Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-06 / 286. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1975. DECEMBER 6., SZOMBAT Ara: 1,— forint XXX. ÉVFOLYAM, 28«. SZÁM Világ proletárjai MA FÉL ÉVSZAZAD A rádió mellett (5. oldali AMÍG A LAP AZ OLVASD KEZÉBE KERÜL <6. oldal) SZERKESSZEN VELÜNK Cl. oldal) mmmm SAJTÓNAPI ÜNNEPSÉG BÉKÉSCSABÁN A tettrekészséget jó irányba segítheti a tárgyilagosság. Csakhogy túl sok bölcsesség, magyarázat — kopottak ám! — kínálkozik mentségként. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát — vélik az üzleti sikerekben bővelkedő vállalat vezetői. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa — hangoztatják azok, akik fölrúgták a kooperáció játékszabályait, s vállalatok sorát hozták lehetetlen helyzetbe. Az embernek legjobban a saját baja fáj — így indokolja kilincselését, ,,kapcsolatainak mozgósítását” az állami támogatással felszínen maradó cég vezetősége. Ök alkotnak népes sereget, amikor a sikerekben — például a társadalmi termelés javaiban — osztozunk, ám csak nyomukat lelni, amikor a gondok közös vállalásáról esik szó. Értetlenkednek, mi közük hozzá, s morgolódnak, ha megnőnek a követelmények. Várhatóan 34—35 százalékkal haladja meg idén a nemzeti jövedelem az 1970-ben elértet. A növekedés évi átlaga nagyobb, mint a korábbi tíz esztendőben. Siker? Igen, s közös! Akkor viszont elfogadhatatlan, hogy a nemzeti jövedelem felhasználásában keletkezett feszültségeket csupán a központi irányítás enyhítse, szüntesse meg, mert azokhoz a népgazdaság különböző területein elhelyezkedő egységeknek semmi köze. A központi irányítás szerveinek éppúgy, mint a vállalatoknak, szövetkezeteknek, intézményeknek azt kell megtenniük, ami a dolguk, ami a saját feladatkörük. Képtelenség olyasfajta „munkamegosztás”, hogy a sikerekből mindenütt, s mindenki részel — amennyit csak lehet —, de a gondokkal nézzenek szembe, bajlódjanak „odafent” és a kevésbé szerencsés vállalatok. Szűkítsük a kört. A jól érvényesülő vállalat, szövetkezet közössége tekinthet-e úgy a gyengébbre, mint számára közömbösre? „Mi megtettük a magunkét, tegyék meg ők is” — hangzik ilyenkor az okoskodás. Valóban, ahol javításra szorul a vezetés, a szervezés, ahol a társadalom adta állóalanokkal, -eszközökkel rosszul sáfárkodnak, ott már nemcsak jogos követelmény, hanem egyenesen felszólítás, parancs a nagyobb igyekezet, a rendtevés. Ez azonban korántsem menti fel a jókat! Sőt, azt kívánja tőlük, hogy példájukkal — gazdálkodási módszereikkel, szervezési tapasztalataikkal stb. — segítsenek, ösztönözzenek, ha az össztársadalmi érdek úgy kívánja, akkor vállalják azt is, ami az előírások betűi szerint ugyan már nem kötelező, de módjukban áll megtenni. Illúziókat kergetnénk? A legutóbbi hónapokban jónéhány közösség bizonyságát adta érettségének, társadalmi tudatosságának, áldozatkészségének. Fölismerték ezeken a helyeken, hogy a közös gondok elkerülhetetlenül kihatnak a közös sikerekre, azaz, ha utóbbiakat gyarapítani kívánjuk, akkor a gondoktól sem függetlenítheti senki magát. Találóan jegyezte meg az egyik vállalati igazgató, hogy „nincs rezervátum”, azaz nincs olyan nyugalmas, mindenféle kellemetlen hatástól megóvott , terület, ahová a vállalatok — s a szövetkezetek — visszahúzódhatnának, míg elül a vihar, azaz ameddig lezajlik a kemény próba, ami elé a hatékonyság mainál gyorsabb növelése állítja a termelőket. Annak, hogy a legutóbbi esztendőkben a költségvetés viselte a világpiaci áremelkedések terhét, nemcsak előnyei, hanem hátrányai is voltak. Egyebek között az, hogy a vállalatok túlságosan megszokták a védett állapotot, a nyereség már-már automatikus növekedését, s a szükségesnél kisebb figyelmet fordítottak a termelés anyag- és' energiaigényességére, az állóeszközök kihasználására, a minden piacon versenyképes áruk arányának bővítésére. Van igazság abban az állításban, hogy a központi irányítás az indokoltnál többet adott és hagyott a jövedelmekből a gazdálkodó szerveknél — s ezért a jövedelmek úgynevezett centralizált része folyamatosan apadt—, ugyanakkor a gondok növekvő súlyát nem éreztette eléggé. Napjainkban ez már kevésbé érvényes — a tanulságokat tükrözik a januártól alkalmazott szabályozók is —, s még inkább változik a helyzet a következő esztendőkben. Meggyőződésünk, hogy bizonyos magatartásformák csak ak_ kor változtathatók meg, ha mindent a nevén nevezünk. A cselekvőkészséget, a társadalmi érdekek felismerését éppúgy, mint azt. amikor filléres teljesítmények forintokat követelnek. Azt tehát, amikor némelv közösségek vezetői megpróbálják átírni az értékrendet, s a sikerek osztásához kamionnal mennek, a gondokból meg elvisznek kosámvi- val. Siker és gond: közös! Sokat írtunk, beszéltünk róla. Most már a mindennapokban kell ennek érvényt szerezni, hogy elég váll — felelősségtudat és célratörő cselekvés — legyen a gondok viseléséhez. Ülést tartott a nőtanács Ma délelőtt a Parlament Vadásztermében ülést tartott a Magyar Nők Országos Tanácsa. Az ülésen megjelent és az elnökségben helyet foglalt Erdei Lászlóné, a MNOT elnöke, Duschek Lajosné, a MNOT al- elnöke. Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke, Drecin József. az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, ott voltak a MNOT elnökségének tagjai. l Erdei Lászlóné, a MNOT el- I nöke tájékoztatót tartott a nők berlini világkongresszusáról és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség VII. kongresszusáról. Hangsúlyozta: a nők berlini világkongresszusa és az NDK VII. kongresszusa nagy munkaértekezlet volt, amelynek eredményeit, tapasztalatait most a világ haladó mozgalmainak és erőinek fel kell dolgozniuk. Koszorúzás az emléktáblánál A Békés megyei Lapkiadó Vállalat a magyar sajtó napja tiszteletére pénteken bensőséges ünnepséget rendezett Békéscsabán, az MSZMP megyei bizottságának székházéban. Az elnökségben helyet foglalt Nagy Jenő, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Lőkös Zoltánná, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának munkatársa, dr. Kertész Márton, a megyei tanács titkára, Engedi G. Sándor, a Népújság főszerkesztője és Lehoczki Mihály, a lapkiadó vállalat igazgatója. Az ünnepségen részt vettek: Szabó Miklós, a KISZ megyei bizottságának első titkára; Bocskai Mihályné, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára; Nyári Sándor, a Hazafias Népfront megyei titkára, valamint az újságírók, a terjesztők, tudósítók, az üzemi lapok tulajdonosai, a nyomda, a posta dolgozói. A vendégeket Lehóczky Mihály, a lapkiadó vállalat igazgatója köszöntötte, majd Nagy Jenő, az MSZMP megyei bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Bevezetőül a párt, a társadalmi és tömegszervezetek nevében meleg szeretettel köszöntötte a Békés megyei Népújság előállításában és terjesztésében részt vevőket, s a megjelent kedves vendégeket. Méltatta a sajtó jelentőségét, majd így folytatta: — Ma, amikor a sajtó a győztes proletariátust, annak eszméit hivatott szolgálni, felelőssége magas fokú... Ebben a törtóne- lemformáló munkában nagy szerepet vállal a mi megyei lapunk is. Elismeréssel szólt az újságírók nehéz, áldozatkész, buktatókkal terhes, de végül is sikeres tevékenységéről. Köszönetét mondott azért, hogy a Békés megyei Népújság igyekszik az olvasókat marxista szellemben tájékoztatni a kül- és belpolitikai eseményekről, gazdasági, társadalmi és kulturális életünk legfontosabb mozzanatairól. Az eredmények bemutatásával újabb erőfeszítésekre sarkallja a dolgozók széles tömegét. Ezután a tennivalókról beszélt Nagy elvtárs: — Mi azt kérjük az elvtársaktól — mondotta —, hogy tekintsék az újságírást továbbra is szolgálatnak a párt, a szocialista eszme, közgondolkodás és morál terjesztésében. A néphez szólni nagy elkötelezettséget jelent: a kommunista újságírónak vállalnia kell a társadalmi hagyományokat, a jelen eredményeit és gondjait, s töretlenül hinnie kell az egyre gazdagabb jövőben... — A Népújságnak továbbra is kötelessége a kommunista pártosság... Szenvedélyesen — ha kell vitatkozva — fejtse ki a párt álláspontját. Még hatékonyabban szolgálja a megye célkitűzéseit. Teremtsen jó kapcsolatot a megyei vezetés és a lakosság között, aktív kezdeményezésre ösztönözze a dolgozók széles tömegét... Közölje a lap a megye mindennapi gondjait, eredményeit, s éljen az építő bírálat adta lehetőséggel. Népszerűsítse a jó kezdeményezéseket, tartson szoros kapcsolatot az ol- olvasókkal, hogy minél jobban az élet, a nép újságja legyen. Az ünnepi beszédet követően az MSZMP megyei bizottsága, a megyei tanács, a lapkiadó vállalat, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a KISZ megyei bizottsága és a Hazafias Népfront meRónai Rudolf finnországi magyar nagykövet tegnap este fogadást adott a hivatalos látogatáson Helsinkiben tartózkodó dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a (Fotó: Deinen y) gyei bizottsága eredményes jő munkájukért dicséretben, illetve tárgyj utalómban részesítette Deák Gyulát, a Népújság főszerkesztő-helyettesét, Dupsi Károlyt, Rocskár Jánost, Sass Ervint, Podina Pétert, Kasnyik Ju. ditot, újságírókat. Jónás Györgyöt, a mezőhegyesi postahivatal vezetőjét, Kiss Gyulát, az MSZMP szeghalmi járási bizottságának osztályvezetőjét, Garai Bélánét, az orosházi postahivatal hírlapcsoport vezetőjét, Csi- csely Sámuelt, az MSZMP mezőkovácsházi járási bizottságának osztályvezetőjét, Kesztyűs Lajost, az MSZMP, sarkadi községi bizottságának titkárát, Pusztakürti Pál gyula: nyugdíjas aktívát, Brackó Istvánt, a gyomai postahivatal vezetőjét, Paulik Pált, a kétsopronyi Rákóczi Tsz párttitkárát, Markovics Mihályt, az MSZMP tótkomlós! községi bizottságának titkárát és Fekete Jánosnét, az MSZMP békéscsabai városi bizottságának osztályvezetőjét. Ezután koszorúzási ünnepség következett. Az MSZMP megvei bizottságának falán elhelyezett Békés megyei Népszava emléktáblája előtt a Békéscsabai 9. számú Általános Iskola énekkara adott műsort Széplaki End- réné vezetésével, majd Lukács József színművész Váczi Mihály: i Még nem elég című versét szavalta. A MUOSZ-elnökség koszorúját Enyedi G. Sándor és Varga Tibor, a lapkiadó vállalatét pedig Lehóczky Mihály és Podina Péter helyezte el az emléktáblán. KISZ KB első titkára és az általa vezetett ifjúsági delegáció, valamint Tömpe István államtitkár, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke tisztele*, téré. Maróthy László Finnországban Közös gondok, közös sikerek
