Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-07 / 287. szám

A sajtó napján 1918. december 7-én új lap els6 példányai, jelentek meg az utcákon — a Vörös Újságé. A kezdeti példányszám nem halad­ta meg a tízezret, s a Tanács- köztársaság időszakában sem volt több 25 ezernél. A lap programja, célja azonban mil­lióknak szólt: „Fönn akarjuk tartani a magyar proletariátus osztálytudatát, el akarjuk őt vá­lasztani a tudatlan, lelkiisme­retlen, korrupt, s a háború bű­nével megfertőzött magyar ural­kodó osztályoktól, amelyekkel összekerítették, szervezni akar­juk őket a harcra, s fel akarjuk benne kelteni a nemzetközi szo­lidaritásnak tervszerűen elite* mályosított érzését...” Az első olvasók között talán kevesen fogták fel, hogy az Ügy­nök utcai bérház negyedik eme­letén szerkesztett újsággal min­den addigitól különböző sajtó- orgánum látott napvilágot, hogy a magyar sajtó történetében új fejezet — az elkötelezett kom­munista újságírás fejezete — nyílt meg. A sajtó mai munká­sai büszkék arra, hogy a Vörös Újság születésnanján ünnepel­hetik hivatásukat. Büszkék, s persze az alkalomhoz illően év­ről évre számvetésre készek. Nem kevesebbel kell elszámol­nunk, mint hogy az örökséget méltókéopen megőriztük-e, hogy a majd hat évtizede fogalmazott programhoz híven dolgozunk e. Az olvasó, a televíziónéző, a rádióhallgató mindennan osztá­lyozza a munkánkat. Elegendő bepillantani a szerkesztőségek poetáiába: dicséret. dorgálás, együttérzés — sokféle indulat s megszívlelendő gondolat olvas­ható ki a levelekből. Ám kriti­kusaink kis része ragad to'Iat, a többség csupán szőkébb kör­ben nyilvánít véleményt, igaz­ságost, vagy igaztalant. Véle­ményében is — akár észreveszi, akár nem — benne rejlik a szo­cialista magyar sajtó 30 eszten­dejének hatása. Felismerheti az írásokban, a jó riportokban a köznapi munka küzdelmeit, a születendő úi szépségeit A vlsz- szás jelenségeket feltáró cikkek szerzőivel egvütt tartja termé­szetesen a bajok orvoslását, az egészséges tendenciák érvénye­sülését. Az újságírók nehéz felelőssé­ge ennek az olvasói igénynek a szolgálata. A szakmai fogásokat könnyebb megtanulni. Némi te­hetséggel bárki elsajátíthatja a szabatos, közérthető fogalmazást, észreveszi az érdekes esemé­nyeket, megtalálja a témának leginkább megfelelő műfajt. A szocialista sajtó — a Vörös Új­ság példája nyomán — többet kíván. A néptömegek ügye iránti elkötelezettséget, a közös­ség érdekeinek Önzetlen kénvi­seletét, a felelős politikai állás­foglalást kis és nagy kérdések­ben. A sajtó napján az ünneplő újságírók amellett tesznek hi­tet, hogy a legjobb tudásuk sze­rint gyakorolják hivatásukat. Végzik dolgukat — a párt poli­tikájának megvalósításáért. i Gyermek­konfekció Tizennyolc éve történt... A jelen sodrásában éltünk, amelyben cselekedni kellett Tizennyolc éve, 1957. január I harmadikán írtam az első „Nap- ! lóm”-jegyzetet a Békés megyei Népújságban. Ahogy most bele­lapozok a bekötött példányok­ba és olvasom az akkori „Nap­lóm”, fe1 idéződik bennem újsá­gunk élete. A szerkesztőségi légkör, az egymásért aggódás, az egymás segítése, lelkesítése, a gondok és bajok rengetege és a feltétlen bizakodás a jövőben. Könnyű most, majdnem két évtized