Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-05 / 285. szám

B Békemozgalomban fégzetl Kiváló munkáért Kitüntették a ruhagyár Haladás Szocialista Brigádiát A Férfifehémemű-gvár bé­késcsabai gyárának 121-es sza­lag Haladás Szocialista Brigád­ja lS63-ban alakult meg és azóta minden évben elnyerte a megtisztelő címet. Ez év május 1-én — a tavalyi ered­ményei alapján — a Vállalat Kiváló Brigádja lett. A kong­resszusi versenyben a terme­lésben és társadalmi munká­ban egyaránt kimagasló sikert ért eL Ennek alapján az Or­szágos Béketanács a Béke­mozgalomban végzett kiváló munkáért kitüntető emlékpla­kettet és oklevelet adományo­zott a brigádnak. Tegnap, december 4-én szakszervezeti taggyűlést tar­tottak a ruhagyárban. Az ezt megelőző ünnepségen Nyári Sándor, a Hazafias Népfront Békés megyei bizottságának titkára tolmácsolta az Orszá­gos Béketanács üdvözletét. Méltatta a Haladás Szocialista Brigád kiváló munkáját, amely — mondotta — egyúttal a bé­ke megtartásához való hozzá­járulást is jelenti. Végül az emlékplakettst és az oklevelet átadta Szöllősi Marikának, a brigád vezetőjének. <MlinMEtsii(iiiiseeiciatiasesMmuHisa« Az a bizonyos többlet... Az értelmiségiek kulfűrateriesztó szerepéről szavai közé tartozik a főiskolák, egyetemek állam­vizsgát követő záróünnepélyé­nek, amikor az ifjú értelmisé­gieknek arról beszélnek: a szak­mai feladatok teljesítésén túl tennivalójuk az is, hogy szét- sugározzák azokat az ismerete­ket, amelyeket tanulmányaik során szereztek. Ez a szép misszió a tanárok­nál természetes, ök már az első tanév első napján megkezdik su­gározni ismereteiket — a leg­többjük eredményesen — egy életen át. A kényelmes felfogás az ő esetükben még könnyű ét cáfolhatatlan indokot is talál: ez a dolguk, ezért tanultak. De Äiszen valamennyien tud­juk, hogy nemcsak erről van szó, amikor az értelmiség értékto­vábbító, kultúraterjesztő szere­péről beszélünk. Előhozakod­hatnánk nagyszerű és lelkesítő példákkal: miként vesznek részt mérnökök, orvosok, múzeológu- sok, pártmunkások, tanácsi elő­adók, agronómusok, kutatóinté­zetekben dolgozó tudósok a kul­túra terjesztésében. Hány elő­adást tartanak, milyen ered­ménnyel vesznek részt szakkö­rök, klubok, helytörténeti gyűj­tők munkájában, műsoros estek stb. szervezésében, fizikai mun­kások továbbképzésében. Nagyon szép és örvendetes vívmányok ezek; sohasem ke­rülhetett volna rájuk sor, ha nem várja szomjasan a társada­lom. Kivált azok a rétegek, amelyek korábban el voltak zárva a kultúrától. Emlékezzünk a két évtizeddel ezelőtti ismeret- terjesztő előadásokra, író-olvasó találkozókra, művelődési házak­ban rendezett összejövetelekre: bármi volt is a meghirdetett előadás témája, utána rendsze­rint közvetlen beszélgetés követ­kezett. Az előadó — pedagógus, tudós, mérnök, politikus, kato­natiszt, művész — nem szaba­dult könnyen. Szóba került a B«eiesf3ss«ss*ms«aiees»«*e*ií!4Sí«B*ííS*«»ii»*' sültet vagy halottat. Hamarosan el is tűntek a fák és a házak kö­zött. Megkönnyebbültünk. Egyszeri­ben visszatért az életkedvünk, amely fokozta az erőnket. Köz­ben már szürkült. Figyeltük, vajon nem próbálnak e megke­rülni bennünket a németek. Mérlegeltük a helyzetet. Arra a megállapításra jutottunk, hogy a németeknek felderítés lehetett a céljuk. Bennünket valószínű­leg orosz járőrnek tartottak, amit majd jelentenek a pa­rancsnokságuknak. A senki földjén szakadt ránk a sötétség. Csend volt körülöt- ■ tünk. Ml ekkor sebesültjeinkkel behúzódtunk a közeli kastély tágas pince-labirintusába, amit a lakosság óvóhelynek használt. Sokan várták itt, hogy túljusson fejük felett a front. Mindjárt találtunk pártfogó­kat. akik a lehetőséghez képest ellátták a sebesülteket, fekvő­helyet készítettek számukra. Az óvóhelyen levők valameny- nyien arra biztattak bennünket, hogv egy lépést se tewünk vis2- szafelé. Ez volt a véleménye a gödöllői plébánosnak is, aki hangoztatta, hogy meg kell szűnniük a harcoknak, mert el­pusztul az egész ország. Egy idő­sebb férfi, akiről hamarosan ki­derült, hogy az első világháború idején orosz hadifogságban volt és jól beszél oroszul, felajánlot­ta. hogv a tolmácsunk lesz. Csak jöjjenek minél előbb a szovjet csaoatok! Eszünk ágában sem volt, hogy hátramenjünk, amit azonban nem hangoztattunk- Ki tudhatta, hogy mi történik még? De meg­beszéltük, hogv ha esetleg né­metek vagy nvilasok jönnének, védekezünk. Ügv is helyezked­tünk el, hogv mások veszélyez­tetése nélkül lőhessünk. Felváltva őrködtünk az óvó­hely kliáratánál. A tolmács sze­repét vállaló férfivel együtt, aki egyetlen percre sem hunyta le a szemét. Bámult a sötét éjszaká­ba é§ hallgatózott. Nyomasztó volt a' csend. Pirkadatkor valami neszre lett figyelmes. Emberek suttogtak és óvatos lépésekkel közeledtek. Hirtelen egy árny magasodott fel előtte, aztán egy másik, har­madik... Elfojtott hangon mon­dott valamit. Az egyik árny kö­zelebb jött. Tolmácsunk beszél­getni kezdett vele. Az első szov­jet katona nemsokára belépett az ajtón és elindult'lefele a lép­csőn. Nyomában a második, har­madik, negyedik... Mind lövésre tartották a géppisztolyukat A tolmács szólított minket. Előrementünk. A parancsnok utasítására mindjárt leraktuk a fegyvereket, kézigránátokat. A szovjet katonáit kemények, határozottak voltak. Csak akkor engedett fel a feszültség, amikor befejezték a motozást is. — Vojna kaput — mondia az egyik és megveregette néhá­nyunk vállát. A tolmács fordí­tott: „Vége a háborúnak.” Szá­munkra legalábbis. Kivilágosodott, mire az óvó­helyet sorakozva elhagytuk. Tolmácsunktól szívélyesen el­búcsúztunk. Ám alig mentünk néhány száz ^pátert, amikor in­nen is. onnan is, magyar kato­nák csatlakoztak a csoportunk­hoz. amely közben vagy 80—70 személyre egészült ki. Számomra azonban már más­nap ismét kezdődtek a harcok. Előbb az NKVD-hez, az egykori CSEKA, illetve GPU utódjához beosztva vettem részt Budapest felszabadításában, majd^egy ma­gyar vasút- és hídépítő zászló­alj parancsnoka lettem, amely a 2. Ukrán Front kötelékében a 25 £78 számú szovjet katonai alakulattal együtt 1945. május 9- én Ausztria Laa an der Thaya nevű városig jutott el. Ott ér­tük meg a háború végének na­gyon várt pillanatát. Pásztor Béla, szakmája, annak új eredményei, szóba került politika és élet­forma, múlt és jelen, irodalom és történelem... A kérdezettnek beszélnie kellett, minden szava az érdeklődés élénk közegébe hullt, mert az emberek minden­ről tudni-hallani akartak. Hogy mára kielégült, vagy akár elcsitult volna ez a társa­dalmi méretű érdeklődés — azt egyáltalában nem mondhatjuk. Inkább talán azt, hogy felis­mertük: az ismeretszerzésnek és továbbításnak rendje, üteme, sok-sok tudományosan meghatá­rozott fokozata van, egyiket sem helyes elhagyni, átugrani, meg­kerülni. Valami azonban mégis hiányzik. Nem a múlthoz, ha­nem a jelenlegi igényekhez és lehetőségekhez képest. Hiányoz­nak azok a meghitt és közvetlen találkozások, amelyek tömegha­tásuknál fogva a kultúra maga­sabb régióiba vonzzák-vezérlik az érdeklődőket. Kíséreljük meg egy példával megvilágítani, mire gondolunk. Állami képkereskedelmi vál­lalatnak ügyes, szakmájában megbízható és tisztességes al­kalmazottja járja a vidéki ipar­város új lakásait. Készletében vannak jó képek és gyengébb képek — ahogy az ilyen esetben lenni szokott. Az üzletmenet jó; sok a vásárlás, fogynak a ké­pek. A meglepő az, hogy a vá­sárlók foglalkozásszerű megosz­lásában alig van különbség. A tanácsi művelődésügyi osztály egyik jól képzett előadójának erről jutott eszébe: mi volna, ha sorra látogatná az új képekkel gazdagodott lakásokat a múze­um egy művészettörténészének kíséretében és elbeszélgetne a háziakkal a képről. Az ötletet megpendítik a helyi lapban. Másnap már csengenek a tele­fonok a szerkesztőségben és múzeumban: jöjjenek ide is, ide is, hozzánk is... A két látogató első meglepe­tése az, hogy általában a gyen- S @e kvalitású képeket — szok- S vány-csendéleteket, ezerszer lá- ! tott olvasó nőket, miegyebeket 5 — vásároltak. A második meg- : lepetésük, hogy ugyanezek lát- S hatók a segédmunkás és a fő- ; orvos, a villanyszerelő, a mér- 5 nők és a tanár falán. Közös a S következtetésük és gondolatuk: I azok az értelmiségi rétegek, S amelyeknek hivatásuk volna — I vagy legyünk kevésbé szigorú- « ak: amelyektől elvárható volna j — bizonyos ízlésbeli irányítás, ■ nem mindig alkalmasak erre. • Mert ők maguk sem váltak új £ ismeretek befogadóivá, képző- £ művészeti kultúrájuk, ízlésük « megrekedt. Helytelen volna e példából valamiféle általános következ­tetést levonni. Jelzés-értéke van csupán — a képzőművészeti köz­ízlésről ad nem éppen lelkesítő jelzést. Nyilván más lett volna e képvásár eredménye, ha az ipar­városban rendszeres képzőmű­vészeti Ismeretterjesztés folyik, s „előharcosként” a magasabb alapképzettséggel rendelkező ér­telmiségieket hívják meg mű­vészekkel és művekkel való ta­lálkozásokra. Gyanítjuk: könyvvásárnál folytatott „felmérés és tájékozó­dás” esetében korántsem ez volna a helyzet. Ott a közízlés magasabb, emelkedettebb, igé­nyesebb. S minthogy ugyaneb­ben a városban a komoly zenei eseményeknek — elsősorban az értelmiség körében — minden alkalommal nagy közönségük van, ff zenei ízlés jobb minősé­gére is joggal gondolunk. Sőt, tudjuk, hogy értelmiségi foglal­kozású emberek között lelkes propagandistái vannak a ko­moly zenének. A mind teljesebb embert, mind nagyobb figyelmet köve­telő szakmák mellett nem köny- nyű gyarapítani az általános műveltséget, a művészetekben való jártasságot —, ezt minden­ki jól tudja. S nincs is szükség arra, hogy egy fogorvos, mér­nök vagy agronómus képzett ka­lauz legyen képek, szobrok dol­gában. Dehát nem is erről van szó, amikor az értelmiség befo­gadó-szerepéről és kultúrater­jesztő hivatásáról beszélünk. Arról, hogy lehetősége, ideje és ereje szerint gazdálkodjék a kulturális élményekkel. Mond­hatnánk úgy is, hogy engedje to­vábbművelni magát. Az alkalom tengernyi. Budapesten, vidéken egyaránt. QI(ín többet fnd s maga­sabb szellemi értékek birtoká­ban van, feltétlenül érez kény­szert, belső ösztönzést, hogy is­mereteit másokkal is megossza. Oldalakat tölthetnénk meg nagy­szerű példákkal, hogy városok­ban, falusi közösségekben milyen ízlésemelő tevékenységet foly­tatnak ma is értelmiségi foglal­kozású emberek, az egész társa­dalom hasznára. De nem térhe­tünk ki a kedvezőtlen jelensé­gek regisztrálása elől sem. Em­lített példánk ilyen volt. Az értelmiségiek, akik önma­gukat szüntelenül ösztönözve a kultúra értőivé és befogadóivá válnak, példájukkal, tekinté­lyükkel, kultúrájuk kisugárzásá­val hatást gyakorolnak a kör­nyezetükre. Ezzel teljesítik azt a többlethivatást, amelyekről a diplomakiosztó ünnepélyen szép mondatokat hallottak, s jobban eleget tesznek társadalmi köte­lezettségüknek is. Nem előírásból: szívből. & Gyógyszertármúzeum Moszkvában \- ______________ ‘ v V \ e b epillantást enged különböző: évszázadok gyógyszertudcmá- £ nyának titkaiba. Könyvtárában £ ötezer kötetet őriznek, vala- • mennyi gyógyszerekkel fog'al- | kozik. Sok száz kiállított tárgy • származik Moszkva legrégibb£ gyógyszertáraiból. Moszkva első gyógyszertárát ■ Rettegett Iván létesítette 1581- j ben a Kremlben, házi gyógy- S szertárként. • Gyógyszertármúzeum nyílt a moszkvai központi gyógyszer- kutató intézetben. A gyűjte­ményben minden megtalálható a régi receptektől, amelyek alaoián 5000 évvel ezelőtt ké­szítettek gyógyszereket és tink- turákat egészen a legmodernebb automatákig, amelyek óránként ezer tablettát csomagolnak. A múzeum több osztályra ta­gozódik, az ókortól a jelenkorig A fűrészzsinpgről A napokban tanúja voltam egy jelenetnek a békéscsabai háztartási boltban. Az egyik ve­vő fűrészzsineget kért (ezt a ke­retes fűrészen a fűrészlap fe­szes tartására használják). Az eladó kiemelt egy köteget, le­mérte, egy kis darab papírra feljegyezte az árát, mire a ve­vő kifakadt. „Ez legalább öt fű­részre váló! Nekem csak egy fűrészem van. Mit csináljak az­zal, ami megmarad?” Ez már nem rám tartozik — válaszolta a kereskedő és a másik vevőhöz fordult. Vajon elgondolkoztak-e a „madzagművekben” azon, hogy akinek egy fűrészre való zsineg szükséges, miért akarnak vele öt fűrészre valót vásároltatni? Mit kezdjen vele? Egy darabig rakosgatja, hol ide, hol oda, az­után végül is a tűzbe dobja. Tulajdonképpen mennyi ener­gia van ebben az eldobott mad­zagban? Kezdjük az ércbányá­szokkal és olvasztárokkal, akik a ken'dertermesztés összes gé­peihez előteremtik és kiolvaszt­ják az ércet. Folytassuk a sort a gépgyárakkal, ahol az anyagból ekét, boronát, vetőgépet, tárcsát, műtrágyaszórót, kendervágó kombájnt, bálázót, traktort, ho­mokrakodót, teherautót gyárta­nak■- Ezek a gépek, eszközök szükségesek ahhoz, hogy a ken­dermagból ceruzavastag és leg­alább kettő, kettő és fél méter hosszú rostkender teremjen. A műtrágyáról, a különböző nö­vényvédő szerekről és lombta­lanná anyagokról is meg kell, emlékezni, mert ez mind-mind szükséges, kinemesített kender­mag teremjen, a magból pedig kender legyen. Es még megany- nyi munkafolyamat, emberi tö­rődés a földön és a gyárban. Aztatás, szárítás, tilolás, fonás. Hosszú az út a végtermékig. Mégis, akinek egy -fűrészre való kell, öt fűrészre valót kap, mert a gyárban így szabták. Nem ta­karékoskodnak vele. Minek? Azért, mert a fűrészmadzag gyártásához elhasznált anyagból '(ehetne esetleg más, sokak által keresett cikket is előállítani. Még export is elképzelhető be­lőle! Ez pedig pénzt, valutát je­lentene az országnak. Végső soron abból a sok-sok fűrészre való és eldobásra ítélt madzagból is lehetne erősíteni ff népgazdaság valutahelyzetét. Igaz, ezzel csak néhány rube- lecskét, dollárocskát nyernénk, no de ez is valami lehet ott, ahol a „cseppeket” figyelik. Még mindig jobb, ha cseppek- ben csepeg a valuta, mint ha megszűnikf' csepegni. Ekkor ugyanis valahol hiba van. Meg­bomlik ff fogyasztás és a felhdU mozás aránya, következésképpen drágul az élet. Jobban kell dolgoznunk — takarékosabban kellene bánni az anyaggal, pénzzel, idővel. A fű­részmadzaggal kapcsolatos eset­ből is arra lehet következtetni, hogy a nagyon is indokolt anyagtakarékosság passzusai még messze állnak a gondok igazi megértésétől. Dupsi Károly Vállalatok, szövetkezetek Felhívom szíves figyelmüket, hogy t év december 31-ig KEDVEZMÉNYES ÄRON, 30 %-OS ENGEDMÉNNYEL BESZEREZHETIK géptisziitóanyag szükségletüket I. o. színes géptisztító rongy Nagyker. ár: 22,70 Ft/kg II. o. színes géptisztító rongy Nagyker. ár: 13.— Ft.kg Valamennyi telepünkön, (Szeged, Hódmezővásárhely, Makó, Szen­tes, Békéscsaba, Orosháza, Szarvas, Gyula, Mezőkovácsháza, Szeg­halom) várjuk Kedves Vásárlóinkat. DÉL MAGYARORSZÁGI MÉH VÁLLALAT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents