Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 3. szám

Segít a tudomány A Kettős-Körös bal partján, Gerla közelében nagyobb ará­nyú vízrendezési munkálatokat folytatott a dobozi Petőfi Tsz. A területre még 1967-ben készí­tették el a meliorációs tervet, melynek az első részét most va­lósították meg. A víztől oly so­kat szenvedett dobozi határré­szen a tudomány segítségével biztonságossá tették a mezőgaz­dasági termelést. Az itt szerzett tapasztalatokat hasznosítják a dobozi Petőfi Tsz Sarkad, Vizes­fás közelében lévő területein is. Életünk és Ha elgondolkodunk az utóbbi tíz—tizenöt év társadal­mi fejlődésének alakulásán, s felmérjük azokat a változáso­kat, amelyek ez idő alatt vég­bementek, akkor azt tapasztal­juk, hogy eredményeink nyo­mán, a felvetődő új feladatok­ban mindig felmerül ugyanaz a követelmény. Ezt a követel­ményt a legáltalánosabb formá­jában a minőség fogalmával ne. vezhetjük meg. A minőség igénye talán a leg. szembetűnőbb a gazdaság terüle­tén. Ha nincs minőség, mit sem ér a mennyiség. A silány árú, kü­lönösen nemzetközi összefüggés­ben, egyre inkább értékesíthe- tetlenné válik. S amennyiben a termékről van szó, akkor a minőség követelménye egyúttal meghatározza a gazdasági tevé­kenység egészét is, hiszen a termetes szervezettségének, a szakmai felkészültségnek veze­tőre és beosztottra egyaránt ér­vényes követelményén túl a gazdasági és termékstruktúra átformálásáig minden területre kiterjed. Ha nem tudunk meg­felelni a kihívásnak, akkor ki­alakult társadalmi szükséglete­ink kielégíthetősége, az élet- színvonal növelésének vagy ép­pen szinten tartásának a lehe­tősége kerül veszélybe. Bármennyire elsődleges is a gazdaság minőségi színvona­lának biztosítása, mindez csak kiindulópont életünk emberi kapcsolatrendszerének tartalma­sabbá tételéhez, „minőségi” je­gyeinek kibontakoztatásához. Ha eddig a technikai oldalról volt szó (a minőség szűkebb, közgazdasági meghatározottsá­gáról), akkor most az emberre, az emberi kibontakozásra, a sze­mélyiség gazdagodására tevő­dik át a hangsúly. Ez a hangsúly-áttevődés — a gazdasági feladatok és nehézsé­gek szorítása ellenére — egyre nagyobb méreteket ölt. Nem­csak a mi társadalmunkon bé­lül. Nemzetközileg is. Az „élet­minőség”, az életmód kérdése ma olyan kérdés, amely a tőkés országok ideológiájában, sőt tár­sadalmi programjában is meg­jelenik. A bizonyítás kérdésé­vé válik a polgári társadalmak és a szocialista országok vetél­kedésében. Nemcsak azt kell bi­zonyítanunk, hogy gazdaságilag versenyképesek vagyunk, hanem azt is, hogy a mi társadalmunk kénes az élet minőségi oldalá­nak — a személyiség sokoldalú kibontakoztatásának és önmeg­valósításának — gyakorlati rea­lizálására. Meg kell mutatnunk, hogy képesek vagyunk emberi kapcsolataink olyan alakításá­ra, amelyben az egyéni törek­vések és életcélok nem a „fo­gyasztói társadalom” szürke ve­getációján alapul, vagyis nem olyan életmódon, amelyben az egyén passzív élvezőjévé válik egy — különben is ésszerűtle­nül elosztott — gazdaságnak, amely maga is sok vonatkozás­ban e passzív magatartás fenn­maradásán áll, vagy bukik. Életünk és a minőség ösz­szekapcsolódásának ez utóbbi követelménye azonban minde­nekelőtt belülről vetődik fel. Ünnepélyes munkásőrgyűlések A iegjobbak között a békéscsabai önálló egység Az 1975-ös esztendőt lezár­va, a munkásőrség valamennyi alegysége ünnepélyes gyűlést tartott: megvonták egész éves munkájuk mérlegét, értékelték a szocialista versenyt. „Megmé­rettek” a szakaszok tagjai, hogy munkahelyeiken, lakókörnyeze­tükben valóban munkásőrhöz méltóan dolgoztak-é, s a testü­letben hogyan sajátították él a munkásőri ismereteket, milyen eredményt értek el a szocialista versenymozgalomban. A területi parancsnokságok az eredmények a minőség Az anyagi javak viszonylagos bőségével a vele való értelmes élni tudás igénye is együtt jár. Vajon közösségi kapcsolataink, társadalmi aktivizálódásunk és kulturális önművelésünk javá­ra szolgál-e ez a megnövekedett társadalmi gazdagság, vagy pe­dig az egyéni szerzés, a tárgyi fétisek, a „státuszszimbólumok’' nyárspolgári-individualista ösz­töneinek mind nagyobb fokú kielégítésére? Lebecsülnénk fel­adataink nagyságát, ha a prob­lémában pusztán szónoki kér­dést látnánk. Társadalmi fo­lyamataink még túlságosan el­lentmondásosak ahhoz, hogysem egyszer s mindenkorra elinté- zettnek vehetnénk a benne fel­vetett alternatíva-lehetőségeket. Hányszor találkozunk ma még azzal, hogy egy-egy területen olyan magatartás veti meg ma­gát,- és olyan összefonódások alakulnak ki, amelyek saját ön. ző céljainak szolgálatába állí­tanak másokat, anyagi előnyök­re tesznek szert, s mindent el­követnek a társadalmi 'nyilvá­nosság elfojtására, ha kell, még megengedhetetlen eszközöktől sem riadva vissza. Nagyon is fontos tehát, hogy a társadalmi gazdagsággal, mint lehetőséggel való élés, a felet­te való rendelkezés még inkább össztársadalmi kérdéssé, a nyil. vánosság elé tartozó üggyé vál­jon. És nemcsak a fentiek miatt. Az életminőség, az életmód problémája feltételezi, hogy a szocialista értékek, a szocialista erkölcs és magatartás alulról, a társadalmi egyének felől vető­dik fel. Ezért sokkal kevésbé lehet megtervezni, „felülről” ki­alakítani. A valóban emberi kö­zösségek önformálódásának tár­sadalmi folyamatát kell szem­mel tartanunk, segítve, ösztö­nözve és biztatva ezt a kibonta­kozást. n fejlett szocialista társa­dalom elképzelhetetlen e minő­ségi kérdésekben való előrelé­pés nélkül. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ha a szocia­lizmus építésének' egy korábbi szakaszában a szocialista tulaj­donformákon nyugvó társadal­mi termelés megteremtése volt a fő feladat, akkor ma ezek­nek a tulajdonviszonyoknak az erősítése, tartalmasabbá tétele elsősorban az emberi kapcsola­tok minőségi oldalának a fej­lesztését feltételezi. Ezért állít­hatjuk, hogy nincs olyan ter­melési és technikai feladat, amit ma ne kétszer kellene át­gondolni. Egyszer a termelési és technikai oldalról, egyszer pedig az emberi magatartás és tudatosság alakításának a kö­vetelménye szerint. Társadalmi gyakorlatunk bármely területéhez közelítünk is tehát, valóban azt tapasztal­hatjuk, hogy közvetlen feladat­ként áll előttünk a minőségi kö­vetelmények érvényesítése. Cse­lekedeteink megítélésének kri­tériumai között ma minden ed­diginél nagyobb hangsúlyt kap ez a kérdés. A legszélesebb tár­sadalmi rétegek érdeke tehát, hogy a köztudat tárgyává te­gyük ezeket a kritériumokat. Annál is inkább, mert a minő­ségi feladatok pozitív megoldá­sához a köztudat minősége is szükséges __ H ülvely István alapján elkészítették a legjobb önálló egységek névsorát. ;975. évi eredményei alapján már ne- tedszer kapta meg ezt a dicsérő minősítést a kiskunhalasi városi önálló egység, s már hatszor ke­rült fel a listára a főváros XVI. kerületi önálló egysége, illetve a berettyóújfalui járási önálló egység. Hosszasan lehetne so­rolni azokat, akik eredményeik alapján harmadszor, negyedszer érdemelték ki a kitüntető címet. Először jutott a legjobbak közé a Békéscsaba városi, a Szentes járás-városi, a győri járási, az Eger járási, és a Salgótarján járási (II.) önálló egység. Januárban országszerte meg­rendezik az ünnepélyes mun- kásőr-egységgyűléseket, ahol a résztvevők számot adnak párt­megbízatásuk teljesítéséről. Itt