Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-12 / 291. szám

Tanácskozik a LEMP konnssznsa Lázár György beszéde Márkus Gyula és Barabás Já­nos, az MTI tudósítói jelentik: A LEMP VII. kongresszusa csütörtökön délelőtt plenáris ülésén folytatta munkáját. Az elnöki tisztet ezúttal Heníyk Jablonski, a párt PB tagja, az Államtanács elnöke látta el. A tizenhét munkabizottság szerdai egész napos vitájáról írásban terjesztették elő a je­lentéseket A csütörtöki tanácskozáson elsőként Jerzy Lukaszewicz, a Központi Bizottság titkára szó­lalt fel. Részletesen elemezte a LEMP eszmei-politikai és agi- tációs propagandamunkájának eredményeit és feladatait, és kü­lönös erővel húzta alá az ideo­lógiai munka offenzív fokozásá­nak szükségességét. J. Lukaszewicz megállapítot­ta, hogy a párt VI. kongresszu­sán elfogadott progranj sikeres végrehajtását, a lengyel társa­dalom és gazdaság eddig soha nem tapasztalt gyors fejlődését döntően a párttagok és pártonkí- vüliek millióinak odaadó munká­ja biztosította. Közben a LEMP szakadatlanul erősítette tömeg­kapcsolatait, tovább szilárdítot­ta vezető szerepét és növelte te­kintélyét. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének üdvözletét Voja Szrzentics, a pártelnökség vég­rehajtó bizottságának titkára tolmácsolta. A Vietnami Dolgozók Pártja nevében Ha Huy-giap KB-tag szólalt fel. Aláhúzta, hogy Len­gyelország mindig értékes tá­mogatást nyújtott a vietnami népnek, és a vietnami nemzet­közi ellenőrző és felügyelő bi­zottság tagjaként aktívan hoz-, zájárult a genfi és a párizsi szerződések végrehajtásához. Szó Csői, a Koreai Munka­párt Politikai Bizottságának tagja, a koreai delegáció veze­tője felszólalásában hangoztat­ta: „őszintén örülünk a baráti Lengyel Egyesült Munkáspárt és a lengyel nép nagy ered­ményeinek, és tiszta szívből újabb, még nagyobb sikereket kívánunk szocialista építőmun­kájukhoz. A délelőtti ülésen Kazimierz Bárcikowski, a LEMP PB pót­tagja, a földművelésügyi mi­niszter részletesen beszámolt az ország mezőgazdaságának hely­zetéről és a fejlesztésével kap­csolatos feladatokról. Kiemelte, Havanna December 17-én megkezdi munkáját a Kubai Kommunista ' Párt I, kongresszusa. Ebből az alkalomból Antonio Perez Her- rero, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárságá­nak tagja nyilatkozatot adott Nyikolaj Csigirnek,'a TASZSZ tudósítójának. Perez Herrero hangsúlyozta: a kongresszusra való felkészülés egész menete, a kongresszus elé terjesztendő programdokumentumoknak a kommunisták által való megvi­tatása, a lezajlott gyűlések és konferenciák meggyőző erővel demonstrálták a kubai munkás­osztály élcsapatának magas eszmei-politikai színvonalát. Teljes joggal elmondható — folytatta a Központi Bizottság titkárságának tagja —, hogy a kommunisták kongresszus előtti munkája a legpozitívabb ered­ményeket hozta. Sok bonyolult feladatot megoldottunk e munka eredményeképpen. Ugyanakkor a kongresszusra való felkészü’és a párttagok számára nagyszerű iskola volt arra. miként lehet a marxista—leninista tanításokat a társadalmunk előtt álló prob­lémák megoldásán alkalmazni. A jelenlegi nemzetközi hely- , ®Aet elemezve a kubai kommu-! hogy .1971 és 1975 között a len­gyel mezőgazdaság kiemelkedő sikereket