Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-20 / 16. szám

Havas vasárnap J*5 néhány éve már nem volt részünk benne. Vasárnap reggel­re Békéscsabát is hótakaró bo­rította el. A szikrázó napsütés­ben. boldog gyereksereg özönlöt- te el az utakat, felnőttek tettek kellemes délelőtti sétákat. Végre hosszai idők után újra láthattunk havat. Nemcsak a gyerekek örül­tek ennek, hanem a földeknek is jól jött a hótakaró. Akiknek eddig nem v«*H része benne s csak most ismerked­nek a hóval ... és a gyerekek önfeledten örülnek a hónak Demény Gyula riportja Tanácskozás az ipar és a külkereskedelem kapcsolatáról Az ipar és a külkereskedelem kapcsolatáról kezdődött három­napos konferencia hétfőn az építők Dózsa György úti szék­házában, ahol mintegy ezer szakember vitatja meg a külke­reskedelmi és a termelő válla­latok között a teljes összhang kialakításának lehetőségeit. A Szervezési és Vezetési Tudomá­nyos Társaság és a Magyar Ke­reskedelmi Kamara rendezte konferenciát dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter nyi­totta meg. Mint a miniszter bevezetőjé­ben egyebek között elmondot­ta, külkereskedelmünkben az V. ötéves tervidőszakban is alapvetően meghatározó szere­pe lesz a szocialista országok­nak és főként a Szovjetuniónak. Emellett a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával a tőkés országokkal is fejlődhet külke­reskedelmünk, s különösen a termelés műszaki színvonalának növekedését elősegítő licencek, know-how-k vásárlására célsze­rű súlyt fektetni. Külkereske­delmi szakembereink keresik a fejlődő országokkal is a kap­csolatok további kiépítésének lehetőségeit. (MTI) BÉKÉS MlSWSsn 1976. JANUÁR 20. Az őszi talajmunkákat decem­ber első napjaiban befejezték a békéscsabai Szabadság Tsz traktorosai, s a szerelők azonnal hozzáláttak a gépek téli nagy­javításához. A műhelyekbe ke­rültek a DT—75-ös, a T —100-as, a D—4—Kv és a K—7O0-as erő­gépek. A tavaszt várva már ké- i szén, kijavítva sorakoznak a műtrágyaszórók, a talajsímítók, | a fogasok, a boronák és a tár­csák. A szövetkezet központi gépműhelyének 30 tagú Achim L. András Szocialista Brigád szerelőire jelentős feladat vár a javításban. •** A hatalmas méretű szerelő­csarnokban darabokra szedett traktorok, teherautók és pótko­csik sorakoznak. Az óriási edé­nyekből áradó fáradtolaj szaga keveredik a levegővel. Kalapá­csolástól, köszörű zajától vissz­hangzik a csarnok. A bejárat mellett egy MTZ motorját sze­reli Hrabovszky János traktoros. — Minden traktoros segit sa­ját gépének nagyjavításában — magyarázza. — Aránylag kevés ezen a kilencéves gépen a javí­tanivaló. Sajnos mégis lassan ha­ladunk, mert nincs meg minden alkatrészünk hozzá. Ami a leg­bosszantóbb, mindig a legapróbb dolgok hiányoznak. Mészáros Elek szerelő a beta­karítás után, december első nap­jaitól ismét a műhelyben dolgo­zik. — Vártam már nagyon a mű­helymunkát. Hiányzott az itteni kollektíva, a műhely levegője. Na, meg novemberben már nem a legkellemesebb a gépeket a szabad ég alatt javítani. — Milyen állapotban kerültek a műhelybe a gépek? — Szerencsére nem leromlot­tam Évközben gondjukat visel­ték a benti szerelők Az ősz sem volt most nehéz, az útviszonyok is jók voltak. Most két erőgé­Egy nyomasztó gond nyomán Szeghalmon Avagy, mikor ráfizetéses a sertéstenyésztés? Bereczki Józsefet, az Állatfor-1 galmi és Húsipari Vállalat szeg- I halmi járási kirendeltségének ’ vezetőjét többször kerestem, de a véletlenek folytán egyszer sem találkozhattunk. — Sajnálom, hogy most is így alakult — mondja — Herpai Já- nosné vezető adminisztrátor. — Az imént hívták telefonon Gyu­láról és máris ment Gondjaink vannak a sertéságazattal, keres­sük a megoldást, s ma a véle­ménycserénél tartunk. Ha vala­milyen adatra lenne szükség, ak­kor itt minden megvan, évekre visszamenőleg — mondja és ki­nyitja a szekrényt, ahonnan ki­mutatást vesz elő. — Melyik esztendőben vásá­roltak fel a járásban legtöbb hízott sertést? — 1974-ben 108 ezret. — És 1975-ben? — Nyolcvanötezret. Ebből a tsz-ek és a SERKÖV-ök 31 ezer 6Ö0-at adtak, a többi a háztáji­ból került hozzánk. A csökkenés okára keressük a magyarázatot Gyűrű Istvánnal, a járási hivatal előadójával és Farkas Bélával, a járási állatte­nyésztési főfelügyelővel. Farkas Béla a következőket mondja: — Ezerkilencszázhetvenben 2539 tenyészkocát tartottak a tsz-ekben, 1972-ben 3574-et, 1975-ben pedig 2932-ót. A koca­létszám csökkenését sajnos nem sikerült megállítani a füzesgyar­mati és a vésztői SERKÖV ter­melés beállításával. A két tele­pen 1971-ben 1409 kocát vettek tenyésztésbe. Ha ezt a számot levonjuk az 1972. évi 3574-ből, láthatjuk, hogy járáson belül mi­lyen erőteljes a kocalétszám csökkenése, a hagyományos tech­nológiával üzemelő telepeken. — A szakember miben lát­ja a csökkenés okát? — for­dulok Gyűrű Istvánhoz. — Az 1960-as évek derekán je­lentős sertéstenyésztési beruhá­Tavaszra készülnek a gépműhelyben pet készítünk műszaki vizsgára, ezután következnek javításra a lánctalpasok, majd sorjában a munkagépek. Ha kitavaszodik, jönnek a műhelybe a kombáj­nok, tehát minden kezdődik elöl­ről. • ** A Tt—100-as lánctalpas trak­tort ketten javítják. — A hidegben nem engedték le a motorból a hűtővizet — ma­gyarázza Suhajda András szere­lő. — Szétfagyott a motorblokk. Nem értem, hogy lehet valaki ennyire felelőtlen?! — méltat­lankodik jogosan. — Nincs hoz­zá alkatrészünk — hallom újra. Valóban ilyen nagy az alkatrész- hiány? Pedig erre a gépre is nagy szükség lenne a fakiterme­lésnél. Egy ember felelőtlensége miatt áll a műhelyben a drága gép, melyhez alkatrészt sem egy­szerű beszerezni. A műhelycsarnok végében a pótkocsikat javítják. Két fiatal­ember, Sipiczky Mátyás és Ban­kó János lakatosok az oldalak­hoz szükséges szögacélokat szab­ják. — Általános lakatosok va­gyunk mindketten. A főjavítási idényben mi is műhelyben dol­gozunk — mondja Sipiczky Má­tyás, s karjával jelzi társának: fordítson a munkadarabon. — A pótkocsikat a többi gépnél job­ban igénybe vette az idei beta­karítás. Sok rajtuk a javítaniva­ló. Igyekeznünk kell, különösen azok sürgősek, amelyeket mű­szaki vizsgára visznek. Precízen kell dolgoznunk, mert a műszaki vizsgán, ha hiányos, vagy hibás a jármű könyörtelenül leveszik zásba kezdtek a járás termelő- szövetkezetei. Ez a két szakosí­tott telep építésével 1971-ben le­zárult. Jelenleg az összes fiaztató férőhelyünk 2040, melyből ma 1436-ot használnak rendeltetés­szerűen. A 14 ezer 258 férőhely sertésszállásból tavaly 6 ezer 600 szolgálta a tenyésztői munkát. A 27 ezer 500 hizlaló férőhelyből 19 ezer 700-at használnak. Ebben a számban természetesen benne van a füzesgyarmati és a vésztői szakosított telep is. A tenyésztői munka abbahagyására indokul hozták fel a járás mostoha ter­mészeti adottságát. Több helyen ráfizetéses volt a gazdálkodás. Szanálni kellett a veszteséges ágazatokat. Mivel a sertés abrak­igényes és a járásában a megyei átlagnál kevesebb kukorica te­rem, a szanálási bizottság leg­több helyen a sertéstartásban látta a bevételi hiány okát. Ezért azt javasolta a felsőbb szervnek, hogy a további gazdálkodáshoz szükséges anyagiakat csak akkor folyósítsa, ha a szóban levő tsz a sertéstenyésztést és hizlalást felszámolta. Ezután kezdődött el egy újabb szakosodási folyamat a járásban. A Szeghalmi Sárréti Tsz is a szanálási bizottság javaslatára hagyta abba a sertéstartást. — Szakosodtunk juhtenyész­tésre — mondja Papp József el­nök. A sertéstelepet átalakítot­tuk juhtartásra és hizlalásra. Terveink között szerepel egy tíz­ezres anyaállomány kialakítása. A birka is jó pénzt hoz, mivel nagyon keresett exportcikk. Az épület átalakításáról, más célra használásáról Nagy - Jó­zsefnek, a dévaványai Aranyka­lász Tsz elnökének más a véle­ménye. Hallgassuk érveit. — Ha egy sertéstartás céljára készült épületet más célra sze­retnénk használni, a belső be­rendezéseket el kell bontani. A mi szerfás telepünkön kétmillió a rendszámot. Ez pedig nem vál­na a műhely »dicséretére. *** A nagycsarnokból több kisebb műhely nyílik. Egyik ezek közül az adagolóbeállitóké. A bejárat melletti állványon adagolók so­rakoznak. Kisebb hányaduk a termelőszövetkezeté, a többit, bérmunkában javítják. A Szabadság Tsz 1970-től az AGROSZER-rel kötött szerző­dés alapján, garanciális szolgál­tatásként a különféle erőgépek és egyes típusú építőgépek ada­golóját javítja. Évente mintegy 300 adagolót hoznak itt rendbe. Ebből a munkából Vaszkó Sán­dor, univerzális szerelő ugyan­csak kiveszi részét. — Az adagoló a motor szive- lelke. Ettől függ a teljesítménye, ez szabja még, mit bír a motor. A mindennapi munkában sok áll vagy bukik rajta — magya­rázza, s elém tesz egy kijavított darabot, azon igyekszik bemu­tatni az elmondottakat. — Jó adagolóval 30—35 százalékkal megnövelhetjük a motor élettar­tamát, maximálisan kihasznál­hatjuk teljesítményét, ugyanak­kor 30—40 százalékos üzem­anyag-megtakarítást érhetünk el. Ehhez viszont az is hozzátar­tozik, hogy a járművezetők, trak­torosok ismerjék a gépüket, a legideálisabb gázadagolással üze­meltessék azokat. A műhely felszereltsége le­hetővé teszi a kísérletezést is. Jó néhány új típusú adagoló tö­kéletes beállítását, javítását ki­kísérletezték. Legújabban, az or­szágban elsőnek, a KC—6-os rá- pakombájn speciális adagolójá­nak javítását, helves beállítását. Nem mindegy, hogy az erőgé­pek mennyi üzemanyagot fo­gyasztanak. milyen hatásfokkal, milyen műszaki állaootban. ho­gyan és mennvi ideig dolgoznak a földeken. Ezért olvan fontos a gónműhelyek szerelőinek mun­kája. Szekeres András forintra becsüljük a belső, kizá­rólagosan a sertéstartásra alkal­mas berendezések értékét. Az üres épületbe a tartandó állat igényéhez új technológiát kell bevinni. Ez is pénzbe kerül. Az átalakítás alkalmával elő­adódó költségeket, hozzávéve az állami támogatást is, új, a cél­nak megfelelő épületet lehet ké­szíteni. Mi számoltunk és azt mondtuk: ami sertéstartásra épült, abban az épületben ser­tés legyen, mert ez így kifizető­dő nekünk, meg a népgazdaság­nak is. * — Milyen a sertéstenyésztés helyzete a dévaványai Arany­kalász Tsz-ben? — kérdeztem Sülé László főállattenyésztőt. — A sertéstartás épületei 1965 előtt szerfából épültek. Jelenleg 300 kocát tartunk, ebből 97 az előhasi. Tehát fejlesztünk. Az idén 2500 hízott sertést adunk a vállalatnak. Az V. ötéves terv­ben tovább fejlesztjük az ága­zatot. Szeretnénk elérni 1980-ig az 500-as tenyészkocalétszámot és évente az 5 ezer hízott sertés értékesítését. — A ványai mostoha viszo­nyok közölt is vállalkoznak t továbbfejlesztésre? — Nem is annyira mostohák áz itteni viszonyok — folytatja a főállattenyésztő. — Tavaly egy kiló súlygyarapodást 4,2 ki­ló takarmánnyal értünk el, 2500 hízó átlagában. (Ennyi a me­gyei átlag is.) Ez az ágazat 1,6 millió forint nyereséget hozott. Nálunk minden kiló sertésen 6 forint a tiszta haszon. Ezért csi­náljuk. — Saját példánk alapján meg­győződéssel mondom — veszi át a szót Nagy József —, hogy a sertéstenyésztés gonddal, nagy odafigyeléssel jár. Mindennap kétszer, háromszor kell etetni, takarítani. Nem könnyű munka, de csináljuk. Mi is mondhat­nánk: szakosodunk néhány nö­vényre, mert így kevesebb lesz a gondunk. De ebből nem lesz hús! Mennyire igaza van! Visszakanyarodunk Szegha­lomba. Boruzs József, a párt já­rási bizottságának politikai munkatársa mondja: — A termelés helyi lehetősé­gének kihasználására inspirál­juk? a tsz^ek vezetőit. Kedvezőek a tapasztalatok. Két szövetkezet éppen ezekben a napokban azt: a célt tűzte ki: (a szeghalmi Sár­réti Tsz, körösladányi Magyar- Vietnámi Barátság Tsz), hogy a község és az üzemi étkezde ser­téshúsellátását megoldja saját termelésből. Tehát nem tart igényt központi készletre. Ennyi küzdelmes év után ez igen figyelemre méltó szemlé­letbeli változást tükröz. De ilyen értelemben sok még a feladat Ecsegfalván, a dévaványai Lenin Tsz-ben, Bucsán, Okányban, Bi- harugrán és a zsadányi Magyar —Lengyél Barátság Tsz-ben is. Dupsi Károly „Holdbéli tájak" — átalakítása A Szovjetunióban körülbelül 100 ezer hektár, az „ipari ag­resszió” áldozatául esett földet juttattak már vissza a mezőgaz­daságnak: A földhasznosítási törvényben előírt újrahasznosí­tást tudományos alapon, állami erőből végzik. Azokat, az úgy­nevezett „holdbéli tájakat”, amelyek a bányanyitásnál kelet­keznek, nagy teljesítményű gé­pekkel alakítják vissza a me­zőgazdaságban hasznosítható te­rületté. Ahol szántók kialakítá­sa nem megoldható, erdőket, gyümölcsösöket telepítenek vagy vízmedencéket létesítenek. A világon első ízben a Szov­jetunióban készítettek országos méretű, 10—15 éves földhaszno­sítási tervet

Next

/
Thumbnails
Contents