Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 3. szám
Wt Fűt* a tetet kwmnentátonmk, Réti Enr?ir: I pírtíl eseményeit mién Chilei ügyben íj év, az óév tükrében IDŐZAVARBAN vagyunk, még szabatosabban fogalmazva: az időegységek zavarában, hiszen az elmúlt héten a legtöbb szó az elmúlt évről esett. S a következő esztendőről, mivel az óév és az új év találkozása a kötelező mérlegkészítés, valamint a .jövendő elképzelések felvázo-. lásának jegyében telik. 1976 máris sokféleképpen szerepel a világsajtó jelentéseiben. Az SZKP XXV. kongresszusának éve; a Helsinki után első év; a vietnami újraegyesítés éve; az amerikai bicentenárium s az elnökválasztások éve; az olimpia éve, tehát aligha fogunk szűkölködni az eseményekben. Hozzátéve, hogy a tapasztalatok szerint minden év nem kevés váratlan, meglepetésszerű fejleménnyel is szolgál... Erre a továbbiakban is esedékes nemzetközi politikai csúcs- forgalomra adott „előleget” már az első hét is. Jóllehet a karácsonyi ünnepek s az újév között általában ritkán fordulnak elő magas szintű látogatások — ezúttal több kivétel adódott. Koszigin szovjet kormányfő Ankarában járt, ahol bejelentették, hogy megkezdték egy szovjet— török politikai nyilatkozat kidolgozását s azt a közeljövőben Moszkvában írják majd alá. A két szomszédos ország kapcsolatai eddig is békés egymás mellett élés szellemében alakultak, mégis elmaradtak a lehetőségektől. Moszkva részéről mindig adott volt a kapcsolatok javításának igénye s úgy tűnik, hogy Helsinki nyomán Ankarában is előtérbe került a kölcsönös érdekek keresése. ÁLLANDÓ kapcsolat áTl fenn Algéria és Líbia között: rövid időn belül már a második csúcs- találkozó zajlott. A protokoll- mentes munkaértekezlet témája Nyugat-Szahara, amelynek polgárai a héten megszűntek Madrid alattvalói lenni, s a hazánknál két és félszer nagyobb, de alig nyolcvanezer lakosú területre folyik a marokkói és mau- ritániai csapatok bevonulása. Nem minden incidens nélkül, mert az önkormányzatért küzdő Polisario Front gerillái — akiket Algéria támogat — heves ellenállást fejtenek ki. A példa ismét igazolja a régi igazságot, hogy minél jobban elhúzódik a dekolonizáció elkerülhetetlen folyamata, annál fájdalmasabb és válságokkal terheltebb. Így van ez Timor szigetén, ahová ENSZ- különmegbízottat küldenek az indonéz beavatkozás és a harcok kivizsgálására, s mindenekelőtt Angolában. A délnyugat-afrikai, volt portugál gyarmaton egyre rosszabbul áll a beavatkozók szénája. A két szakadár mozgalom, az FNLA és az UNITÄ most már egymás ellen is hadat visel; az Egyesült Államok legalábbis hivatalosan kénytelen leállítani anyagi támogatásukat. A népi köztársaság sikeresen folytatja harcát, ami pedig a diplomáciát illeti, a legújabb jelentések szerint már 17 afrikai ország ismerte el Neto elnököt és kormányát A SZÍRIÁI elnök a szaúdarab királlyal folytatott megbeszélést, a téma a Közel-Kelet s különösképpen Libanon volt. Bejrutban szilveszterkor ugyancsak petárdák robbantak, de nehéz lenne megmondani, hogy a fegyverek csendje vihar utáni, vagy vihar előtti... Az egyiptomi parlament főként gazdasági témákról vitázott. A reális, nem túl vigasztaló kép kifejezhette, hogy eddig érdemben vajmi keveset hozott az országnak az „infitah”, a nyitott ajtók — mármint a nyugatra nyitott kapuk — politikája. ‘Újra és újra felvetődik a genfi békeértekezlet összehívásának problémája. Az egyiptomi külügyminiszter azt mondta, hogy néhány hónapon belül felújíthatja munkáját, a palesztinek részvételével Csupán az nem derült ki, hogy mire alapozható az optimizmus, amikor Washington és Tel-Aviv egyelőre hajthatatlan, s Kairó kiválása az arab frontállamok közül éppen ezt a merev pozíciót erősítette. Űjév napján Ismét megnyitották a laoszi-thaiföldi határt, s ezzel megtört a „Mekong-blo- kád” Délkelet-Ázsia új, népi demokratikus köztársaságával szemben. Bangkokban kénytelenek voltak belátni, hogv a határzár nem hozhat eredményt, mert a Szovjetunió, a VDK közreműködésével, légihidat létesített Laosz megsegítésére. Az erőteljes laoszi fejlődés tehát zavartalanabbá folytatódhat, amint Vietnamból is nap mint nap érkeznek az újraegyesítés előmunkálatairól szóló hírek. A TÁVOL-KELETEN maradva, Pekingben Mao Cetung a héten magánlátogatókat fogadott. Méghozzá Julie Eisenhowert és férjét, vagyis Nixon lányát s a korábbi tábornok-elnök unokáját. A gesztussal kapcsolatban sokan úgy vélik: a kínai vezetés azt akarta kifejezni, hogy elégedettebb volt a Nixon-admi- nisztráció magatartásával, mint a legutóbbi Ford-vizittel. Végre hazatérhetett a kínai fővárosból annak a szovjet helikopternek személyzete, amelyet 21 hónapig jogtalanul fogva tartottak. A maoista hatóságok is kénytelenek voltak elismerni, hogy semmifajta kémkedés nem történt, a majd kétéves huzavonára azonban nem adtak magyarázatot. A kínai lapokban ugyanakkor változatlan kirohanások jelentek meg. cáfolva néhány nyugati kommentátor találgatásait. A Szovjetunió, miközben elvi alapon elítéli a maoizmust, nem egy alkalommal tett javaslatokat különböző szintéken az államközi kapcsolatok javítására a Kínai Nép- köztársaságnak, s nem a szovjet fél felelőssége, hogv az ésszerű kezdeményezések sorra zátonyra futottak Peking haj thataLanságán. Harcok Libanonban A libanoni rendőrség jelentése szerint baloldali fegyveresek szombaton hajnalban megtámadtak egy észak-libanoni börtönt és az őrökkel, valamint a biztonsági erőkkel vívott mintegy másfél órás összecsapás után több mint 100 foglyot kiszabadítottak. 197S. JANUÁR 1. békés merer NÉPÚJSÁG a A. börtön ellen indított támadás előtt ágyúk és rakéták bevetésével túzpárbaj zajlott le bal- és jobboldali fegyveresek j között a libanoni fővárostól, I Bejrúttól 60 kilométerre északra. 1 Mindkét esemény arra utal, I hogy a csaknem 9 hónapos polgárháborúban az új év első napjaiban beállt viszonylagos nyugalom felborulással fenyeget. Bejrútból és a főváros környékéről összetűzésekről nem érkezett hír. (AP) Nagy-Britannia KP iotítbárána tiltakozása a külügyminiszternél Szigorú vizsgálatot követel a PKP Politikai Bizottsága A Portugál Kommunista Párt Politikai Bizottsága szombaton közzétett nyilatkozatában élesen elítéli a csütörtöki portói megtorló akciót, amelynek során a csendőrök belelőttek a Custoias- börtön előtt tüntető tömegbe. Ez a megtorló akció újabb feszültségkeltő, megosztó, konflik- tus-szító, nyugtalanító tényezőt jelent a portugál politikai életben — mutat rá a nyilatkozat. A PKP szigorú vizsgálatot követel az ügyben és felszólítja az MFA és a fegyveres erők vezetőit: tegyenek szigorú intézkedéseket annak érdekében, hogy többet ne fordulhasson elő hasonló eset, biztosítsák a szabadságjogokat, a rendet és a nyugalmat. A nyilatkozat egyúttal figyelmeztet arra, hogy milyen veszélyesek a reakció által ösztönzött balos, álforradalmi provokációk, különösen, ha a provokációk a fegyveres erők ellen irányulnak. Az ország súlyos válságát csak politikai úton, nem pedig megtorlásokkal lehet megoldani — hangsúlyozza a dokumentum. A PKP vezetősége végezetül egységre szólít fel mindenkit, aki meg akarja akadályozni a fasizmus visszatérését, biztosítani akarja a szabadságjogok védelmét és demokratikus Portugáliát akar létrehozni. A Portugál Szocialista Párt, „információk hiányában” nem | volt hajlandó kommentálni a három halálos áldozatot követelt portói eseményeket