ért el: összes terme­lését 22 százalékkal növelte. A soron levő legfőbb feladatként a gabona- és takarmányprob- léma végleges megoldását és az állattenyésztés fokozott ütemű fejlesztését jelölte meg. A töb­bi között rámutatott, hogy je­lenleg körülbelül 2,5 millió hektár termőföldet a közepes­nél gyengébben művelnek meg. E területek színvonalas meg­munkálásával a gabonaimportot évente legkevesebb 1,1 millió tonnával lehetne csökkenteni. A tizenhét pröblémabizottság munkájáról készített írásos je­lentések összterjedelme megha­ladja a 150 oldalt. Terjedelmes anyaguk felelősségteljesen, reá­lisan és mélyrehatóan tárgyal­ja az ország szocialista építő­munkájának kérdéseit. A kül­döttek ití elsősorban a problé­mákról szóltak és azok megol­dásának útját, módját keresték. A beruházási problémabizott­ság vitájának résztvevői emlé­keztettek arra, hogy a követ­kező ötéves tervidőszakban több mint kétbillió hatszázmilliárd zlotyt ruháznak be a népgaz­daságba, vagyis mintegy 700 milliárddal többet, mint 1971— 1975. között. Így a beruházási ciklusok további lerövidítése kulcsfontosságú teendő. Az in­tenzív beruházási tevékenység fontos eleme az aktív hitelpo­litika. 1971—1974 között Len­gyelország mintegy 21 milliárd dollár értékű áruforgalmat bo­nyolít le a fejlett tőkésorszá­gokkal, s ez 3,8—4,00 milliárd dolláros lengyel deficittel zá­rult. A lakásépítési bizottság tag­jai helyesléssel fogadták, hogy 1976—1980 között több mint másfél millió új lakás építését tervezik. A többi bizottságban főként a szocialista társadalmi viszo­nyok továbbfejlesztésének, a családok helyzeté további anya­gi, erkölcsi és jogi megerősíté­sének, az eszmei-politikai ne­velőmunka offenzív jellege fo­kozásának, a kulturális dolgo­zók és alkotó művészek elköte­lezettségének, a szocialista de­mokrácia további terjesztésé­nek, a LEMP vezető szerépe és tekintélye növelésének szüksé­gességét emelték ki a felszóla­lók. (MTI) nisták ismét tiszteletüket, elis­merésüket és mély rokonszenvü- két fejezték ki a Szovjetunió Kommúnista Pártja és az egész szovjet nép iránt, amely követ­kezetesen teljesíti Lenin útmu­tatásait, igazi internacionalista politikát folytat. A kubai kom­munisták hangsúlyozták, hogy le, kell (leplézni minden szovjét- ellenes kampányt. Az ilyen kampányok minden nép azon jo­ga ellen is irányul, hogy megté- rerr.tse kizsákmányolóktól és ki- z-sákmányoltaktól mentes társa­dalmat. A kubai kommunisták azt az álláspontot vallották, hogy ha­tározottan el kell ítélni a jobb­oldali és „baloldali” revizionis­tákat, mindazokat az álíorradal- márokat. akik szavakban mar­xistáknak nyilvánítják magukat és ugyanakkor a Szovjetuniót támadva gyakorlatilag az impe­rializmus kiszolgálói. Arra is rámutattak, hogy le kell leplez­ni az o’yan álforradalmi elmé­leteket, amelyek^, tagadják a kommunista pármak, mint a társadalom vezető erejének je­lentőségét. szerepét a proletariá­tus diktatúrájának megvalósítá­sában (Folytatás az 1. oldalról) komplex programjának megva­lósításában és így részesei le­hetünk a szocialista országok összefogásából származó eiő- nyökneK. Am amikor jogos büszkeseg­gel szólunk a szocialista épí­tésben elért sikereinkről, nem feledkezhetünk meg á kihasz­nálatlanul hagyott, az elmulasz­tott lehetőségekről sem. Arról, hogy a termelés összetételének és gazdaságosságának javításá­ban* exportképességünk foko­zásában, a munkatermelékeny­ség emelésében, a tervszerű munkaerő-gazdálkodásnak és a termelés szervezettségének ja­vításában, az energia- és anyag­felhasználás gazdaságosabbá té­telében, a beruházási munká­ban, a nemzetközi együttműkö­dés elmélyítésében korántsem tettünk meg minden szüksége­set, még jelentős tarta­lékokkal rendelkezünk. Mind­ez egyben azt is jel­zi, hogy a gazdálkodás haté­konysága a lehetségesnél csak kisebb mértékben javult, s en­nek nem kis szerepe van ab­ban, hogy az utóbbi két évben — a kedvezőtlen külgazdasági hatások következtében — nép­gazdaságunk egyensúlyi helyze­tében jelentős romlás követke­zett be. Gáspár elvtárs a beszámoló­ban, majd a vitában Biszku elvtárs és többen mások is rész­letesen szóltak a Központi Bi­zottságnak az V. ötéves tervre vonatkozó irányelveiről és azok­ról a tényezőkről, amelyek kö­vetkeztében a tervidőszakban a korábbiaknál nehezebb feltéte­lek között kell elérnünk és biztosítanunk a magunk elé tű­zött feladatok megvalósítását. Én ezeket nem kívánom meg­ismételni, teljes mértékben egyetértek az általuk adott ér­tékeléssel. Azt azonban a ma­gam részéről is szeretném hang­súlyozni, hatékonyabb munká­val, tartalékaink ésszerűbb, át­gondoltabb és szervezettebb ki­használásával Sikeresen túljut­hatunk a nehézségeken. Ha így teszünk, biztosak lebe» tünk abban, hogy a szocialista tervgazdálkodás előnyeit kihasz­nálva, támaszkodva dolgozó né­pünk alkotó erejére és kihasz­nálva a szocialista országok ösz- széfogásában réjlő nagy erőt — ha a korábbinál átmenetileg sze­rényebb ütemben is —, megva­lósítjuk népgazdaságunk töret­len fejlődését, és megteremtjük az életszínvonal, az életkörülmé­nyek mégalapozott javításának anyagi alapjait. Tisztelt Kongresszus! Tudnunk kell azonban, hogy gazdasági előrehaladásunknak sokkal inkább, mint eddig, dön­tő feltétele az, hogy erőteljesen meggyorsítsuk a társadalmi ter­melés hatékonyságának növelé­sét, és ezzel együtt fokozatosan helyreállítsuk a népgazdaság. biztonságos egyensúlyát. Ehhez I az szükséges, hogy a gazdálkodás j minden szintjén, minden mun- I keselyen fegyelmezettebb, ter- I melékenyebb, takarékosabb, ész­szerűbb gazdálkodást valósít­sunk meg. Kedves Slvtársak! A kormány a KS-monti Bizott­ság határozatai alaníán kidol­gozta és az országgvűlésnek be­nyújtotta az ötödik ötéves terv­ről szóló törvényjavaslatot. A I törvény tervezete kellő módon i figyelembe veszi a negyedik öt- | éves tervidőszakban elért ered- ( menyeket, számol a megváltozott külgazdasági és a nehezebbé váló belső feltételekkel, ugyan­akkor ém't arra, hogy az eddigi­nél jobban kihasználjuk gazda­sági erőforrásainkat és tartalé­kainkat. Növeli tervünk meg­alapozottságát és biztonságát, hogy a tervező szervek a Szov­jetunióval és a többi KGST-or- száegal lefolytatták és eredmé­nyesen befejezték a tervek ko­ordinálását és már megv»zd6- dött a tezyizooz^mfzfóra alapo­zott. hosszú lejárátú szerződések megkötése. Úgy gondolom, nem szükséges hangsúlyozni, fejlődé­sünk egyik fontos megalapozója, a szocialista országokkal és min­denekelőtt a Szovjetunióval foly­tatott együttműködésünk terv- szerűsége a mai világgazdasági helyzetben milyen nagy bizton­ságot és segítséget jelent. Az ötéves terv kidolgozásával párhuzamosan, annak szerves részeként — megtartva az irá­nyítási rendszerünk bevált alap­elveit — kidolgoztuk a2okat a szükséges módosításokat, ame­lyek lehetővé teszik, hogy a vál­tozó követelményekhez igazít­suk a szabályozó rendszer mind­azon elemeit, amelyek összekap­csolva a társadalmi és a válla­lati érdekeket, javítják, fokozzák a hatékonyabb, eredményesebb gazdálkodás ösztönzését Tisztelt Kongresszus! A kormány számít a szakszer­vezetek állandó és folyamatos támogatására a gazdasági tervek végrehajtásában. Számít arra, hogy a szakszervezetek még in­kább, mint eddig kezdeménye­zői, szervezői lesznek a céljaink megvalósítását segítő munka­mozgalmaknak. Számolunk az emb« növekvő terepéről, épí­teni kívánunk a gyarapodó szak­mai tudásra, a dolgozó emberek kezdeményező, alkotó erejére. A kormány magas követelmé­nyeket támaszt a gazdasági ve­zetőkkel szemben, határozottab­ban kíván érvényt szerezni a központi döntéseknek. Ugyanak­kor bátorítani és ösztönözni kí­vánja a vállalatok felelős, ön­álló cselekvését, kezdeményezé­seit. Ügy vélem, a szakszerveze­tek akkor támogatják legjobban a vállalati, a gazdasági vezetést, és a kormányzati munkát, ha segítenek kibontakoztatni a he­lyi kezdeményezést és azt az össztársadalmi érdekek telje­sebb érvényesülése érdekében helyes mederbe terelni. Az üze­mi kollektívák öntudatos maga­tartásának jó kovácsai lehetnek az embereket nemcsak dolgozni tanító, hanem a műveltséget, a politikai, szakmai, az általános tudást gyarapító, a kommunista világnézetét erősítő szocialista brigádok. Népszerű és okos jel­szavuk van: dolgozzunk, tanul­junk, éljünk szocialista módón. Közös munkával arra kell töre­kednünk. állami és mozgalmi eszközökkel egyaránt elő kell se­gítenünk, hogy ez a jelszó mind­inkább az egész társadalom jelszavává és gyakorlatává vál­jon. A parlament őséi ülésén a kor­mány munkaprogramjában hang­súlyoztuk az országgyűlés színe előtt, hogy most és a következő években a szocialista demokrá­cián belül különös jelentőséget tulajdonítunk az ü2emi, a mun­kahelyi demokrácia fejlesztésé­nek. Meggyőződésünk, hogy a munkahelyi demokrácia növeli a dolgozók felelősségérzetét, meg­teremti a széles körű lehetősé­get arra, hogy a munkások, az alkalmazottak, a dolgozók aktí­van bekapcsolódjanak a köz­ügyek intézésébe. A munkahe­lyi, üzemi demokrácia fejlesztése olyan társadalmi feladat, amely tartós folyamatban valósul meg. Sokat kell még fejlődnie a ve­zetők, munkások, alkalmazot­tak szemléletének, tudatának ahhoz, hogy teljesebbé váljon a szocialista demokráciát éltető közéleti aktivitás, az egészséges, meg nem alkuvó kritikai szel­lem. Most ismét megerősíthe­tem: a kormány a maga részéről mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy elősegítse, meg­gyorsítsa e folyamat előrehala­dását. Kedves Blbiársak! Az előttünk álló politikai, tár­sadalmi, gazdasági tenni va1 ók szükségessé teszik a kormány­zati szervák és a szakszervezé- rek kapcsolatának erősítését. Vaszilij tljics Prohorov, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsánák titkára csü- lörtökön elutazott hazánkból. A „Az együttműködés elvi alap­ja az, hogy a munkásosztály ál­lamát és a szakszervezeteket munkájukban, állásfoglalásaik­ban azonos politikai elvek, azo­nos osztályeélok vezérlik, á ma­guk eszközeivel egyaránt a dol­gozó nép hatalmát, az egész dol­gozó népet szolgálják. A párt útmutatásai alapján létrejött szervezett együttműkö­désnek már sokéves múltja van. A Minisztertanács és a SZOT vezetői rendszeres véleménycse­rét folytatnak az időszerű kér­désekről. Hasonlóképpen gya­kori a minisztériumok vezetői­nek és az ágazati, iparági, szak- szervezetek vezetőinek tanács­kozása is. Mindez hasznosnak bi­zonyult, és eredményeket hozott. Mégis egyetértek a kongresszus dokumentumainak azzal a meg­állapításával, hogy még nem használtuk ki mindazokat a le­hetőségeket, amelyek az együtt­működés továbbfejlesztése ér­dekében rendelkezésünkre áll­nak, ezért egyetértek azzal a javaslattal is, hogy vizsgáljuk még és dolgozzuk kj a magasabb követelményeknek megfelelő kapcsolati és munkamódszere­ket.” Tisztelt Kongresszus! Amikor terveink készítésekor számba vesszük mozgósítható erőinket, ma jobban érzékelhet­jük, mint bármikor korábban, azt az óriási erőt, amelyet ha­zánknak a világban elfoglalt he­lye, a szocialista világrendszer­hez tartozásunk jelent. Számbavéve szocialista építő­munkánk nemzetközi feltételei­nek alakulását, azt is megálla­píthatjuk, hogy & fejlődés olyan szakaszába érkeztünk, amikor az enyhülés a világpolitika fő irányzatává vált, s a nemz-tkö- zi viszonyokat a különböző tár­sadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élésének térhódítása, kapcsolatainak je­lentős javulása jellemzi. A kedvező nemzetközi válto­zások legfontosabb tényezője a Szovjetunió, a szocialista közös­ség növekvő gazdasági, katonai ereje, nemzetközi tekintélye, be­folyása, egyeztetett külpolitiká­ja. Mi megtanultuk és valljuk, hogy a nemzetközi enyhülés tér­hódításának zálosa a szociaMsta országok, a haladó erők egysége, öSszeforrottsága. Bízhatunk abban, hogy né­pünk a szocialista világrendszer tagjaként békés viszonyok kö­zött élhet és dolgozhat a jele­nért, a holnapért. Tudását és erejét teljés mértékben a sioci- aliZmus építésének szolgálatába állíthatja. A kormány elsőrendű felada­tának tekinti, hogy megfeleljen a nép bizaimának. s hogy a gya­korlatban kipróbált politika kö- Vetkézetes állami végrehajtásá­val elősegítse nagyszerű terve­ink Végrehajtását. E törekvé­sünkhöz ké-em a magyar szak- szervezeteket. a szervezett, dol­gozók millióinak aktív támoga­tását — fejezte be beszédét Lá­zár elvtárs. á ' A Szíriái szakszervezeti kül­dött felszólalásával befejeződött a magyar szakszervezetek kong­resszusának negyedik munka­napja. A tanácskozás pénteken reggel á.30 órakor folytatódik. A szakszervezeti kongresszus küldöttéi és vendégei csütörtö­kön esté az Opéraház díszelő­adásán vették részt Megtekin­tették Bartók: a Fából faragott királyfi és Sztravinszkij: Tűz­madár eímű táncjátékát. A kong­resszusi küldötteket és vendé­geket Lukács Miklós, az Opera- ház igazgatója üdvözölje. (MTI) Ferihegyi repülőtéren Földvári Aladár, a SZOT elnöke búcsúz­tatta. (MTI) Oüészüeleif a Kaira! KP kongresszusára V. L Prohorov elutazott hazánkból r

Next

/
Thumbnails
Contents