Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-07 / 287. szám
Jobb táplálkozás — egészségesebb világ A KÖRNYEZET ÉS A RAK Az emberi rákos megbetegedések több mint négyötödét valószínűleg a környezet toxikus anyagai okozzák — hangoztatja dr. Walter Davis, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség vezető munkatársa. A lyoni központi ügynökség kutatóinak feltűnt a rákos megbetegedések előfordulásának szabálytalan földrajzi mintája, s megkísérelték kideríteni a rákkeltő anyagokat. Rájöttek például, hogy a tüdőrák gyakoribb Nagy-Britan- niában, a nyelőcső rákja pedig Észak-Franciaországban fordul elő gyakrabban, mint bárhol másutt. Más ráktípusok ugyancsak bizonyos földrajzi térségekben mondhatók tipikusnak. Japánban 100 000 lakosra átlagosan 98 gyomorrákos megbetegedés esik, sokkal több, mint az Egyesült Államokban, ahol csak 15. A japán bevándorlók Amerikában született gyermekei azonban lényegesen kevésbé vannak kitéve a gyomorrák veszélyének, mint szüleik. Ez Davis szerint arra utal, hogy a karcinogén (rákkeltő) anyag a japán környezetben dominánsabban van jelen, mint az amerikaiban. Davis elmondotta azt is, hogy a májrák, amely igen gyakran fordul elő Afrikában, erőteljes korrelációt mutat az afrikaiak táplálékában található aflatoxin mennyiségével. Az aflatoxin olyan anyag, amely a nyirkos, melegfchelyen tárolt és megpené- szedett élelmiszerben jön létre. Az afrikai májrákos megbetegedéseket az ügynökség munkatársai hét esztendőn keresztül tanulmányozták a kontinens különböző részeiben. Davis elmondta még, hogy a Franciaország északi részében elterjedt nyelőcső rák Angliában is előfordul, főleg az idült alkoholistáknál, s úgy látszik, a karcinogén anyag az almaborpárlatban található, ami ezeken a helyeken divatos ital. A nyelőcsőrák egyébként eléggé elterjedt betegség abban a földrajzi övezetben is, amely Irán északkeleti részétől a Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságain keresztül Kína északi területeiig ér. Az Irán északi részében és a Kaszpi-tengertől délre elterülő vidékeken végzett helyi megfigyelések szerint azokon a helyeken a gyakoribb a nyelőcső rákja, ahol az emberek kenyeret esznek, s ott ritkább, ahol a fő táplálék a rizs. AZ ÖSZTROGÉN HORMON VAD alatt Állítólag az ösztrogén hormon, amelyet menopauzában levő nőknek szoktak felírni, okozza a jómódú amerikai fehér nők körében észlelt méhrák-megbete- gedések számának 35 százalékos emelkedését. Kaliforniában közzétett statisztikai adatok szerint a lakosság 100 000 főjére jutó 1969-es 27,2 méhrák-megbetegedés 1973- ban 41,4-re emelkedett. Dr. Donald Austin, a statisztikai felmérés vezetője elmondta, hogy a vizsgálatot főleg San Franciscóban végezték, de a szóban forgó időszakban hasonló növekedés volt tapasztalható Connecticut államban is. Austin doktor szerint a méh- rák okozója az ösztrogén hormon kell hogy legyen. A hipotézis alapja az, hogy az ösztrogén- alkalmazás mértéke korrelál a méhrákos megbetegedések számával. A legtöbb méhrákos megbetegedést 50 éven felüli jómódú nőknél tapasztalták — s ezek azok, akik szívesen íratnak fel maguknak ösztrogén hormont, hogy késleltessék a változás kora után jelentkező tünetek megjelenését. ONKOLÓGIAI KÖZPONT MOSZKVÁBAN A daganatos megbetegedések elleni harc világviszonylatban egyik legnagyobb központját építették fel nemrég a szovjet fővárosban. A centrum segítségével tovább fejlődhet a Szovjetunió nemzetközileg elismerten kitűnő onkológiai ellátása. Az onkológiai központhoz kísérleti és klinikai onkológiai intézetet is csatolnak. A hatalmas egészségügyi komplexus számos épülete között egyebek között gvermek- és felnőtt-poliklinikát, 850 ágyas kórházat, ambuláns betegek számára szolgáló hotelt és tudósok részére berendezett szállót is találunk. A centrum épületei közt van két, egyenként 600 méternyi hosszúságú épület és egy 24 emeletes magasház is. Az egészségügyi személyzetet munkáiéban automatikus berendezések. komputerek és televíziós rendszer segíti. Az életfenntartáshoz és a munkavégzéshez szükséges tápanyagokat biztosító táplálkozás, mindennapi életünknek ez a legtermészetesebb velejárója, gyakorta kórokozó tényezővé is válik. Korunkban a táplálkozás kórokozó szerepe kettős formában jelentkezik: az egyik oldalon a hiányos táplálkozás és az éhség következményei, a másik oldalon a túltáplálkozás következtében kifejlődő betegségek. A kalorikus alultápláltság az emberiség felét sújtja: a minőségi éhezés ennél is szomorúbb képet nyújt. Az emberiségnek majd kétharmad része fehérjeéhségben szenved. Ugyanakkor jól ismert tényező a világ népességének rohamos emelkedése. Századunkban kb. egymilliárd fővel szaporodott az emberiség, és várható, hogy kétezerre eléri a hat-hét- milliárdot. Vajon mit hoz a kétezredik év? — Sikerül-e megsokszorozni az élelmiszerek termelését és világméretben is elérni jó elosztását, vagy a nagy éhínségek problémájával kell számolni? A kérdés tovább súlyosbodik azáltal, hogy a fejlődő országokban a legnagyobb a népszaporulat. Á kérdés egészének tárgyalásához helyes a világ népeinek táplálkozását feltérképezni. A mennyiségi ellátottságot az egy országra vagy világrészre jutó kalóriafogyasztásban szokás kifejezni. A kalóriafogyasztást több tényező befolyásolja: a kor, a nem, a munkavégzés, az éghajlat, de ezek is csak egy bizonyos határig. Az élettanilag szükséges kalorikus tápanyagigényt Is megszabja a szervezet fenntartásához szükséges kalóriamennyiség, amely a szervezet fejlődését, fizikai és szellemi alkotóképességét biztosítja. Az emberiség táplálkozásának feltérképezése változatos képet mutat. A felmérések azt bizonyítják, hogy a Távol-Kelet, Közel-Kelet, Latin-Amerika és Afrika népeinek csekély kalóriafogyasztása semmiképp sem az igénytelenség és ennek megfelelően a minimális szükséglet, hanem a rendkívül alacsony élelmiszer-ellátási színvonal kifejezője. Ez egyben azt is jelenti, hogy a világ lakosságának nagy hányada nemcsak minőségileg, de mennyiségileg is — kalorikusán — alultáplált. A teljes értékű élelmezés ideális aránya az állati eredetű táplálékból 37 kalória százalék, a gabonafélékből ugyancsak 37 százalék, és az egyéb eredetű élelmiszerekből 26 kalória százalék. Ezek alapján érthető, hogy a fejlődő országokban a meny- nyiségi táplálkozás hiánya adja a legsúlyosabb egészségügyi problémákat. A gyermekek fejlődésben való elmaradottsága, a magas gyermekkori halandóság, a hiánybetegségek, a vérszegénység, a fertőző betegségek nagy száma és súlyos formája jellemző képét mutatja a hiányos táplálkozásnak. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a világon évente 35—40 millió ember hal meg táplálékhiány miatt, nagy részük gyermekkorban. Jogos a kérdés, hogy miképp sikerül a világ népessége szempontjából ezt a mennyiségi és sokoldalú minőségi kérdést megoldani ? Alapvető probléma a fejlődő országok demográfiai túlszaporodása és a fejlett országok túltermelése következtében megbomlott egyensúly helyreállítása. Ebből következik az az ellentmondás, hogy míg az egyik országban éhenhalnak az emberek, a másik országban a bőség válságával küzdenek. Amikor Brazíliában az aszály miatt éhen haltak az emberek, az Egyesült Államokban hatalmas mennyiségű élelmiszer romlott meg a raktárakban és a kormány jutalmazta azokat a farmereket, akik hajlandók voltak parlagon hagyni földjeiket. Egyszerre és egymás mellett kell tehát beszélni az éhezés és a túltáplálás problémájáróL A gazdaságilag fejlett országok lakossága a túltáplálás gondjával küzd. A túltáplálkozás ugyancsak kórokozó tényező, de ellenkező előjellel jelentkezik. Ezekben az országokban egyre inkább növekszik azoknak a betegségeknek a száma, amelyek keletkezésében a túlzott táplálkozás játszik szerepet. A megfigyelések nagy száma bizonyítja, hogy az elhízottak között tekintélyes számú cukorbeteg, érelmeszesedésben, magas vérnyomásban, epekőbetegségben szenvedő ember található. Mindezek az életkor alakulását is kedvezőtlenül befo- lyásoliák. E bonyolult kérdések sorában mi a teendő? Mit kell tenni, hogy az éhség, az emberiség réme megszűnjön és egészségesebb