és az igazság mielőbbi kiderítése érdekében vizsgálat megindítását követelte. (AFP) Gordon McLennan, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára, levelet intézett James Callaghan külügyminiszterhez. Ebben megállapította, hogy a Chilében villanyárammal megkínzott angol orvosnő, dr. Cheila Cassidy ügye újabb bizonyíték a Angolai fejlemények Ron Nessen, a Fehér Ház sajtótitkára reagált a Christian Science Monitor pénteki számában megjelent sikkre, amely leleplező adatokat közölt arról, hogy a CIA Központi Hírszerző Hivatal megbízásából máris háromszáz amerikai zsoldos harcol Angolában az imperializmus támogatta szakadár csoportok oldalán, további háromszáz zsoldos pedig indulásra készen áll. A szóvivő napi sajtóértekezletén igyekezett arról „biztosítani” az újságírókat, hogy washingtoni kormányszervek nem vetettek be amerikai zsoldosokat Angolában, s amerikai hatóságok nem toboroznak, illetve képeznek ki e célra amerikai zsoldosokat. Kérdésekre válaszolva azt mondotta, ..tudomása szerint” magánvállalat, vagy toborzótár- saság sem toboroz amerikai zsoldosokat angolai bevetésre. Arra a kérdésre, hogy vajon az Egyesült Államok toboroz-e „külföldi” zsoldoscsapatokat, azt válaszolta, hogy a fentiekhez „nincs hozzáfűzni valója”. Az AFP ennek kapcsán emlékeztet azokra a hírekre, amelyek szerint a havannai demokratikus kormánnyal szembehelyezkedő, hazájukból külföldre szökött kubai ellenforradalmárok arra készülődnek, hogy az FNLA és az chilei állapotokra, s fényt vet arra, hogy ebben az országban nap mint nap brutálisan megsértik a fasiszta rendszer ellenfeleinek emberi jogait. Gordon McLennan sürgette, hogy Anglia tagadja meg a chilei rezsimtől a katonai támogatás minden formáját. (MTI) UNITA támogatására Angolába indulnak. A nem-amerikai, vagyis esetleg kubai ellenforradalmárok toborzására, illetve kiképzésére vonatkozó híreket a fehérházi szóvivő nem volt hajlandó cáfolni. Hasonló szellemben nyilatkozott pénteken Robert Funseth amerikai külügyi szóvivő is. Tudomása szerint — mondotta — az Egyesült Államokban nem folyik zsoldosok toborzása angolai bevetésre. (AP) II Pravda az angolai és az Angola körüli eseményekről A moszkvai Pravda szombati számában közölt szerkesztőségi cikkében írja: Joggal állapítható meg, hogy mind maga az angolai konfliktus, mind pedig az Angola körüli helyzet kiéleződése annak az eredménye, hogy az imperialista erők, a fajüldöző dél-afrikai rezsim és annak zsoldosai durván beavatkoznak az angolai nép belügyeibe. Egyre jobban kirajzolódik az erők elhelyezkedése az angolai konfliktusban, mindjobban meghatározható a különböző államok álláspontja ebben a kérdésben. Ma már köztudott, hogy néhány nyugati ország, köztük az Egyesült Államok, régen elkezdte a fegyverszállítást az angolai szeparatistáknak. A nyugati tájékoztató szervek — folytatja a Pravda — mindent elkövetnek, hogy hamis színben tüntessék fel a.jelenlegi angolai eseményeket, elferdítik a szocialista országok álláspontját és megkísérlik, hogy befeketítsék a Szovjetunió külpolitikai irányvonalát. Ahhoz, hogy a dolgokat a helyére tegyük — hangsúlyozza a szerkesztőségi cikk — újból említést kell tennünk arról az elvi-politikai vonalról, amelyhez a Szovjetunió a nemzeti felszabadító harcok kérdéseiben általában, valamint az adott esetben tartja magát. Internacionalista kötelezettségéhez híven a Szovjetunió — és ebből nem csinált titkot — erkölcsileg és anyagilag támogatta és tovább támogatja az angolai hazafias erőket, az MPLA-t. Ez tökéletes, összhangban van az ENSZ, valamint az AESZ közismert dekolonizációs határozataival. A Szovjetunió támogatja az Angolai Népi Köztársaság törvényes kormányát, annak