Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-13 / 292. szám
Vita a békési Kilián- körökről Ülést tartott a KISZ megyei végrehajtó bizottsága Pénteken, december 12-én délelőtt ülést tartott a KISZ Békés megyei végrehajtó bizottsága. Ezen megvitatta a békési városi KISZ-bizottságnak a tagfelvételt előkészítő patron áló-mozgalom tapasztalatairól és a Kilián- körök működéséről szóló jelentését. A jelentés szerint a városban és a városkörnyéki községekben élő fiatalok közül megfelelő politikai felkészítés után még nagyon sokan vllhatnak méltóvá az ifjúsági szövetség tagságára. A város három középszintű oktatási intézményében — a gimnáziumban, az ipari és a mező- gazdasági szakmunkásképző intézetben — az első évfolyamosok KISZ-taggá nevelésére megszervezték a Kilián-köröket. A tapasztalatok szerint a körök és az előkészítést záró „Kilián- próbák” jól szolgálták a KISZ KB 1974. áprilisi határozatainak végrehajtását. A fentieken túl, ebben a mozgalmi évben lendült fel a város és a városkörnyéki községek KISZ-alapszervezeteinek patro- nálási mozgalma is, amely többkevesebb kivétellel az alapszervezeti tagépítő munka szerves részévé vált. Ezt bizonyítja az is, hogy Békésen a dolgozói KISZ- alapszeryezetek az 1973/76-os mozgalmi évben csaknem 100 új tagot vettek fel az ifjúsági szer- vézetbe. A KISZ megyei végrehajtó bizottsága a jelentést meghallgatva, jónak ítélte meg a békési városi bizottság munkáját, egyben azonban felhívta a figyelmet arra' hogy Kilián-köröket nemcsak az iskolákban, hanem a munkahelyeken is szervezni kell. Ugyanakkor a KISZ-taggá nevelés tervszerűségének fokozására az alapszervezeti vezetőségeket is fel kell készíteni. K E. P. Pedagógus szakszervezeti titkárok tanfolyama Békéscsabán A Pedagógusok Szakszervezete Békés megyei bizottsága a közelmúltban bentlakásos tanfolyamot szervezett az iskolai szakszervezeti titkárok részére. Békéscsabán, a Lékai János Kollégium nagytermében a több mint másfélszáz aktivistát Szűcs Alajosné, a megyei bizottság titkára köszöntötte, majd dr. Salamon Zoltánná, a központi vezetőség osztályvezetője lépett a mikrofon elé. Előadásában a nemrégiben véget ért pedagógus szakszervezeti kongresszus által meghatározott feladatokat ismertette. Először az össz-szak- szervezeti feladatokról szólt, majd a pedagógusoknak a tudományban és a társadalomban betöltött szerepét hangsúlyozta. Előadásának befejező részében a pedagógus művelődési házak, művésztelepek, kórusok sikereiről, terveiről beszélt. A tanfolyam első napjának második előadója Nagy Jenő, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkára volt. Előadásában időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről adott tájékoztatást. A tanfolyam második napjának közénpontjában az a fórum állt. amelyre a részvevők több mint 400 kérdést adtek le a meghívott vezetőknek. Pethö Géza, B MflE-program keretében Agrár közgazdászok • az V. ötéves tervről A Magyar Agrártudományi Egyesület Békés megyei szervezetének agrárgazdasági szakosztálya tegnap, december 12-én Békéscsabán meghallgatta dr. Szabó Ferencnek, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium közgazdasági főosztálya helyettes vezetőjének előadását az V. ötéves terv gazdasági szabályzóiról. Kácsor András, szakosztálytitkár ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben dolgozó vezetőket, közgazdászokat hívták meg az előadásra, hogy a következő tervidőszak gazdasági szabályzóiról elhangzott előadás után konzultációs alapon beszéljék meg a szabályzók megalkotásának módját, hatásuk irányát, várható eredményét, a további munkában betöltött szerepüket, alkalmazásuk fontosságát. a központi vezetőség munkaügyi osztályvezetője és dr. Sulyák Istvánná, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya gazdasági csoportvezetője bér- és szociálpolitikai kérdésekre, Be- raczka István, az MSZMP Békés megyei bizottságának munkatársa kül- és belpolitikai kérdésekre, Szak Bálint, a megyei tanács iskolai csoportvezetője pedig az új tanterv bevezetésével, a pedagógusok túlterheltségével és a nevelők továbbképzésével kapcsolatos kérdésekre adott választ. A tanfolyamon /elhangzottakat a részvevők későbbi munkájukban eredményesen használhatják fél. Buri Ferenc «acmMsantMUiBiiifiiiiaBBtciiHaBisaaBis — Sok mindenre gondoltam ép, legény koromban. Hogy lesz meg, mint /lesz? A dohánylevélét simogattuk 'az egyik Telbisz- pajtában. Mert ott voltam én dohánykertéSz Telbisz Ottmár- né magyarbánhegyesi birtokán. Hát ilyenkor, télidőben szabadon járhatott az ember esze, míg a kéz a leveleket simogatta. Mondom, sok minden megfordult a fejemben,'de hogy tehenész leszek, majd negyven évig? Kinek jut eszébe ilyesmi húszéves fejjel? Nagyobb gondom volt, hogy jött a válság. Azokban az években sok vizet láttak a földek. Nem termett a kukorica, nem volt mit enni. Felkerekedtünk. Akkor már nős voltam. Ide jöttünk, Mezőhegyesre. Akkor ez még Magyar Királyi Állami Ménesbirtok néven szerepelt. Itómezőre tettek tehenésznek. Hát sok minden megváltozott azóta. Mert csak azt vegyük, hogy akkoriban 150 tehén volt az egész telepen és egy ember 12 állatot etetett és egymaga fejte is valamennyit. Esténként már alig éreztük a kezeinket. Fejőstehén az most van itt vagy négyszáz, mindenestül meg ötszáz. Azután az nem úgy van, hogy minden gond, ami a fejéssel, etetéssel van, hogy az egy emberé lenne. Nem. Van külön íejőtehenész. Az mást nem csinál ugye, mint napjában kétszer elő a fejőgépet, azt adj neki. Persze nem kis munka ez sem, mert reggel öttől kilencig ötvenöt tehenet kell megfejni. Délután' háromtól hétig mégegyszer. Vannak azután igaz, külön takarmányo- sok, akiknek nincs más gondjuk, mint jól tartani a jószágot. Gyomán és Endr5d5n ' p, \ Épül a regionális vízmű Hazánkban az utóbbi tíz évben meggyorsult a községi vízművek építése. A tanácsok állandó napirenden tartott fontos kérdése a lakosság jó ivóvízzel való ellátása. Az elképzelések valóra váltása azonban nem könnyű feladat. Sem hidrológiai, sem gazdasági szempontból. Éppen ezért a jövőben nagy teljesítményű, korszerű, több települést- ellátó vízmüvek létrehozására kell törekedni. Békés megyében az első regionális vízmű kivitelezése 1973 novemberében kezdődött meg Gyomén, illetve Endrődön. A munkát a megyei vfz- és csatornamű vállalat 46,5 millió forintért vállalta. És most nézzük hol tart a beruházás, milyen sajátos gondok adódtak az építkezés első két évében, mik a további feladatok? KÉT ÉV: HÚSZMÜLLIÖ FORINT Tavaly a terveknek megfelelően csaknem 10 millió forint értékű munkát végzett el a kivitelező vállalat. Ebben az évben Endrődön megkezdték a hálózatépítést. Gyomán a csőfektetési munkák befejezés előtt állnak. Jelenleg a Vörös Hadsereg és a Dózsa György úton a vezeték csomópontjainak a kialakítása folyik. A tervezett 11.5 millió forintot érő munkával szemben az év végéig várhatóan 9,5 milliót tudnak teljesíteni. Persze akadtak kivitelezői hiányosságok is. A vízműtársülat több tízezer forintot vont le a vállalat által benyújtott számlából, elsősorban a vezetékek csomópontjainak nem megfelelő kiépítése, vonalvezetése miatt. De azt sem hagyták szó nélkül, amikor a terveken szereplő 110—120 centiméter mély árkok helyett csak 80—90 centimétert ástak ki. Ez nem kis többlétmunkát jelentett a vállalatnak és késleltette a beruházást. GÄZMENTES IVÓVÍZ' A 3x200 köbméteres acélszerkezetű víztornyot ez év április 30-ig kellett volna elkészítenie a budapesti Vízgépészeti Vállalat 3-as számú lajosmizsei gyáregységének. Ezt azonban nem tudták teljesíteni. A határidő be nem tartásának következménye, hogy a külső közműveket a vízmű vállalat ebben az évben nem tudja megépíteni. A kutatófúrások viszont biztatóak. Az 500 méteres kút vízhozama "jó, hiszen 460 liter vizet szolgáltat percenként, ami teljesen gázmentes. Ezenkívül még két 300 méter mély kút fúrását kezdték meg az ősz folyamán. összességében ezek a kutak — a korábban átadottakkal együtt — rövid távon biztosítják a megfelelő vízmeny- nyiséget. Természetesen a gyomaiak gondoltak a jövőre is. Tárgyalások folynak egy felszíni vízkivételi mű létrehozására a Kettős-Körösön, ami már hosszabb távon is megoldaná Gvoma és Endrőd lakosságának, vállalatainak intézményeinek vízzel való ellátását. PÉNZ NÉLKÜL NEM MEGY Mindent egybevetve a vízmű építésének az üteme jónak mondható. December 31-ig lefektetnek több mint *37,5 ezer méter csövet. Így az ötéves építési időt figyelembe véve a tervet időarányosan 30 százalékkal teljesítik túl. A műszaki épület 85 százalékban készen van, a víztornyot ez év december 31-ig átadják. Az építés nagy része viszont még hátra van. A regionális vízmű a tervek szerint 1978. szeptember végére készül el. Nagy szükség van tehát az összehangolt, tervszerű munkára, a rendelkezésre álló pénzeszközök koncentrálására. A vízműtársulat ebben az évben a két községi tanács, az OVH, a Víz- és Csatornamű Vállalat hozzájárulását megkapja, ami 3,7 millió forintot tesz ki. A lakossági befizetéseknél azonban lemaradás van. Ez annál is inkább nagy gondot okoz, mivel mindkét községben akadnak olyanok, akik még az 1974. évi hátralékukat sem fizették be. Pedig a vízmüvet csak péhzből lehet felépíttetni, méghozzá előre befizetett , pénzből. Es az emberek ezzel saját igényesebb életükhöz. életszínvonaluk emeléséhez járulnak hozzá Seres Sándor Miért dolgozik az ember? Hanem az már azután éppen elég gond nekik a mai világban. Mert kérem akárhogy is van, azt azért tessék nekem elhinni. hogy ez a nagy fene modernség nem mindig jó dolog. Mert ugye, hogy is volt az, amikor én azt a Kossuth-díjat is megkaptam? Az kérem úgy volt, hogy jött egy ilyen szocialista verseny, aminekv az volt a lényege: az nyer, aki egy év alatt egy tehéntől a legtöbbet feji. Hát volt nekem egy jó kis magyar tarka csapatom. A jó kis széna is megtermett. Háromszor fejtem esv nap. Minél jobban kiürül a tőgy, annál többet termel. Olyan ez kérem, mint az egyszeregy. Lesni a jószágot. Milyen hangulatban van? Kedvetlen-e? Járna-e egyet? KéAe repetát a takarmányból? Pihenni akar-e inkább? ötezer-kétszázhatvan litert adott végül is az én 13 tehenem, meg tizenhárom borjút. Régen volt ez: 1953-ban. Első lettem az országban. Kossuth-díjat kaptam érte. Mondjon, aki amit akar, megdolgoztam érte. Tessék megnézni, az én életem a szakmámban van benne. Mert nem sajnáltam a fáradságot: megszereztem a bizonyítványt is. Ki-ki ahhoz fogjon, amihez ért. Csak így jutunk valamire. Nem volt az olyan rossz dolog, hogy a fiú az az apjától tanulta el a mesterséget. Már kö. lyökkorától beleívódott a mesterség, a tudás. Szinte észre se vette. Az én fiam is állattenyésztő tulajdonképpen. Insze- minátor. Magasabb iskolát tanult. De a legfontosabbakat a fejében még otthonról hozta. Á munkaszeretetet is. Mert kevés az, érteni csak « dolgunkhoz. Szeretni kell. Legalább annyira, mint az asszonyt, a családot. Azért jó ez a munkaverseny is. Mert mi hajtja ma az embereket? Miért dolgoznak? A pénz, az csak az egyik dolog, még ha a legfontosabb is. De nem az egyetlen dolog. Ha az lenne, nem kellene kötéllel fogni a fejőtehenészeket. Hiszen négy öt ezret is meg tudnak keresni egy hónapban. Nem az éhenhalás hajtja dolgozni az embereket. A verseny inkább, a büszkeség: ne higgye senki, hogy mihasznával van dolga. Másképp miért törné magát a sok szocialista brigád? Mi is megszereztük már az aranyjelvényt. A mi brigádunkat, az Újhelyi Imre brigádot még Balogh András szervezte, most a gazdaság központjában dolgozik. Én vagyok a brigádvezető egy éve. Azt mondíák a brigád tagjai, amikor volt most a MEDOSZ-kongresszps: „Pista bácsi; Ha már maga lett a küldött, szólaljon is fel és javasolja, hogy most megint legyen olyan tejtermelő verseny, mint, amikor azt a kitüntetést kapta". Hát én szót is kértem. Kell is az a verseny. Igaz, Tiltó táblák Sétálok Békéscsabán. A város szívében, az Irányi utcán fémkarón tábla: „A szemét lerakása tilos”. A piros betűs figyelmeztető alatt jókora szemétkupac. Ez a város szíve, így aztán már azon nem lehet csodálkozni, hogy a peremkerületekben az elrozsdásodott táblák tövében ugyancsak szeméthalmazokat találhatunk. # Egy érdekes dolog azonban van ebben a szemét- kontra táblaügyben. A titkosan tevékenykedő szemetelők szinte minden esetben oda ürítik a hulladékot, ahol az éppen tiltva van. Mert ugye, azt még csak- csak elviseljük, hogy a „Füré lépni tilos” felirat mellett gyermekek játszanak, mindezt a szülők gyönyörűségére. Dehát a gyerekeknek is játszaniuk kell valahol... Meg aztán ott van — ismét az Irányi utca — az új Uni- vcrzál-központ építkezése. Az úttestet elzárták a forgalom elöl. Persze mindez nem akadályozza meg a kerékpárosokat abban, hogy a nyitva felejtett kapukon át közlekedjenek a táblákkal is tiltott területen. Néha azt mondják: túl sok a tábla. , De azt se felejtsük el, hogy — ha azt kiteszik — annak oka van. A város központjában, de bárhol, ahol emberek százai, ezrei élnek, szemetet lerakni nemcsak esztétikai okok miatt nem szabad. A pázsitot taposni, a fűvön parkolni, építkezési területen közlekedni ugyancsak tilos. Mert így kívánják meg az egymás mellett élés mindannyiunk érdekét — és értékeit védő szabályai. (—silá—-) « t nem úgy tartjuk ma már a teheneket, ahogy az természetes. Modern istállókban zsúfolva szenved tétjük őket. No de,másképp ma is háromszor kellene kézzel fejnünk naponta. Még ma sem volna se szabad- napunk, se ünnepnapunk. Ma is háton hordanánk be a takarmányt a jószágnak. A mi kényelmünket az állatok szenvedik meg. Akkor legalább tartsuk jól őket. Sokat beszélnek arról, hogy így a tejtermelés, meg úgy a tejtermelés. Meg, hogy leromlott a régi jó állomány. Ez kérem nem igaz. Jó széna, jó takarmány és sok takarmány kell ide. Hogy ne éhezzen az a szerencsétlen tehén. A tej is lesz valamiből. Hát ezt á valamit kell megnézni. Meg azt, ha már gépesítettük az etetést, legyen elég gép,-gépalkatrész. Legyenek jó takarmánytermesztő gépsorok. Minden kis hiba, hiány a tejtermelésben mutatkozik meg. Nálam most majd négyezer liter az átlag. Csakhogy ez egy összeválogatott állomány. Teljesen mentesített. Vigyázunk is rá nagyon. A figyelem az nagyon fontos. Hiába a jó takarmány, a jó tehén, ha a gondozó, a fejő figyelmetlen, lusta. Egy szó, mint száz: dolgozni kell, versenyezni kell és meg kell nyerni ezt a versenyt. Odaáll lók én most is a fiatalok elé, bár azt mondják, nem sok van már nekem a nyugdíjig. En ezt még hallani se szeretem. Nem is gondolok vele. Nem tesz engem senki nyugdíjba, míg járni tudok. Vagy ne legyen Kiss István a nevem! (Lejegyezte: Kőváry E. Péter)
