, majd mindkettőjü­ket betuszkolták egy autóba, amelyről utóbb kiderült, hogy az Osztemburg különítmény szolgálatában állt. Az autóban halálra kínozták őket. A rend­őrségi látlelet szerint Bacsót bal szeme felett érte lövés, ajkát, mellét, hasát számtalan szúrás sebesítette fel. Holttestüket más­nap Budapest határában. Duna­keszinél találták meg a Duná­ban. A nyomozás kiderítette a tetteseket, a gyilkosságért azon­ban soha nem feleltek. Somogyi és Bacsó meggyilko­lása egyike volt azoknak a po­litikai gyilkosságoknak, ame­lyeknek szinte minden részlete ismertté válik, de a megtorlás elmarad. A gyilkosok azonban még haló poraikban is félnek áldozataiktól. Nyilván ezért ném jelenhettek meg Bacsó Bé­la összegyűjtött és kiadásra kész novellái 1920 tavaszán. Egyet­len kis novellás kötete csak 1925-ben látott napvilágot. Ez a kis gyűjtemény azt példázza, hogy a fehérterror áldozataként elpusztult fiatal szerző a szocia­lista munkásirodalom egyéni tollú írójává lehetett volna. A soha igazán ki nem bonta­kozható sízépírót a magyar szo­cialista újságírás mártírjaként őrzi emlékezetében a történe­lem. Szabó Ágnes Ülést tartott a PFSZ Végrehajtó Bizottsága Bc.irút I Jasszer Arafat elnökletével hétfőn Bej rútban ülést tartott a j Palesztinái Felszabadítás! Szer­vezet Végrehajtó Bizottsága. Az j ülés napirendién a Biztonsági Tanács január 12-én kezdődő: közel-keleti vitájának ' előkészí- > tése szerepelt, amelyen — .mint ismeretes — részt vesz a PFSZ küldöttsége is. A végrehajtó bi­zottság egyebek közt összegezte azoknak az arabközi és nem­zetközi konzultációknak az ered­ményeit, amelyeket erről a té­máról eddig folytattak. (ADN) >■■■■■■■■■■■■! BaBBaaaBBBaaaaaBBaaBBBBBaaaaBaaaiaaBaaaBaBBaaaaaaaaBaaaaBaaaBaaaa«aa*a*aBaaaaBaaaaaaaaar»aaaaaa»i •aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa Kiből lesz az elnökgyilkos? 3—4. Az „utazás" A bűnös gondolatoknak nincs jobb talaja, mint a kábítósze­rektől elbódult agyvelő. Robert Haider szerint a merénylő leg­alább ezer „utazást” tett. A volt Los Angeles-i detektív hi­vatásának gyakorlása közben került kapcsolatba Fromme-al, és „utazás” alatt azt az álom­világot érti, amelyben az ide­genvezető szerepét a heroinnal töltött fecskendő, vagy az ópiu- mos cigaretta tölti be. Halder szájából ez a jellem­zés szinte pozitívnek tűnik. Frommenak nincs különösebb vétke. Nem vett részt háború­ellenes tüntetésben, csupán a szokásoknak megfelelően kábí­tószeradagokat fogyasztott. Sem­mi más rosszat nem lett. Vég­eredményben is a legutóbbi rendőrségi felmérések kimutat­ták, hogy Amerikában Lynne Fromme korosztályának 25 millió tasia szívott marihuana­cigarettát, évente 7 milliárd „utazást” téve. Ahhoz, hogy valaki e mezőnyben kitűnjék, a „füvet” már a bölcsőben szív­nia kell. Napjainkban ez gyakran meg­valósul Amerikában. A nyug­díjas detektív jóindulatú moso­lya csupán az élet tragikus va­lóságát kendőzi: az amerikai rendőrség tehetetlen az édes­kés, bóditó, kékszínű füsttel szemben. A kábítószerekkel folytatott üzlet szabadságát ebben a „sza­bad társadalomban” valóban nehéz volna megkérdőjelezni. E területen a legújabb esemény, hogy az Egyerült Államokban külön lapot adtak ki kábító­szer-élvezők számára. Az ele­gáns kivitelű, szolidnak tűnő havilap 250 ezer példányban terjed egész Amerikában. A folyóirat tükörfényes elő­lapján a kábítószer-élvezés lé­nyeges kérdéseit érintő infor­mációtömeg olvasható. Taná­csot adnak a kábítószer-élvezők­nek, mit szívjanak, hogyan szívják. Az „információ” ro­vatban. közük, mennyibe ke­rül jelenleg egy ampulla he­roin. A történelmi visszapillan­tás a „kokain aranykorát” idé­zi. A tudományos-fantasztikus elbeszélés címe: „Egy ember, alti elhódította az egész vilá­got”. Veszteti csata A démonok nemcsak a kihűlt családi tűzhelyeknél materiali­zálódnak. A tőke világa nemcsak heroinnal töltött kémcsőben pro­dukálja őket. A Lynne Fromme- hoz hasonló társadalmi hátterű terroristák és az egyszerű bű­nözők a munkanélküliek közül kerülnek ki: az infláció hullá­mával ‘együtt elárasztják az egész országot. A társadalmi egyenlőtlenség olyan anyajegy az ország arculatán, amelyet semmilyen rendőri tisztogatás­sal nem lehet eltüntetni. Számos nyugati kriminológus

Next

/
Thumbnails
Contents