hallgatják meg a nyilvánosság előtt is a párt helyi vezetői az egységparancsnokok jelentését, itt hangzik el, hogyan teljesültek a vállalt kötelezettségek a mun­kában, s az önkéntes fegyveres szolgálatban. Ezeken az össze­jöveteleken — ünnepélyes kül­sőségek között— mondanak kö­szönetét a munkásőr feleségek­nek, a családtagoknak a szolgá­lat teljesítéséből fakadó áldozat- vállalásukért. Köszöntik az új munkásőröket, s búcsúznak a hosszú éveken át helytállt tar­talékba vonulóktól. (MTI) Kistermelők is indulhatnak a megyei és az országos tejtermelési versenyben A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium, a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsával, a MEDOSZ-szal és az ÉDOSZ-szal egyetértés­ben országos tejtsrmelési ver­senyt indított. Ennek célja a tejtermelés gazdaságos foko­zása, a lakosság tej-*és tej- termékigényének kielégítése. Megyénk állami gazdaságaiból és termelőszövetkezeteiből több benevezés érkezett az or­szágos felhívásra. A versenyt tulajdonképpen két csoport­ban értékelik. Az egyik a megyei, a másik pedig az or­szágos legjobbak helyezésé­nek meghatározása lesz. Figyelemre méltó, hogy a nagyok versenyében helyet kapnak a kisteinyésztők is. A tejtermelés legjobb országos tíz helyezettjét a MÉM ju­talmazza. A megyei verse­nyek legjobb kistenyésztői is értékes ajándékot kapnak. A megyei és az országos tejtermelésbe nevező kister­melők 1976. január 31-ig küldhetik be jelentkezésüket a Békés megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályára. Rí vezesse a szövetkezetei? Az elnök és a szakmai vezetés A szövetkezeti vezetés munká­jának vázlatos meghatározásihoz is figyelembe kell vennünk a szövetkezeti gazdaság kettős jel­legét. E gazdaságok egyfelől vál­lalatok, amelyek saját kockáza­tukra termelnek, gazdálkodnak; másfelől önkormányzatú emberi közösségek, amelyek formálják, szocialista irányba alakítják tag­jaik és családjaik életét. Erdei Ferenc 1969-ben a ter­melőszövetkezetek vezetését ele­mezve a következőkre figyel­meztet : „ ... a szövetkezeti ve­zetőgárdákban a következő idő­szakban a modem iparszerű vál­lalati gazdálkodás kibontkozása során növekszik a fejlett tech­nikához értő és racionális gon­dolkodásban járatos szakembe­rek szerepe, ... a fejlődés útja továbbra is fokozatos átalakulás ... a következő időszakban sem boldogulhat a tagságtól elsza­kadt vezetés”. Valóban, a gyakorlat azt mu­tatja, hogy azok a termelőszö­vetkezeti vezetők járulnak hoz­zá munkájukkal igazán sikere­sen a gondjaikra bízott üzem, vagy azon belül egy-egy szak­terület jó működéséhez, akik ér­tenek a kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség összhang­jának megteremtéséhez. A szövetkezeti gazdálkodás fej­lődése egyre nagyobb követel­mények elé állítja a vezetőket. Már ma is igen széles azoknak a változásoknak a köre, ame­lyekben a vezetőknek jól elkeli igazodniuk. Közülük csak néhá­nyat soroljunk: a gazdaságok méretének és árutermelésének növekedése, a termelés szakoso­dása, a munkamegosztás fejlődé- i se, a műszaki haladás, a nagyfo­kú gépesítés, a gazdasági ösz­tönzők helyes alkalmazása. A piaci viszonyok figyelembe vé­tele, a szakképzettség állandó fejlesztése. Mindebből követke­zik, hogy a vezetőknek újabb és újabb ismereteket kell elsajátí­taniuk ahhoz, hogy a gyorsan változó termelési folyamatokat és az egyre képzettebb szakgár­da irányítását kellő biztonsággal kézben tudják tartani. Változatlanul igaz, hogy a ve­zetésben kiemelkedő szerepe van az elnöknek. Ö nemcsak a ter­melőszövetkezetek és a közgyű­lés által választott vezetőségnek az elnöke, hanem egyszemély- ben felelős vezetője a szövetke­zeti gazdaságokban