Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 3. szám

Wt Fűt* a tetet kwmnentátonmk, Réti Enr?ir: I pírtíl eseményeit mién Chilei ügyben íj év, az óév tükrében IDŐZAVARBAN vagyunk, még szabatosabban fogalmazva: az időegységek zavarában, hi­szen az elmúlt héten a legtöbb szó az elmúlt évről esett. S a következő esztendőről, mivel az óév és az új év találkozása a kö­telező mérlegkészítés, valamint a .jövendő elképzelések felvázo-. lásának jegyében telik. 1976 máris sokféleképpen sze­repel a világsajtó jelentéseiben. Az SZKP XXV. kongresszusá­nak éve; a Helsinki után első év; a vietnami újraegyesítés éve; az amerikai bicentenárium s az el­nökválasztások éve; az olimpia éve, tehát aligha fogunk szű­kölködni az eseményekben. Hozzátéve, hogy a tapasztalatok szerint minden év nem kevés váratlan, meglepetésszerű fejle­ménnyel is szolgál... Erre a továbbiakban is esedé­kes nemzetközi politikai csúcs- forgalomra adott „előleget” már az első hét is. Jóllehet a kará­csonyi ünnepek s az újév között általában ritkán fordulnak elő magas szintű látogatások — ez­úttal több kivétel adódott. Ko­szigin szovjet kormányfő Anka­rában járt, ahol bejelentették, hogy megkezdték egy szovjet— török politikai nyilatkozat ki­dolgozását s azt a közeljövőben Moszkvában írják majd alá. A két szomszédos ország kapcsola­tai eddig is békés egymás mel­lett élés szellemében alakultak, mégis elmaradtak a lehetőségek­től. Moszkva részéről mindig adott volt a kapcsolatok javítá­sának igénye s úgy tűnik, hogy Helsinki nyomán Ankarában is előtérbe került a kölcsönös ér­dekek keresése. ÁLLANDÓ kapcsolat áTl fenn Algéria és Líbia között: rövid időn belül már a második csúcs- találkozó zajlott. A protokoll- mentes munkaértekezlet témája Nyugat-Szahara, amelynek pol­gárai a héten megszűntek Mad­rid alattvalói lenni, s a hazánk­nál két és félszer nagyobb, de alig nyolcvanezer lakosú terü­letre folyik a marokkói és mau- ritániai csapatok bevonulása. Nem minden incidens nélkül, mert az önkormányzatért küzdő Polisario Front gerillái — aki­ket Algéria támogat — heves el­lenállást fejtenek ki. A példa is­mét igazolja a régi igazságot, hogy minél jobban elhúzódik a dekolonizáció elkerülhetetlen fo­lyamata, annál fájdalmasabb és válságokkal terheltebb. Így van ez Timor szigetén, ahová ENSZ- különmegbízottat küldenek az indonéz beavatkozás és a harcok kivizsgálására, s mindenekelőtt Angolában. A délnyugat-afrikai, volt portugál gyarmaton egyre rosszabbul áll a beavatkozók szé­nája. A két szakadár mozgalom, az FNLA és az UNITÄ most már egymás ellen is hadat vi­sel; az Egyesült Államok leg­alábbis hivatalosan kénytelen leállítani anyagi támogatásukat. A népi köztársaság sikeresen folytatja harcát, ami pedig a diplomáciát illeti, a legújabb je­lentések szerint már 17 afrikai ország ismerte el Neto elnököt és kormányát A SZÍRIÁI elnök a szaúd­arab királlyal folytatott megbe­szélést, a téma a Közel-Kelet s különösképpen Libanon volt. Bejrutban szilveszterkor ugyan­csak petárdák robbantak, de ne­héz lenne megmondani, hogy a fegyverek csendje vihar utáni, vagy vihar előtti... Az egyip­tomi parlament főként gazdasá­gi témákról vitázott. A reális, nem túl vigasztaló kép kifejez­hette, hogy eddig érdemben vaj­mi keveset hozott az országnak az „infitah”, a nyitott ajtók — mármint a nyugatra nyitott kapuk — politikája. ‘Újra és újra felvetődik a genfi békeértekez­let összehívásának problémája. Az egyiptomi külügyminiszter azt mondta, hogy néhány hóna­pon belül felújíthatja munkáját, a palesztinek részvételével Csu­pán az nem derült ki, hogy mire alapozható az optimizmus, ami­kor Washington és Tel-Aviv egyelőre hajthatatlan, s Kairó kiválása az arab frontállamok közül éppen ezt a merev pozí­ciót erősítette. Űjév napján Ismét megnyitot­ták a laoszi-thaiföldi határt, s ezzel megtört a „Mekong-blo- kád” Délkelet-Ázsia új, népi de­mokratikus köztársaságával szemben. Bangkokban kénytele­nek voltak belátni, hogv a ha­tárzár nem hozhat eredményt, mert a Szovjetunió, a VDK köz­reműködésével, légihidat létesí­tett Laosz megsegítésére. Az erő­teljes laoszi fejlődés tehát za­vartalanabbá folytatódhat, amint Vietnamból is nap mint nap érkeznek az újraegyesítés előmunkálatairól szóló hírek. A TÁVOL-KELETEN marad­va, Pekingben Mao Cetung a hé­ten magánlátogatókat fogadott. Méghozzá Julie Eisenhowert és férjét, vagyis Nixon lányát s a korábbi tábornok-elnök unoká­ját. A gesztussal kapcsolatban sokan úgy vélik: a kínai veze­tés azt akarta kifejezni, hogy elégedettebb volt a Nixon-admi- nisztráció magatartásával, mint a legutóbbi Ford-vizittel. Végre hazatérhetett a kínai fővárosból annak a szovjet he­likopternek személyzete, amelyet 21 hónapig jogtalanul fogva tar­tottak. A maoista hatóságok is kénytelenek voltak elismerni, hogy semmifajta kémkedés nem történt, a majd kétéves huza­vonára azonban nem adtak ma­gyarázatot. A kínai lapokban ugyanakkor változatlan kiroha­nások jelentek meg. cáfolva né­hány nyugati kommentátor ta­lálgatásait. A Szovjetunió, mi­közben elvi alapon elítéli a maoizmust, nem egy alkalom­mal tett javaslatokat különböző szintéken az államközi kapcso­latok javítására a Kínai Nép- köztársaságnak, s nem a szovjet fél felelőssége, hogv az ésszerű kezdeményezések sorra zátony­ra futottak Peking haj thataLan­ságán. Harcok Libanonban A libanoni rendőrség jelenté­se szerint baloldali fegyveresek szombaton hajnalban megtámad­tak egy észak-libanoni börtönt és az őrökkel, valamint a biz­tonsági erőkkel vívott mintegy másfél órás összecsapás után több mint 100 foglyot kiszaba­dítottak. 197S. JANUÁR 1. békés merer NÉPÚJSÁG a A. börtön ellen indított táma­dás előtt ágyúk és rakéták be­vetésével túzpárbaj zajlott le bal- és jobboldali fegyveresek j között a libanoni fővárostól, I Bejrúttól 60 kilométerre északra. 1 Mindkét esemény arra utal, I hogy a csaknem 9 hónapos pol­gárháborúban az új év első nap­jaiban beállt viszonylagos nyu­galom felborulással fenyeget. Bejrútból és a főváros környé­kéről összetűzésekről nem érke­zett hír. (AP) Nagy-Britannia KP iotítbárána tiltakozása a külügyminiszternél Szigorú vizsgálatot követel a PKP Politikai Bizottsága A Portugál Kommunista Párt Politikai Bizottsága szombaton közzétett nyilatkozatában élesen elítéli a csütörtöki portói meg­torló akciót, amelynek során a csendőrök belelőttek a Custoias- börtön előtt tüntető tömegbe. Ez a megtorló akció újabb fe­szültségkeltő, megosztó, konflik- tus-szító, nyugtalanító tényezőt jelent a portugál politikai élet­ben — mutat rá a nyilatkozat. A PKP szigorú vizsgálatot kö­vetel az ügyben és felszólítja az MFA és a fegyveres erők veze­tőit: tegyenek szigorú intézkedé­seket annak érdekében, hogy többet ne fordulhasson elő ha­sonló eset, biztosítsák a szabad­ságjogokat, a rendet és a nyu­galmat. A nyilatkozat egyúttal figyel­meztet arra, hogy milyen ve­szélyesek a reakció által ösztön­zött balos, álforradalmi provo­kációk, különösen, ha a provoká­ciók a fegyveres erők ellen irá­nyulnak. Az ország súlyos válságát csak politikai úton, nem pedig meg­torlásokkal lehet megoldani — hangsúlyozza a dokumentum. A PKP vezetősége végezetül egy­ségre szólít fel mindenkit, aki meg akarja akadályozni a fasiz­mus visszatérését, biztosítani akarja a szabadságjogok védel­mét és demokratikus Portugáliát akar létrehozni. A Portugál Szocialista Párt, „információk hiányában” nem | volt hajlandó kommentálni a három halálos áldozatot követelt portói eseményeket és az igaz­ság mielőbbi kiderítése érdeké­ben vizsgálat megindítását köve­telte. (AFP) Gordon McLennan, Nagy-Bri­tannia Kommunista Pártjának főtitkára, levelet intézett James Callaghan külügyminiszterhez. Ebben megállapította, hogy a Chilében villanyárammal meg­kínzott angol orvosnő, dr. Cheila Cassidy ügye újabb bizonyíték a Angolai fejlemények Ron Nessen, a Fehér Ház saj­tótitkára reagált a Christian Science Monitor pénteki számá­ban megjelent sikkre, amely le­leplező adatokat közölt arról, hogy a CIA Központi Hírszerző Hivatal megbízásából máris há­romszáz amerikai zsoldos harcol Angolában az imperializmus tá­mogatta szakadár csoportok ol­dalán, további háromszáz zsoldos pedig indulásra készen áll. A szóvivő napi sajtóértekezle­tén igyekezett arról „biztosítani” az újságírókat, hogy washingtoni kormányszervek nem vetettek be amerikai zsoldosokat Angolában, s amerikai hatóságok nem tobo­roznak, illetve képeznek ki e cél­ra amerikai zsoldosokat. Kérdésekre válaszolva azt mondotta, ..tudomása szerint” magánvállalat, vagy toborzótár- saság sem toboroz amerikai zsol­dosokat angolai bevetésre. Arra a kérdésre, hogy vajon az Egyesült Államok toboroz-e „külföldi” zsoldoscsapatokat, azt válaszolta, hogy a fentiekhez „nincs hozzáfűzni valója”. Az AFP ennek kapcsán emlé­keztet azokra a hírekre, amelyek szerint a havannai demokratikus kormánnyal szembehelyezkedő, hazájukból külföldre szökött ku­bai ellenforradalmárok arra ké­szülődnek, hogy az FNLA és az chilei állapotokra, s fényt vet arra, hogy ebben az országban nap mint nap brutálisan meg­sértik a fasiszta rendszer ellen­feleinek emberi jogait. Gordon McLennan sürgette, hogy Anglia tagadja meg a chi­lei rezsimtől a katonai támoga­tás minden formáját. (MTI) UNITA támogatására Angolába indulnak. A nem-amerikai, vagyis esetleg kubai ellenforra­dalmárok toborzására, illetve ki­képzésére vonatkozó híreket a fehérházi szóvivő nem volt haj­landó cáfolni. Hasonló szellemben nyilatko­zott pénteken Robert Funseth amerikai külügyi szóvivő is. Tu­domása szerint — mondotta — az Egyesült Államokban nem folyik zsoldosok toborzása ango­lai bevetésre. (AP) II Pravda az angolai és az Angola körüli eseményekről A moszkvai Pravda szombati számában közölt szerkesztőségi cikkében írja: Joggal állapítható meg, hogy mind maga az angolai konflik­tus, mind pedig az Angola kö­rüli helyzet kiéleződése annak az eredménye, hogy az imperia­lista erők, a fajüldöző dél-afrikai rezsim és annak zsoldosai dur­ván beavatkoznak az angolai nép belügyeibe. Egyre jobban ki­rajzolódik az erők elhelyezkedé­se az angolai konfliktusban, mindjobban meghatározható a különböző államok álláspontja ebben a kérdésben. Ma már köztudott, hogy né­hány nyugati ország, köztük az Egyesült Államok, régen elkezd­te a fegyverszállítást az angolai szeparatistáknak. A nyugati tájékoztató szervek — folytatja a Pravda — min­dent elkövetnek, hogy hamis színben tüntessék fel a.jelenlegi angolai eseményeket, elferdítik a szocialista országok álláspontját és megkísérlik, hogy befeketít­sék a Szovjetunió külpolitikai irányvonalát. Ahhoz, hogy a dol­gokat a helyére tegyük — hang­súlyozza a szerkesztőségi cikk — újból említést kell tennünk ar­ról az elvi-politikai vonalról, amelyhez a Szovjetunió a nem­zeti felszabadító harcok kérdé­seiben általában, valamint az adott esetben tartja magát. In­ternacionalista kötelezettségéhez híven a Szovjetunió — és ebből nem csinált titkot — erkölcsileg és anyagilag támogatta és to­vább támogatja az angolai ha­zafias erőket, az MPLA-t. Ez tökéletes, összhangban van az ENSZ, valamint az AESZ közis­mert dekolonizációs határozatai­val. A Szovjetunió támogatja az Angolai Népi Köztársaság tör­vényes kormányát, annak kéré­sére. A Pravda a továbbiakban le­szögezi:’ a Szovjetunió Angolá­ban nem keres sem gazdasági, sem katonai, sem más előnyö­ket. Minden olyan állítás, hogy a Szovjetunió Angolában kato­nai támaszpontokat akar létesí­teni, minden állítás az afrikai— szovjet katonai expanzióról, egy­szerűen koholmány. A Szovjet­unió azért támogatja a törvényes angolai kormányt, mert hú a gyarmatosítás elleni igazságos harc ügyéhez, hú a szabadság és a népek függetlensége elveihez. A Szovjetunió határozottan sík­ra száll amellett, hogy szüntes­sék be a külföldi katonai inter­venciót Angolában, és a nép szá­mára biztosítsák azt a jogot, hogy békés és szabad feltételek között maga oldja meg az új élet építésének kérdéseit, (MTI) Kiből lesz az elnökgyilkos? _________IjL Á titkosrendőr reflexe Sacramento állam, Kalifornia, gyarázatai könnyen érthetőek. A kormányzó nyaralója előtti té­rén. a napfényben fürdő gyep­szőnyegen ruganyos léptekkel haladt a napját az úszómedencé­ben kezdő amerikai elnök. Ke­zek erdeje emelkedett felé. Az 1966-i választók nem akartak szakítani a választási kampány Amerikában kialakult hagyomá­nyával, amely elképzelhetetlen a „kölcsönös bizalmat jelképező” kézfogás nélkül. Gerald Ford már csaknem ke­zet nyújtott egy piros ruhás nő­nek, amikor az események csak­nem oiyan fordulatot vettek, mint tizenkét évvel ezelőtt Dal­lasban, az elnökgyilkosság szín­helyén. Az Egyesült Államok el­nökével egy 45-ös automata colt csöve nézett szembe. E pillanatban Larry Bendorf, a titkosszolgálat ügynöke hatalmas ugrással a fegyvert tartó nőre vetette magát. A hosszú évek gyakorlása következtében a me­rénylő ártalmatlanná tételének fogása reflexszé vált. A pisz­tolyt úgy kellett megragadni, hogy a mutatóujj és hüvelykujj közötti bőr megakadályozza a pisztoly ravaszának elhúzását. Később, amikor az ügynökök felemelték a földről a lábáról le­döntött nőt, megbilincselték és elvezették, Bendorf észrevette, hogy keze vérben úszik. Ügy lát­szik. a pisztoly ravasza becsípte. Az amerikai újságok még min­dig tele vannak a merénylő pisz­tolyáról készült keresztmetszeti rajzokkal. A tárban négy golyó, a csőben egyetlen egy sem. En­nek köszönhető, hogy Gerald Ford nem lett az Egyesült Álla­mok ötödik meggyilkolt elnöke. A műszaki szakemberek má­sokkal bonyolultabb megrajzolni a pisztolyt tartó kéz tulajdonosá­nak háborgó, elferdült lelkét, aki az amerikai végrehajtó ha­talom legmagasabb személyisé­gét vette célba. 1963-ban Lee Harry Oswald, 1968-ban Sirhan Sirhan, és most Lynne Alice Fromme, 27 éves, vörös ruhás nő, az elnökgyilkosjelölt, aki nem tud a fegyverrel bánni. A legegyszerűbb dolog természete­sen az, hogy ezeket az embere­ket azok közé a született lelki­beteg gyilkosok közé soroljuk, akiket a bűnügyi múzeumokban kell kiállítani. Néhány amerikai kiadvány szüntelenül ezen fára­dozik. Ez a gondolatmenet azon­ban hamarosan szembetalálja magát a kérdéssel: Miért tűnnek fel a színen ezek a „pszichopar ták” ilyen hihetetlen mennyiség­ben, és a metronóm ütéseihez hasonló szabályossággal? Miért szaporodnak ilyen gyorsan ab­ban a társadalomban, amely ha­marosan „a virágzás, a fogyasz­tás és az egyenlő lehetőségek” 200. évfordulóját ünnepli? Az amerikai sajtó nyugtala­nító paradoxont vél felfedezni ebben. A Times című hetilap például csodálkozva ismerte el. hogy „az ilyen liberális és sza­bad társadalom olyan torz sze­mélyiségek tömegeit állítja elő, amelyek kiábrándultságukat a politikai vezetőkön akarják meg­bosszulni. A szabad társadalom — kesereg a hetilap — nem ta­lálta meg saját démoni felfede­zésének és ellenőrzésének haté­kony módszerét.” 'Vlagyimir Srhnonov (APN.— KS) (Folytatjuk) Magyarázkodik a sajtótitkár és nincs „hozzáfűzni valója”

Next

/
Thumbnails
Contents