táplálkozás alakuljon ki? Mindenekelőtt szükség van a mezőgazdaságilag elmaradt államok mezőgazdaságának a fejlesztésére, a kereskedelem és az elosztás javítására és a jobb nemzetközi koordinációra. A világ táplálkozásának mennyiségi és minőségi kielégítése a cél, hogy egészségesebb legyen az -elkövetkező nemzedék, hogy megszűnjék az éhség réme, és ne váljék kórokozó tényezővé az egészségtelen, túlzott táplálkozás. Egyformán érdeklik ezek a kérdések a laboratóriumok kutatóit, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar prognóziskészítőit. Ez azonban még nem elég. Az egészséges táolálkozás szabályait minden embernek ismernie kell, hogy a családok egészséges étkezése megvalósulják. Sokadikárt Leesnek a betűk Albérlet Apa és fia í e : * » ■ a a * : ■ » m ■ » : : KOlCSONEo SOLT — Ancsa, adjon kölcsön egy szálast... Jó ég! Hová kerültem?! í «- J Mindig csöpög? Á. dehogy, csak esős időben. — Mi történt 1769-ben? — Akkor született Napóleon. i — És 1772-ben? — Akkor volt hároméves. (Kallus rajzai) S Azt beszélik... ... hogy sokakat igen érzékenyen érintett a napokban nyilvánosságra hozott új rendelkezés az ebadóról. Magyarán szólva arról van szó, hogy a külön. böző céllal tartott kutyákért ezután többet kell fizetni. Az élesszemű olvasók bizonyára felfigyeltek a „különböző céllal tartott” kifejezésre, úgyhogy világosabbá kell tennem e meghatározást: minálunk valóban nem veszik egy kaptafára a kutyákat, sőt nemcsak kis kutya és nagy kutya (külön írva) van. Ennél sokkal mélyebb a differenciálódás, mert az is nagyon lényeges, hogy mit csinál az az eb. Ha vakot vezet, a gazdinak kevesebb adót kell fizetnie, mint annak, aki csak grasszál a főutcán és a gyermekjátszótereken teszemazt kedvenc bernáthegyijével ... Az utóbbi időben tényleg fölöttébb elszaporodtak nálunk a kutyák, divattá, sőt státuszszim- bólummá váltak. Nem árt tehát ha most már egy kicsit többet kell fizetni értük, pozíciójuk szerint, hogy melyik kutyáról is van szó, mennyi hasznot hajt a társadalomnak. Nagyon helyes, ha a körmükre nézünk, pontosabban: mi is van a fejükben? Fej — fő... Két azonos és mégsem azonos jelentésű szó. A Népújságban a minap azt olvastam, hogy az egyik vállalat „egy fő takarítónőt azonnali belépéssel felvesz". Nos, ezek szerint most már a takarítónőket is megkülönböztetjük egymástól, hiszen egy „fő takarítónő” nyilván többet ér, mint egy „ai”. Abból is látszik ez, hogy al- takarítónők felvételét tudtommal még sehol sem hirdették. Ám ha van fő takarítónő, lennie kell alnak is, aki nyilván beosztottja a főnek, és akkor ez a fő már főnököt jelent. De hát egy főnök csak nem áll neki takarítani?! Valahol itt van a titok nyitja, s egyben a felelet is arra a kérdésre, hogy vajon miért újsághirdetésben keres az illető vállalat egy fő takarítónőt. Egyszerűen azért, mert azt nem lehet csak úgy leakasztani a szegről. Mint tudjuk, a gazdasági válság egyik feltétele, jele, velejárója a tnunkanélküliség, amely nálunk nem létezik, hiszen a tőkés országokkal ellentétben van munkalehetőség. Csak csinálni kell a dolgunkat — lehetőleg hibátlanul. Nem akarnak hibázni például azok a bolti eladók sem, akik átvéve tőlem az üres autoszifon-patronokkal azt a bizonyos kis dobozocskát, figyelmesen megnézik: vajon benne van-e mind a tíz darab. Ügyelnek rá, már csak azért is, nehogy ráfizessenek. Köny- nyü nekik, ők nem leragasztott dobozt vesznek át tőlem, mint én tőlük. Nekem már nehezebb dolgom van, ezért jártam pórul a múlt héten. Otthon bontottam fel a már említett dobozocskát, s akárhogy számoltam, csak kilenc patron volt benne. Most azon töprengek, mit csináljak. Visszavigyem? Ki hiszi el nekem, hogy nem ittam meg azt az ominózus tizediket a szódavízzel. Vagy próbálkozzam becsapni az eladókat? De ők belenéznek a dobozba. Mindegy! Van még időm gondolkodásra, hiszen a kilenc patron közül csak hármat használtam fel, négyhez még nem nyúltam. Hogy ez összesen csak hét? Ja igen! Kettő szokás szerint csütörtököt mondott. De ki hiszi el ezt nekem? Vltaszek Zoltán Egészség Ez és az a rákról