is mindjob­ban kifejlődő különféle képzett­ségű szakemberekből álló irá­nyítógárdának. Az elnöknek te­hát megfelelő szinten el kell iga­zodnia megannyi szakmai, ter­melési kérdésben ahhoz, hogy irányítani tudja munkatársait. Ám a szakmai ismereteken kí­vül megfelelő emberi tulajdon­ságok is kellenek a jó vezetés­hez. A tapasztalatok azt mutat­ják,hogy a szövetkezeti vezetés módszereinek társadalmi meg­határozottsága döntő módon az elnök életútjával, tapasztalatai­val, emberi magatartásával, to­vábbá a szövetkezeti tagság és a közvetlen környezet (a falu) különféle társadalmi rétegeihez fűződő viszonyával függ össze. Jellemzésül említjük meg, hogy nemrég az egyik termelő­szövetkezetben például a jó ve­zetők iránti igényeket a tagok a következőkben fogalmazták meg: problémáikkal bármikor felkereshessék beosztottaik, a tévedéseket legyen ereje beis­merni, a feladatok végrehajtása során ne avatkozzon be beosztot­tai munkájába, legyen népszerű, a döntések előtt kérje ki mun­katársainak véleményét, mulasz­tás esetén éljen a büntetés esz­közével, kísérje figyelemmel be­osztottai fejlődését és őket esze­rint ítélje meg. A vezetők — és mindenekelőtt az elnök — jó munkájának egyik nélkülözhetetlen tényezője a tagság körében kivívott tekin­télyük. Ez azt jelenti, hogy min­den munkatársa és a szövetke­zeti tagság elismeri, kedvezően értékeli jellemét, vezetői képes­ségeit A személyi tekintély alapja tehát mindig a vezetettek bizalma, amihez elengedhetetle­nül szükséges az a meggyőző­dés, hogy a vezető őszinte jó­akarattal van munkatársai és az egész szövetkezeti tagság iránt. Horváth László Túlteljesítette áruforgalmi tervét a Centrum Áruház A békéscsabai Centrum Áru­ház 1975. évi áruforgalmi ter­vét 140 millió forintban hatá­rozta meg. Ezt 1,2 millióval tel­jesítette túl, amely a bázishoz képest 7,8 százalékos emelkedést mutat. A méteráru és a lakás­textil osztály 11,6, a fehérnemű, a divat- és kötöttáruosztály pe­dig 11,7 százalékkal növelte for­galmát egy év alatt. Változatlan marad a személygépkocsik maximált ára Külön felszámítják a személyautókhoz a KRESZ-előírta szerelvények árát A Merkúr közli, hogy az új KRESZ előírásai szerint — a közlekedés biztonságának foko­zása érdekében — a személy- gépkocsik felszereltsége — pél­dául biztonsági övvel, sárfogó gumikkal, külső biztonsági visz. szapillantó tükörrel stb. — óé­vül, egyes tartozékok kivitele módosul. Ezek a változások különböző­en érintik az egyes gépkocsití­pusok jelenlegi felszereltségét. Ezért a Merkur a KRESZ-elő- írásoknak megfelelő szerelvé­nyek árát — ami a gépkocsití­pusoktól függően 700—1200 fo­rint — külön felszámítja. A személygépkocsik maximált fo- gyasztói árai egyébként 1976. január 1-től változatlanok ma­radnak. Az önkiszolgáló eladási for­ma bevezetésével gyorsult a ki­szolgálás, nőtt a forgalom. Fe­hérneműből, divat- és bőrdísz­műárukból 30,8 százalékkal ad­tak el többet, mint az új eladási forma bevezetése előtt. Igen nagy sikert arattak az áruház­ban a különböző leértékelések, kiárusítások. A már hagyomá­nyosnak számító Centrum hét­fők népszerűségét jelzi, hogy a múlt évben ezeken a vásárokon a lakosság több mint 650 ezer forintot takarított meg. A leg­nagyobb érdeklődés az ágyne­műk, a szőnyegek, a csillárok, asztalilámpák, evőeszköz-gar­nitúrák, a függönyök, a papla­nok, a fehérneműk és a kötött­áruk iránt nyilvánult meg. Az áruház felkészült az 1976- os évre is. Jelenleg 24 millió fo­rintos raktárkészlettel várja ve­vőit. Ebben az esztendőben sze­retnék elérni a 150 milliós for­galmat, ami 6,2 százalékkal len­ne több a tavalyinál. 4 Bmmgssg 1976. JANUÁR 4.

Next

/
Thumbnails
Contents