kérésére. A Pravda a továbbiakban leszögezi:’ a Szovjetunió Angolában nem keres sem gazdasági, sem katonai, sem más előnyöket. Minden olyan állítás, hogy a Szovjetunió Angolában katonai támaszpontokat akar létesíteni, minden állítás az afrikai— szovjet katonai expanzióról, egyszerűen koholmány. A Szovjetunió azért támogatja a törvényes angolai kormányt, mert hú a gyarmatosítás elleni igazságos harc ügyéhez, hú a szabadság és a népek függetlensége elveihez. A Szovjetunió határozottan síkra száll amellett, hogy szüntessék be a külföldi katonai intervenciót Angolában, és a nép számára biztosítsák azt a jogot, hogy békés és szabad feltételek között maga oldja meg az új élet építésének kérdéseit, (MTI) Kiből lesz az elnökgyilkos? _________IjL Á titkosrendőr reflexe Sacramento állam, Kalifornia, gyarázatai könnyen érthetőek. A kormányzó nyaralója előtti térén. a napfényben fürdő gyepszőnyegen ruganyos léptekkel haladt a napját az úszómedencében kezdő amerikai elnök. Kezek erdeje emelkedett felé. Az 1966-i választók nem akartak szakítani a választási kampány Amerikában kialakult hagyományával, amely elképzelhetetlen a „kölcsönös bizalmat jelképező” kézfogás nélkül. Gerald Ford már csaknem kezet nyújtott egy piros ruhás nőnek, amikor az események csaknem oiyan fordulatot vettek, mint tizenkét évvel ezelőtt Dallasban, az elnökgyilkosság színhelyén. Az Egyesült Államok elnökével egy 45-ös automata colt csöve nézett szembe. E pillanatban Larry Bendorf, a titkosszolgálat ügynöke hatalmas ugrással a fegyvert tartó nőre vetette magát. A hosszú évek gyakorlása következtében a merénylő ártalmatlanná tételének fogása reflexszé vált. A pisztolyt úgy kellett megragadni, hogy a mutatóujj és hüvelykujj közötti bőr megakadályozza a pisztoly ravaszának elhúzását. Később, amikor az ügynökök felemelték a földről a lábáról ledöntött nőt, megbilincselték és elvezették, Bendorf észrevette, hogy keze vérben úszik. Ügy látszik. a pisztoly ravasza becsípte. Az amerikai újságok még mindig tele vannak a merénylő pisztolyáról készült keresztmetszeti rajzokkal. A tárban négy golyó, a csőben egyetlen egy sem. Ennek köszönhető, hogy Gerald Ford nem lett az Egyesült Államok ötödik meggyilkolt elnöke. A műszaki szakemberek másokkal bonyolultabb megrajzolni a pisztolyt tartó kéz tulajdonosának háborgó, elferdült lelkét, aki az amerikai végrehajtó hatalom legmagasabb személyiségét vette célba. 1963-ban Lee Harry Oswald, 1968-ban Sirhan Sirhan, és most Lynne Alice Fromme, 27 éves, vörös ruhás nő, az elnökgyilkosjelölt, aki nem tud a fegyverrel bánni. A legegyszerűbb dolog természetesen az, hogy ezeket az embereket azok közé a született lelkibeteg gyilkosok közé soroljuk, akiket a bűnügyi múzeumokban kell kiállítani. Néhány amerikai kiadvány szüntelenül ezen fáradozik. Ez a gondolatmenet azonban hamarosan szembetalálja magát a kérdéssel: Miért tűnnek fel a színen ezek a „pszichopar ták” ilyen hihetetlen mennyiségben, és a metronóm ütéseihez hasonló szabályossággal? Miért szaporodnak ilyen gyorsan abban a társadalomban, amely hamarosan „a virágzás, a fogyasztás és az egyenlő lehetőségek” 200. évfordulóját ünnepli? Az amerikai sajtó nyugtalanító paradoxont vél felfedezni ebben. A Times című hetilap például csodálkozva ismerte el. hogy „az ilyen liberális és szabad társadalom olyan torz személyiségek tömegeit állítja elő, amelyek kiábrándultságukat a politikai vezetőkön akarják megbosszulni. A szabad társadalom — kesereg a hetilap — nem találta meg saját démoni felfedezésének és ellenőrzésének hatékony módszerét.” 'Vlagyimir Srhnonov (APN.— KS) (Folytatjuk) Magyarázkodik a sajtótitkár és nincs „hozzáfűzni valója”