messzeségéből lemérni: hogyan láttuk álékor? A jelen sodrásába^ éltünk, és nem volt rálátásunk arra a percre, amely­ben cselekedni kellett, állást fog­lalni, tájékoztatni tízezreket, százezreket. Hogyan tettük? Jól tettük-e? Megfontoltan, okosan, politiku­sán? A választ az eltelt húsz év megadta már, és örömünk, hogy a mi tetteink, az akkoriaké is ott van a mai hétköznapokban és a mai ünnepekben, melyek tíz vagy húsz esztendő múlva ugyanúgy történelemmé változ­nak át. mint ahogyan most lát­juk lSöT-et. A január 3-án irt „Naplóm” az új évet köszöntötte: „•Va'ljuk be. félelem és bi­zonytalanság is vegyült éjfélt váró perceinkbe: jobb lesz-e va­lóban 1957, ad-e népünknek az új esztendő igazabb örömet, iga- ! zabb napokat, mint az elmúlt évek sora? Hisszük, hogy ad. De csak akkor, ha valamennyien, az egyszerű, jót akaró magyarok milliói is hisznek és tudnak rna^d akarni. Ha senki nem vár kitüntetést, vállveregtő „jól vant” munkájáért, ha mindenki önmaga előtt is meggondolt be­csületben kéri ki részét az új esztendő nehéz napjaiból.” 1057. január 8: „Olvastam egy hírt — meg­döbbentett. Néhány sor volt csupán, ennyi: „Minden vagon szén hat ipari munkást ment meg a munkanélküliségtől.” És most számoljunk: a szeptembe­ri napi átlag 7931 vagon volt, január 5-én 3736 vagon szén ke­rült felszínre. Ez 4165 vagonnal kevesebb, mint a normális ter­melés és azt. jelenti, hogy 24 ezer 990 ipari munkást kénysze­rít a bér 50 százalékát biztosító rendkívüli szabadságolásra, vagy a kereset 30 százalékát jelentő munkanélküliségre. Egy vagon szén. ha van — hat munkás biztos élete. Ha nincs, hat család könnye, kínlódása. Gondolkozom: miért? Bányász, vagy textilmunkás, — talán nem testvér?”, 1957. január 13. „Megjelentek a színházi pla­kátok. *Űj színfolt már ez is a csabai utcán: a Bánk bán és A néma levente előadását hir­detik, és egy új meglepetést is — Tiborcot Görbe János Kos- suth-díjas-művész alakítja a be-, mutatón. Sétálok a csabai utcán, ködös, hideg az idő. Néha megvillan a napsugár is a fagyos köveken, az emberek sodródva sietnek el mellettem. Hideg lenne? Nem érzem. Csak barangolok és jól­eső érzéssel nézem a pirosbetűs színházi plakátok újdonságát és az emberek egyre nagyobb cso­portját, akik ugyanolyan öröm­mel olvassák a színházi élet megindulásának hírét, mint én.” 1957. január 16: „Az emberért van az új rend! Az ember az első, az ember aka­rata, érzése, gondolata és a mindezekből fakadó cselekvő erő. Mit akarunk? Igaz, egyenes jellemű őszinte embereket. Nem akarjuk azt, hogy köntörfala­zás, áluraság, nem-igaz őszinte­ség irányítsa azok tetteit, akik talán nem értenek mindenben egyet mívelünk, de tehetségü­ket, munkaszeretetüket Őszintén adnák a nép javára. Szükség van rájuk, mindenkire, aki dol­gozni akar, aki erősíteni akarja ezt az országot. Ahány ember, annyi gondolat — ez olyan tény, amit megcá­folni nem lehet, csak azt mon­dani: közös gondolataink is ezer apró útón lehetnek való­sággá. Lássunk így, beszéljünk így, cselekedjünk így: nem tévedünk el rossz útra soha, mert az igazi humanizmus, ha él: olyan eró, mely milliók életét segíti az ár­nyékból, ki a tiszta napsütés­be.” 1957. január 1®. „Az újságíró kíváncsi, min­dent szeretne tudni, hógy min­denről írhasson olvasóinak Ez vezetett a napokban a Megyei Könyvtárba: kik olvasnak ma, mit olvasnak és váltózik-e az emberek ízlése? Megnéztem az olvasónaplót: ebben az évben már 853 új ol­vasójegyet adtak ki. Kinek? Előttem Rémi János középisko­lás iratkozott be a könyvtárba és amíg ő könyveket keresett, addig Kiss Gábor fűtő és Czir- ke András gépésztervező jelent­kezett.” 1957. január 25; „Talán ötödikes lehettem, ami­kor a második világégés harcai a mi kis városunkon is végig­söpörtek. A tanítás megszakadt, hosszú hetekig azt sem tudtuk, hogy járunk-e még abban az évben iskolába? Másfél hónap telt el, amikor újra megnyitotta kapuját a vén alma máter, újra beültünk a zöld padokba, és az első órán a magyar nyelv és irodalom tanára újra fellapozta az osztálykönyvet, és beírta, hogy senki sem hiányzik... Miért mondtam most el ézt a röpke kis emléket, hiszen nem is olyán érdekes az egész? Igaz, de nekünk akkor szinte ünnep volt, hogy újra diákok lehet­tünk, újra tanulhattunk és me­gint kezdődött a drukk; szekun- da-e vagy jeles? Ugyanezt éli most át sok ezer fiatal fiú és leány, amikor hosz- szú, nehéz szünet után újból zsongának a tantermek, a folyo­sók és csenget a pedellus bácsi: megkezdődik az első óra.. 1957. január 30*. „A napokban levelét hozott a posta a Hazafias Népfront me­gyei irodájába. Csórváson adták fel, és benne a sorokat egysze­rű ember egyszerű kezeírása vonta egymás alá. Nem nagy dolog, kedves olva­sóim — nem, ne gondoljanak semmi rendkívülire. Csupán annyi az egész, hogy egy csor- vási házaspár segítséget kér a népfronttól, hová forduljanak, kihez menjenek, mert elhatá­rozták: örökbe kémek egy bu­dapesti kisleánykát, aki elvesz­tette szüléit, aki most az állam gondján él, és bár mindene megvan, biztos, mégis olyan ret­tenetes a jövője édesapa, édes­anya nélkül... ... Nincs gyermekünk — olva­som a levelet — és szeretnénk egy kétéves-forma árva leány­kát örökbe kérni, nevünkre íratni, édes-szülők helyett ott­hont, szeretetet adni neki... összehajtogatom a levelet: egy kicsi, árva, budapesti leány­ka jövője van megírva benne... 1957. február 7: „A magyar családokat, az or­szágot tépő vihar sok ezer em­bert tett arra rászorulóvá, hogy segítséget kérjen. Gyermekeink mosolyát újra látni akarjuk, új­ra vidámnak tudni őket — és ehhez is szeretet kell. Békés megye asszonyai már sokszor bizonyították, hogy nem szűkölködnek a szeretet, a segít­ségadás dolgában. A Hazafias Népfront megyei nőtanácsának felhívása nyomán újra útjára indult ezer és ezer szép szó, ké­rés: segítsetek! Az első választ az eleki asszonyok küldték: né­hány nap alatt ötezer forintot gyűjtöttek és küldtek be a nő­tanácshoz, ahonnan rövidesen útnak indulnak az eleki forintok Budapestre, a Ságvári Endre árvaleány otthon kis lakóihoz. ’ 1957. február 14: „Asztalomra költözött a tava­szi mezők öléből az első hóvi­rág. Három szirma vakító, fe­hér, belső kis szirmait zöld színű fodor díszíti, szinte hallom ho­gyan csilingel: oda a hó, tavasz a jó... ! Megírtam róla ezt a naplót, érzéseim vezették toliamat, és az egyszerű szépség soha nem múló imádata. Köszöntelek kis virág, fehér köntösű, tiszta arcod elé eme­lem most a tavaszt, szebbet, job­bat váró és akaró gondolatok tükrét: szép vagy; Szét> és nagyszerű ... A napfény üzenete.” Vissza kell néznünk néha, val­lom én i®. Akkór látjuk igazán és világosan, honnan jöttünk, hová jutottunk? Milyen úton jártunk, milyen utat építettünk a jövő felé...? Váci Mihállyal mondom: „Itt kell a napok hor­dalékából kimosni életem ma­roknyi aranyát.’’ Ezek a Napló-jegyzetek nyil­ván nem aranyszemek, csak hét­köznapi do’gok, ezerszer meg- ' történtek és megtörténhetők. Mégis magukban hordozzák azt, ami akkor, 1957 első heteiben milliók számára fontos volt. Erre emlékezni, ezt megérez­ni ina sem szégyellnivaló. Kü­lönösen nem a Magyar Sajtó Napján, és különösen bem an­nak, aki ideigazította egész éle­tét. Sass Ervin Hatékonyság a MEZŐGÉP-nél Az export után járó többlet- bevétel nem ösztönözte a bé­késcsabai MEZŐGÉP gyáregy­ségeit a gépek és berendezések maximális kihasználására. Az éves pénzbevételi terv teljesíté­se volt a legfőbb mutató. Mi­vel az exportáruért általában többet kaptak, mint a belföldi termékekért, helyenként bizony lassúbb járatban termeltek a gépek, mint amikor belföldi terméket állítottak elő. Ezen az ellentmondáson most úgy segít a vállalat vezetősége, hogy ismét elővette a termelés hatékonyságának növelését, ki­dolgozták az 1974 decemberi KB-határozat megvalósításának lehetőségeit. A jövőben a gyár­egységek vezetőit, műszaki gár­dáját nem az exportterv sike­res teljesítése után részesítik prémiumban, hanem évi átlag­ban az egy műszakra jutó, tény­legesen ledolgozott munkaórá­kért. De nemcsak a vezetői pré­miumot határozzák meg ilyen módszerrel, hanem a termelő munkások bérét is a teliesít- ményértékhez kötik. Ettől aj; intézkedéstől a gének és a be­rendezések jobb kihasználását remélik. Újra dínnyéznek a tájkörzetben Evekkel ezelőtt az ország egyik legjelentősebb dinnyeter­mesztő tájkörzetében, Bánkút környékén abbahagyták a diny- nyekertészkedést. Nagykama­rásról, Medgyesegyházáról, Lö- kösházáról és Bánkúiról kapta a budapesti és az iparvidéki piac az első hazai diny- nyét. Amikor a termeszté­sét megszüntették, a dinnyepia­con nagy keresletet tapasztal­tak e csemege iránt és így az ország külföldről volt kénytelen dinnyét importálni. A Békés megyei MÉK igaz­gatósága lépéseket tett a diny- nyetermesztő tájkörzet munká­jának újraszervezésére. Jövőtre ICO vagon dinnyét szeretnének felvásárolni az előbb említett községek állami gazdaságaiból, illetve termelőszövetkezeteibőL A békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat kétegyházi gyáregysége felvételt hirdet: ESZTERGÁLYOS, GÉPLAKATOS, HEGESZTŐ SZAKMUNKÁSOK, valamint FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOK felvételére. Fizetés; megegyezés szerint. Jelentkezés: a személyzeti előadónál, munkanapokon délelőtt 8—12-ig. TOVÁBBTANULÁSI LEHETŐSÉGET BIZTOSÍTUNK dísznövénykertész szakmában A tanulmányi Idő 3 év. Utána jő kérését! lehetőség. Ösztöndíj — vidékieknek tanulóotthoní elhelyezés. A Szakmunkásoklevél birtokában az iskolánkban működő kertészeti szakközépiskolában az érettségi bizonyítvány is megszerezhető. MEZŐGAZDASÁGI SZAKMUNKÁSKÉPZŐ INTÉZET 6601 SZENTES, KOSSUTH U. 45. PF.: 29.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents